Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-25 / 263. szám
A MÁV Pécsi Igazgatóságénak emeleti folyosóján szinte minden ajtó előtt emberek sorakoznak: a véradás megszokott ceremóniája reggel 8- kor kezdődött. Itt az előzetes orvosi vizsgálatokat végzik, ott a véradás folyik, amott meg a kávét, igazolást osztják. Nem különösebb nap ez, a Megyei Vértranszfúziós Állomás életében. Évente 100-120 alkalommal telepítik mozgó „vérvevő" apparátusukat, s mint ahogyan azt dr. Kerekes Endre, osztály- vezető főorvos, az állomás igazgatója említette: hozzávetőlegesen 11 000 liter életmentő vért gyűjtenek össze, dolgoznak fel — majd küldenek a kórházakba, klinikákba, hogy órákon és perceken belül megkapja a rászoruló ... Miha Mihályné 1945 óta vöröskeresztes aktíva a MÁV-nál, mondják: a mai véradást is ő szervezte. — Több száz embert várunk — mondja — a pécsi üzemfőnökség területéről. Ez azt jelenti, hogy jönnek Vásáros- dombóról, Barcsról, Mohácsról, Magyarbólyból, Siklósról ... és még ki tudja, hány helyről. Magyarázza: a vöröskeresztes munka nagyon összetett, szép munka, s talán a legszebb ezen belül is a véradások szervezése, lebonyolítása. Szép és nehéz, különösen a MÁV-nál az. Sok-sok szolgálati helyről kell hívni az embereket. Miha Mihályné ezt úgy oldotta meg, hogy évek óta amolyan bizalmi hálózatot épített ki, egy-egy bizalmihoz 5—6 szaktárs tartozik. Űk mozgósítanak. VÉRADÓK Balogh György, szertári dolgozó már végzett: most megy vissza, a munkájához. Fiatal ember - 24 éves - és hatszoros véradó. Miért jött el? — Én is kaptam már vért — mondja —, meg a feleségem is, a legutóbbi szülésnél. Úgy vélem, ez a legelemibb emberi kötelességem, segíteni így is másokon. Nézze, a MÁV veszélyes üzem, ki tudja, hogy mikor mi ér...? Mások szerint lelkiismereti kérdés: ha szólnak, menni kell. Novák Endre 34-szeres, Buries Ernő 35-szörös véradók. Az igazgatóság épülete előtt áll a Vértranszfúziós Állomás hűtőkocsíja: a négydecis palackok rekeszekbe kerülnek, aztán be a hidegre. Amikor megérkezett az autó, még reggel, valaki kinézett az egyik irodából, majd azt mondta: „Megjöttek a vámpírok!". Aztán elsőként ment az orvosi szobába, mondván, amúgy is sok dolga van, minél előbb szeretne túlesni a tortúrán.- Igazán tortúra ez?- Szó sincs róla — mondja Weisz Ferencné, vöröskeresztes csúcstitkár. — Megvallom őszintén, most adtam először vért, s egy percig sem idegenkedtem tőle. Jó látni a kollégákat, ismerős arcokat. Németh Tibor egy eléggé hosszú forradást mutat a karján: — Annak idején eléggé sok vért kaptam én is, e sérülés miatt. Most törlesztek, illetve, dehogyis törlesztek.. . Vért adok. Batanya önkéntes véradóit tisztelet illeti. Nehéz megmondani, hogy sokan vannak-e, avagy kevesen, igazán pontos statisztikát vagy kimutatást készíteni róluk, lehetetlen. Van. nak, akik a különleges vércsoport, vagy éppen a gyors mozgósítási lehetőség miatt állandó készenlétben állnak. Mások - városban-faluban - a szervezett véradónapokon teszik a dolgukat. Baranya lakosságának úgy 6—6,3 százaléka véradó. Városonként-falvanként más és más a kép. Olvasom a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei Vezetőségének beszámolóját, mely a Vöröskereszt V. kongresszusa óta végzett munkát értékeli, s ebben a 32 oldatos beszámolóban mindössze két és fél oldal foglalkozik a véradómozgalommal. Ezek szerint megyénkben minden évben kiemelkedő eredményt érnek el Komlón, ahol a lakosság 12 százaléka véradó. Vélem: ez országosan is kiemelkedő eredmény, s tudom, mindez a bányászoknak köszönhető. Községeink sorában Borjád, Boly, Csányoszró, Drávátok, Bakóca és Lippó külön elismerést érdemel. A nagyobb üzemek-vállala- tok közül a Posta, a MÁV, a Kesztyűgyár, a mohácsi selyemgyár, a pécsi Hőerőmű, Kossuth-bánya, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát és a Sely- lyei Agrokémia nevét említsük meg. A Pécsi Kesztyűgyárban akad egy brigád, melynek minden tagja véradó. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán a hallgatók 30 százaléka adott vért. A megyénkben 59 véradó adott több mint 50-szer vért. Mind e mögött az emberek önzetlensége, egymás iránt érzett felelőssége, valamint sok-sok ezer lelkes szervező vö- röskereszles aktíva felbecsülhetetlen értékű munkája áll. Az emberi vér — érték. Nem szerencsés ugyan meghatározni, de piaci értéke is van. Litere ötszáz forint. Gyógyszer sokféle van. Mindegyik a maga idejében fontos. A vér is gyógyszer. A megyei Vértranszfúziós Állomás a vér patikája, a szó legszorosabb értelmében. Hetvenhét dolgozója, orvosa, laborasszisztense alkotja ezt a sajátos gyógyszergyárat, ahol a vért alkotó elemeire bontják, s megfelelő készítményeket állítanak belőle elő. Ma mór „tiszta vért" litkán kap a beteg - csak baleseteknél, nagy vérveszteségeknél. A szakember jól tudja: különböző betegségeknél elég csak a vér hiányzó alkotóelemeinek pótlása. így, vannak a véralvadást segítő-gátló, a szervezet ellenállóképességét növelő. az autoinmun reakciókat gátló készítmények. Szaknyelven: az intézetekben haemo- therápia folyik. Járjuk a Vértranszfúziós Állomás laboratóriumait. Már érkeznek be az első szállítmányok a MÁV-igazgatóságtól, s megkezdődött a vér elemzése. A kívülállónak titokzatos és szép munka, akik végzik — gondolom — rutinból végzik. Fotóriporter kollégám zavarban van: ami itt a legizgalmasabb munka - az nem mu. tat jól, az optika mögül. Az egyik szobában jégszekrények sora: a vérplazma mínusz 25—30 fokon egy évig felhasználható. Nyolc véradó vérében 1,5 deci van. Itt már nincsenek értékrendek, csak a kell, a szükséges, a nélkülözhetetlen szavak dominálnak,.. Évről évre nő a közúti, üzemi balesetek száma. Oda azonnal vér kell. A szülészeteken a gammaglobulin szinte mindennapos gyógyszer. Aztán ott a leukémiások, a különféle vérbetegségekben szenvedők tábora. Nekik állandóan vér kell. Állnak sorban a véradók a MÁV Igazgatóság folyosóján. Bizonyára akad sok közülük, aki egy rokonára, barátjára, ismerősére gondol... Feltételezem, az újságíró szubjektivizmusa e pillanatban megengedhető. Leukémia ... Nekem egy kollégám jutott az eszembe.. Kozma Ferenc-Cseri László
