Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-23 / 261. szám

e Dunántúli napló 1982. szeptember 23., csütörtök Miért nincs utazási kedvezmény? Turizmus és mozgássérültek Kirándulni, világot látni min­denki szeret, oz épek, az egész­ségkárosodottak egyaránt. Ugyanakkor nekik még nehe­zebb az, ami az egészségesek­nek sem könnyű. Hová menje­nek? Milyen közlekedési esz­közt használjanak? Hol talál­nak szállást? Milyen ellátást kapnak és mindez mennyibe fog kerülni? Ezekre a kérdésekre keresett választ az a tanácskozás, me­lyet a Mozgásgátoltak Orszá­gos Szövetsége és a SZOT ren­dezett a közelmúltban Szent­endrén. A mozgássérült eleve csak olyan helyre mehet, ahol adot­tak azok a feltételek, melyek számára létfontosságúak. Már a közlekedési eszköz is megha­tározott. Kirándulni autóbusszal vagy hycomat gépkocsival in­dulhat. Sajnos ma még kevés olyan jármű van Magyarorszá­gon, melyre tolókocsival is fel lehet szállni. Ha személygépko­csival megy, feltétlen olyan he­lyen kell parkolnia, ahonnan könnyen bejuthat a szállodába. Ha bejuthat?! Ennek több fel­tétele is van. Minél kevesebb legyen a lépcső. Ha sok van, szükséges a lift, mégpedig olyan, ahová befér a tolókocsi. Ha már feljutott az emeletre, férjen be a szoba ajtaján és lehetőleg a küszöbök se aka­dályozzák. Megfelelő legyen a burkolat, ne lehessen rajta el­csúszni, könnyen hozzáférhe­tőek legyenek a bútorok, hasz­nálható a fürdőszoba és a W. C. Első pillanatban úgy tűnik, luxuscélokat kell azoknak a szállodáknak kielégíteni, me­lyek a mozgássérülteket is ki­szolgálhatják. Igen, de . .. Vessünk egy pillantást kül­földre. Nyugatnémet és svájci tapasztalatok azt mutatják, hogy új szállodák építésénél, a beruházásoknak csupán 2—5 százalékát teszik ki azok a költ­ségek, amelyekkel az előbb le­írt feltételek megvalósíthatók. Ha utólagos rekonstrukcióra van szükség, ez már a költsé­gek 20-30 százalékát emészti fel. Franciaországban 1974 óta érvényben van egy rendelet, mely szerint semmiféle középü­let nem építhető fel úgy, hogy mozgássérült ne tudja megkö­zelíteni. De ne menjünk ilyen messze! Budapesten az osztrá­kok építettek egy hotelt, az Átriumot, melyben két szoba ki­fejezetten mozgássérülteknek készült. A SZOT szociálpolitikai bi­zottsága különös gonddal igyekszik a kiskeresetű mozgás- sérültek megsegítésén. Jó né­hány üdülőt át lehet alakítani olyanná, hogy azokba tolóko­csival is könnyen be lehessen jutni. Máir van is ilyen Zalaka- roson, Szaboszlón, Bükfürdőn. Jó lenne belőlük több! Végül egy anyagi természetű dologról is kell beszélnünk. A hycomat gépkocsival rendelke­zők benzinkedvezményt kap­nak. Az a mozgássérült, akinek még autóra sem telik, semmi­lyen utazási kedvezményt sem kap. Vajon miért nem? Szűcs Imre Jl megyei koordinációs bizottság napirendjén: Hogyan használják fel a pénztámogatást? Ma is él a rokkantak nem­zetközi évében nyitott támoga­tási számla: 581-330004-1111. A vállalatok, szocialista bri­gádok és önkéntes támogatók ez idáig 1 650 072 forint 80 fil­lért fizettek be Baranyában a rokkant emberek megsegítésére. A rokkantak nemzetközi évében alakult megyei koordinációs bi­zottság szeptember 29-én ismét elismeri a társadalmi segítsé­get. A Zsolnay Gyár társadal­mi munkában készített emlék­plakettjét nyújtják át azoknak, okik a legtöbbet tették a sors­társakért. „ A koordinációs bizottság munkamódszerének lényege a kölcsönös bizalmon alapuló partnerkapcsolat. Minden vál­lalatnak levelet küldtek, amely­ben fillérre pontosan tájékoz­tatást adtak anról, hogyan hasz­nálják fel a kapott pénztámo- gatást. S beszámoltak arról is, hogy ez évben két fontos célt tűzött maga elé a testület: a foglalkoztatási rehabilitáció elősegítését és a Baranyában élő rokkant emberek életkörül­ményeinek felmérését. Az ered­ményekről a bizottság soron következő értekezletén számol­nak be. Az értekezlet rendha­gyó lesz azért is, mert folytat­ják a kihelyezett ülések soroza­tát, hogy személyesen ismer­kedjenek meg az egyesületek életével. Szeptember 29-én a Siketek és Nagyothallók Egye­sületének klubját látogatják meg. Átképzés az új munkakörbe A hatékony foglalkoztatás fontos előfeltétele az új köve­telményeknek megfelelő átkép­zés. Mindenki tudja, hogy fel­nőtt korú embereket (akiknek többnyire iskolás korú gyerme­keik vannak), nehéz iskolapad­ba ültetni. A vállalatok egy ré­sze azonban megtalálta azokat az átképzési formákat (pl. holt­szezonban vállalati üdülőben), ahol az érdekeltek adottságai­hoz mérten továbbképzésen vagy átképzésen vesznek részt. Az átképzés akkor eredményes, ha ahhoz a dolgozónak is ked­ve van, ha új munkaterületén biztonságra, legalább a rok­kantsági nyugdíj összegével fel­érő keresetre számíthat. Azonnal kihasználható tarta­lékot jelent az orvosi és mun­kaügyi szervezet közötti együtt­működés javítása. Indokolt, hogy hosszabb ideig tartó táp- pénzóllomány esetén, még an. nak befejezése előtt sor kerül­jön rehabilitációs beszélgetés­re. Ez akkor indokolt, ha a be­tegség során világossá válik, hogy a doigozó már korábbi munkakörében nem foglalkoz­tatható. E beszélgetésen részt kellene venni a kezelőorvoson kívül a foglalkoztatónak, eset­leg a pályaválasztási tanács­adáshoz értő pszichológusnak is. Évente mintegy 6—7 ezer sze­mélynek jár le az ideiglenes rokkantsági státusa. Ezek az emberek aktív korban vannak, egészségi állapotuk javult, ezért nem kapják további az ideiglenes rokkantsági nyugdí­jat, tehát dolgozniuk kell. Ilyen esetekben talán nem kerülne túlságosan nagy fá­radtságba, ha a társadalom­biztosítási szervek döntésükről időben értesítenék a munkálta­tót, esetleg a területileg illeté­kes munkaerő-közvetítő híva. talt, vagy tanácsi munkaügyi osztályt. A rokkantságból visz- szatérők foglalkoztatásához mindenképpen segítséget kell nyújtani, hiszen néhány évvel korábban e dolgozók munka­körét a vállalatok időközben betöltötték. szerkesztőség postájából Még augusztus 19-én A szerkesztőség postájából rovatunkban hívtuk fel a figyelmet: Pécsett, a Szigeti út és a Honvéd utca sarkán felejtettek egy munkagödröt, körülötte felhalmozón törmeléket. Már hónapok óta kényte­lenek a gyalogosok a forgalmas főútvonalon közlekedni. A tanítás megkezdése óta pedig a nevelők terelik az úton a Lvov-Kertvárosból a Szakmunkásképző Intézet épületébe naponta utazó kisiskolásokat. Csak egy baleset készteti arra az illetékeseket, hogy rendbe tegyék a járdát? . ------------------------------------------------------------------ * -----------------------­V álaszolnak az illetékesek „Szeméttelep Bolyban" Olvasóink írják Ingázás helyett... Olvastam a Dunántúli Napló 1982. szeptember 8-án (szerdai) számában megjelent cikket, melynek címe „Ingázás helyett. Falusi munkalehetőségek házi­asszonyoknak". Ezen nagyort sokan elgondolkoztunk, mert úgy tudjuk, hogy 1982. január hó­tól a vállalatoknak fokozatosan meg kell szüntetni az utazási hozzájárulásokat. Ez nekem 1300 forint kiadást jelent ha­vonta. Keresetem alig éri el a 4000 forintot. Marad 2700 fo­rint. Ez kevés a megélhetésre és még a fűtés-világítás fize­tésére. Adódik a gondolat, hogy falvakban munkahelyeket lehetne létesíteni, vagy kisebb üzemeket és az ingázás mind­járt megszűnne, valamint a plusz kiadás a jegyek árára. Előbb-utóbb az lenne a meg­oldás, hogy a falvakban mel­léküzemeket kellene létesíteni az illetékeseknek, mint ahogy az általános iskolákat is kör- zetesítették nagyobb falvakba, ez volna a megoldás a mun­kahellyel kapcsolatosan is. Ha erre a jelenségre a vállalatok felfigyelnének, akkor a lelemé­nyes vezetők kihelyeznének kis üzemágakat településekre, mert lesznek olyan dolgozók, akik semmiképpen nem tudják meg­fizetni a bejárás összegét. Erdősi Ferenc, Diósviszló, Korvin Ottó u. 42. — •* ' ■ ­Elmegy a vonat Számos pécsi és kaposvári lakos rendelkezik Badacsony környékén valamilyen ingatlan, nal, akik nyáron hajóval, kata­maránnal könnyen átjutnak a túlsó partra, ám a szezon le­jártával csak körülményesen utazhatnak az északi oldalra. Tapolcáról ugyanis 19 óra 47 perckor elindul az utolsó vonat Székesfehérvár felé, nem várja meg a 11 perccel később ér­kező kaposvári szerelvényt, vagyis nincs csatlakozásunk to­vább. Szeretnénk, ha az előző évek jó gyakorlatának megfe­lelően elérhetnénk a Székesfe­hérvár felé közlekedő vonatot. M. J. Pécs, Pacsirta u. 2. --------------- » ---------------­M iért nem lehetett Dunántúli Naplót kapni ? Az elmúlt hét végén több ol­vasónk telefonált szerkesztősé­günkbe Lvov-Kertvárosból, kér­dezve és egyben panaszolva: mi az oka annak, hogy szom­baton és vasárnap fél tíz után nem kaptak Dunántúli Naplót? A telefonálók többsége a Saro- hin tábornok út környékén la­kik, s azt is elmondták, hogy nem ez az első alkalom, ami­kor nem jutottak hozzá a lap­hoz. Olvasóink észrevételével Ko­vács Endrénéhez, az l-es szó. mú postahivatal hivatalvezető­helyetteséhez fordultunk, aki megígérte, hogy ellenőrizni fog­ja, mi okozta a laphiányt, il­letve azon lesznek, hogy a kü­lönböző érdekeket jól egyeztet­ve, s a változó forgalom elle­nére legyen mindig elegendő Dunántúli Napló Lvov-Kertvá- rosban. A Dunántúli Napló 1982. szeptember 2-án megjelent számára reagálva („A szerkesz­tőség postájából”) az alábbia­kat közöljük. Üzemünk feladatai közé tar­tozik a bólyi szeméttelep keze­lése. Amióta beindult a kötelező hulladék-elszállítás a község­ben, azóta gyakoriak a szemét- telepi gondok. Sokat tettünk a tanáccsal közösen a probléma felszámolására, úgy tűnik, még­sem eleget. Vegyük sorra. A mohácsi járás községi ta­nácsaitól köztisztasági tevé­kenységünk fejlesztésére kap­tunk 640 000 forintot. A szemét­telepek kezelésére vásároltunk egy földtológépet és az intéz­ményes hulladék-elszállításra egy „kukás" gépjárművet, mely együttesen közel 1,2 millió fo­rintba került. A különbözetet saját fejlesztési forrásból bizto­sítottuk. Szükség szerint a földtoló­géppel járási igényeket elégí­tünk ki. A bólyi szeméttelepet kb. kéthavonta tudtuk eligazí­tani, rendezni. Az utóbbi hó­napokban a problémát az okoz­ta, hogy a dózerra nem volt jogosítvánnyal rendelkező gép­kezelő. Ezen úgy kívántunk vál­toztatni, hogy nem ragaszkod­tunk a nehézgépkezelői „papír­hoz”, kerestünk egy üzemünk alkalmazásában álló vállalko­zót, aki munkaidő alatt, vagy után dózerolna. 80 forintos (!) órabért ígértünk. (Egyeseknek, pl. a tmk-ban dolgozóknak 100 forintot is ígértünk.) Jogszabá­lyok értelmében nem kötelez­hettük a képesítéssel nem ren­delkező dolgozóinkat a munka elvégzésére. A rendkívül ked­vező órabér senkit sem csábí­tott, mivel a munka talán en­nél is kellemetlenebb. Egyébként a tanácsnak éven­te közel százezer forintjába kerül a szeméttelep kezelése. A nehézségek ellenére szep­tember 14-én sikerült befejezni a szeméttelep rendezését. Meg­állapodtunk egy új gépkezelő­vel, aki - remélhetőleg - 10 nap múlva munkába áll, így a földmunkagép a járás más köz­ségeiben is dolgozhat. A sze­mélyi problémákon túl van még más is, nem kevésbé fontos, hogy pl. az új földmunkagép igen gyakran meghibásodik, de hát... 3 millió értékű Fiat- Allisra nem futotta. Valószínűleg végleges meg­oldást jelent az új hulladék- tároló, amelyet Bolytól hét kilo­méterre alakítottak ki. Huba Gyula, a mohácsi járás községi Tanácsainak Költségvetési üzeme, üzemvezetője Leveleink nyomában Ismét alföldi kenyeret kap Diósviszló Hamar megkedvelték és szí­vesen vásárojták a diósviszlóiak az 1 kilogrammos fehér kenye­ret. Az utóbbi időben viszont nem a már megszokott minő­ségű kenyeret kapták — írja szerkesztőségünknek Törő Lajos helybeli lakos, s kérdezi, hogy mi ennek az oka?! Levelével Mojzes Jánoshoz, a megyei sütőipar siklósi üzem­csoportjának vezetőjéhez for­dultunk, aki egyetértett az ész­revétellel. Magyarázatként el­mondta, hogy a nyári hóna­pokban alföldi kenyeret szál­lítottak Diósviszlóra, ám az utóbbi hetekben különböző problémák miatt — kis kapa­citás, adalékanyagok hiánya — nem tudtak elegendő alföldit gyártani, s helyette burgonyás kenyeret kaptak a község lakói. Ez a kenyér egyrészt ízben is más, másrészt rosszabbul vise­li a szállítást, s ezért fordulha­tott elő, hogy lapos, deformá­lódott kenyeret vásárolhattak a diósviszlóiak. A múlt hét köze­pétől viszont már megszűntek az említett gondjaik, s ismét elegendő mennyiségi alföldit tudnak sütni. Az üzemcsoportvezető — to­vábbi tájékoztatásként — azt is elmondta, hogy még az idén áttérnek a kézi dagasztásról a gépire, és így még több alföl­dit tudnak majd sütni. Arról is beszélt, hogy az egyébként jó minőségű siklósi kenyér legtöb­bet a szállításkor veszíthet az j értékéből — összenyomódik és Í ezáltal nemcsak a külseje, a bélszerkezete is változik — és ^ ezért jövőre szeretnének változ­at tatni a jelenlegi helyzetükön. Azokba a boltokba, ahol tud­ják fogadni, konténerrel akar­ják kihordani a kenyeret, azok. ba pedig, amelyek számára ez nem megoldás lépcső, kicsi raktárterület — kihűltén akar­ják kivinni. Pénzük van a kon­ténerekre, illetve arra a rak­tárterület bővítésre is, ami le­hetővé tenné, hogy a kemen­céből kikerülő kenyereket le­hessen ho! tartani, amíg a szál­lításhoz megfelelőre csökken a hőmérsékletük. A mohácsi belváros épületeit szeretnék megvédeni azzal, hogy az üzletek kirakataiban elhelyezték a feliratot: a kerékpártulajdonosok ne a falnak támasszák jármüveiket. Sajnos mint képünk is bizonyítja, sokan nem fi­gyelnek a kirakatokra. Vagy nincs hová leállítaniuk a városban a járműve- két? Fotá: Schindl Jázsef

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents