Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-23 / 261. szám

1982. szeptember 23., csütörtök Dunántúli napló 3 Tárlat mohácsi magán­tulajdonban lévő képzőművészeti alkotásokból Kőibe Mihály: Bárkák. (Fischer János tulajdona). Fotó: Schindl Mindig derűvel végeztem a munkám Négy évtized az iskolaügyben Nagy fába vágta a fejszéjét Mohácson két lelkes népműve­lő, Szökőcs Béla, a Brodarics téri' Általános Iskola tanítója és Lehel György, a művelődési központ mb. igazgatója. Arra vállalkoztak, hogy összeszed­nek egy kiállításra való képet, és azt együttesen -bemutatják a Kossuth mozi galériájában. Számba vették a lehetősége­ket, bekopogtak lakásokba, és felkérték a ház urát, tegye le­hetővé a képek kölcsönbevéte- lét és kiállítását. Munkájuk közben a kör egyre bővült, újabb címek birtokába jutottak, és megszületett egy nem érdek­telen kiállítás tényleges lehe­tősége. A bőség zavara az anyag válogatását is lehetővé tette, így buzgólkodásuk ered­ményeként figyelemre méltó ki- állítást állítottak össze a hely­béliek segítő közreműködésé­vel. Húsz tulajdonos mintegy 60 festménye, grafikája látható a galériában. A kiállítás elsődleges szem­pontja az volt, hogy valós kép alakuljon ki. a látogatóban ar­ról, mi van ma a mohácsiak birtokában, milyen képzőművé­szeti alkotás. A válogatás pe­dig egyrészt szolgálja a közön­ség könnyebb tájékozódását az értékek bemutatásával, más­részt azonban a gyűjtőknek is nyújt támpontot, egynémely megszívlelendő tanulságot. A rendezők ugyanis nem ne­vekre mentek, hanem az egyes művek önértékét vették elsőd­legesen figyelembe. így jó né­hány, manapság „divatos" festő képei nem kerültek bemuta­tásra. Többnyire a tanyavilág nosztalgikus álmodozóinak ál­modern, felületes futószalag­produktumai ezek. Az Alföld mindenkor kedvelt témája volt az iparszerűen képet csinálók- nak. Igen szűk témakörben mo­zognak — ütött-kopott tanya, esetleg legelésző állat, csend és nyugalom -, vagyis közhely minden mennyiségben. Szemé­lyes élmény? Valódi átélés? Dolgok, jelenségek lényegi megragadása? Reális valóság? Ez ugyan nem az! Műtermi so­rozatgyártás, gyors meggazda­godás, festőnek, képügynöknek. Közös vonásuk ezeknek a ké­peknek, hogy teljesen problé­mamentesek, gondolatot nem ébresztenek, érzelmet nem ka­Verseny az Erkel- különdíjért A nemzetközi Kodály—Erkel énekverseny az opera kategó­riában kedden késő este fe­jeződött be a Zeneakadémián a verseny az Erkel-különdíjért. A vetélkedőn — amelyre egy szabadon választott Erkel-árió- val lehetett pályázni — tizen­egyen indultak, köztük öt ma­gyar. Nyolc résztvevő a Bánk Bánból énekelt részletet, kettő a Hunyadi Lászlóból, egy pe­dig a Sarolta című operából. A fővárosi tanács 15 ezer fo­rintos különdíját Vitalij Tarasz. csenko (Szovjetunió) nyerte, aki a Bánk Bánból a Hazám, ha­zám című áriát adta elő. Má­sodik díjat kapott Ardó Mária. Diplomával jutalmazták Mila- Dülgerova Krasznyikova (Bul­gária) és Francisc Nagy (Ro­mánia) teljesítményét. varnak, tehát nem nyugtalaní­tanak. Nem léteznek, csak van­nak. Amolyan csikós-gulasch— fokosch nívón! Borsos áruk az van, kvázi /.értékesek”. És ez az ami egy­általán nem igaz. Csak keres­kedelmi áruk van. A művészi érték más ennél. Magasabb kategória. No de e kitérő utón vessünk egy pillantást magára a ki­állításra is, mely három részre tagolódik. ízelítőt kapunk a 19. századból: portrék, csendéle­tek sorakoznak a falon, érzék­letesen megfestett képek, kor­hű dokumentumok. A főfalon mintegy nyolcvan év magyar piktúrájába nyílik betekintés. Tájképek, csend­életek, portrék, a látványfesté­szet hagyománytiszteleten ala­puló, majd annak kereteit fe­szegető formai megoldásában. Vendégfalon rajzok, grafikák, a bejárattal szemben Vasarely- szerigráfia. Külön falon a mohácsi festők képei függnek. Értéke a kiállí­tásnak Kolbe Mihály néhány szép képe a harmincas évek­ből. Mily nagy kár, hogy csak elvétve lehet Kolbe-képekkel találkozni a mohácsi lakások­ban! Pedig, aki valós élményt keres a képben, annak az ő műtermében kéne elsősorban kopogtatni. A több mint fél év­százada itt élő alkotót, egyút­tal önmagunkat becsülnénk meg, magunkat értékelnénk fel így a legigazabban. Néhány Martinszky- és Roha- csek Anna-kép mellől hiányoz­nak a pécsiek is: Martyn (egy korai rajzot leszámítva), Simon Béla, Bizse, Soltra, a Mohács­ról elszármazott Kelle (kiállí­tott képe a tanács tulajdona); Lantos, Halász, Valkó... S ez a felismerés is azt sugallja, hogy volt ugyan Mohácsi Ga­léria, Modern Magyar Képtár Pécsett, rangos képzőművészeti kiállítások sora, a közízlést mégis a konvenció befolyásol­ja leginkább. Ezért is jelentős szerintem ez a mohácsi kiállí­tás, mert valós értékek bemu­tatása mellett felszínre hozott effajta, egyáltalán nem Mo­hácsra koncentrálható megol­datlan kérdéseket, tényleges problémákat is. Romváry Ferenc Az Asztalos Já,nos Fiúkollé­gium kétszáz éves vastag falai között találkozunk dr. Fekete Bélával. Az idei szeptemberben már nem a régi iskolája, a Ki­segítő és Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon várja, hanem egy másik ódon épület. Fekete Béla nyugdíjba vonult, de nopi néhány órában nevelőtanárként dolgozik tovább. — Olyan intenzív munkában töltöttem el 42 évnyi szolgáloti időmet - mondja a „nyugal­mazott" pedogógus -, hogy egyszerűen képtelen volnék most egy másik életritmusra át­váltani. Annak a pedagógusgenerá­ciónak a tagja, amely számos feladatot kapott 1945 és főként 1948 után a hazai oktatásügy átszervezésében. A felszabadu­lás után részt vesz a demokra­tikus rendőrség megalakításá­ban; iskolát, kollégiumot vezet Pécsett, majd a közigazgatási apparátusba kerülvén a megye egész területén fog át egy-egy intézményhálózatot. Amikor 1948-ban megalakul a Baranya megyei Tanács, Fekete Béla ide kerül ifjúságvédelmi elő­adónak. Irányításával szervez­ték át a bakócai, a csertői, a bükkösdi, magyarbólyi és vidák- pusztai gyermekotthonokat — ö azt mondja, könnyen, mivel egyszemélyben ő volt a beruhá­zási előadó is, de a napközi otthonok és a gyógypedagógiai intézmények is felügyelete alá tartoztak.- Volt egy motorkerékpárom — emlékszik mosolyogva —, és azzal mindenhová el tudtam jutni. Szerettem a szervezőmun­kát, szerettem megoldani a megoldhatatlannak látszó fel­adatokat. Egyszer például a hetvenes évek elején, decem­ber közepén azt az utasítást kaptam, hogy egy hét alatt el kell költenem egymillió forintot az iskolák számára — vagy fe­gyelmit kapok. Megszerveztem a járműveket, felmentünk Pest­re, és estére kelve hat pótko­csis teherautó indult el á me­gye járásaiba iskolabútorok­kal, felszerelésekkel megrakod­va. 1965-ben Fekete Béla a gyógypedagógiai intézet nyu­galmazott igazgatója helyére kéri magát, s e területen lesz vezető. Megkezdik a különféle értelmi fogyatékos gyermekek intézmények szerinti elkülöníté­sét, a pécsi intézet felveszi a Kisegítő, Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon nevet; elsők között indulnak meg az óvodai foglalkozások; először az or­szágban a kabinetrendszerű ok­tatás. Tankönyvek születnek az intézmény falai között, kísérle­tek zajlanak és előrelép a gyógypedagógusképzés. A pé­csi nemcsak a legnagyobb ha­zai gyógypedagógiai intézet, a nívója is magas. Jó hírnevének köszönhető, hogy 1979-ben há­zigazdái a nemzetközi gyógyi pedagógiai konferenciának. Az utolsó években, amit Fekete Bé­la igazgatóként az épület falai között töltött, állagában is megújult a barokk épületóriás: a szakszerű műemléki helyreál­lítás után ma 3ísze a városnak.- Szerencsém volt - mondja beszélgetésünk végén a 42 évi szolgálati időre Fekete Béla. — Mindig cselekvőén vehettem részt az iskolaügyben, nem kel­lett íróasztal mellett ücsörög­nöm. Hagytak önállóan dolgoz­ni, s én ugyanezt biztosítottam mindig a munkatársaimnak. Munkaszeretete mellett en legjobban a derűjét csodálom és a manapság oly ritka képes­séget a jókedvvel végzett min­dennapi munkához. G. O Fesztivál Vácott Hét pécsi mű a X. nemzetközi diaporáma biennálén Vácott rendezik október 7—10. között a X. nemzetközi diaporáma biennálét. A diaporáma hazánkban másfél évtizedes múltra te­kinthet vissza. A Pécsi Ifjú­sági Ház Diaporáma Stúdió­ja az első nemzetközi diapo. ráma fesztivált 1979-ben szervezte meg. A hazai dia­poráma bemutatók jelenlegi rendszere szerint a páros évek tavaszán az országos fesztivál Miskolcon van; a két nemzetközi fesztivál .pe­dig a páros évek őszén Vá­cott, a páratlan évek negye­dik negyedében Pécsett. A mostani váci fesztiválra kilenc ország (Anglia, Ausztrália, Belgium, Csehszlovákia, Fran­ciaország, Magyarország, NSZK, Románia és Svájc) 41 diaporáma szerzője küldte el azt az 55 művet, amelyből 35 vesz részt a váci bemutatón. Hét pécsi szerző művét ta­lálták alkalmasnak a bemu­tatásra. Tóm László Urbani­záció, Rendeczky Lajos—Lo­vászi Károly A regény, Bor­bély Tamás—Harnóczy Örs Starki-ng és Báló Imre—Dé­nes Ottó DH című alkotásai kerülnek közönség elé. A díjazott műveket néhány vidéki városban, így Pécsett is bemutatják majd. P. R. Az őszi BNV-ről jelentjük SZK típusú szennyviztisztitó kisberendezés-család Műszer- és technológiai újdonságok a környezet- védelmi kiállításon Vegyes, de nem lehangoló képet nyújt a BNV Protenvita elnevezésű környezet- és ter­mészetvédelmi kiállítása a B- pavilonban, a főbejárattól bal­ra. Megférnek egymás mellett magnóról szóló madárcsicsergés kíséretében a kőzetek, ásvá­nyok, kitömött állatok és a kü. lönféle gépek, berendezések, műszerek. A technikai újdonságok se­gítségével nemcsak jelezni, de elhárítani, sőt megelőzni lehet a környezeti ártalmakat. Közös jellemzőjük, hogy olcsóbbak, mint a külföldi, napjainkban egyre nehezebben beszerezhető „társaik'1, de hatékonyságban megközelítik azokat, sőt ener­giatakarékoson üzemeltethe­tők. Hazai alapanyagok, alkat­részek felhasználásával is ké­szülnek, bár az importkiváltás korántsem százszázalékos, hisz a környezetvédelmi gép- és mű­szergyártásunk az úttörőlépése­ket teszi. S eközben idegenke­dés is tapasztalható, hogy a kis széria miatt nem éri meg az üzleti befektetés, örvendetes, hogy a gyártók egy része a vi­lágmércéhez igazodik, hogy az export segítségével hasznossá tegye a belföldi gyártást, de ki­fizetődőnek tűnik, ha egy mű­szer nemcsak környezetvédelmi feladatokat lát el, és sikeres ki- fejlesztése érdekében több cég fog össze. A Protenvitán a könnyű és fi­nom érzékenységű műszerek vá­lasztéka a leggazdagabb. Az impozáns termékek a precíziós munka, az automatizáció fej­lett szintjéről tanúskodnak. Az MMG Automatika Művek egyik új készüléke lebegő szennyező anyagokat mér nagy pontos­sággal, az infravörös optika se­gítségével. Alacsony feszültség­gel megy, energiatakarékos, az áramütés veszélye kizárt. Az MMG másik mérőeszköze el­sősorban a kommunális és gal­ván szennyvíz összetételének a megállapítását segíti, de ugyan, ez a vegyiparban is alkalmaz­ható más, tehát nem környe­zetvédelmi célra. Szabadban az érzékelő egysége, s mégis rit­kán szorul karbantartásra. A Híradástechnikai Gépgyár láng­ionizációs szénhidrogénmérője hétéves fejlesztés után jutott el a sorozatgyártásig, jelenleg hét országban bejelentett sza­badalom. Szovjet és nyugat­európai intézetek érdeklődnek a 16 kilós, hordozható eszköz iránt. A tüzeléstechnikai szén, monoxidmérő hordozható, de beépíthető is, infravörös elvvel működik. A Vasipari Kutató Infézet NSZK, valamint francio gyártókkal keresi az együttmű­ködést, hogy a precíziós meg­munkálásban és az outomati- zációban magasabb szintet ér. jen el. Újdonságaik: a munka­helyi por-, valamint a kohászati szennyezőanyagok mérésére al­kalmas mintavevő-készülékek betörtek a tőkés piacra, kezdik felvenni a versenyt a külföldi gyártmányokkal. Például az emissziós mintavevővel több ezer hőfokos szennyező forrást is megközelítenek. Az elhárítás, a védekezés esz­köz- és technológiai érdekes­ségei is figyelemre méltóak. A Tatabányai Szénbányák szenny­víztisztító-telepet tervez, kivite­lez, a berendezések többségét, például a szalagszűrőket gyárt­ja is. A tisztítómű átlagos ára hétmillió forint, ami drága, ezért igyekeznek hazai alkat­részeket, vegyszeradagolókat beépíteni. Modern, hatékonyabb eljárásokat vezettek be a szennyvíztisztításra, így a fluor szennyanyagot is „kiiktatják". Sőt meddőhányók, fúróvizek újrahasznosítását, víz vastalaní- tását vállalják. Felzárkóznak a kisebb gyártók is, például a Palotai Építő Szövetkezet zaj- árnyékoló akusztikai fallal mu­tatkozik be. Négyzetmétere 5000 forint. Az Április 4, Gép­ipari Művek nagykanizsai gép­gyárának nem főprofilja a kör­nyezetvédelmi berendezés­gyártás, de nyereségesnek ígér­kezik a galvánüzemek öblítő­vizének tisztítási, visszaforgatási technológiájával foglalkozni. A hazai elterjesztése már sikeres, de a külföldi elfogadtatása ne­hezen megy, mert az automa­tikus szabályozás még nem megfelelő. E témában a miha­marabbi megoldást a kooperá­ció jelentheti. Viszont már most biztos piaca lesz a savas, lú­gos szennyvizeknek ellenálló műanyag, szelepeknek és cső­kötéseknek. A Fűtőber Vállalat újfajta ieválasztókat állított ki. Az egyikkel óránként 3000 köb­méter poros levegőt tisztítanak, majd vezetnek vissza a műhely­be, a másikkal az olaj-, zsír­éi festékködöket, valamint a ki­pufogó gázt kötik meg. A Fűtő­ber olcsóbban akar gyártani, mint a Szellőző Művek, mert csak így tud vevőket szerezni. Csuti J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents