Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-18 / 256. szám
Célba dobó öttusa Nyanyinyák pusztulása Egyszer volt, hol nem volt, oz Óperenciás tengeren is túl, az üveghegy közelében, volt egyszer egy kis város. Ez a város arról volt nevezetes, hogy itt csupa gonosz boszorkány éldegélt, írtért aki nem volt boszorkány, azt kiüldözték a városukból. Pontosan 8297 lépésre — aki nem hiszi, számolja utánam — volt még egy másik város is, az üveghegy tövében. Csupa vérengző törpe lakta. így aztán a két város közt állandóan folyt a csetepaté, a pattanj söprűre akció. Egy szép tavaszi délután történt. Nyanyinyák — a fő-fő boszorkány — a virágos ligetben repült a söprűjén. Röpülés közben egyszeresek éles sikolyt hallott. Egy lusta disznót fojtogatott egy városbéli törpe. Na — gondolta Nyanyinyák —, ezt' a törpét elpusztítom ! Le is szállt egy korhadt fa rejtekébe, és gondolkodni kezdett a verázsigén. De sehogy sem jutott az eszébe. Nagy baj! Aki nem ismeri a boszorkány-törvényt, annak most elregélem, hogy a 8. paraqrafus 2. bekezdése értelmében ha valamelyik boszinak nem jut a varázsige eszébe, akkor az a tündérek kezére kerül, ahol halálnak halálával hal meg Az sém vitás. hogy egy fő-boszinak egész népével, az összes szolga boszival együtt kell elpusztulnia. Hót ez lett a Nyanyinyák veszte Remélem, nem kételkedtek a történet valódiságában. Bizonyíték rá, hogy azóta sincsenek boszorkányok. Fleischmann Éva meséje ♦A Nevelési Központ-beli gyerekek Irodalmi Műhely foglalkozásain próbálkoznak versek, mesék, fantasztikus elbeszélések, írásával. Fleischmann Éva ha todik osztályos tanuló meséjét azzal a céllal közöljük, hogy tolón másutt is, mások is kedvet merítenek belőle a mez-eiiáihoz. Célba dobni minden gyerek szeret, akkor pedig már meg is van, hogy mivel töltsétek el a szabad nap délelőttjét, vagy délutánját. Akár az őrs, akár csak pár gyerek a házból rendezi a versenyt, nem kell hozzá sok előkészület. Lehet úgy is előkészíteni a pályát, hogy mindenki kitalál egy-egy feladatot. A különböző akadályokat egyenként győzzék le a gyerekek, de ha sokan vannak, akkor párosán is lehet versenyezni. (Két gyerek összpont- száma számít). LENGŐ CÉL Egy fára vagy oszlopra valamilyen zsinórral rögzítsetek kug- iibábút (esetleg fagallyat, konzervdobozt) és lendítsétek meg! Ezt a lengő célt kell eltalálni. Mindenkinek öt kísérlete van. Télen a hógolyó, a többi évszakban kislabda (teniszlabda, rangylabda) lehet a töltény. Kővel, kemény tárggyal dobni tilos! (1. számú rajz) KI AZ ÜGYESEBB? A céltól 10-20 méterre (a gyerekek életkorától függően) rajzoljatok köröket a földre. Kisebbeket, nagyobbakat, úgy mint a céltáblánál. A dobóhely elé 4—5 méterre pedig tegyetek 2 méteres akadályt (ma gasugróléc, kötél kifeszítve, de egy gally nélküli faág is megteszi). A feladat ezen akadály fölött úgy átdobni a kislabdát, hogy az valamelyik körbe essen be. (A köröknek legyen számértéke, és ezeket kell összeadni). MOZGÓ „VAD" LCVÉS Két fa közé kössetek ki kötelet, ezen legyen egy spárgán húzogatható kartonpapír. Erre tetszés szerint rajzoljátok bár milyen „elejthető" vad képét. A versenyzőknek ezt az ide-oda Réges-régen élt egy folyó partján egy jaguár, és ennek a jaguárnak a sátrában égett egy kis tűz. Akkoriban a világon még senkinek sem volt tüze, még az embernek sem. Mindenki nyers húst evett, csak a jaguár sütött, főzött a tüzén. Az ember is szerette volna, ha tüze lenne, és kérte a ja guárt, hogy legalább egy kis darab izzó szenet adjon .neki. De a jaguár zsugori volt, eldugta sátrában a tüzet, és nem adott belőle az embernek. Megmérgesedett az ember, és szaladó célt kell eltalálni. Az már csak megállapodás kérdése, hogy a rajznak melyik része ér több pontot. REPÜL A LASSZÓ Vajon melyikötöik nem kapott még kedvet westernfiímek megtekintése után ahhoz, hogy lasszát vessen? Ha vadlovak már nincsenek is az udvaron, azért néhány egy.másfél méte. rés fatuskó található Nézzétek meg öt dobásból, kinek hány találata lesz. A VAROSTROM Minden versenyző kezében egy labda. Középen áll egy rúd (lehet álló fogas vagy valamilyen állvány is), ez előtt all a várkapitány. Adott jelre mindenki ketkezes kosárra dobással dob a középen álló ce| fele! A kapitány, amennyit tud, elküldte a gyíkot, hogy lopja el a tüzet a jaguártól. Épp esett az eső, és a jaguár azori őrködött, nehogy befoly. jón sátrába a víz, a tüzet ki ne oltsa. És mivel már néhány napja egyfolytában esett, a jaguár álmos és rosszkedvű volt. És akkor jött a gyík, és azt mondta : — Aludj egyet, jaguár, vigyázok én addig a tűzre. Megörült ennek a jaguár, le. feküdt, és azonmód mély álomkézzel elüt. A találatok számát kell összeadni. Egy perc után csere. Másik gyerek áll be a „várba”. A végén az győz, aki kevesebb találatot kapott (2. számú rajz). ba merült. Amikor látta a gyík, hogy már mélyen alszik, kikapott egy égő ágat a tűzből, oztán kinyitotta a sátor ajtaját, hogy az eső eloltsa a jaguár tüzét. Az ágat pedig elvitte az embernek. Mire felébredt a ja. guár, nem volt többé tüze. Ettől kezdve van tüze az em. bernek, és nincs a jaguárnak. Az ember sült húst eszik, a jaguár nyerset. (Mezey Katalin fordítása) Horváth Mihály Hogyan lopta el a gyík a tüzet a jaguártól? (Dél-amerikai indián mese) Arany-füzfón aranyvár, ott éldegél Csoszrekár. Ott éldegél nagy magányban, ezer ág közt egymagában. Sötét tollán fény lapul. Eljön c tél fehéren, dérrel hímzett levélen, eljön a tél jég-csengökkel, szélhajszolta hópeíyhekkel, károg Csoszrekár király. Milyen király vagyok én egyedül egy fűz hegyén? Országom sincs, népem sincsen, koromtollú párom sincsen, csönd cibálja szárnyaim. Varjúnépem elrepült, hideg barázdákba ült, ott bandáznak vad zsivajjal, hócsiszolta karmaikkal meggyötrik a földeket. Birodalmam csak egy fűz, fűzfa hegyén aranytűi: aranytűiként tündöklő vár, termeiben senki sem vár, — kéne már egy feleség! Vízmosásban rókalík, Durumuru ott lakik. Vörös bundájú bajszerző, erdei házasságszerzö; elmegy hozzá Csoszrekár. Megkérdezlek, szép róka, lombos titkok tudója, feleségül kit vegyek el, te vagy, kinek tudnia kell, méltó párom ki lenne? Bari Karoly: Csoszrekár, a Reszket o róka szája, hómorzsós a bundája, fagyos fű volt uzsonnája, zúzmara a szalvétája, éhségében felnyüszit. Megmondanám, Csoszrekár, éjszaka-szinü király, megmondanám, kit vegyél el, aranyvárba kit vigyél el, de egy hete nem ettem. Gyomrom éhesen korog, nyelvem már alig forog. Hozzái egy kis eleséget, mondok neked feleséget: holdfényhajú királylányt! Varjúkiráiy hazaszáll, kamraajtókat kitár, megtöm egy zsákot kaláccsal s télrepesztő károgással a rókához visszatér. Örvendezik a róka, lombos titkok tudója: Meghálálom amit tettél, éhhaláltól megmentettél, fekete szárnyú király! Amikor eljön a nyár, s aranypikkelyes aszály tekergőzik az út szélén, tengersötét erdő mélyén egy kék páfrány kisarjad. varjúkiráiy Éjfélórán virágzik: szirma leánnyá válik. Hogyha varázsszóval kéred, az a leány feleséged: varjak királynéja lesz! Fohászkodik Csoszrekár: O, csak jönne már a nyár! Ha jég-nyakára a télnek fény hurkolódna kötélnek, boldogságom meglelném! Durumuru, mondd még el, milyen varázsigével bűvöljem a páfrányleányt, hogy engemet, varjúkirályt, szerelemmel kövessen! Figyelj akkor nagyon rám, varázsverset szól a szám: Arany-fűzfa, aranyvárfok, varjú karma menyasszonyt fog, - magányosság, távozz el! Ha e verset elmondod, el fog tűnni a gondod, kettéhasad majd a magány, páfrány-virágból nőtt leány költözik a váradba. Figyel nagyon Csoszrekár, mit beszél a rókaszáj, éjfekete tollruháján, szélben edzett kemény szárnyán olvadnak a hópelyhek. Szökik a tél, messze jár, virágot terel a nyár, tengersötét erdő mélyén, éjfélórán, éjnek éjén a kék páfrány kisarjad. Varjúkirály rátalál, fölötte egy ágra száll, szuszogó lombok közt várja: kék páfránynak szép virága mikor válik leánnyá? És egyszer csak csodát lát: holdfényhajú királylányt pillant meg a páfrány helyén, koronácska van a fején, csillag csörög zsebében. Ágak között szél Suhog, selyem-nyelven fölsusog hajában kék pántlikája, páfrány-népét hivogálja,- páfrány-népe ott terem! Ámuldozik Csoszrekár: páfrány-leány táncot jár! Ez úgy ámulatba ejti, varázsigét elfelejti, ijedten kiáltja: kár! Károgástól megriad páfrány-leány, páfrány-had, könnyű köddé valnak hamar, csak a szirom-himlős avar őrzi a lány emlékét. Sír azóta Csoszrekár, zeng tőle az aranyvár. Arany-fűzfán, nagy magányban, pár nélkül él, egymagában, s azt'kiáltja mindig: kárt ||!!!!!!!!| Humor Jean Simon: Levél az igazgatónak Tisztelt Igazgató Ür! Bátorkodom tudatni önnel, hogy az alábbi sajnálatos eset miatt néhány napig távol kényszerülök maradni a munkától. Tegnap, amint a délutáni sétából hazaértem, észrevettem, hogy jópár cserepet letépett a tetőről az erős szél1. Tüstént csináltam egy csigasort, amelynek a segítségével egy ládában új cserepeket húztam föl a tetőre. Kijavítottam a hibát, és nem volt más hátra, mint hogy a megmaradt nem kevés cserepet leengedjem a földre. Megtöltöttem a ládát, majd lementem. Megragadtam a kötelet, és elkezdtem leengedni a terhet. Szerencsétlenségemre a láda nehezebb volt, mint én, így megemelkedtem, és megindult velewt a kötél fölfelé. Félúton a láda alaposan a vál- lamnak utődött, de nem veszítettem el a hidegvéremet, haladtam tovább, mígnem fejem nekikoppant a tetőgerendónak. Ezzel egyidőben a jobb kezem mutatóujja beszorult a csiga és a kötél közé. Ekkor földet ért a láda, és a nagy huppanás- tál leesett róla néhány cserép. Most ón bizonyultam nehezebbnek a tehemél, így megindultam a föld felé nagy sebességgel. Félúton ismét összetalálkoztam a ládával, mely ez alkalommal a sípcsontomnok vágódott hatalmas erővel. Földet, éréskor az imént kihullott törött cserepekre estem, minek következtében több súlyos sebesülés ért az alfelemen. Ez volt az a pillanat, amikor elveszítettem mindezidáig megőrzött hidegvéremet, és elengedtem a kötelet. A fentről elszabadult láda egyenesen a fejemre zuhant — ekkor elveszítettem az eszméletemet. A feleségem vitt be a kórház, ba, ott tértem magamhoz. Kérem a fentiek szíves figyelem- bevételét. Maradok tisztelettel: Paul René. (Fordította: Grabócz Gábor) Tréfák Az egyik amerikai moziban a következő tábla lóg: „Ne dohányozzon! Gondoljon a San Franciscó-i nagy tűzvészre!” Egy tréfacsináló pedig ezt írta alá „Ne köpjön a padlóra! Gondoljon az özönvízre!” + — Nem gondolja maga is, hogy a fiam rendkívül tehetséges? — kérdi a büszke anya a tanárnőtől. — Olyan sok eredeti ötlete van! — Igen — sóhajt fel a tanárnő — különösen a helyesírás terén! + — Hogyan érezték magukat amikor a férje főnökénél voltak? — Eleinte kissé feszélyezett <volt mindenki, amikor azonban a férjem belemászott a nagy faliórába, hogy taxiért telefonáljon — mégis kissé vidámabb lett a hangulat! Társaságban. — Unatkozik, ugye? — Igen, szörnyen I — — Menjünk el.-— Nem tehetem, én vagyok a házigazda. ♦ Quick — Meddig tartott tulajdonképpen, amíg a fia megkapta a jogosítványát? — Úgy három vagy négy .. . — .... hétig? — Dehogy, autóig! ♦ — A bírósági végrehajtó mindig úgy viselkedik nálunk, mint egy kisgyerek., — Hogyhogy? — Amit lát, az-t me9 akarja kapni! ♦ — Megmondtad a fiunknak, hogy kitagadjuk, ha feleségül veszi Luisét? — Sokkal jobban csináltam: Luisének mondtam meg! T alajfertőtlenítő és csávázószerek alkalmazása Az őszi talajmunkáknál amennyiben drótféreg, cserebogárpajor fertőzést észlelünk, feltétlenül talajfer- tötlenitést, kell végeznünk. A talajban élő kártevők október elejéig a felszínhez közeli rétegben tartózkodnak. A hűvösebb ösz- végi, téli időszakban a talaj mélyebb 30-50 centiméteres rétegébe vonulnak telelni. A jelenlegi védekezés minden esetben jobb. Védekezéshez Diazinon 5 C szerből 100 négyzetméterre 35 dekagramm szer kiszórását javasolunk, amit utána azonnal rotációs kapával, vagy ásóval a talajba be kell dolgozni. Akinek Basudin 5 G szere van, azt az idén feltétlenül használja fel. A Basudin 5 G talajfertőtleni- tőt ugyan úgy kell használni, mint a Diazinon 5 G szert. Rövidesen megkezdődik a gyümölcsfa és szőlő szaporítóanyag árusítás. Felhívjuk a kistermelők figyelmét, hogy csak államilag ellenőrzött faiskolából származó szaporítóanyagot vásároljanak. A talajban élő károkozók ellen a vetőmagvakot csávázni kell. Egy kilogramm vetőmaghoz 2 gramm Dit- ‘ hane M—45 és 1 gramm Fundazol szükséges amit fél deciliter vízben alaposan összekeverünk. A magvakat az elkészített oldattal egyenletesen benedvesítjük. Nedves csávázás után a magvakat szét: terítve szárítsuk. A csávázott magvak csak vetésre használhatók I Dr. Frank József Jó kereseti lehetőséggel FELVESZÜNK # asztalos szakmunkásokat, # betanított munkásokat, % betanított kárpitosokat, valamint részmunkaidőben fiatalkorú dolgozókat. Pécsi Bútorgyár Pécs, Somogyi B. u. 6. A r h a A
