Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-17 / 255. szám
1982. szeptember 17., péntek Dunántúli napló 3 Pártfórumon: Á társadalmi munka Komlón Az épülő városi színházteremben is ott vannak a társadalmi munka forintjai Kopjár Géza felvétele Minden ember valahol lokálpatrióta : szereti . városát, szűkebb környezetét, azt a vidéket, ahol él. íqy van ez bizonyára a komlói lakosok körében is: szeretik szépnek, otthonosnak látni városukat. S hogy szép-e Komló — ki-ki döntse el maga. A város építészeti megjelenéséért, hogy központjában vasútállomás, bánya, erőmű van, arról a polgár nem tehet. De hogy tiszták-e, rendezettek-e utcái, terei, hogy gondozottak-e parkjai, a tégla és betonházak legszűkebb környezete — abban mór neki is része van. S az utóbbi időkben egyre több részt kanyaríthat a város fejlesztésének alternatíváiból is. Mély igazság rejtőzik azon előterjesztés első mondatában, melyet a városi párt-végrehajtóbizottság közelmúltban lezajlott ülésén vitattak meg e fórum tagjai, amikor is a társadalmi munkavégzések helyzetét, jövőjét vizsgálták meg. A mondat valahogy így hangzik: q társadalmi munka a szocialista építés egyik fontos kategóriája, jelentős tényezője társadalmunk, ezen belül egyes települések — így városunk — anyagi és szellemi értékei gyarapításának. Célja a napjainkban és a jövőben is a városfejlesztési céljaink valóra váltása. S mint kiderült: évente nem csekély értékkel gyarapodik Komló így, a köz oltárának segítségével. Lakosonként 1982- ben 580 forinttal. Ez a — hozzávetőleges számítások alapján — 18—20 millió forint szinte minden fillérével égető igények kielégitését szolgálja. Komlón—* mint a településeink többségében — a városi tanács és a HNF városi Bizottsága közösen bábáskodik a városfejlesztést, -ellátást segítő társadalmi munka felett, arra törekedve, hogy e munkavállalások szervesen illeszkedjenek a középtávú és éves fejlesztési és felújítási tervekben meghatározott elképzelésekbe. ígéretesen szép a komlói városfejlesztő társadalmi munka- program, mely a város üzemeinek, intézményeinek szocialista brigádjai, dolgozó kollektívái és az egyének önkéntes vállalásaira épül. Úgy vélem, érdemes néhány jelentősebb idei feladatot bemutatni ízelítőnek — természetesen a teljesség igénye nélkül. Részben vagy egészben társadalmi munkából épül a város színházterme, a belvárosi iskola tornaterme, több teniszpálya, klubház, játszótér és sportpálya, s hasonlóképpen társadalmi munkák nyomán szépülnek az iskolák, bölcsődék, óvodák, épülnek utak és járdák. Komlón immáron szép hagyományokkal rendelkezik az „Egy üzem, egy iskola" akció, mely során a gyermekintézmények működési feltételei biztosítódnak-javulnak, s szinte mindig nagy tömegeket vonzanak a HNF körzeti bizottságai által meghirdetett város- szépífő munkaakciók — amolyan nagytakarítások. A végrehajtó bizottsági ülésen a sok öröm regisztrálása mellett az i$ megfogalmazódott, hogy sajnos a társadalmi munkaakciókra épülő elképzelések nem mindig valósulnak meg zökkenőmentesen, nem mindig adják tálcán a kívánt eredményt. Ennek több oka van. Első és legfontosabb: az emberek csak akkor áldozzák fel szabad idejüket, ha annak értelmét, hasznát maguk is látják. Ha a munkák szervezése a kívánt magaslaton van: nem kell várni anyagra, lapátra, munkavezetőre, célra. Mert az ilyetén hiányosságok, mulasztások a legszebb álmokat is romba dönthetik. Éppen ezért foglalt állást akként a végrehajtó bizottság, hogy e munkálatok szervezésének, szervezettségének javítása elsődleges feladat. Ugyanakkor szükség van az üzemek-intézmények közötti koordinációra is, hogy az erők ne forgácsolódjanak szét, hogy tudja mindenki: mikor, hogyan és hol tehet valamit a város érdekében - ha akar tenni. A társadalmi munkák tervezése — szintén fontos tényező. (Ha nem a legfontosabb!) Hiszen a tanácsok fejlesztésére futó forintjaik mellé e „bizonytalan forintokra" is számítanak. S számításuk csak akkor jön be, ha terveik időben elkészülnek, időben közkinccsé válnak, s mondjuk egy esetleges brigádvállalásnál nem kell a kollektívának törnie a fejét: mire^ is fordítsuk azt az egy napot, amelyen a köz hasznára tehetünk valamit. Végezetül a vb állásfoglalása szerint a már elvégzett munkák pontos nyilvántartása, pontos értékelése is létkérdés a következő év, évek megalapozása szempontjából. K. F. V annak kérdések, amelyekre nincs válasz. C ak válaszok vannak, különböző, egymással sokszor ellentétes válaszok. Bármelyik elfogadható és támadható is egyben. Dönteni mégis kell. Megtenni valamit vagy nem tenni. Elfogadni vagy elutasítani. Az ember tehát mégiscsak érvel, indokol, töpreng. Például ezen: adjon-e pénzt a koldusnak? Koldusok talán mindig lesznek. Vajon miért? Lehet valaki olyan szegény, hogy ilyen alantas módon kelljen biztosítania a megélhetését? És ha így van, valóban az koldul, aki rászorul? A szegénység legtöbbször büszkévé, dacossá teszi az embert - nem szorulok senkire, nem vagyok rosszabb, mint a többi. Lehet, hogy szélhámosok a koldusok? Ha Így van, egyenesen nevetséges, aki pénzt ad. Miről is van szó? Egy-két forintról. Nem is pénz. Eny- nyit sajnáljon az ember? Mikor naponta a tízszeresét is elkölti többé-kevésbé fölösleges dolgokra. A koldusnak mégiscsak szerencsétlen sorsa van, a társadalmi értékskála legaljára csúszott. Ha csal, akkor is. Lehet, hogy dolgozhatna. Lehet, hogy van pénze, de elissza. Lehet, hogy mániákusan ku- porgat, a szalmazsákja tele van ötszázasokkal. Akárhogy is van, mégiscsak koldul. All a fal mellett magábaroskad- tan, ül a hideg kövön nyo- morékságát mutogatva. A koldus magát gyalázza a fizetségért: nyomorék vagyok, elesett vagyok, szegény vagyok. Tőle sajnáljon az ember egy forintot? Mit fizet meg azzal a forinttal? Nem a saját lelki nyugalmát? Nem azt az érzést: én különb vagyok nála. én adok neki. és nem ő nekem? Kegyes leszek, és még a hálájára sem tartok igényt. Mert én egészséges vagyok, és nincsenek anyagi gondjaim. Ennek az érzésnek semmi köze a jótékonysághoz. Akkor ne kapjon pénzt a koldus? De ha tényleg azon a pár forinton múlik . . .? Ha kilenc csaló mellett egy a rászoruló, ki vehetné a lelkére, hogy elmulasztott segíteni rajta? Bármilyen megfontolásból. Vagy ki meri kimondani a gyűlölködő mondatot: kaparj kurta, neked is lesz? Az alamizsnától persze a koldus koldus marad. Egy forint, tíz forint, száz forint - a lényegen nem változtat. Mindegy, hogy a hordó lukjót egy percig vagy másfél óráig fogja be tenyerével az ember. Ez igoz, de ezreket mégsem lehet adni a koldusnak. Mármost segít a kevés, vagy nem segít? Nem jó koldust látni. Mint egy baleset, mondhatni sorsbaleset: riasztó, félelmet keltő, idegesítő. Jobb volna, ha nem volna. De van. Vannak koldusok, a jobbsorsúak számára egyúttal erkölcsi kihívásként is, amely kihívásra válaszolni kell. Egyedül helyes válasz, kizárólagos megoldás nincs. Mit tehet, mit tesz az ember? Hol ad pénzt, hol nem. Emberismeretére támaszkodva próbál dönteni, hogy valóban rászorul-e az illető. Vagy elfordítja a fejét, mintha nem vette volna észre. De azért töpreng. Nem is egykét forinton, hanem azon, hogy milyen az erkölcsös,, etikus emberi magatartás. Ennyi haszon legalább vara q dologban. Bencsik Gábor Egy pcsrtftiftkcir portréja A belgyógyász Ilyen fülledt időben a jéghideg üdítők sem használnak, de mégis isszuk a gyöngyöző pohár tartalmát. A pártirodán néha meg-megcsörren a telefon, de kint a titkárnő azonnal „elkapja" a vonalat, s közel háromórás beszélgetésünk közben csak egyszer adja be ,.. Dr. Rúzsa Csabát mostanában elég nehéz „megtalálni”. Rövid ideje a POTE Pártbizottságának titkára, s ez a rövid idő rengeteg munkával telik. Érthető: intézni egy ilyen apparátus dolgait, s közben élni a főhivotásnak — belgyógyász az 1-es klinikán —, a nap 24 óráját elviszi.. . (Fotóriporter kollégám vizit közben hívta ki másnap, a 400-ágyas erkélyére.) — Ez meddig megy Így? Nevet. — Ez általában igy van „ — mondja nyomatékkai, majd hozzáteszi: - És ígv van jól. Tudod, szeretek élni, nyüzsögni, a közélet és a hivatás nálam mindig valahogy együtt volt. S ezen a poszton — vélem: a pórttitkórságra gondol — a korábbiaknál még több lehetőség nyílik tenni az egyetemért, az itt dolgozókért, tanulókért, betegekért. . . Az ismeretségünk régebbi keletű, s így nyugodt lelkiismerettel ámíthatom: Rúzsa Csaba azok közé tartozik, akik az évek Szolidaritási rendezvények A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának őszi szolidaritási rendezvényei sorában szeptember 22-én - szerdán - Komlón, a Kossuth-bánya Ho Si Minh nevét viselő szocialista brigádja tart összejövetelt, melyen vietnami előadó vesz majd részt. Október 5-én - kedden - 15 órai kezdettel a Szigetvár városi-járási HNF és a KISZ-bizottság szervezésében a fiatalok részvételével a „Palesztin nép mellett” címmel szolidaritási rendezvényt tartanak. során nem sokat változnak. Vonásai talán egy kissé férfiasabbak lettek, de szája szegletén ott bújkál a huncutkás mosoly . . ., sok mindent bizonyítván, de legfőképpen azt, hogy így negyven körül még lehet akár tinédzser szemmel is nézni a világot. Hisz az a pár év, 1969 óta — amikor a diplomát a POTE-n megszerezte — nem sok, nem elegendő arra, hogy a kollégiumi évék eltűnjenek, a közösségérlelő szép napokat elvigye a feledés. Amikor a múltról kérdezem, szinte mindig visszakanyarodik a nemzedékének startjáig. De mi volt, a hat egyetemi év előtt . . .? — Három megye szeg'etében, a Veszprémben lévő Zalagyö- mörön születtem — mondja. — Négyen vagyunk testvérek, szüleim ma tsz-nyugdijasok. Én, a legfiatalabb, nem úgy indultam hogy tanulni fogok. Már az általános iskola elvégzése után segédmunkásnak mentem oz erdészetbe. Aztán, valahogy mégis sikerült a középiskolába kerülni, Sümegen leérettségiztem, s majd bátyám nyomdokain eljöttem Pécsre, felvételiztem az orvosin. A többi aztán már simán ment. Már 1963-ban az évfolyam KISZ-titkára, 65-ben a hallgatói pártszervezet, majd 1969-töl az egyetemi KISZ-bizottság függetlenített titkára. — Mit jelent számodra ez a szó: kollégium? — Először is az akkori otthonomat. Aztán pezsgő, éjszakákba nyúló parázs vitákat. Egymás győzködését; a magunkról, környezetünkről, a világról, ideológiáról, kultúráról, sportról és ki tudná felsorolni még miről való filozofálásokat. Csodálatos, emberformáló világot. Akkor lett barátom néhány fiatal tanárom. Akkor, és attól lettem felnőtt. Azonnal visszakanyarodunk a mába. — És a mai iljúság ...? — Olyanok, mint mi voltunk. Nem mások. De kérdem én: egy olyan KlSZ-taggyűlés, ahol azon kívül, hogy taggyűlés van, nem történik semmi, kit fog feldobni? Kiben inspirál gondolatokat? Továbbá: hogy fogadjuk a mai fiatalok őszinteségét? Próbóljuk-e megérteni őket? Próbálunk-e vitatkozni, meggyőzni, avagy csak leintjük őket...? Megkockáztatom: vannak-e ma olyan oktatóik, tanáraik, akik az órákon, a kötelező gyakorlatokon kívül is szóba állnak velük? — Ma talán kevésbé érünk rá... — Ez nem lehet magyarázat. Az asztalához megy, kivesz a fiókból egy beszédvózlatot. — Ha tetszik, ez az én programon. Az egyetem pártbizottságának ezek szerint a jövőben két igen fontos teendője van. Az egyik a klinikai tevékenység javítása, a másik, az ifjúsággal való foglalkozás. — Az első sem lényegtelen, bár a klinikai munkában nem olyan sok a gondunk. Az ifjúság — az más. Meg kell értetni mindenkivel, ha tetszik, be kell verni a fejekbe, hogy itt a jövő nemzedékéről von szó. Hittel és szeretettel beszél a témáról: órákig hallgatnám. Közbeszólok: — Akadnak majd ebben a munkában társaid? — Igen. Támogatóim és partnereim is. Rúzsa Csaba a titkári teendőiket társadalmi munkában végzi. Lehetett volna függetlenített is, talán nagyobb fizetéssel is, de, ahogy mondja, aki a gyógyításra felesküdött, az nem fordíthat hátat sohasem betegeinek. — Hobbid? — Nincs. Valahogy nem jött össze. Az egyetem után négy évig a szakvizsgára való készülés maradt, aztán 1975-ben jött a politikai főiskola. Három éve, hogy végeztéig. Most nyelveket tanulok. Felesége Pécsett, a 46-os körzetben orvos. Fia első osztályos, lánya 3 esztendős. Nemrégiben vettek egy családi házat — nem nagyot —, s még most Is folyik a ház bővítése- ótalakítása-felújítósa. (Barátilag mondja: építkezésbe sose kezdj bele.) Majd hirtelen témát vált. — Tudod, sokszor van úgy az ember, hogy kifárad, fejfájás gyötri, nincs semmihez kedve. Aztán hazamegy, s a fia azt mondja: Gyere apa, focizzunk egyet. Vagy odasettenkedik a lányom, s csak rám bámul hízelgő, nagy szeméivel, $ elfelejtek egyszerre mindent. . . gondot, bosszúságot. Pár éve tudom, a legjobb gyógyszerek egyike o családi harmónia. Orvosként, párttitkárként is bárkinek fölírom . .. Kozma Ferenc
