Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-11 / 219. szám
1982. augusztus 11., szerda Dunántúli napló A Legfelsőbb Bíróság t7. számú irányelvéről A gyermekelhelyezés: sorsformáló bírói ítélet Hányatott hétköznapok, a szülőket nem pótló nagyszülői, rokoni gondoskodás, felemás érzelmekből eredő bizonytalan személyiségformálódás, intézeti falak, fétrecsúszott életek, tragédiák — megannyi, nem teljes értékű gyermekkor. Ebben a társadalmi méretű zavarban sok esetben — a gyermekelhelyezést érintő döntésekkel — a bíróságoké a szó. A felelősség óriási, az Ítélet sorsformáló. S bár társadalmunk, e területet rendező jogszabályaink messzemenően a gyermek érdekeit helyezik előtérbe, a bírói döntés — a dolog természeténél fogva — nem jelenthet minden esetben optimális megoldást. A gyakorlaton alapuló felismerést követően vált feszítő szükségletté újraértékelni azt a joggyakorlatot, amelynek alapján eddig a gyermekelhelyezési ügyekben a bíróságok döntöttek. E megfontolás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban kiadta a gyermek elhelyezésével kapcsolatos általános szempontokat tartalmazó 17. számú irányelvét. A témához és az új útmutatáshoz kötődő kérdéseinkkel dr. Tamásfy Józsefet, a Pécsi Megyei Bíróság elnökét kerestük meg.- Bíróságaink évenként átlagosan 27 000 megromlott házasságot bontanak fel. E perek következményeként Magyar- országon most több mint 200 000 olyan gyermek él, akiknek a szülei házasságát a bíróság felbontotta. Ehhez még hozzá kell számítani azokat a pontosan nem is ismert eseteket, amikor a szülők a házasság felbontása nélkül élnek különváltan. Ez a nagy szám jelentős társadalmi teher. Az érdekelt egyének, a családi közösségek és általában a társadalom szempontjából következményei szinte beláthatatlanok. A felbomlott házasságokból származó gyermekek egy része kallódó, később veszélyeztetett gyermekké válik. E gyermekek köréből nagyon egyenes az út a fiatalkorúak, sőt megelőzően a gyermekkornak kriminalitásához. Félreértés ne essék: a házasság felbomlása, a család csonkává válása nem jelenti szükségszerűen a veszélyeztetettséget. Bírói tapasztalat az, hogy sokszor rosszabb a gyermek sorsa egy megromlott házasságban, naponta feszült légkörben, mint a házasság felbomlása után.- Az eddigi bírói gyakorlat is elsősorban a gyermekek érdekeit tartotta szem előtt a gyermekelhelyezési és a gyermekelhelyezés megváltoztatásáért folytatott perekben. A 17. számú irányelvben ehhez képest mi az új? — A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt évek során a módosított XII. számú Polgári Elvi Döntésében és számos határozatában kimondotta: a családjogi törvény alkalmazásakor a gyermek elhelyezésénél és az elhelyezés megváltoztatásánál elsősorban a gyermek érdekét kell szem előtt tartani. így változatlanul alapvető, meghatározó szempont: a gyermek érdekének védelme. A bíróságok ítélkezési gyakorlatában ez azonban a társadalmi folyamatok hatásaként több vonatkozásban is új módon vetődött fel. Ezért a megoldás árnyaltabb megközelítése vált szükségessé. Ezt az újszerű, árnyaltabb megközelítést a családok életével összefüggő társadalmi jelenségekről szerzett bírósági tapasztalatok tették indokolttá. Például a társadalmi változások következtében módosult a család hagyományos szerkezete, ezen felül a feleség, illetve férj munkamegosztása; jelentősen megnövekedett a bontóperek száma; s ami igen sajnálatos, tapasztalható a családi nevelés jelentőségének lebecsülése, sőt a szülői Beszélgetés dr. Tamásfy Józseffel, a Pécsi Megyei Bíróság elnökével felelősségérzet csökkenése. Ezért vált indokolttá a Legfelsőbb Bíróság felismerése szerint a szülői felelősség foko— Szól az új irányelv a szülök felelősségéről is. Van-e az anyának, vagy az apának a válás után valamilyen előjoga, amelyet a bíróság a gyermek elhelyezéséről rendelkező Ítélet meghozatala során figyelembe vesz? — Az irányelv szerint sem a jogok, sem a kötelességek terén egyik házastársat sem illetik meg előjogok. Az egyenjogúság jegyében a szülők egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, gondozásáért, a neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a csalódon belüli munkák elvégzéséért. A gyermek nevelését biztosító jó családi légkör kialakítása, és a családi közösség megőrzése mindkét házas- társ feladata. A bíróságnak viszont arra kell törekednie, hogy per esetén erősítse a gyermek sorsáért a szülők felelősségérzetét. Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, s a házasság fenntartása már a gyermek érdekében sem áll, a szülők kötelesek a házaséletük megromlásának a gyermekeknél jelentkező káros hatásait a lehető legkisebb mértékre csökkenteni. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy a házassági kötelék felbontása ne eredményezze a gyermek egyik szülőtől való érzelmi elszakadását sem. A házassági életközösség megszakadásakor mindig eldöntésre vár, hogy a gyermek kinek a gondozásába kerüljön? A legszerencsésebb, ha a családjogi törvény alapján a szülők maguk tudják rendezni a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését. A bíróság csak a szülők megegyezésének hiányában dönt a gyermek elhelyezéséről. A legnehezebb bírói döntések egyike ez. Arra nincs lehetőség, hogy bizonyos időszakban a bíróság a gyermeket az egyik, majd a másik szülőnél helyezze el. Nagyon lényeges, hogy a gyermek elhelyezése nem lehet alku tárgya. E kérdésben a szülők egyezségre juthatnak, de ha az ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság az egyezséget nem hagyhatja jóvá. — Az elvált szülők gyermekei gyakorta hányódnak az anya, illetve az apa, a nagyszülők, esetleg távolabbi rokonok között. Az egészséges személyiségfejlődéshez azonban éppen az állandó környezetre lenne szükség. A bíróságok ezt az igényt miként, milyen mértékig tudják szem előtt tartani? — A családjogi törvény értelmében a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőnél történő elhelyezés valamilyen oknál fogva a gyermek érdekeit veszélyezteti, a törvény szerint a bíróság a gyermeket máshol is elhelyezheti. Valóban a leglényegesebb a gyermek számára az állandó környezet megteremtése, és az egészséges személyiségfejlődés lehetővé tétele. A gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni. Van lehetőség a gyermek harmadik személynél való elhelyezésére is. Ha a szülők egyike sem alkalmas a gyermek nevelésére, a bíróságok leginkább a közeli rokonok közül választják ki a gyermek gondozására alkalmas személyt. Előnyben kell részesíteni azt a nagyszülőt, vagy más személyt, aki addig is bizonyította, hogy alkalmas a gyermek nevelésére és továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását. Lényeges ilyen esetben, hogy pártatlan tudjon maradni a szülők gyűlölködésében, vitájában és elő kell segítenie, hogy a gyermeknek mindkét szülőjével élő kapcsolata maradjon. Ha harmadik személy sincs, a bíróság a gyermek intézeti elhelyezése vagy állami gondozásba vétele iránt a gyámhatóságot keresi meg. Az egyenjogúsággal összefüggő lényeges kérdésnek tartom, hogy önmagában a gyermek nemének és életkorának nem lehet döntő szerepe az elhelyezésnél. Az a házastárs — akár férfi, akár nő —, aki a gyermek iránti kötelezettségek teljesítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyermek körüli teen. dók ellátására, a gyermek életkorától és nemétől függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti a gyermek nála való elhelyezését. A bíróságoknak a konkrét ügy valamennyi körülményének összefüggő vizsgálata alapján kell eldöntenie, hogy melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget. — Szóljunk a gyermekelhelyezés megváltoztatásáról is. Az új irányelv árnyaltabban közeliti meg a gyermek érdekeit. Mit takar ez az árnyaltság? Várható-e, hogy a 17. számú irányelv közismertté válását követően perlavina indul meg a gyermekelhelyezés megváltoztatásáért? — A bíróság által jóváhagyott szülői egyezség, vagy a közös kérelmükre hozott bírói ítélet a szülőiket köti. A család, jogi törvény szerint a gyermek- elhelyezés megvátoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva. A változást is mindig a gyermek érdeke szempontjából kelj vizsgálni. Nem elég csupán az elvált szülők körülményeinek lényeges megváltoztatása (például az elvált házastárs új házasságkötése, lakáshelyzetének rendeződése, anyagi viszonyainak javulása), hanem azt is vizsgálni kell, hogy a gyermek fejlődése addigi környezetében biztosítva van-e? Ha igen, a szerényebb feltételek mellett sem indokolt az elhelyezés megváltoztatása. A bíróságoknak itt kellő szigorúsággal kell fellépniük. Némely szülő éppen azzal bizonyítja a gyermek nevelésére való alkalmatlanságát, hogy a másik fél zaklatása céljából a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt sorozatosan, rövid időközökkel egymás után indított perekkel nyugtalanítja a gyermeket megfelelően gondozó szülőt, s ezzel zavarja a neveléshez szükséges nyugodt légkört. Több gyermek esetében az is lényeges szempont, hogy a lehetőségekhez képest a testvérek együtt maradjanak. Az új irányelv valóban árnyaltabban közelíti meg a gyermekek érdekeit. Ez az árnyalt megközelítés a bíróságok munkájára vonatkozik. A fentebb említett okok miatt perlavina megindulására nem számítunk, hisz az elhelyezés megváltoztatását — amint azt mondottam — a bíróságok kellő szigorúsággal kell hogy vizsgálják. A tárgyalás gondos előkészítésével kell elérnünk azt, hogy a vészé, lyezitetett gyermek azonnali bírósági segítséget kapjon, ha indokolt az elhelyezés megváltoztatása, de ugyanakkor meg kell akadályoznunk az alaptalan perek indítását. Mészáros Attila Munkás-életűt A tanfolyam résztvevői figyelik az idős mester magyarázatát — a kép bal szélén Mischl Alajos. Szokolai I. felvétele Mischl Alajos: Szép és nehéz foglalkozás az építőszakma Tavaly márciusban, amikor a Pécsi Építő és Tataroló Vállalat továbbképző tanfolyamot rendezőit a kőműveseinek, épületszobrászati ismeretekből, a régi, elfelejtett, vagy soha nem tanult fogásokra tanítók egyike az idős mester, Mischl Alajos volt. Fáradhatatlanul magyarázott és nemcsak szóval. Megmutatta, hogyan kell sablonokat csinálni a vakolatdiszitésekhez, hogyan kell mintát venni az újra- . gyártásra szánt díszítőelemekről, s utána hogyan kell a saját kezűleg gyártott sablon felhasználásávol megcsinálni az újakat, és még sok olyant tanított, amikről az utóbbi évtizedekben felnőtt szakmunkások talán csak hallottak. Legutóbb a postapalota felvételi csarnokában csináltak mag újonnan egy oszlopot az ő szakmai vezetésével a posta épitőmun- kásai, s ezen tanulták meg annak a bonyolult munkának az alapelemeit, ami rájuk vár a hatalmas épület soron lévő felújításánál. Mi munkált Mischl Alajosban, hogy 76 évesen rászánja magát erre a tiszteletre méltó tevékenységre? Semmelweis utcai otthonában beszélgettünk erről is, életútjáról is. — Szép és nehéz foglalkozás ez az építőszakma. Amit csinál az ember, az maradandó. Én pedig szeretem 'is a szakmát — kezdi ezzel a vallomással. A hosszú évtizedek alatt sok olyat megtanultam, amit érdemes továbbadni. — Rögtön meg is indokolja: — Nem akarok én senkit megbántani, de ahogy járom a várost és nézem a felújításokat, mindjárt azt látom, hogy jobb is lehetne. — És itt közösen kezdjük sorolgatni, mik azok, amik az újságírónak és amik a hat évtizedes szakmai gyakorlatot maga mögött tudó Mischl Alajosnak szúrtak szemet. A vélemények — egyeznek. Az észlelt hiányosságokat így magyarázza: — Hát persze . .. mert akiknek csinálni kellett, soha nem tanulták ezt. De minek is tanították volna nekik, ha egyszer „nem volt rá szükség"! Ezért aztán három évtized alatt any- nyira el is hanyagolódott minden, hogy csak nagy szakértelemmel lehet javítani a dolgokon. Arra emlékeztet, hegy amikor ő 13 évesen — 1918-ban — inasként kezdte, akkoriban még mentek azok a díszített épületek, amelyeknek értő mestereik is voltak. De aztán leegyszerűsödtek a formák, megszűnt az épületdíszítés iránti igény, a mesterek is ritkultak, s utóbb, amikor felújító szándékkal kellett egy-egy házhoz nyúlni, értő szakemberek híján — és mert így egyszerűbb! — lemeztelenítve „modernizálták”. Arra terelődik a beszélgetés, hogy ő hol tanulta azt, amit tisztes szándékkal igyekezett továbbadni. Az első világháború utáni évekről beszél. 1921-ben a szerb kivonulás után már segédként Belgrádba került. Az új állam fővárosában nagy építkezések voltak. A kőművesmesterség alapjait ismerte már, a szakmát igazából ott sajátította el. Jó szaktársaktól tanulta meg az épületszobrászatot, a fehér munkákat, vagyis a gipszdíszítések készítését. A 20- as évek úgy teltek el a számára, hogy járta Jugoszláviát, Görögországot, de még Török, országban is megfordult. Közben szüntelenül gyarapította szakmai tudását. 1929-ben jött haza, de a szerzett ismeretekre itthon nem volt szüksége — ösz- szevissza egyetlen gipszes mennyezetet csinált —, viszont közeli kapcsolatba került a műkővel, és az szinte a nyugdíjig el nem hagyta. Közben dolgozott a Rákóczi út 39/A—B—C—D jelű házakon, a Nagy Lajos Gimnázium bővítésén . . . A műköves szakma hozta össze közvetlenül a felszabadulás után a pécsi és a kaposvári szovjet hősi emlékművek felállításával. Az eredeti szakmával pedig Budapesten találkozott, amikor Marsai Andor hívására a köztársasági elnöki rezidencia részére kijelölt Puskin utcai palota újjáépítésében vett részt. Itt kifejezett épület- szobrászati munkát kellett végeznie. — Sokat kellett spekulálnom — emlékezik vissza —, hiszen szinte másfél évtizede nem csináltam ilyesmit. De ment, mert ha az ember valamit egyszer megtanul, azt nem felejti el. Mint ahogy azután sem felejthette el. Olyannyira nem, hogy hajlott korában még fiatalos hévvel tovább 'is adhatta fiatalabb szaktársainak ezt a tudást. A budapesti közjáték után ismét másfajta munkák következtek, minthogy az épületszobrászatra továbbra sem volt szükség. 1947-48-ban államközi szerződés alapján Jugoszláviában dolgozott, aztán az A/1 építkezésén. Aztán jó pár évig Komló következett, majd a pécsi hőerőmű. — Hatalmas műkőelemek készültek. Ha elkezdte az ember, nem lehetett abbahagyni, így aztán előfordult, hogy 46—48 órát is dolgoztunk egyhuzamban. — Még volt egy nagyobb munka, amin részt vett: a Fel- szabadulás úti sajtüzem. 1964- ben a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalattól vonult nyugalomba, de ezt ő sem vette túlságosan komolyan. Hiszen ezután vett részt a Kossuth Lajos utca déli oldalának homlokzat-felújítási munkáiban, utóbb pedig az új PIK-székház díszítőmunkáiban. Megint a városban folyó épület-felújításokról van szó: — Van bizony néhány munka, aminek a láttán elszégyelltem magamat és ezt meg is mondtam azoknak, akikre tartozik. Ezt a pécsi rekonstrukciót is végre dűlőre kell vinni. Persze amit 30 év alatt elmulasztottunk, azt 2—3 év alatt nem lehet rendbehozni. Én úgy vélem, hogy olyan embereket kellene erre a munkára összehozni, akik szeretik és szívesen is csinálják. De ez nem elég, mert ezt a munkát anyagilag is meg kell becsülni. Más ez, mintha csak úgy egyszerűen négyzetméterben mérhető vakolást kell csinálni. Ez bizony babramunka, de nagyon szép munka . . . Aztán azon sem ártana gondolkodni, hogy azokat, akik tavaly elvégezték azt a tanfolyamot, nem kellene-e úgy felkészíteni, hogy az új ismereteiket ők is továbbadhassák. Búcsúzában, de nem panaszképpen megemlíti, hogy mostanában nem hívják. Pedig — úgy érzi — van még mit továbbadnia. És ereje is van hozzá. Hársfai István
