Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-07 / 215. szám

Forgatom a Baranya me­gyei Statisztikai Hivatal kiad­ványát, melyből kiderül: a megyeszékhelyen, több év át­lagát figyelembe véve évről évre több mint hatszáz lakás valósult meg magánerőből. És az érdeklődés egyre in­kább a családiház-építés felé fordul. A városi tanács építési osztálya szerint 1982. ,első félévében 153 építési engedélyt adtak ki családi- ház-építésre, tetőtérben való lakás kialakítására, emelet- ráépítésre, Az igények ennek sokszorosát teszik ki, ám az engedélyek megadásának egyelőre gátat szab a köz­művesített telkek hiánya. így mindinkább a városperemen, az egykori, Pécs közeli, vala­mikori falvakban lendült föl a házépítés. Cziczer Gábornak szeren­cséje volt. A Magyarürögi úton sikerült telket vennie családjának. Persze borsos áron. Az alig több mint 260 négyszögöl százötvenezer fo­rintba került. — Hogyan szánták el ma­gukat a házépítésre? — kér­dem az ÉPFU gépkocsiveze­tőjét. — Éveken át a Nagy Jenő utcában laktunk egy szoba- konyhás vizes lakásban. Nagy öröm volt, ami­kor beköltözhettünk a két­szobás szövetkezeti pa­nelba, de valahogy nem ked­veltük' az emeletes összkom­fortot. Mikor megtudtuk a feleségemmel, hogy öt éven Czicier Gábor eladta szövetkezeti lakását és a Magyarürögi úton épít családi házat. A szerző felvételei dolog. Szerencsére van Ko­csink. igy könnyebben moz­gok, de képzelje csak el! Tavaly ősz óta csak mostan­ra sikerült beszereznem az összes nyílászárót. Mert hol balos, hal jobbos ablakot nem kaptam, sorra jártam a TöZÉP-telepeket Pécstől Bar­csig. Kis méretű téglát még most sem sikerült szereznem, pedig legalább háromezer darabra lenne szükségem. A kőműves meg szitkozódott a poroton tégla miatt: első osz­tályút vettem, mégse egyeztek Taradzsiáéknál központi fűtés lesz, és nyomja majd a kútból a fürdőszobába. a vizet szivattyú belül is eladható a szövetke­zeti lakás, úgy döntöttünk, hogy belevágunk az építke­zésbe. A levonások után há­romszázezer forintot kaptunk- kézhez az OTP-tól, hozzátet­tük a százötvenezer forint spórolt pénzünket és átme­netileg beköltöztünk az anyó- somékhoz a- Sallai utcába. Cziczer Gábor a féligkész épület pincéjébe invitál, a leendő kazánházba, ahol fel­vázolja, miképpen is néz majd ki az új otthonuk. —Az alagsorban lesz a garázs, itt helyezem el a kazánt, a tü­zelőanyag-tárolót, itt lesz a műhely. A földszinten fürdő­szoba, konyha, éléskamra, wc, étkező, nappali és egy kisebb szoba lesz, a tetőtér­ben két újabb szobát építek, fürdőszobával. — Mennyibe kerül mindez? — A költségvetés szerint hétszázezer forintba, de eb­ből az összegből egészen biz­tos, hogy nem jövünk ki az építőanyagok áremelkedése miatt. Pedig az egész család összefogott, a gyerekek hord­ták a téglát, magam végzem el a villanyszerelést. Tavasz óta megállásom sincs, éjjel dolgozom, reggel néhány órát alszom és máris jövök ki a Magyarürögi útra. Gondolom, azzal nem mondok újat, hogy az anyagbeszerzés idegölő HÉTVÉGE 6. a méretek. Volt olyan, ame­lyik három centiméterrel volt kisebb a másiknál. Ügy néz ki a fal, mintha részeg kő­műves rakta volna. Tudja, mit mondok magának, százszor is meg kell gondolnia az em­bernek, ha belevág egy ek­kora munkába. Kocsi nélkül nem szabad elkezdéni épít­kezni. Darabonként szedtem szinte össze mindent Barcs, Vajszló és Bátaszék között in­gáztam, a gerendákat Hetve- helyen fűrészeltettem. Alig vá­rom, hogy túl legyünk a ne­hezén. — És ez mikorra várható? — Ügy tervezzük, hogy az alsó szintet októberre befejez­zük és költözünk. Aztán, ha készre jelentettük az épületet az OTP-nek, elkezdődik a kétszázezer forint törlesztése a banknak, meg az ötvenezer forint kamatmentes kölcsön visszafizetése a vállalatnak. Hát így megy ez magánerő­ből! A kökényi falu elején vako­latlan, nagy erkélyes épület, hatalmas ablakokkal. Tara- dzsiáék az udvarra néző kis szobába hordják a salakot. Az alagsort már lakják, a fel­ső részben még bőven van mit tenni. — Megcsúsztunk a munká­val. A fiam is megsérült, én is balesetet szenvedtem, há­rom évig alig dolgoztunk va­lamit. De az őszre készen le­szünk, bármi is történjen — mondja Taradzsia György, a reménypusztai Jermelőszövet- kezet vontatóvezetője. Tős­gyökeres kökényiek vagyunk, nem kívánkozunk mi a város­ba, a jó levegő, meg a kilá­tás, az autóbusz-összeköttetés is megfelelő, minek menjek a' panelrengetegbe! Meg aztán, mindig állatokkal foglalkoz­tunk, amióta csak az esze­met tudom. Azoktól pedig végképp nem tudok megsza­badulni. Az épület mögött istálló, benne három fejőstehén, borjú, hízók. A bikákat nem­rég adták le. A gazda sze­rint, a tej havonta három­négyezer forinttal gyarapítja a családi bevételt. — Ebből épül fel a Tara- dzsia-ház? — Á, dehogy! — válaszol­ja. — De a költségek nagy részét fedezi. Az öreg szülők elhaltak, akik szintén Kö­kényben éltek, az egyik há­zért hatvanezret, a másikért százúszat kaptunk. A megta­karított pénzhez felvettünk százötvenezer forint kölcsönt, és mikor megszorultunk, a tsz is kisegített bennünket előleggel. A garanciát az is­tállóban lévő állatok jelen­tették. Úgy számítom, hogy legalább hatszázezerbe kerül majd a ház. Bőven lesz hely a két gyereknek is, meg a családjuknak. Mert úgy sze­retném, ha a lányomék is visszaköltöznének, a fiam pe­dig maradna. — Mennyit fizettek a kő­művesmunkáért? Pulics József beletúr a ha­jába, majd a szakmában több évtizede dolgozó kisipa­ros sorolni kezdi . .. — A kőmunka negyven­ezerbe került, a falazás hat­vanba. Ha mindent egybeve­tek, százötvenezerré rúg az összeg. Visszavan még a Belső és külső vakolás, a bel­sőburkolás: rámegy még né­hány hónap, mivel egyedül vágyok. Nagy ez a ház, sok munka van még hátra az öt szobában. Kökényben nincs vezetékes víz, de Taradzsiáék megold­ják. Szivattyút tesznek a kút­ba, ami a vezetékbe nyomja az ivóvizet, meg aztán milyen ház az, amelyben nincs radi­átor! Bevezetik a központi fű­tést is, de kerítésre egyelőre nem futja, majd később .., Nagypostavölgyben, így délidőben megszorul a leve­gő, a betontető megsokszo­rozva veri vissza a nap me­legét. Jekl József és társa, félmeztelenül igazítja el a födémgerendákat. A szőke fiatalember fölegyenesedik, fogja a derekát. Hiába, a mázsás beton-áthidalók meg­húzzák a kart, az izmokat. — Szabadságot kértem a mai napra — kezdi —, mert a kőműves most ér rá. Ha beállítottuk a gerendákat, jö­hetnek a béléstestek és halad­hatunk tovább a felmenő fa­lakkal. — Itt mennyibe kerül a telek? — Az INKÖZ révén jutot­tunk hozzá, 272 négyszög­ölért hetvenhétezer forintot fizettünk tavaly áprilisban. A ház alapterülete 9X12 mé­teres, az alagsori helyisége­ket már kialakítottuk: garázs, szerszámoskamra, két szóba, fürdőszoba, konyha lesz a földszinten és a padlásteret is beépítjük, mert csak így kaptunk építési engedélyt: fönn ugyancsak két szobát építünk, fürdőszobával és még egy konyhával. — Mindezt egyedül? — Az képtelenség lenne. A napokban két munkatársam segített a betonozásnál, az alapok kiásását a feleségem­mel, a sógorommal végeztük, ' a kutat is saját erőből fúr­tuk, én gyártottam le a kút- gyűrűket, ezzel is spóroltunk. Ezenkívül magam csináltam a betonkeverőt, én készítettem a hegesztőtrafót, a fémkere­tes ajtókat. Viszont az ajtók, ablakok beszerzése miatt fáj most a fejem: néhányat sike­rült beszereznem, de nem kapható hatvanszor hatvanas kisablak a fürdőszobára, spájzra. Ugyanilyen körtán­cot kellett járnom a betonát­hidalók miatt is, mert nem volt kellő hosszúságú. Tudja: aki építkezésbe kezd, minden­féle szempontból meghúzhat­ja a nadrágszíjat. Eddig száznegyvenezer forint köl­csönt vettünk föl az OTP-től, még ugyanennyit kapunk és ebben benne van az ifjúsági betétre adott hitel is. A köl­csön 2005-ben jár le. « Salamon Gyula Jekl József néhány percre a várostól, Nagypostavölgyben építi új otthonát. Magánerőből Pragmatizmus vagy szembenézés a valósággal A zt az embert nevezzük — kissé pejoratív mellékíz­zel — pragmatikusnak, akit cselekedeteiben nem el­vek és eszmék, hanem közvet­len anyagi érdekei vezérelnek; aki a gondolatok, ismeretek igazságát közvetlen hasznossá­gukon méri. A pragmatikusan cselekvő egyén tehát „két láb­bal áll a földön", kigúnyolja a szellem, az emberi értékek bi­rodalmában hívőket, nem fo­gadja el az erkölcsi normák ér­vényességét, ha azok nincsenek hasznára. Ö tehát egoista, ci­nikus, amorális lény, akinek igazi birodalma az üzleti élet, s aki egy értéket fogad el, a hasznosságot, a pénzt. Ilyen emberek persze vannak. De tényleg megilleti őket a „prag­matikus" jelző? Valóban a fen­ti tulajdonságok a pragmatiz­mus lényegi jegyei? A pracftnatizmus a századfor­duló Amerikájának szellemi áramlata és mozgalma volt. Olyan irányzat, amelynek kiala­kulása elképzelhetetlen lett volna a tudomány, és elsősor­ban a természettudomány ko­rábbi, rendkívüli fejlődése nél­kül. Képviselői maguk is hang­súlyozták, hogy a pragmatizmus elsősorban nem más, mint egy sajátos gondolkodási módszer: a természettudományos gondol­kodás általánosítása az embe­ri gondolkodás egészére, a fi­lozófiai és a társadalomtudo­mányok területére. Mi a termé­szettudományos gondolkodás alapjellemzője? Az, hogy fo­galmi konstrukcióit olyan hipo­téziseknek tekinti, amelyeket kísérletekkel, a gyakorlati cse­lekvés során kell igazolni. A fo­galmak érvényessége csak a kísérlet eredményeként igazo­lódhat, s a fogalom tartalma is éppen az lesz amit a kísérlet ad neki. A pragmatizmus tehát szem­befordul az elvont, önmagába forduló, terméketlen, világtól idegen gondolkodással, ugyan­akkor azonban nem tartja fe­leslegesnek, üresnek a gondol­kodás elvont fogalmait. Más­részt viszont a pragmatizmus hangsúlyozza, hoqv az emberi foqaimak és értékek csak akkor valóságosak, tartalommal bí- róak, ha az emberi cceleLvés során realizálódnak. A világ alakíthatö..s az ember tevé­kenységével formálja azt: az ember létrehozza rajta az igaz­ságokat, az igazság, csakúgy mint a valóság, nem kész, nem befejezett. Látjuk tehát: a pragmatizus nem tekinthető egyszerűen a hasznosság, az anyagiasság amorális filozófiájának. Érdekes ugyanakkor, hogy a kortárs európai gondolkodók közül so­kan a pragmatizmusban az amerikai üzleti szellem megtes­tesülését látták. Mármost a pragmatizmus valóban ameri­kai jelenség, kialakulása felté­telezi a tudománynak, a tudo­mány gyakorlati alkalmazásá­nak fejlődését. Az amerikai ci­vilizáció viharos előre haladása, a polgári viszonyok akadályta­lan terjeszkedésének a lehető­sége megkönnyítette egy olyan filozófia megszületését, amely a világot állandóan alakulóban levőnek tekinti, s ugyanakkor e tőkés fejlődés radikális és nyílt jellege, amely a pénzt, a gazdagságot tette meg a leg­főbb társadalmi' értékké, saját- viszonyainak kritikusát, s az emberi, erkölcsi értékek védel­mezőjét hozta létre, és találta meg a pragmatizmusban. Nem véletlenek tehát a marxi áthal­lások ! A pragmatizmus ma is érvé­nyes üzenete — ugyanakkor nem állítjuk, hogy eredeti és kizárólagos felfedezése — az, hogy a világ és az ember fej­lődése nem lezárt, nem befeje­zett. Az alakítható jövő létezé­sünk alapdimenziója. Ez azon­ban azt is jelenti, hogy ismere­teink és igazságaink sem lezár­tak és befejezettek, s mindig ki vannak téve annak, hogy elő­re nem látott jövőbeli következ­mények vagy számításon kívül hagyott, újonnan megfigyelt tények korrigálják őket. A prag­matizmus ezért elriasztja a dogmatizmust és az intoleran­ciát, megfosztja az embert a tévedhetetlenség illúziójától. Az elméletek igazsága, a meghirdetett értékek érvényes­sége csak az emberi gyakorlat­ban feltáruló tények által iga­zolható — nos, ez a marxi el­méletnek a pragmatizmus meg­fogalmazásain túlmutató tétele. S természetes, hogy a módszert e marxizmus saját állításaira is alkalmazza. A szocializmus ér­tékei és elméleti tételezései sem tekinthetők abszolútnak és be­fejezettnek. Marx felfogása sze­rint a kommunizmus nem álla­pot, a valóságnak kívülről állí­tott eszmény, hanem gyakorlati mozgalom, amelynek céljai a valóságban gyökereznek, s ép­pen ezért megvalósíthatóak. Ez az összefüggés azonban nem egyszer s mindenkorra adott, hanem minden korszakban megvalósítandó feladat. A va­lóság szocialista átalakítása nem hagyja érintetlenül a szo­cializmus elméletét: e folyamat során az elmélet is átalakul. Ezért cselekedeteinket nem irá­nyíthatja a szocializmus absz­trakt és dokmatikuson felfogott eszméje. A cselekvéshez persze szükség van irányító célokra, értékekre. Tudnunk kell azon­ban, hogy e célokat és értéke­ket nem szállítják készen a szo­cializmus korábbi elméletei. Ezeket magunknak kell megte­remteni a gyakorlat elemzése, s a korábbi elméletek felhasz­nálása és korrigálása révén. A gyakorlat kényszerének nyomá­sa alatt a mozgalom fokozato­san feladja a szocializmus le­egyszerűsített elképzelését. Ma már világossá vált: a szocializ­mus reálisan megvalósítható formái bonyolultabb szerkezetet mutatnak a korábban kialakí­tott modellhez képest. így pél­dául bebizonyosodott, hogy a tőkés magántulajdon megszün­tetése nem vezet el az egyéni és társadalmi érdek közvetlen azonosságához: a szocialista tulajdon elkülönült érdekek alapzatává válik, s a szocialis­ta társadalomnak az érdekek ütköztetésének és egyeztetésé­nek bonyolult mechanizmusát kell létrehoznia, hogy biztosít­hassa a társadalmi érdek ér­vényre jutását az elkülönült ér­dekek érvényesítésén keresztül. Hiszen történelmi tapasztalat igazolja azt, hogy ez a politi­ka, amely az egyéni és társa­dalmi érdek azonosságát hirde­ti, s tagadja az elkülönült ér­dekek létét és relatív önállósá­gát, a gyakorlatban volunta- risztikussá válik, s objektív gaz­dasági összefüggések megsér­téséhez, politikai önkényhez vezethet. M indez persze nem azt jelenti, hogy csak akkor nézhetünk szembe való­ságos problémáinkkal, ha a pragmatizmus filozófiáját tesz- szűk magunkévá. Hiszen a pragmatizmus értékeit a marxi elmélet és módszer is felmutat­ja, s több vonatkozásban meg is haladja. így az elméleti té­telek tartalmát nem azonosítja azok igazolásának útjával, ha­nem világosan megragadja az elmélet és a társadalmi gya­korlat összefüggését, nem azo­nosítja a kísérletező természet- tudományok és a társadalom- tudományok módszerét stb. De tegyük hozzá: a marxi elmélet­nek és módszernek ez a fc'é- nye önmagéban véve csak le­hetőség. Érvényesítéséhez a konkrét valósóq konkrét elem­zése szükséges. Gedeon Páter

Next

/
Thumbnails
Contents