Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-31 / 238. szám

1982. augusztus 31., kedd Dunántúli napló Mit kínál a nagykereskedelem Kiállításon ismerkedhettek meg az őszi-téli cipő divattal a meghívott szakemberek. Fotó: Proksza László MMNNN Élelmiszerüzletek héttőn reggel Friss zöldségM gyümölcs őstermelőktől Sokszor vizsgáltuk már az üz­letek hétvégi áruellátását: van-e elegendő hús, friss ke­nyér, zöldáru ... A vásárlók kemény rohamai hétről hétre próbára teszik a kereskedők idegeit, s némelyik üzlet olyan képet nyújt, hogy arról a gya­nútlan-szemlélő — aki nem is­Sportos viseletek őszre, télre Könnyű, meleg kabátok, dzsekik Vízhatlan csizmák minden méretben Az utcán elvétve még káni­kula ruhát, sarut is lehet látni, de az üzletek kirakataiban megjelentek az őszi, téli hol­mik, a nagykereskedelem pe­dig már a tavaszra valót ren­deli a gyártóktól. így megy ez minden évben, de ezekben a hetekben még a hűvösebb na­pokban magunkra húzható ru­hákból, nadrágokból, kabá­tokból, bundákból, cipőkből és csizmákból is bőven van a TRITEX és a Cipőkereskedelmi Vállalat pécsi lerákataiban. A Dél-Dunántúlt, illetve Dunán­túlt ellátó nagykereskedelmi vállalatok pécsi lerakatához még most is küldik a megren­delt árut a gyártók, ugyanakkor folyamatos a kiszállítás Bara­nya, Somogy, Tolna, illetve más megyék üzleteibe is. A TRITEX idén is a hazai nagyvállalatoktól vásárolta az őszi, téli ruhaneműk, nagy ré­szét, 50 százalékát. A teljes árualap 30 százalékát teszik ki a szövetkezetek termékei, míg az import 20 százalék. Ezen be­lül legjelentősebb a kishatár menti árucsere keretében be­érkező jugoszláv import. Nem­rég érkeztek a meleg, muta­tós. Yassa dzsekik, az egyszí­nű és teniszcsíkos férfiöltönyök, és a közeli napokban várják a szintetikus, normál, illetve nagyméretű takarókat. Ősszel megjelennek a márkás farme­rek és kaphatók lesznek a cseh, lengyel, román síöltözékek, sportos gyermekviseletek. /> A TRITEX jelenleg 300 millió forintos készletének döntő többsége természetesen a ha­zai gyártóktól származik. A többnyire puha, könnyű alap­anyagokból készült szoknyák, kosztümök, blézerek, nadrágok, öltönyök nagy részét már meg­vásárolták és elszállították az üzletek. Kiszállításra várnak a sportos dzsekik, illetve a spor­tos hatású Viking, Puszta, Ama­zon, Liviano fantázia nevű alap­anyagokból készült háromne­gyedes és hosszú kabátok. Új­donság a fregoli, vagyis a mindkét oldalán használható kabát. Drapp-barna, illetve kék-bordó színvariációjút lát­tunk a TRITEX pécsi lerakatá- ban. A kabátvólaszték skáláját szélesítik és gazdagítják a pé­csi Hunor Kesztyűgyár legújabb modelljei, amelyek egyidőben jelennek meg a hazai és a kül­földi üzletekben. Tegnap- délelőtt tartotta be­mutatóját a Dunántúli Cipőke­reskedelmi Vállalat a kiskeres­kedelem részére. Az áruházak, üzletek képviselői csaknem 400 modell közül választhatták ki, hogy mit kérnek a második félévre. Az őszi—téli lábbelikí­nálat jellemzője, hogy alacso­nyabbak a sarkak és több a bőrből készült cipő, csizma. A nagyrészt sportos, kényelmes viseletek döntő többsége olyan hazai gyártóktól származik, amelyek külföldre is szállíta­nak, és a modellek zöme kö­veti a nemzetközi divatirányza­tot. A cipőnagykereskedelem jó híre: idén a 23-astól a 46- os méretig kapható lesz vízhat­lan lábbeli. Ezek jugoszláv, cseh, román és magyar termé­kek. T. É. Bányásznap 'B2 A képen a zengövárkonyi népi együttes Térzene és néptáncbemutató Már kora reggel, vasárnap 6 órától ébreszti a hagyományok­nak megfelelően a MÉV és a Mecseki Szénbányák fúvósze­nekara a város lakosságát. Akik a zenés ébresztő hatására idő­ben útra készek, azokat szep­tember első vasárnapjánok reg­gelén 9-től 10 óráig térzenére várják Pécsett, a Széchenyi tér­re, ahol a két bányászzenekar egymást váltogatva fog játsza­ni. A térzene után 10 órától dé­li 12-ig tart ugyanitt az amatőr táncegyüttesek bemutatója, amelyen közreműködik a Me- cseknádasdi Német Nemzetiségi Együttes, a Dunaszekcsői Tánc- csoport, a Zengövárkonyi Népi B irkahúsok, vaddisznósültek és más jó dolgok híre után léptünk be a sze­derkényi Lilla étterembe. Szombat este volt, vagyis a vendéglátóiparnak talán leg­forgalmasabb napja egy hé­ten. Jó a zene, máris jön a pincér és étlapot kérünk. De: — Nincs már semmi éte­lünk! Puff! Ránézek az órára, nyolc múlott. És este! És szombaton! És a tán egy évvel korábbi remek étlapok, különleges ízek híre, a Lilla vendéglátóipari rangja . . . — Hát ezt ott csinálják egy étteremben?! — kérdeném, ám valaki felismerhetett és azonnal kiderül: marha- meg disznópörkölt van! A szom­széd asztalhoz már hozzák is. No lám, mi is protekció­sok lettünk! Jön a paprikás. Mi lett veled, Lilla? hivatalnoknevén: pörkölt. Jó­ízű! Kellemes a zene is: pontos intonáció, a délszláv tambura. és beathangszerek azonos rangú, igen szeren­csés ötvözete. Ilyet még nem is hallottunk! De hiába a jó, ha a vendégben törvénysze­rűmód a rossz marad meg: a vacsoravendég lerázásának kísérlete - egy étteremben, szombaton este! - a konáb- bi\ jó vezetésű Lilla elveszett rangja. Az sem megnyugta­tó, hogy berlini vendégem­mel épp 30 kilométert ko­csiztunk, mégsem találtunk Baranyában németízű, nem erős ételt. Ekkora idegenfor­galomban, mint az idei. Pe­dig megesküdtem rá. Na, úgy kell nekem, egyre több hamis eskü a vendéglátó- ipar légkörében. Csak az nem megy a fejembe, hogy ha már nem is nő egy üzlet színvonala, de 1982-es gaz­daságpolitikánkban hogy en­gedhetünk meg egy üzletve­zetésnek ekkora színvonalzu­hanást?! Most mondjam még azt, hogy á pincérek civil­ben szolgáltak fel? Hogy a vendég németül már nem is kísérelte megszólalni, egy félig sváb faluban? Ez már kit érdekelt volna, ha hoz­tak volna sokfélét, mint egy éve még ... Földessy Dénes Együttes, valamint a pél monos, tori Javon Lazic Művelődési Egyesület Tánccsoportja. A me- cseknádasdi együttes német táncokat ad elő; a dunasrek- csői tánccsoport magyar tánco­kat mutat be. A képünkön is látható zengövárkonyi együttes műsorának címe: Zengövárkonyi szőttes. Az idén NSZK-ban, Franciaországban és Svájcban is vendégszerepeit pélmonostori együttes műsora három részből áll: baranyai, majd vronjei, vé­gül pedig szerbiai táncokat« ad­nak elő a Széchenyi téren ösz- szegyűlő nézőknek. A Pécsváradi Szövetkezetek Zengövárkonyi Népi Együttese 1973-!ban alakult, céljuk a még meglévő vagy szájhagyomá­nyokban élő népdalok, szoká­sok összegyűjtése és színpadra állítása. Két alkalommal orszá­gos bronz, két alkalommal or­szágos ezüst minősítést, 1980- ban a Kulturális Minisztérium Nívódíját kapták meg 1981- ben Jugoszláviában az UNES­CO védnökségét élvező balkán népek fesztiválján fesztiváldíjat kapott. A mecseknódasdi együt­tes 1953 óta működik; ugyan­csak számtalan díjat kaptak már a német néptáncok és népdalok előadásáért A pél­monostori táncegyüttes ebben az évben ünnepli fennállásának 35. évfordulóját, korábban is szerepeltek már Magyarorszá­gon. D. Cs. meri különös vásárlási szoká­sainkat — azt hihetné: másnap háború lesz. És hétfőn? Mi van a hét el­ső óráiban? A Ivov-kertvárosi nagy ABC- ben jártunk negyed 8-kor. Aki ekkor vásárolt, jól járt, s nem­csak azért, mert nyoma sem volt a szokásos délutáni tumul­tusnak. Sokkal inkább azért, mert sok szép és friss zöldség, gyümölcs között válogathatott; olyan között, amiből délutánra hírmondó sem marad. A kon­ténerekben friss kenyér kellet­te magát, volt bőven töltelék­áru, oldalast, dagadót és más tőkehúst is láttunk, a hűtőlá­dák tele voltak tejjel ... Ha­sonló kép fogadott a város legnagyobb élelmiszeráruházá­ban, a Konzumban is, ahol kora reggel még kosár is volt. Itt is megfelelő áruválaszték társult a kényelmes vásárlási körülményekhez. Egyetlen áru­féleség hiányzott: a tőkehús. ' — Leállt a hűtőkamránk, s a bent levő húst nem mertük már kirakni — magyarázta Rózsa­hegyi László részlegvezető. — 8 óra után azonban megjött a friss hús. Ami a többit illeti, a sütőiparral, a tejiparral nincs gondunk, minden itt van nyitásra: töltelékáruból azt kí­náljuk, ami szombatról marad, különben a húsipar sem szállít frisset, hiszen hét végén nincs gyártás. Zöldáruból is tudunk frisset kínálni, reggel 6-kor — mint más napokon is — jöttek az őstermelők a múlt héten már jelzett áruval, és több má­zsa paprikát, paradicsomot, barackot, szőlőt és egyebet vásároltunk. Szendrői Tivadar, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályá­nak vezetője érdeklődésünkre elmondta: hónapokra vissza­menően nem találtak olyan be­jegyzéseket a vásárlók könyvei­ben, ami hétfői áruellátási za­varra utalt volna. — Ettől függetlenül sem ten­ném tűzbe a kezemet, hogy mindenütt rend van — fűzi hozzá. — Esetenként előfordul­hat probléma akár boltvezetői mulasztás, akár szállítás-kima­radás miatt. Hétfőn reggelre egyébként valóban nem ka­punk friss töltelékárut, ami pe­dig megmarad, az az élelmi­szertörvény szerint is megfelel a „friss áru" forgalmának. A sütőipar hétfőn egy órával ko­rábban kezdi a szállítást, így a nagyobb forgalmú üzletek időben megkapják a friss pékárut; A szombati kenyér még belefér a 72 órás szab­ványba, azonban az a tapasz­talatunk, hogy a boltokban már nem teszik ki, hiszen ott a friss áru. Emiatt egyébként ko­moly szárazkenyér-veszteségünk van. A ZÖLDÉRT éjszaka szál­lít azokba az üzletekbe, ahol alkalmas a fogadási technoló­gia. A hétfői nyitásnál mégis az őstermelőktől történt vásár­lás a döntő. Megyei szinten mintegy 150 egységünk részére engedélyeztük a felvásárlást, mintegy 90 üzlet - köztük van az összes kétműszakos boltunk — vásárol is. Amit hétfőn reg­gel hoznak, az természetesen vasárnapi szedés,- tehát telje­sen friss. Júliusban egyébként 30 százalékkal többet vásárol­tak az üzleteink az őstermelők­től, mint tavaly. Igaz, anyagi­lag ösztönözzük is a felvásár­lást. H. I. Zöldség Megintcsak a Hírháttérről szólnék, e kis oázisról a bel­politikai műsorok sivatagában. Ha a hasonlatot ki akarnám bontani, hozzá kéne tenni, hogy ez az oázis is eléggé poros, száraz, vánnyadt nö­vényzetű. Vánnyadt kis zöld­ségféle terem benne, hogy még közelebb lépjünk témánk­hoz. Pontosabban a Hírháttér legutóbbi egyik témájához, ami a zöldség helyzetet lett volna hivatva tisztázni. Kellő izgalommal láttam hozzá a figyeléshez, mert — mint ma­kacs átlagpolgár — régóta ki­tartóan remélem, hogy egyszer megértem, mi is van nálunk a zöldséggel. Ez a remény most is hiú ábrándnak bizo­nyult. Mert a kérdésfeltevés nagyon pontos és célratörő volt (bőséges idén a zöldség­termés, mégis magasak az árak, miért?) — ellenben a válaszok .. Megtudtunk néhány adatot, például, hogy a magyar em­ber minden élelmiszerre köl­tött 100 forintból 20-at fizet ki zöldségre. Hogy sok ez vagy kevés, arra nem derült fény. Megtudtuk, hogy saját ter­mésből nagyjából még egyszer annyi a fogyasztás, és hogy a zöldség-gyümölcs piac igen sokrétű; már o Clark Ádám téren is megtalálható. Ez utób­bi igazán üdítő információ volt. Ilyet hailván az ember mór- már felkiált örömében: a leg­főbb gond meg van oldva! Csakhogy ellátogattak a tévé­sek egy tsz-be is, amely — sa-, jót vallomása szerint — 1966- ban „komolyan vette a zöld­ségprogramot'', és nekiállt termelni. Persze, be is ruhá­zott ehhez, nem is keveset. Minden rendben is lett volna, de tavaly például a paradi­csomot kilónként 2,50-ért ter­melték meg, az átvételi ár vi­szont csak 2 forint 4 fillérre rúgott. Azt mondta a tsz egyik vezetője, hogy ha így megy to­vább, elbúcsúznak a paradi­csomtól. Mert, úgymond, kizá­rólag öntudatból termelni nem lehet. Ezzel a megtómadhatat- lan igazsággal nem is vitatko. zott senki, csak a külkeres stú­dióvendég ajánlotta fel, hogy majd átveszik ők azt a para­dicsomot. Igaz, az idén egész Európában bő termés volt zöldségből, és a külkereskede­lem komoly nehézségekkel kü?dött az értékesítésben, de azért... És igaz, hogy a ma­gyar konzervek „béltartalma” jó, de nem lehet azokat el­adni, mert ronda a csomago­lás. Micsoda ősi igazság! És ezen változtatni nem is igen lehet, mert az üvegek mérete nem megfelelő és nem lehet vékony lemezt kopni .. . Ahogy csörgedeztek a vélemények, a néző egyre nyugtalanabb lett. Halomszám támadtok új és új kérdések a fejében, amelyekre természetesen nem kapott vá­laszt. Ha a termelőnek nem éri meg termelni, olyan keve­set kap az áruért, miért olyan drágán jut hozzá mégis a vá­sárló? Ha sé nyersen, se kon- zervként nem tudjuk eladni a zöldségeinket, miért termeljük egyáltalán? Ha nem tudjuk el­adni külföldön, és sok von, miért nem megy le itthon az ára? Ha a probléma csak a nagy­üzemi zöldségtermeléssel van (ahogy mondták), miért fordí­tunk újabb 150 millió forintot a nagyüzemi zöldségtermelés javítására? Milyen javítására? * Egyvalami akadt, egy mon­dat, ami sejtette, hogy való­ban nem itt a baj, és ami je­lezte azt is, hogy miért nem értjük mi átlagpolgárok ezt az egész zöldség-ügyet. A mon­dat így hangzott: „A mai me­zőgazdaság mellett korsze­rűbb, ütőképesebb kereskede­lemre lenne szükség”. Bizo­nyára itt van a kutya elásva. Egy sereg intézkedés történt mór, hogy ezt a centralizált Bábelt áttekinthetőbbé, haté­konyabbá és a célnak megfe­lelőbbé tegyék. De úgy látszik, még mindig kevés. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents