Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-29 / 236. szám
1982. augusztus 29., vasárnap Dunántúlt napló 5 Uasarnapi Az emberiség nagy tartalékai a tengerek Közös kincs, vagy szabad préda? Egyre nagyobb szerepet játszanak a korszerű tengeri köolaj-fü rótornyok (képünkön), ám a szakértők szerint nemsokára meg indul más ásványkincsek mélytengeri bányászata is. Az első, igazi kínai népszámlálás Számos ország van a földkerekségén, amelynek annyi lakosa van, vagy még annyi sincs, mint ah.ányan Kína lakosságát most számolni fogják. Ezekben a hetekben kezdődik meg Kina történelmében az első tudományos mód- szerű népszámlálás. A számlálók hatmillióan vannak, ezt pontosan tudjuk. Lényegesen nehezebb arra válaszolni, hogy az országnak mennyi lakosa van. A jelenlegi, ímeglehetősen nagy hibaszázalékot tartalmazó becslés, 996 millióra teszi az ország lakóinak számát. De a mostani népszámlálás során — első ízben — komputereket alkalmaznak, szám szerint 29- et. A számítógépeket az ENSZ fizeti és az Egyesült Államok szállítja. Tőlük, már pontosabb adat várható. A népszámlálás segítségével azt szeretnék felderíteni, hogv mennyire volt hatásos az utóbbi évek — sokszor bizony nyers — születés- korlátozási politikája és milyen célokat tűzzenek ki a jövőben. Elrejtett gyermekek A hivatalos kínai statisztika adatai bizonytalanok, miután a legutóbbi népszámláláson kézi számológépeket használtak, főleg, mert a falusi lakosok jó része elrejtette, vagy nem vallotta be a család gyermekeit. Mégis, érdemes végigfutnunk rajtuk. 1949-ben, a kínai forradalom győzelmének évében valamivel 600 millió alatt volt a népsűrűség. Ha tehát igaz, akkor az azóta eltelt 33 esztendő. alatt fantasztikus méretű, mintegy 400 milliós szaporodás következett be. Történt ez annak ellenére, hogy a születések rátája az 1949-es 37 ezrelékről 20 ezrelék alá zuhant. Mi lehet a magyarázat? Elsősorban az, hogy időközben a halálozási arány visszaesett. Ennek következtében a népesség növekedési rátája, amely 1949-ben 15 ezrelék volt, mindössze 14 ezrelékre szorult vissza. Némileg reálisabb képet ka. punk, ha figyelembe vesszük, hogy a lakosság növekedésének üteme 1965-re elérte a 32 ezreléket, ezt, a gazdaságilag elviselhetetlen szaporodást szorította le a születésszabólyozás politikája a mai 14 ezrelékre. Csak remény A kínai kormány azt szeretné, ha az ezredfordulóra Kínának „legfeljebb" 1,2 milliárd lakosa lenne. A Világbank ennél egy árnyalattal magasabb, 1,24 milliárdos lakossággal számol. De mindkét számítás abból indul ki, hogy statisztikai átlagban családonként 1,6 gyermek születik. Ám ez nem más egyelőre, mint remény. E pillanatban ugyanis a rendkívül szigorú, a gazdasági kényszert és az adminisztratív módszert egyaránt felhasználó születéskorlátozási politika mellett családonként 2,5 gyermek van. A kínai hivatalos törekvés £ehát mind inkább az „egyke" irányába fordul. A Világbank és az ENSZ ennek ellenére úgy véli, hogy Kína lakosságának növekedése egyelőre fel nem mérhető politikai, gazdasági és szociális problémákat rejteget. Közülük kézenfekvőnek látszik, hogy az ezredfordulóra mindenképpen 1,2 milliárdos Kína olyan feszítőerőt jelent, amely erősítheti majd a kínai politikai birodalmi-hegemon törekvéseit. Az„egyke" veszélye Nem kevésbé veszélyesek a probléma belső vetületei. A születések számának erőszakos és radikális visszaszorítása ugyanis az ezredfordulóig megváltoztatja a kínai lakosság életkor-struktúráját. A 18 éven aluliak aránya a jelenleginek egyharmadára csökken, ami azt jelenti, hogy az „egyke" politika elképesztő arányban növeli az ellátatlan öregek számát. Ne feledjük: Kína — az egy főre eső jövedelem szempontjából — továbbra is a földkerekség egyik legszegényebb országa. Társadalombiztosítási juttatatá- sainak kiszélesítése nélkül, a hagyományos családszerkezetet felbomlasztó születéskorlátozás súlyos belső szociális feszültségeket eredményezhet. Az első, igazi kínai nép- számlálás eredményét az egész világ várja. Belőle, minden bizonnyal, a világ valamennyi vezető országának le kell majd vonnia a szükséges politikai és társadalmi következtetéseket. Erőszakos bűncselekmények az Egyesült Államokban Csaknem kilencéves tárgyalássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ ill. tengerjogi konferenciája befejezze munkáját. A szakemberek sokszor gúnyosan - és találóan - tengeri kígyóhoz hasonlították a New Yorkban, Caracasban és Géniben felváltva ülésező, elhúzódó értekezletet, amelyen mintegy 150 ország vett részt. A küldöttségek végül májusban szavazták meg a terjedelmes, 320 pontból, számos függelékből és határozatból álló szerződést. A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magyarázható. A tengerjogi kérdések bonyolultak, c konvencióba bevont problémák sokrétűek. Ez érthető, hiszen a tengerek hovatartozása, a hajózás és a halászat szabályozása számtalan gazdasági, politikai és kereskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években pedig mindehhez járult egy újabb: a tengerfenék kincseinek kiaknázása. A nehezen született konven. oió jónéhány létfontosságú kérdés dzsungelében teremt rendet. Megszabja a parti vizek határát — 12 tengeri mérföldben, azaz körülbelül 22 kilométerben —, s emellett 200 tengeri mérföldes úgynevezett „kizárólagos gazdasági övezetre" jogosítja a part menti államokat. Hogy ez mennyire lényeges: gondoljunk csak a felségvizek önkényes értelmezésére, vagy a halászati háborúskodásokra. Kiemelendők a szabad hajózás jogáról, a tengerszorosokon való áthaladásról, a nyílt tengereken való halászatról, a szárazföldi talapzat behatárolásáról, s a környezetvédelemről alkotott cikkelyek. E rendelkezések jó része kompromisszumos jellegű, például az érintett országok hatáskörébe utalja a megegyezést, ott, ahol a partok túl közel vannak egymáshoz. Említésre érdemes az egyezmény kedvező intézkedése a nem-tengerparti államok érdekében. Ez az országcsoport — köztük hazánk — bizonyos előjogokat élvezhet más államok gazdasági övezetében, s biztosított számukra a tengerhez való kijutás joga. A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a tengerfenéken űzött bányászat problémája volt. Az éles viták jelzik: a kérdés jelentősége egyre növekszik, párhuzamosan azzal a felismeréssel, hogy mily óriási élelmiszer-, fém-, energiahordozó- és ásványkincs-tartalékok találhatók a Föld kétharmadát borító víz alatt — pontosabban a tengerek és az óceánok nemzeti jog alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hangzott: ki rendelkezhet e kincsekkel, hogyan, milyen feltételekkel aknázhatók ki? Napjainkban jórészt még csak kőolajbányászat folyik egyes kontinentális talapzatokon, de viszonylag rövid időn belül sor kerülhet a tengerfenék mangán-, vas-, réz-, kobalt- és nikkeltartalmú rögeinek ki bányászó sóra. Érzékeltetésül: becslés szerint a tenger mélyének rézkészletei tizenötször, a nikkelkészletei ezeröt- százszor, a mangánkészletek pedig négyezerszer nagyobbak a szárazföldi lelőhelyekénél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsének" nyilvánította a nyílt tengerek gazdagságát. Viszont egyelőre csupán a legfejlettebb tőkeerős államok vállalkozhatnak a korszerű technológiát, roppant beruházást igénylő kiaknázásra. A fejlődő országok érdekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezleten egy nemzetközi szervezet, a Tengerfenék Hatóság létrehozásáról döntöttek. Ez szabályozná a kutatást, a feltárást, döntene a kitermelésről saját vállalata révén, illetve a magán- vállalkozások bevonásával, amelyek bérleti díj fizetésére, s technológia-átadásra lennének kötelesek. E feltételrendszer nagyjából már tavaly kialakult, s a tervezetet mintegy száz ország támogatta. Az egyezmény elfogadása azonban még egy évet késett az Egyesült Államok visszakozása miatt. A Reaganadminisztráció a bányaipari óriásmonopóliumok nyomására felül akarta vizsgálni azokat a cikkelyeket, amelyeket a „szabad kutatás és kiaknázás" — sarkosan fogalmazva: a „szabad préda" - szempontjából sérelmesnek talált. Az amerikai delegáció negyven oldalas módosítási javaslatlistával tért vissza márciusban az új ülésszakra, veszélyeztetve ezzel az egész, kényes egyensúlyon alapuló szerződést. Ám a harmadik világ döntő többségben levő államai közölték: alapvető változtatásról szó sem lehet, s az idén mindenképp — akár Washington nélkül is — befejezik a munkát. A végső voksolás kimenetele nem lehetett kétséges. Az USA-t alig néhány állam támogatta. A szocialista országok — bár alapjában jelentős és jó egyezménynek tartják a kódexet — tartózkodtak a szavazástól, mert a tervezet egyes nyugati monopóliumoknak előjogokat ad. A dokumentumot az év végéig kell hivatalosan aláírni Caracasban, életbe pedig akkor lép, ha már legalább hatvan állam ratifikálta. Jócskán maradt azonban kérdőjel a gyakorlat, a végrehajtás, mindenekelőtt a Tengerfenék Hatóság működése és irányítása körül. Szegő Gábor Vízesés az óceánban A föld leghíresebb vízesései sem vetekedhetnek azzal a hatalmas vízáramlással, amelyet a leningrádi arktiszi és antarktiszi kutatóintézet tudósai vizsgáltak meg. Ez az „óceáni vízesés" az Atlanti- óceánt az északi-tengerektől elválasztó .szigetek és víz alatti árkok íve mentén a sziklás küszöbökön halad keresztül. Itt a sarki katlanokból érkező hatalmas hideg vízáramlat mintegy 3000 méter magasságból zuhan az Atlanti-óceánba. Egész tömegét több mint 150 000 köbkilométerre becsülik. Az óceanológusok feltételezései szerint ez az óriási vízesés nagyon fontos szerepet játszik a mélyvizek cirkulálásá- ban az egész Atlanti-óceánban, annak déli határáig. A sarki tengerek hűvös vizei, amelyekre a nagy sűrűség és a bőséges oxigéntartalom jellemző, így folyamatosan megújítják az Atlanti-óceán vizét. Reagan goivóbiztos öltönyei A 71 éves Ronald Reagan- nek, az Egyesült Államok elnökének az egytől egyig mérték után szabott hivatalos öltönyein kívül van még számos olyan zakója is, amely egyértelműen túl nagynak látszik. Ezeket a nyugati világ leghatalmasabb embere mindig akkor ölti fel, ha biztonsági tisztviselői ajánlják neki, hogy vegye fel golyóálló mellényét. Az Egyesült Államok vezetője nem szívesen viseli ezt az életmentő kombinációt. „Úgy érzem magam — panaszkodott Reagan nemrég Bonnban —, mint egy superman és Frankenstein keveréke." Tojás cipzárral Egy ötletes elzászi baromfitenyésztő keménytojással akarja meghódítani a piacot. Willy Nussbaumer találmányát a közönséges tojástól egy „cipzár" különbözteti meg, ez miniszalag formájában fűzi át a tojás közepét, s a vevő köny- nyed rántással felnyithatja. Akkor azután egy tökéletesen „lefejezett" tojás van a kezében vagy a tojáspohárban. így végi képp feleslegessé válik.a tojás nehézkes lehámozása. Prostituáltak átképzései A „szakmájuknak” hátat fordító prostituáltak részére Yvette Fuillet, az Európa Parlament francia tagja szerint az EK-alap eszközeiből kell biztosítani egy „polgári" szakmába történő átképzés finanszírozását. Ezeknek a nőknek minden elképzelhető segítséget meg kell adni ahhoz, hogy „megszabaduljanak a kitartók karmaiból és visszatérjenek a társadalomba" — mondta Yvette Fuillet. Az Egyesült Államokban több mint 120 millió lőfegyver van a lakosság körében ellenőrizetlen forgalomban. Negyven százalékuk revolver, amelyet elsősorban a bűnözők használnak. A kormány a közvélemény egy részének nyomása ellenére sem hoz olyan intézkedéseket, amelyek véget vetnének ennek az állapotnak. Az Egyesült Államokban évente 22 000 gyilkosságot követnek el, nagyrészt lőfegyverrel, sokkal többet, mint a többi nyugati országban. Például 1980-ban Angliában és Warben 564, Franciaországban 1955, az NSZK-ban 2705, Japánban 1684. Olaszországban 1080 és. Svédországban 135 gyilkosságot követtek el. Az Egyesült Államokban évente körülbelül egymillió olyan eset fordul elő, amelyben a lőfegyver is szerepet játszik. Az említett gyilkosságokon kívül 15 000 öngyilkosságot követnek el lőfegyverrel, 1800 ember hal meg és 20 000 sebesül meg a lőfegyver gondatlan kezelése miatt. Ezenkívül évi átlagban 157 000 utcai támadásnál és 221 000 betörésnél használnak a bűnözők lőfegyvert. Sokszor a gyerekek kezébe is kerül revolver. Például Las Vegasban Clarence Piggots tanárt egyik diákja a tanteremben lőtte agyon. Sok amerikai államban gyakorlatilag szabad fegyverkereskedelem folyik. Ezért egyre több embernek van fegyvere. 177 000 fegyverszaküzlet működik, de lehet fegyvert kapni az áruházakban, a benzinkutaknál és más hasonló helyeken is. Még postán is rendelhető fegyver. Az ellenőrzés hiánya miatt a bűnözők gyakorlatilag minden nehézség nélkül szerezhetnek fegyvert. Mivel az egyes államokban különbözőek a törvények, azok, akik fegyvert akarnak vásárolni, átmennek abba az államba, ahol ezt egyszerűbben megtehetik. Például a Washingtonban elkövetett bűncselekmények felét olyan fegyverekkel követik el, amelyeket Maryland vagy Virginia államban vásároltak. Kalózok vagy Halaszok? • • Ökölharc után lövöldözés? I Gyors kis hajók üldözik egymást a háborgó Északitengeren. Lövések dördülnek, foglyokat ejtenek. Fegyveres, marcona alakok pásztázzák a vizet. Amikor az egyik hajó végre beéri az üldözött naszádot, a hős dacolva az óriás hullámokkal, átugrik annak fedélzetére, pisztolyt ránt és kiszabadítja honfitársait a megdöbbent kalózok fogságából. Félreértés ne essék, nem egy középkorban játszódó kalandfilm jelenetsora pereg. Az események 1982 nyarán zajlanak az Északi-tenger nyugatnémet partjainál. A lövések, a foglyok, az üldözők — .................. és üldözöttek valóságosak. Már öt éve tart a tengeri háború, és ez év nyarán eldördültek az első lövések . . . Tengeri háború a Norvégia Dánia-NSZK—Hollandia—Anglia által határolt beltengeren? Igen, háború a nyelvhalért, illetőleg annak halászati jogáért a holland és a nyugatnémet halászok, rendőrök és vámtisztek között. Az ínyencek kedvence, a különleges hal a rablógazdálkodás és a vízszennyeződés miatt egyre ritkább. öt éve nemzetközi egyezménnyel korlátozták a halászatát. Az úgynevezett „1e- pényhal-szerződés" kimondta : legfeljebb 70 bruttó-re- gisztertonnás, 300 lóerős motorral felszerelt hajóval, csak meghatározott nagyságú hálóval lehet halászni és csupán az Északi-tenger partján, egy 12 mérföldes övezetben. A holland halászok, akiknek hagyományos és pompásan jövedelmező üzlete a nyelvhal, s akik uralják a francia és a belga piacot is, rendszeresen megsértik az egyezményt. Nem csoda, ha a nyugatnémetek úgy érzik, elhalásszák az orruk elöl a haljövedelmet. A Közös Piacban 1977-ben vita robbant ki a tengeri határok 200 mérföldre való kiterjesztéséért. Az ezzel összefüggő halászati korlátozás miatt mozdulatlanul vesztegelnek a modern halászhajók. Ez idáig 1600 ember vált munkanélkülivé. A tengeri csata frontjai, mind szélesebbek. Az NSZK közélelmezésügyi minisztere, Josef Érti, táviratban hívta fel holland kollégája, Geritt Braks figyelmét a konfliktus veszélyeire. Nem kevesebbet közölt, mint hogy a nyugatnémet határrendőrök végső esetben lőfegyver használatára is jogosultak. De vajon ki és kire lő majd, ha az ökölharc már nem lesz elég? Mert a halcsata immár nem csupán német vizeken folyik. A mostani nyáron két nyugatnémet halászhajót is feltartóztattak heringhalászat közben, a nyugati skót partoktól nyolc mérföldre. Szigeti Júlia
