Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-25 / 232. szám
1982. augusztus 25., szerda Dunánt últ napló 3 A lakosság ellátásának fejlesztése társadalmi érdek Áz aprófalvak és lakóik P ár héttel ezelőtt a Hazafias Népfront Nyíregyházán megrendezett országos honismereti akadémiáján sokoldalúan vizsgálták és taglalták hazánk településszerkezetét; illetve a településhálózat változásának kedvező és kedvezőtlen jelenségeit. Sok szó esett az aprófalvakról, az ott élő lakosság helyzetéről. Különösen hangsúlyozták azokat az ellátásban mutatkozó hátrányokat, amelyek gyakran súlyosan érintik e települések lakóit. Az aprófalvas vidékek népfrontbizottságainak tanácskozásain is állandó téma ez a kérdés, mert amint fogalmaznak: „Nem nyugodhatunk bele, hogy családok, emberek százezrei csupán azért éljenek az átlagosnál sokkal nehezebb körülmények között, mert falun laknak”. Sokan ma is úgy vélik, hogy a kis falvakban úgyszólván csak a földből, a mezőgazdaságból élő emberek élnek. A tények mást mutatnak. A falusi társadalom aktív keresőinek megoszlása az 1980-as népszámláláskor a következő volt: munkás 58: termelőszövetkezeti dolgozó 22,2; szellemi foglalkozású 16,2; és kisárutermelő 3,6 százalék. Mi sem természetesebb, hogy ez a társadalmi álvétegződés is az igények növekedését hozta magával. A modern nagyüzemi körülmények között dolgozó ember lakóhelye iránt is igényesebb, nem elégszik meg az évlakosai könnyen, s rövid időn belül eljuthassanak a szolgáltatások telephelyéhez . . . Azt a helyzetet kell 'megszüntetni, hogy egy állampolgár lényeges és tartós — még utódai által is érzékelt — hátrányba kerüljön pusztán annak következtében, hogy hol lakik". E mértékadó meghatározás és feladat megjelölése alapján végzik elemzéseiket és tanácskoznak a tennivalókról' a népfrontbizottságok is. A tapasztalatok összegzéséből már kiviláglik a kívánatos változtatások iránya. A megoldás lehetőségei ges élelmiszereket, fűszereket, a háztartásban nélkülözhetetlen köznapi cikkeket. A kereskedelmi szervezés leleményén múlik, hogy ezt nagyobb körzetet ellátó egységgel, mozgó ABC-vel, vagy akár bizományosi rendszerrel oldja-e meg. A nagyon is égető gyakorlati tennivalókat sorolhatnánk tovább. Gondjaink felismerése, a megoldás módozatainak keresése már bíztató jele annak, hogy célszerű intézkedésekkel és mind erősebb helyi társadalmi összefogással kedvező folyamatokat indíthatunk e| a lakosság ellátásának további fejlesztésében. Horváth László Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése A becslések szerint mintegy 17 milliárd forint takarítható meg 1985- ig népgazdaságunkban, ha az érintettek — irányító szervek és vállalatok egyaránt — végrehajtják mindazt, amit a gazdaságos anyagfelhasználással és a technológiák korszerűsítésével kapcsolatos, közelmúltban elfogadott kormányprogram tartalmaz. Egyebek között erről tájékoztatta kedden a parlamentben az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagjait Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A program kidolgozásának időszerűségét mi sem indokolja jobban, minthogy az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek a termelési költségek, s ezen belül az >anyagok árai is. Márpedig ezekből ' hazánkban igen sokat használnak fel. Anyagokra fordítják az ipar költségének 67, ' a mezőgazdaságénak 60 százalékát. Ezek a nagy számok helyenként bizony nem éppen ésszerű, olykor pazarló anyaggazdálkodást sejtetnek — hangoztatta Pulai Miklós. Ha nem ad jegyet az automata Ellenőrök az autóbuszon tizedekkel elmaradott állapotokkal. Ha nincs módja helyben változtatni a körülményeken, akkor nagyobb község'be, városba költözik. így keletkeznek elnéptelenedő kis települések, amelyek pedig kevés fejlesztéssel, a mindennapi életvitel jó megszervezésével kellemes lakóhelyek lehetnének. Az alapellátás tényezői Hazánk településeinek kereken háromnegyed része 2000 lakosnál kisebb, és ezekben él a lakosság 17 százaléka, megközelítően 2 millió ember. A nemzeti vagyon tekintélyes része is az aprófalvakban található. Értékes lakóházak, gazdasági épületek, még használható gazdálkodási eszközök, apró gyümölcsösök, kertek. Ezek a falvak nemcsak lakóhelyek, de számottevő termelőerőt is képviselnek, ha értékeiket nem hagyjuk pusztulni. A háztáji és kisegítő gazdaságról szóló statisztikák megalapozottan bizonyítják ennek jelentőségét. A kis települések lakói életkörülményeinek javítása tehát nemcsak a róluk való gondoskodás szükséges, hanem általános gazdasági és településpolitikai érdek is. Teljesen azonos fontosságú és szerepkörű települések sehol, semmilyen körülmények között nam alakulhatnak ki. Más a jellege, szerepe egy városnak, más a nagyközségnek és megint más a falunak. De az azonos lélekszámúak közül is az egyik lehet kedvelt üdülőhely, a másik a kirándulókat vonzza, a harmadik ipartelepéről vagy más gazdasági létesítményéről lehet nevezetes. Egy valamiben közösek: lakóhelyek, s ilyen értelemben nem szerep nélküliek; tehát az ott lakók ellátása állami, társadalmi kötelezettség. Az is természetes, hogy más az ellátás mértéke a nagyobb településen, mint a kisebben. De az alapellátás megszervezésében a különböző rangú települések egyenlőségének megteremtése kívánatos. Enyedi György, a gazdasági földrajz neves művelője írja: „A kiegyenlítési politikának nem lehet célja, hogy minden településen azonos fejlettséget eredményezzen. Teljes kiegyenlítődés irányozható elő az alapvető feltételek (lakás, ivóvíz, úthálózatba való bekapcsolás stb.) tekintetében, de már sem a foglalkoztatást, sem a magasabb szintű kereskedelmi, kulturális, oktatási vagy egészségügyi ellátást nem kell mindenkinek a lakóhelyén biztosítani ... A területfejlesztésnek főleg arra kell törekednie, hogy egy terület Egy-egy település népességének lakásépítkezése megbízhatóan kifejezi a maradás vagy elvándorlás szándékát. Az országos kép azt mutatja, hogy az intenzív lakásépítésnek csak töredék és csökkenő hányada jutott a kistelepülésekre. 1980- ban országosan ezer lakosra 8 lakás; az orszáq községeiben 5,8 lakás, a kistelepüléseken 4,2 lakás épült fel. A 200 főnél kisebb falvakban pedig csökkent a lakások száma. Mivel a lakásépítés egyértelműen mutatja egy település életképességét, ezért a lakásépítés ösztönzésére a városokéval azonos feltétel- rendszer lenne kívánatos. Az már a helyi ismeretek alapján dönthető el, hogy egy- egy településen az általános érvényű intézkedés elegendő-e a lakásépítés fejlesztésére, vagy más tennivaló is van. Ezek között is első helyen szerepelhet a jó ivóvíz, az elektromos hálózat megfelelő kiépítettsége, a szilárd burkolatú, az év minden szakában járható út, a rendszeres vonat- vagy autóbusz-közlekedés lehetősége. Vitatott kérdések Egy mósik, mindmáig sok vitára okot adó gond az iskó- lakérdés. Az iskola léte az ott lakó népesség kötődését megtarthatja, sőt fokozhatja. Ezért sokan vallják, hogy az iskolák fenntartására törekedni kell: a kisiskolásoknak és a gyermekek családjának jobb, ha a pedagógus jár ki a falába, mint ha a gyermekeknek kell utazniok. Az egészségügyi ellátásban gondot okoz az orvosok területi el helyezkedésének aránytalansága. A társközségekben általános gyakorlat a heti-kétheti egy nap rendelés, de több helyen még ez sincs. Gyógyszertár csak nagyobb községekben és a városokban van. Több javaslat szerint megoldás lenne a székhelyközségekben egészségügyi centrum létrehozása. / Sok helyen megoldásra vár a postai szolgáltatások rendezése. Elemi szükséglet az éjjel- nappal működő segélykérő telefon és az aprófalvakban célszerűnek látszik a tanyákon jól bevált fiókos postaláda-rendszer kiépítése. Végül — de nem utolsósorban — az alapellátás fontos tényezője, hogy a legkisebb település lakói is könnyen elérhető távolságon belül megvásárolhassák a mindennap szükséIdézet az ellenőri „tízparancsolatból": „Az utast, ügyfelet nem szabad önérzetében, méltóságában megbántani még akkor sem, ha erre okot adott, illetve ha rosszhiszeműségét gyanítjuk, vagy megállapítottuk." Ennek tudatában kezdtük ellenőrző utunkat a pécsi tömeg- közlekedésben. Bárdos Istvánnak és Lieberman Istvánnak ugyancsak szüksége volt emlékezni az idézetre, mert már az első 33/a jelzésű járaton rájuk csapott egy nem éppen nyugodt hölgy: „Inkább kocsit küldtek volna maguk helyett... Nem tudtak aludni ...?” Az ellenőrzési körülmények tehát nagyon kedvezőtlenek és az ellenőri munka nem túlságosan népszerű. Ha nyugodt az ellenőr, nem is unalmas, mert mindig történik valami. Mióta bevezették az automatákat, az emberek egy része keresi az ellenszereket, a kijátszási lehetőségeket. De az a csekély rész is évente több mint tízmillió forinttal károsítja a közlekedési vállalatot. Havonta egy kisebb pénzeszsákkal gyűjtenek össze a központban különböző érméket, tárgyakat. Van köztük schilling, dinár, régi lyukas húszfilléres, csavaralátét, cipzárfelhúzó, rengeteg házilag készített korong és a biztonsági zárakhoz használatos kulcs feje is. Nem kétséges, hogy akik ilyen felszereléssel szállnak buszra, eszük ágában sincs tisztességgel utazni. Azok sem tisztelik a közlekedést, akik hajtűvel ronqálják.az automaták jegykidobó részét és nagylelkűen figyelmeztetik a felszállókat: „Ne dobja be, mert úgysem adja ki." Előfordul ez, el kell ismerni. De furcsa módon, félnapos ellenőrzésünk során csupán egy automata bizonyult rossznak! A Volán vezetői mégis levonták a szükséges tanulságot. Azt, hogy ezek a „perselyek” már ránézésükre is csábítanak a turpisságra. Komolytalanok, az utasok gúnytárgyai és a legfontosabb alkatrészeket sem lehet beszerezni. Ezért keresnek egy jobb megoldást. A budapestiek gyakorlata sem megbízható, mert egy hétig is utazhat valaki egy jegy- gyei, ha felszálláskor nem kezeli. Tanulmányozzák í szegediek módszerét, de ennek bevezetése is bizonytalan. A legjobbat méq nem találták meg. Illetve Horváth Vilmos általános forgalmi osztályvezető véleménye szerint mindennél jobb volna, ha az emberek, a kedves utasok egy része jobban tiszteletben tartaná a maga emberi méltóságát. Szét) az utastársi kapcsolat, de ha csupán egymás tisztázására szolgál - akkor jobb, ha nincs. Az osztályvezető oéldaként említette, hogy az NDK-ban a városi járatokon tekercsben lógnak a menetjegyek. Mindenki annyit tép le, amennyi szükséges az utazásához, illetve amennyit fizetett. Nem többet és nem kevesebbet. Jó volna ezt a felfogást legalább megközelíteni. Néhány példa arra, hogy mi történik nálunk. Tíz fiatalember kapaszkodik a tízes csuklósra, öten hátul maradnak. Nekik az ellenőr táskából adja a jegyeket, mert nem váltottak, öten a középső automatához gyülekeznek és bizonygatják, hogy már nyolc kétforintost dobtak be, de a fura szerkentyű nem adott jegyet. Egy utas ezt meghatóan bizonyítja is. Mégis ott az igazság, hogy egy megveszekedett petákot sem dobtak be, mert nem is volt nekik, de valamivel ámítani kell az ellenőrt. A másik kedves utas talán már egy hete utazik olyan jeggyel, amelyről előzőleg letépte a sorszámot. Állítja, hogy a középső automata adta neki. Nem tudja, hogy abban nem is volt jegy. Őt már meg kellett büntetni. Rendőri segítséget kellett kérni annál a házaspárnál is, akik váltig bizonygatták, hogv csupán egy megállót utaztak jegy nélkül. Ez az ecfy megálló Fehérhegytől a Zsolnay-gyárig tartott. Amikor a gépkocsivezető ezt a szigorú igazságot közölte az ellenőrrel, ilyen meglepő eligazítást kapott: „Magának ehhez semmi köze, maqa közönséges gépkocsivezető”. Az ellenőr pedig minden volt, cak jófiú nem; mert ő „csak két forintért ugrál". Mindenkinek mégsem lehet a fülébe súgni, hogy ezek a két forintok több mint tízmillió forint veszteséget jelentenek a pécsi kölzekedésnek. Kerüljük a félreértéseket! Az utazóknak csak egy töredékéről van szó, de eqy éven keresztül ők is milliós károkat okoznak. Emberek azért vállalják a néo- szerűtlen munkát, hogy a két forintok sokaságát a megfelelő helyre tereljék. Lipóczki József Tízmilliós kár keletkezett Az esővíz derékig érő árkot mosott a pécsi Hattyú utcában A bajok megelőzésében sokat tehetnének a lakók is! A július 25—26-i és augusztus 5—7—8-i zivatarok alkalmával Pécsett összesen 63,7 milliméter csapadékot mértek. Mivel mind az öt alkalommal a város nyugati része fölött vonult át a zivatarfelhő — itt az átlagnál jóval több eső esett. Azóta érkeznek a kárbejelentések a városi tanács épitési-közle- kedési osztályához és Írják .a panaszos leveleket szerkesztőségünknek. Ezek közül idézünk néhányat. „Az évről évre megismétlődő nyári esőzések és az idei év csapadékos napjai megkeserítik a Közép-Daindol Fóbián Béla-köz lakói életét. A Kis- Daindolt és a Fábián Béla utat elhanyagolt vízlevezető árok köti össze. Az 500—600 méter hosszú, rendezetlen szakadékká vált árok nem képes a Mecsekről lezúduló vizet elvezetni. Egyesek ugyanis szemétlerakodó helynek használják. Esőzésekkor a hatalmas mennyiségű iszapos víz ezeket a tárgyakat az itt lakók kertjeibe, kútjaiba, udvaraiba hordta. Az út járhatatlanná vált a hordaléktól. Mikor hozzák rendbe az árkot?" — kérdezte Kiss József és a környéken élő 25 csalód. Hasonló levelet kaptunk a Torda utcából, a Táncsics utcából és a Gyopár utcából is. Mindenhol a vízlevezető árkot hiányolták. Milyen intézkedések történtek, hogy a jövőben elmaradjanak a hasonló jellegű károk? Lukács Endrétől, a városi tanács építési-közlekedési osztály főelőadójától és Bártfai Endrétől, az Útfelügyelet vezetőjétől kértünk választ. Lukács Endre: A szokványost felülmúló záporok voltak júliusban és augusztusban. A nagy mennyiségben lezúduló vizet nem lehetett elvezetni. Az igények növekedése is hozzájárult ehhez — a kiskerttulajdonosok a dűlő- utak burkolását kérik a tanácstól, hogy telkeiket autóval is jól tudják megközelíteni. Ennek a hátránya: esőzésekkor a burkolt úton gyorsan zúdul le a víz, másrészt a dűlő keskeny- sége miatt nem lehet elég széles elvezető árkokat létrehozni. A víz persze zivatarok idején valahol kitör és sodor mindent magával. Mindezekhez hozzájárul az is, hogy a vízlevezető árkokat, patakokat szemétlerakónak használják. Évente a patakok, nyílt vízfolyások karbantartására 2 millió forintot fordít a tanács. Ez az összeg nem elegendő a városban felmerült munkák végzésére, csupán a legfontosabbakra. A most keletkezett károk Bálics- ban és Magyarürögben nemcsak ezt az összeget, a jövő évit is felemésztik. Bártfai Endre: — A városi tanács építési és közlekedési osztálya évi 80 millió forinttal gazdálkodik. Ebből 15,8 millió forintot kap az Útfelügyelet a város 460 kilométer hosszú — ebből 300 kilométer a burkolt út — útjának a rendbentartására. Az árkok tisztítására, padkák rendbehozatalára ebből 1,5 millió forintot fordítunk. Legtöbbe, 9 millióba az utak kátyútlanítósa kerül. Természetes, hogy burkolt utaknál évente többször is kellene árkot tisztítani, de anyagi lehetőségeink ezt nem engedik. Egy köbméter föld kitermelése, elszállítása, tisztítása 150-200 forint. Egy-egy esőzés alkalmával több tízezer köbméter hordalékot, iszapot kell megmozgatni. A mostani zivatarok alkalmával a felméréseink szerint 10 milliós kár keletkezett. Ebben benne vannak a leszakadt és hiányzó támfalak miatt keletkezett károk is. A bejelentésekkel egyidőben megkezdődött a károk helyre- állítása. Naponta 40—50 alkalmi munkás és az építésvezetőségektől is 40-50 emberrel több dolgozott az elemi károk elhárításán. A katonaság is segítséget nyújtott — két napig 30-30 katona dolgozott Magyarürög területén. Orög- ben és Daindolban most is dolgoznak. A keszüi úton, Nagyárpádon, Pécsett a Mező Imre utcában és Vasason is hasonló munkákat, ároktisztítást végzünk. A károk elhárítása egész évben folyamatosan történik. A nagyobb munkák, támfalépítések jövő év folyamán készülnek el. Javulás csak úgy várható — mivel a pénzeszközök szűkösek — ha a lakosság is kiveszi a részét a munkából. Nem szórja szeméttel teli az árkokat, átereszeket. A telke határán lévő árkokat, átereszeket rendszeresen tisztítja. Igaz, a városi tanács kötelessége az ároktisztítás, de a lakosság is hozzájárulhatna, mert most sokkal kisebb lenne mindenki ká ra. Adóm Erika
