Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-20 / 228. szám

1982. augusztus 20., péntek Dunammt napló 13 Alkotmánynapi nagygyűlések, ünnepségek országszerte Apró Antal: Duschek Lajosné: Szilárd szövetségben a Szovjetunióval Apró Antal, az országgyűlés elnöke az augusztus 19-i deb­receni ünnepi nagygyűlés elő­adója Alkotmányunk törvénybe ik­tatásának 33. évfordulója al­kalmából ünnepi nagygyűlést rendeztek csütörtökön délután Debrecenben, a Városi sport- csarnokban. A nagygyűlésen mintegy tízezren vettek részt: debreceni üzemek munkásai, vállalatok, intézmények dolgo­zói, a hajdúsági városok és községek képviselői, a termelő- szövetkezetek tagjai. A Himnusz elhangzása után dr. Kolozsvári Lajos, a Haza­fias Népfront Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának elnöke kö­szöntötte a nagygyűlés részt­vevőit, majd Apró Antal, az MSZMP KB tagja, az ország- gyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. — Alkotmányunk ünnepén, amikor áttekintjük az utóbbi években megtett utat, számot vetünk napjaink eredményei­vel. gondjaival és feladatai­val, szemügyre vesszük azt a nemzetközi helyzetet, környeze­tet is, amelyben élünk. Minde­nekelőtt azt: hogyan fordul a világ, Európa sorsa, eltűnnek-e a népek haladását, az álla­mok közötti baráti együttműkö­dést beárnyékoló fellegek — mondotta. — A világ békéje soha, egyet­len történelmi korban sem volt olyan fenyegetett, mint ebben az évszázadban. A békepoliti­ka, az országok békés egymás mellett élésének politikája 1917 októberében, az első szo­cialista forradalommal egyidő- ben született. A földről és a békéről szóló lenini dekrétum olyan történelmi fontosságú dokumentum, amely szimbólu­ma, nyitánya az emberiség tár­sadalmi, politikai felszabadu­lása történelmi korszakának. Az esztendő végén emlékezünk meg a Szovjetunió megalaku­lásának 60. évfordulójáról. A Szovjetunió létrejötte és hat évtizedes tevékenysége bizo­nyítja, hogy a világ megváltoz­tatható. S ez az, amibe az im­perialista hatalmak nem tud­nak és nem is akarnak bele­nyugodni. Pedig 60 esztendő múltán, napjainkban már ha­talmas nemzetközi erő: a szo­cialista világrendszer, a kom­munista és munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadí­tó mozgalmak együttesen küz­denek azért, hogy meghiúsul­jon az imperializmus nem is leplezett szándéka, a szocia­lizmus megsemmisítése. — Mi, a Szovjetunió barátai és szövetségesei nagyra érté­keljük azt az áldozatot és fe­lelősséget, amelyet a szovjet állam és nép vállal az SZKP vezetésével a béke, a haladás, a szocialista országok és min­den, a társadalmi felemelke­désért küzdő nép érdekében. A Magyar Népköztársaság és szocialista alkotmányunk is csak úgy jöhetett létre, hogy a hatalmas szovjet ország fiai hazánk felszabadítása során vérüket hullatva, életüket ál­dozva megnyitották népünk előtt az új világ építésének út­ját. A felszabadulás óta eltelt évtizedek szinte minden napja bizonyítja, hogy a két ország kapcsolatai az internacionaliz­mus, a testvéri együttműködés alapján állnak. — A magyar—szovjet kapcso­latok meghatározó ereje az MSZMP és az SZKP szilárd el­vi-politikai egysége, nézetazo­nossága és elvtársi együttmű­ködése, s pártunknak az a ket­tős felelősséggel számoló — a szocialista hazafiságon és a proletár internacionalizmuson nyugvó — következetes politi­kája, amely immár negyedszá­zada töretlenül érvényesül az MSZMP tevékenységében. — Köteteket töltenek meg az arról szóló tények, hogyan mű­ködünk együtt államközi szer­ződések alapján a gazdaság, a tudomány, a kultúra terüle­tén. Magyarországnak évtize­dek óta a Szovjetunió az első számú külkereskedelmi partne­re. Gazdasági kapcsolataink méreteit érzékelteti, hogy rubel elszámolású importunknak több mint a fele a Szovjetunióból származik. A magyar—szovjet kapcsolatok dinamikusan fej­lődnek, rendkívül sokoldalúak, átfogják gazdasági, társadal­mi életünk egészét. Eszméink, céljaink, törekvéseink azonos­sága mellett e fejlődés forrá­sa az is, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúsá­gon, a kölcsönös érdekek, elő­nyök és a segítségnyújtás el­véin alapszik. — A legutóbbi időszak világ- politikai fejleményei azt bizo­nyítják, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült, el­lentmondásokkal és veszélyek­kel terhes — mondotta a to­vábbiakban. — A Kelet és a Nyugat vi­szonya szempontjából megha­tározó jelentőségű szovjet- amerikai kapcsolatokban — az Egyesült Államok agresszív tö­rekvései következtében — vál­tozatlanul az éles politikai üt­közések vannak előtérben. Az Amerikai Egyesült Államok po­litikájának egyértelmű célja az USA katonai erőfölényének visszaszerzése a világban, a szocializmus visszaszorítása ér­dekében. Az Egyesült Államok mind agresszívadban törekszik a két világrendszer közötti erő- egyensúly megbontására. Ezt tanúsítják a minden korábbi­nál magasabb katonai kiadá­sok, a fegyverkezési hajsza rá- erőszakolása a NATO-orszá- gokra. — A Szovjetunió és a többi szocialista ország saját béke­programját, konstruktív javas­latait állítja szembe a fokozó­dó nemzetközi feszültséggel, az USA gazdasági szankcióival, s következetesen kiáll a béke, az enyhülés, a kelet—nyugati kap­csolatok fejlesztése mellett. Mi, itt Európában békére tö­rekszünk, s ezt a törekvésünket aligha kell magyaráznunk Ma­gyarországon, amely oly sokat szenvedett mindkét világhábo­rúban. Apró Antal ezután arról szólt, hogy a megújhodott, ipa­rilag is a jövő ígéretét sugár­zó Debrecen fejlődése felsza­badult hazánk történetét is példázza. Az ideiglenes or­szággyűlés, az ideiglenes kor­mány itt deklarálta, hogy meg­született a szabad, független, demokratikus Magyarország, s ezzel új fejezet kezdődött a magyar nép történetében. A város mai képe, gyarapodása — fejlett ipara és mezőgazda­sága, élénk tudományos és kulturális élete — bizonyítja, hogy az 1944-es deklaráció ele­ven valósággá vált. A beszéd utón a nagyhe­gyes! Vörös Október Termelő- szövetkezet fiataljai új búzá­ból sütött kenyeret és egy ku­lacs bort adtak át az ország- gyűlés elnökének. Ezután a Debreceni. Népi Együttes és a Bocskai Népitánc Együttes mu­tatta be műsorát. A nagygyű­lés az Internacionálé hangjai­val fejeződött be. folyó küzdelemben száz- és százmilliókkal haladunk együtt. Napjainkban számos tanújelét látjuk annak, hogy a békesze­rető erők összefogásává;! és ak­tiv fellépésével megvan a reá­lis lehetőség az enyhülés vív­mányainak megvédésére, a fegyverkezési verseny megféke­zésére, egy új világháború ki- robbantásának megakadályo­zására és a világbéke megőr­zésre. A tőkés világ dolgozói közül egyre többen látják és érzik, hogy a fegyverkezési ki­adásokra fordított hatalmas összegeket az általuk megter­melt értékekből veszik el, a tőkések profitja pedig tovább emelkedik. Ugyanakkor száz­milliók — köztük ártatlan nők és gyermekek — éheznek és szenvednek szerte a világban. A háborús kiadásokra fordított összegekből égetően sürgős szociális gondokat lehetne megoldani. Mennyi ennivalót, kórházat, iskolát lehetne ebből adni az embertelen körülmé­nyek között élő népeknek! — A magyar nép is aktív résztvevője a nemzetközi bé- kemozgalomnak — mondotta ezután. — Népünk teljes mér- etoen támogatja pártunk és kormányunk nemzetközi politi­káját, azon törekvéseit, melye­ket a jövőben is az internacio­nalizmus, a szolidaritás, a né­pek közötti barátság és a bé­kés egymás mellett élés elve határoz meg. E szép ünnepnapon is jó hangsúlyozni, hogy bár kis or­szág vagyunk, de tekintélyünk van o világban. S ezt szocialis­ta épilőmunkánk sikereivel, a lakosság életkörülményeinek javításával, a békéért vívott kÜ7oelemben való részvételünk­ké értük el. Ebben a harcban, úav mint eddig, a jövőben is együtt haladunk szilárd szövet­ségeseinkkel, barátainkkal, a Szovjetunióval és a többi test­véri szocialista országgal. A beszéd elhangzása után a Zalaegerszegi Állami Gazda­ság és a zalaszentivánj tsz képviselői idei búzából sütött kenyeret adtak át Duschek la- josnénak és Varga Gyulának, az MSZMP Zala megyei Bizott­sága első titkárának. Az ün­nepség a Szózat hangjaival ért véget. Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese augusztus 19-én a tápiószelei ünnepi gyű­lés előadója tunk maradni. Nem azért említ­jük a külső nehézségeket, hogy felmentést kérjünk a magunk tennivalói alól. Ezekre azért emlékeztetünk, mert számolnunk kell a bennünket körülvevő vi­lággal, amelyet nem tudunk Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke augusztus 19-én Zala­egerszegen az ünnepi gyűlés előadója Zalaegerszegen, az új város- központ dísz terén csütörtökön olkotmánynapi nagygyűlést ren­deztek. Takáts Adóm, a Haza­fias Népfront Zala megyei Bi­zottságának elnöke köszöntöt­te a nagygyűlés résztvevőit, majd Duschek Lajosné, az MSZMP KB togja, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke mondott ünnepi beszé­det. Hazánkban az alkotmány és a törvényesség az állami élet­nek, a közéletnek az a kerete — mondotta —, amelyben a kö­zösség és az egyén megtalál­hatja a szabadságát és boldo­gulását ez biztosítja a demok­ratikus jogok gyakorlását nem­re, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül minden állam­polgár számára. Védi az építő kritika szabadságát, megadja a beleszólás lehetőségét a köz dolgaiba — egyéneknek és kol­lektíváknak. A törvény és a rend a felelős szabadság es felelősségteljes kötelezettségek összege, egyensúlyukra vigyázni kötelességünk és egyben élet­bevágó érdekünk is. A hata­lom gyakorlásának felelősségét kell most előtérbe állítanunk, nemzeti összefogással nagyobb feladatokat kell vállalnunk — hangsúlyozta, majd a továb­biakban rámutatott: — A békéért és haladásért máról holnapra megváltoztatni, amelytől nem tudunk elzárkóz­ni sem. A mi országunk gaz­daságilag nyitott, széles körű kapcsolatok fenntartása nélkül nem tudunk fejlődni, tovább­lépni, sőt nem tudjuk megtar­tani elért életszínvonalunkat, el­veszítjük fejlődési képességün­ket. Éppen ezért minden lehe­tőséget megragadunk és min­den fórumon szót emelünk azért, hogy ellensúlyozni pró­báljuk az országok közötti gaz­dasági kapcsolatok szűkítését célzó törekvéseket, igyekszünk gátat vetni a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zötti kölcsönösen előnyös gaz­dasági kapcsolatok korlátozá­sára, megszüntetésére irányuló szándékoknak. Ezen a területen aktívabbak vagyunk, mint az országunk nagyságából, lélek- számából következik. Jól bevált, következetes kül­politikánknak és szilárd belső helyzetünknek köszönhetően sza­vunkra határainkon túl jobban odafigyelnek, mint történelmünk során bármikor. Mindehhez az itthon végzett jó munka a leg­nagyobb hozzájárulás, ezzel gyakoroljuk a legmélyebb be­nyomást másokra, ez alapozza meg tekintélyünket szerte a világban — mondotta Marjai József. Hangsúlyozta: nemzeti egységünk további erősítésére, az erők összefogására a mai világban, a mai körülmények között még nagyobb szükségünk van mint korábban volt, s létér­dekünk, hogy az állompolgárok személyi felelősségüket is fel­ismerjék, magatartásukban, cse­lekvésükben, munkájukban, az élet minden területén egyaránt érvényesítsék. A Minisztertanács elnökhe^ lyettese aláhúzta, hogy a Központi Bizottság 1978. de­cemberi határozatának, illetve a XII. pártkongresszus irány- mutatásának segítségével gyor­sabban és rugalmasabban al- kalmazljiodtunk a bennünket kö­rülvevő világhoz, jobban tudtuk ellensúlyozni a kedvezőtlen körülményeket és a hátrányos változásokat, nem torpantunk meg a fejlődésben és fenn tudtuk tartani életviszonyainkat. Megőriztük rangunkat a világ­ban, megbízható és megbecsült tagja vagyunk a szocialista országok közösségének, jó vé­leményt vívtunk ki magunkról a világon mindenütt ahol is­mernek bennünket. Az elmúlt esztendő gazda­sági eredményeinek értékelése kapcsán kiemelte: 1981-ben rendkívüli erőfeszítéssel elértük, hogy tőkés exportunk megha­ladta az import menyiségét. Válságkorszakban ez különösen jelentős eredmény. Lényegében megőriztük az elért életszínvo­nalat, javult a lakosság ellá­tása, s — bár nem egyenlete­sen, óm jól érzékelhetően — emelkedett a szolgáltatások nívója is. A Minisztertanács elnök- helyettese beszédének befejező részében meggyőződését fejezte ki, hogy a népgazdaságunk szá­mára meghatározott programot lehetséges és érdemes is meg­valósítani. Ehhez azonban to­vábbra is ésszerű gazdálkodás, takarékosság és még eredmé­nyesebb munka szükséges. Ez az ország minden állampolgá­rának érdeke! Ahhoz, hogy teljesítményünk ténylegesen jobb legyen, tovább kell erősí­tenünk a nemzeti összefogást, felszínre hoznunk minden alko­tó erőt. Az ünnepi beszéd elhangzá­sát követően Szabó János, a tápiószentmártoni Arany Szarvas Termelőszövetkezet elnöke a járás közös gazdaságai nevé­ben idei búzából készített ke­nyeret nyújtott át Marjai Jó­zsefnek. Ezután a Tápiómente Népi Együttes szórakoztatta a gyűlés résztvevőit. Az alkot­mány napja tiszteletére kiállí­tás is nyílt Tápiószelén, a nagy- kótai járás termelőszövetkezetei­nek és üzemeinek termékeiből, s bemutatták alkotásaikat a környék amatőr képzőművészei és népművészei is. Csak semmi pánik... Csak semmi pánik, ha a mo­zik Bertolucci-filmet játszanak, mint most A Hold-at az FBK- hálózatban. Merthogy Bernardo Bertolucci Az utolsó tangó Pá­rizsban óta a jelenkori filmgyár­tás ügyeletes pánikkeltője — már amennyire pániknak nevez­hető a „vájtszemű" közönség sznobériára hajlamos részének ájuldozása egy-egy új filmjének kapcsán. A Megalkuvó tisztesen jó, te­hetséget eláruló alkotás volt. A_z_ utolsó tangóval Bertolucci mindenütt a figyelem közép­pontjába került — sajnálatos, hogy nem filmjének kvalitásai, hanem némely jelenetének meg­hökkentő volta okán. Minden­esetre a meghökkentés-meg- botránkoztatás-üzlet beindult, s a XX. század című filmje már ennek jegyében készült. E mo­numentális félreértés — ráadá­sul Antonioni, Bergman, Jancsó és Fellini modorában — elárulta, hogy Bertolucci minden további nélkül hajlandó a gondolatisá­got felcserélni a formai ekleti- cizmusra és hatásvadászatra. Tehetségéből maradt annyi, hogy legújabb filmjében ügye­sen palástolja mondandójának teljes hiányát. A XX. század epigonságot súroló ekleticiz- musa helyébe egyfajta berto- íuccisizmus lép: Jancsó és Fellini kevesebb van a filmjében, Bergman és Antonioni valamivel több. De hogy ez a rokonság is homályban maradjon, film­operát készít (nem operafilmet): A Hold szerkezete mint a klasz- szikus nagyoperáé. Hogy efelől semmi kétsége ne maradjon a nézőnek, filmjét megterheli operai vonatkozásokkal, kezdve, hogy az anya operaénekesnő, odáig, hogy elvezet bennünket Verdi házáig — s az teljesen természetes, hogy a drámai csúcspontokon Verdi-részletek szólalnak meg, hol a Rigolettó- ból, hol a Végzet hatalmából. A művelt néző ki is pipálhatja ezeket, s ró is csodálkozhat: lám a végzet hatalma meny­nyire igaz a film hőseire is ... Dehát nemcsak operai szer­kezete és utalásai, hanem még cselekménye is van a filmnek, aminek szövögetésében Berto­lucci nem hazudtolja meg ko­rábbi önmagát. Az apát — a finálé utón — gyorsan elteszi a láb alól, hogy maradhasson a gyermekét elhanyagoló éne­kesnő anya (lásd: Őszi szoná­ta) és a fiú, aki apátlanságá­ban és anyátlanságában nar­kós lesz. Az anya eredeti módon szexuálterápiával pró­bálja leszoktatni a fiát a szerről, de a fiú inkább ma­rad a kokónál. Mígnem kiderül, hogy a magyar viccel ellentét­ben apa csak egy van, s mi­lyen jó, hogy él is ..., Bertolucci kultúrgiccséhez képest valódi felüdülést je­lent a Csak semmi pánik című új magyar film, Bujtor Istvánnal a főszerepben. De csak ahhoz képest, mert például a Pogány madonna -című korábbi Bujtor- filmhez már nemigen hasonlít­ható. Mintha Bujtort is elhagyta volna némiképpen forgatókönyv­írói leleménye, mégha újra be­bizonyítja, hogy tud akkora po­font ad-M, mint Piedone, a példakép. Meq az is kiderül, hogy Szönyi G. Sándornak, a szomorú munkástémák érzé­keny ábrázolójának, több sike­res és emlékezetes tv-játék rendezőjének nincs humorérzé­ke — ami pedig egy ilyen jel­legű filmhez elengedhetetlenül szükséges. B. L. Tekintélyünk van a világban Marjai József: Nagyobb felelősséget minden területen Termelőszövetkezeti dolgozók és gyári munkások együtt tar­tottak gyűlést csütörtökön a Pest megyei Tápiószelén, alkot­mányunk törvénybe iktatásának 33. évfordulója alkalmából. A Kohászati Gyárépítő Vállalat gyáregységének kultúrtermében Babcsón József, a nagykátai járási pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese mon­dott beszédet. A Minisztertanács elnökhe­lyettese beszédének bevezető részében emlékeztetett arra, hogy az alkotmány törvénybe iktatásának napja egyúttal a nemzeti lét és a történelmi foly­tonosság ünnepe is, méltó al­kalom népünk áldozatos mun­kával elért eredményeinek ösz- szegzésére, annak felmérésére, hogy mit kell tennünk nemze­tünk mostani és következő ge­nerációi jólétének biztosítása érdekében.- Az ünnep számvetés, számadás is. Nagy dolog, hogy e bennünket különösen sújtó, s egyre szigorúbb világgazda­sági körülmények között is helyt tudtunk állni, talpon tud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents