Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-03 / 211. szám

1982. augusztus 3., kedd Dunántúlt Tlaplo 3 A Jókai utcai székboltban mintegy 40 féle ülőalkalmatosság, zsúr­kocsi, telefonasztalka és más kisbútor található. S zerkesztőségünk olvasószolgálati ügyeletén panaszolta néhány héttel ezelőtt olvasónk, Hogy a pécsi Domus Áruházban nem lehet szín- és szövetminta szerint meg­rendelni a bútorokat, ugyanakkor a gyártónál minden további nélkül kielégítették az igényét. Sok a bútor vagy kevés? Mégis szép lesz a karácsonyfa A bólyi csillagszóróüzem alagútszáritói. A robbanás után Gyors helyreállítás a bólyi eslllagszóróüzemben Három műszakban dolgoznak A Domus Áruház vezetője el­mondta, számukra a gyártó nem tudja biztosítani, hogy mindig a megrendelt szövettel készíti el a bútort — mert a textilgyárak szállításai sem megbízhatóak — és ezért nem vesznek fel ilyen előrendelést, mert ez esetleg a vevő fölösle­ges hitegetése volna. Az egyik bútorgyártó cég vezetője ugyan­akkor tiltakozott és állította, hogy a hozzájuk beérkezett szövet- és színmintára vonatko­zó rendeléseket - egyedieket is — 30 napon belül teljesítik. Mi is a helyzet tehát a bú­torok körül? A pécsi Domus Áruházat és a Mecsek Áruház negyedik emeletét járva úgy tűnik, nincs okunk a panaszra. Bútor van bőven. Dúsan kárpi­tozott, nagyon szép garnitúrák és komplett szekrénysorok ki- sebb-nagyobb variációkkal. Aki bútort akar venni, ki is választ­hatja az éppen látott darabok közül azt, ami a legjobban tetszik, és aztán megszületnek az uniformizált otthonok, a majdnem egyforma lakótelepi lakások majdnem egyforma be­rendezései: egyik oldalon a szekrénysor, másik oldalon a fekhellyé nyitható kanapé, előtte asztal és a két fotel. Leg­feljebb ä szekrények pácolása, hogy jobb vagy bal oldalon van a kétajtós rész, hogy a könyvespolcok alul vagy felül vannak, az ülőbútornál a szín és a steppelések — ilyen-olyan különbözősége adja a változa­tosságot. Lakótelepeinket nem is kell végigjárni, kívülről is tudni le­het, 100 lakás közül 80 így van berendezve. Mert hiába lenne szüksége például valakinek a szekrényfalhoz „dukáló” egy darab akasztós helyett mond­juk kettőre, vagy hiába kérné, ebből egy sem kell, annál több a polcos, üvegezett részből, bontani, variálni nem lehet, mint ahogyan a kanapé—két fo­tel garnitúrát sem. A kereske­delem azt mondja, a gyártó nem így gyártja, a gyártó azt mondja, a kereskedelem nem így rendeli. * A mohácsi székgyár igazga­tója, Ősi János elmondta, raj­tuk gyártókon, a választék nem múlik. Már többször tárgyaltak kereskedelmi szakemberekkel, hogy a rendelkezésükre álló szövetminták bármelyikéből az egyedi rendeléseket is kielégí­tik. Ez azonban valahol el­akadt. — A vásárlók azonban így is megkeresnek bennünket - mondja az igazgató —, eljön­nek Pécsről (ahol a Domus van), és a megye minden terü­letéről1, mert itt kiválaszthatják a kívánt szövetet és famintát és 30 napon belül elkészítjük. A mi fő profilunk a székgyár­tás. A belföldre szánt székeket például félkész állapotban hagyjuk, aztán a vevő kívánsá­ga szerinti színre pácoljuk a fát, és készítjük et a kárpito­zott részt. Nyugaton ezt már régóta így csinálják. A jövő útja nem az. hogy legyártunk előre bizonyos mennyiséget, és aztán várjuk, hogy vagy meg­veszik, vagy nem, hanem ran­gos árukínálatot adni és abból rendelés alapján a vevő igé­nyét kielégíteni. Kritizáltak pél­dául bennünket, hogy hiába készítettünk szép ülőgarnitúrá­kat, kis lakásokba nem veszik meg, ha nem lehet fekhellyé alakítani. Létrehoztunk tehát olyan változatot, amely már maximálisan alkalmazkodik a lakótelep: méretekhez, na­gyobbítható sarokgarnitúra, fekhellyé is alakítható, sőt ágy­neműt is tárolhatnak benne. Az idei BNV-n mutatjuk be a közönségnek. A pécsi Bútorgyár a minta­boltjain keresztül értékesíti ter­mékeit. A vevő elmegy, kivá­lasztja, és a gyár ingyen haza is szállítja. — Szerintem, legalábbis szá­munkra, ez a jövő útja — mondta Hadnagy Árpád igaz­gató. — Azzal, hogy kiiktattuk a kereskedelmet, a sok le- fel­rakodásból keletkezett károso­dások, és így a reklamációk jelentősen lecsökkentek. Arról nem is beszélve, hogy ily mó­don rugalmasabban tudjuk ki­elégíteni az igényeket. Az sem jelent problémát, ha netán va­laki azt kérné, a szekrénysor­nak csak egyik elemére lenne szüksége, de abból öt darabra. Legfeljebb hosszabb ideig kell ró várakoznia. Most joggal1 mondhatják, hogy hiszen van már variálha­tó elemes bútor! Valóban a Réka, Garzon (Székesfehérvári Bútorgyár), a Mozaik és a Ka­nizsa Bútorgyár legújabb ter­méke, a Viktória svédfal. Ezek a sima felületű bútorok azon­ban csak bizonyos réteg — fő­ként a fiatalok - igényét elé­gítik ki. Az ülőgarnitúrák kö­zül pedig az egyetlen a Nelli, sarokheverő, amit elemenként lehet venni. Miért ne lehetne a komolyabb fajsúlyú bútorokat is variálni? Évek óta hiánycikk például ez egész falat beborí­tó könyvespolc. Ha néha még­is érkezik az áruházakba —va­lamelyik szövetkezet, vagy tsz melléküzemág jóvoltából — pil­lanatok alatt elkapkodják. Ki­elégítő-e vajon a kereskedelem információáramoltatása a gyár­tó felé arról, hogy mit keresnek leginkább a vevők? A Mecsek Áruház bútorosz­tálya most a Kanizsa Bútorgyár mintaboltja. Az osztály egyik vezetője elmondta, valamivel rugalmasabb az értékesítés, mint régebben volt. Sajnos, azonban a rendeléskor ígért 30 napos határidő helyett a vevő­nek olykor 60 vagy 90 napig is kell várakoznia. A gyár a tex­tilgyárak megbízhatatlanságára hivatkozik, ülőgarnitúrát ese­tenként megbontanak, szek­rénysort nem. * Svédországban már nyolc év­vel ezelőtt a kövefkezőképpen kínálták az áruházakban a bú­torokat: egyetlen kis szobányi helyen bemutattak egyfajta búlorcsaládot. Ehhez olyan ka­talógust mellékeltek, amely ugyanezekből az alapbútorok­ból 25-féle variációt kínált, (a katalógust belsőépítész és lak- berendező iparművészek állí­tották össze). A farészt például a matt sötétből' a fehérre lak- kozottig, hozzá tapétát, kárpi­tot, függönyt, szőnyeget a leg­különbözőbb színkombinációk­ban, és egyik variáció sem ha­tott a másikkal egyformának. És amit a legjobban csodál­tam, a kiválasztott változatot egy héten belül házhoz szállí­tották, tapétával, függönyökkel padlószőnyeggel együtt! Sarok Zsuzsa Több mint egy hónapos kény­szerszünet után megkezdődött a termelés hazánk egyetlen csillagszórógyártó üzemében, Bolyban, a helyi áfész legje­lentősebb ipari egységében. Ezúttal három műszakban a korábbi kettővel szemben. A munkabeszüntetés oka a keverőhelyiségben bekövetke­zett robbanásból eredő tűz volt. A masszakeverőben a vasalkat­részek érintkezésekor úgyneve­zett hideg szikra keletkezett, amitől berobbant a gőzös massza, tüzet fogott a műhely­rész. Az épületet, a berendezé­seket csaknem félmillió forin­tos kár érte. Nem tudtak le­gyártani 5 millió csillagszórót' ez a mennyiség másfél millió forintos kiesést jelent termelé­si értékben. Szerencsére csak a többlet­tervet „vitte el" a tűz. Az or­szágos igény kielégítésére elég a 33 millió csillagszóró, amit napi három műszakban előállí­tanak karácsonyra. Ha nem végeznek időben a felújítással, akkor tőkés im­portból kellett volna pótolni a hiányzó mennyiséget. (A szo­cialista országok közül csak NDK, Kína és Szovjetunió ké­szít csillagszórókat, de egyik sem felel meg a magyar fo­gyasztói igényeknek.) A mint­egy negyven dolgozó fele részt vett a helyreállításban, a töb­biek sem mentek szabadságra, hanem a cukrász- és szőnyeg­szövőüzemben kaptak mun­kát. A gyorsaság köszönhető annak is, hogy az áfész mű­szaki gárdája jól felkészült, ért az egyedi gépek felújítá­sához. A műszaki, technológiai kivitelezést segítette a MAGÉV pécsi kirendeltsége, hogy idő­ben szállította az alkatrésze­ket. Hasonló tűzre aligha ke­rülhet sor az üzemben, ugyan­is a legújabb légelszívó be­rendezésekkel váltották fel a korszerűtleneket, a masszake­verőben pedig a hideg szikrá­kat keltő vasalkatrészeket alu­míniumból készült alkatrészek­kel cserélték ki. Lovász József elnökhelyettes bízik abban, hogy az asszonykollektíva be­hozza a lemaradást. Cs. J. Részlet a Pécsi Bútorgyár bemutató terméből, jobboldalt a Baranya G-szekrénysor. Megújult a szilágypusztai építőtábor Magyar, dán, jugoszláv és laoszi diákok szüretelik a barackot A táboriroda asztalán le- pedőnyi táblázat piros­kék számok tömegével, erre írják fel mindennap az aznapi teljesítményeket és azt, hogy ennek alapján melyik bri­gád hányadik helyen áll a ver­senyben. A Pécsi Állami Gaz­daság szilágypusztai Martos Flóra építőtáborában 278 Vas­megyei diák szedi két hétig a kajszi- és az őszibarackot. 100 százalékos eredménynek szá­mít, ha napi 50 forintot keres­nek a gyerekek, eddig azon­ban szinte mindennap átlag­ban megkeresték a 60 forintot. (1 kg export minőségű barack leszedéséért 65 fillért kapnak.) — Nehéz a táborélet itt, Szi­lágypusztán? — Egyáltalán nem — mondta Horváth Marietta szombathelyi, volt másodikos kereskedelmi szakközépiskolás, aki most itt a tábortanócs diákelnöke. — Először ugyan nehéz volt egy kicsit reggel 5-kor felkelni, nem szoktunk a korai ébredéshez, de most már ez sem gond. 6- kor kezdünk dolgozni, és álta­lában fél 2—2-kor fejezzük be. Ebéd után pihenő és szabad program. Az ebédek nagyon finomak és bőségesek. Reggel például az asztalra készítik a mézet, vajat, lekvárt, vagy ami éppen van, és mindenki annyi kenyeret ken magának, ameny- nyit akar. Délután uzsonnára is így terítenek fel. Itt még senki sem volt éhes. Az építőtábor nagyon szép helyen fekszik. Az egykori fő­úri, bérlő oszlopos, tornácos há­za . (amelyet jövő évben szán­dékoznak felújítani) köré tele­pített park és a hozzá vezető fasor nagyra nőtt fái, gyep és virágok, romantikus környezetet biztosítanak. A fasor két olda­lán húzódnak a táborlakók épületei, amelyeken Pruzsás György táborvezető kísért vé­gig, aki civilben fizikaszakos szakfelügyelő Szombathelyen. A szobák rendesek, az ajtók előtt rendben sorakoznak a cipők, a barackszedő-edények, kötele­ken tisztára mosott ruhák szá­radnak. Az egyik lányszobában bőrdíszműves tanulók most haj­sütővassal ügyeskednek, készül­nek az esti diszkóra. — Igyekezünk változatos prog­ramokat biztosítani — mondta a táborvezetó. — Hol diszkót, hol irodalmi műsort szervezünk vagy politikai fórumot. A múlt­kori fórumon olyan parázs vita kerekedett, hogy délután 4 órá­tól este 8-ig tartott, alig akar­ták befejezni. A tábornak 26 dán lakója is van. Vajon miért vállalták ezek a 15—16 éves gyerekek, hogy Magyarországra jönnek építő­táborba? A kérdésre Elsebeth Aller válaszol, aki Hjörring vá­rosából érkezett. — Három lehetőség közül le­hetett választani, Skócia, NSZK vagy Magyarország. Mi azért jöttünk ide, mert kíváncsiak voltunk, hogy a szocialista ál­lamokban hogyan élnek a fia­talok. Sokfélét mesélnek erről otthon, mi a saját szemünkkel akartunk meggyőződni. Tudtuk, hogy dolgozni fogunk. Kicsit fárasztó ugyan számunkra ez a munka, de azért kibírjuk. Sok minden tetszik itt nekünk, ám vannak számunkra egészen szokatlan dolgok, mint például a munkaverseny, és az, hogy a szobák rendjét is pontozzák. Nagyon jól érezzük magunkat, kár, hogy a szombathelyi gye­rekek közül senki nem beszél se angolul, se németül, így ne­héz velük igazán jól szót érte­ni, a tolmács segítségére va­gyunk utalva. Egy-egy dalra, egy-két szóra azonban már megtanítottuk egymást. A szilágypusztai építőtábort az idén újjáépítették, korszerű­sítették és új épületszárny is készült hozzá. Az eddig 150 férőhelyes tábor 300 férőhe­lyessé növekedett, A Pécsi Ál­lami Gazdaság az elmúlt év­ben 3 millió forintot áldozott arra, hogy azok a diákok, akik vállalták a nyári munkát, itt, Szilágypusztán kulturált körül­mények között lehessenek. A szép környezet, a felújított épületek, a jó konyha lám, még munkatábort is vonzóvá tehet, és tán ennek köszönhető, hogy a szilágypusztai hovato­vább rangos nemzetközi tábor­rá növi ki magát. Hiszen e héttől a Vas megyei és dániai gyerekeket jugoszláv és laoszi diákok váltják fel. S. Zs. Laoszi diákok délutáni szabad foglalkozáson Szilágypusztán Fotó: Erb János

Next

/
Thumbnails
Contents