Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-03 / 211. szám
1982. augusztus 3., kedd Dunántúlt Tlaplo 3 A Jókai utcai székboltban mintegy 40 féle ülőalkalmatosság, zsúrkocsi, telefonasztalka és más kisbútor található. S zerkesztőségünk olvasószolgálati ügyeletén panaszolta néhány héttel ezelőtt olvasónk, Hogy a pécsi Domus Áruházban nem lehet szín- és szövetminta szerint megrendelni a bútorokat, ugyanakkor a gyártónál minden további nélkül kielégítették az igényét. Sok a bútor vagy kevés? Mégis szép lesz a karácsonyfa A bólyi csillagszóróüzem alagútszáritói. A robbanás után Gyors helyreállítás a bólyi eslllagszóróüzemben Három műszakban dolgoznak A Domus Áruház vezetője elmondta, számukra a gyártó nem tudja biztosítani, hogy mindig a megrendelt szövettel készíti el a bútort — mert a textilgyárak szállításai sem megbízhatóak — és ezért nem vesznek fel ilyen előrendelést, mert ez esetleg a vevő fölösleges hitegetése volna. Az egyik bútorgyártó cég vezetője ugyanakkor tiltakozott és állította, hogy a hozzájuk beérkezett szövet- és színmintára vonatkozó rendeléseket - egyedieket is — 30 napon belül teljesítik. Mi is a helyzet tehát a bútorok körül? A pécsi Domus Áruházat és a Mecsek Áruház negyedik emeletét járva úgy tűnik, nincs okunk a panaszra. Bútor van bőven. Dúsan kárpitozott, nagyon szép garnitúrák és komplett szekrénysorok ki- sebb-nagyobb variációkkal. Aki bútort akar venni, ki is választhatja az éppen látott darabok közül azt, ami a legjobban tetszik, és aztán megszületnek az uniformizált otthonok, a majdnem egyforma lakótelepi lakások majdnem egyforma berendezései: egyik oldalon a szekrénysor, másik oldalon a fekhellyé nyitható kanapé, előtte asztal és a két fotel. Legfeljebb ä szekrények pácolása, hogy jobb vagy bal oldalon van a kétajtós rész, hogy a könyvespolcok alul vagy felül vannak, az ülőbútornál a szín és a steppelések — ilyen-olyan különbözősége adja a változatosságot. Lakótelepeinket nem is kell végigjárni, kívülről is tudni lehet, 100 lakás közül 80 így van berendezve. Mert hiába lenne szüksége például valakinek a szekrényfalhoz „dukáló” egy darab akasztós helyett mondjuk kettőre, vagy hiába kérné, ebből egy sem kell, annál több a polcos, üvegezett részből, bontani, variálni nem lehet, mint ahogyan a kanapé—két fotel garnitúrát sem. A kereskedelem azt mondja, a gyártó nem így gyártja, a gyártó azt mondja, a kereskedelem nem így rendeli. * A mohácsi székgyár igazgatója, Ősi János elmondta, rajtuk gyártókon, a választék nem múlik. Már többször tárgyaltak kereskedelmi szakemberekkel, hogy a rendelkezésükre álló szövetminták bármelyikéből az egyedi rendeléseket is kielégítik. Ez azonban valahol elakadt. — A vásárlók azonban így is megkeresnek bennünket - mondja az igazgató —, eljönnek Pécsről (ahol a Domus van), és a megye minden területéről1, mert itt kiválaszthatják a kívánt szövetet és famintát és 30 napon belül elkészítjük. A mi fő profilunk a székgyártás. A belföldre szánt székeket például félkész állapotban hagyjuk, aztán a vevő kívánsága szerinti színre pácoljuk a fát, és készítjük et a kárpitozott részt. Nyugaton ezt már régóta így csinálják. A jövő útja nem az. hogy legyártunk előre bizonyos mennyiséget, és aztán várjuk, hogy vagy megveszik, vagy nem, hanem rangos árukínálatot adni és abból rendelés alapján a vevő igényét kielégíteni. Kritizáltak például bennünket, hogy hiába készítettünk szép ülőgarnitúrákat, kis lakásokba nem veszik meg, ha nem lehet fekhellyé alakítani. Létrehoztunk tehát olyan változatot, amely már maximálisan alkalmazkodik a lakótelep: méretekhez, nagyobbítható sarokgarnitúra, fekhellyé is alakítható, sőt ágyneműt is tárolhatnak benne. Az idei BNV-n mutatjuk be a közönségnek. A pécsi Bútorgyár a mintaboltjain keresztül értékesíti termékeit. A vevő elmegy, kiválasztja, és a gyár ingyen haza is szállítja. — Szerintem, legalábbis számunkra, ez a jövő útja — mondta Hadnagy Árpád igazgató. — Azzal, hogy kiiktattuk a kereskedelmet, a sok le- felrakodásból keletkezett károsodások, és így a reklamációk jelentősen lecsökkentek. Arról nem is beszélve, hogy ily módon rugalmasabban tudjuk kielégíteni az igényeket. Az sem jelent problémát, ha netán valaki azt kérné, a szekrénysornak csak egyik elemére lenne szüksége, de abból öt darabra. Legfeljebb hosszabb ideig kell ró várakoznia. Most joggal1 mondhatják, hogy hiszen van már variálható elemes bútor! Valóban a Réka, Garzon (Székesfehérvári Bútorgyár), a Mozaik és a Kanizsa Bútorgyár legújabb terméke, a Viktória svédfal. Ezek a sima felületű bútorok azonban csak bizonyos réteg — főként a fiatalok - igényét elégítik ki. Az ülőgarnitúrák közül pedig az egyetlen a Nelli, sarokheverő, amit elemenként lehet venni. Miért ne lehetne a komolyabb fajsúlyú bútorokat is variálni? Évek óta hiánycikk például ez egész falat beborító könyvespolc. Ha néha mégis érkezik az áruházakba —valamelyik szövetkezet, vagy tsz melléküzemág jóvoltából — pillanatok alatt elkapkodják. Kielégítő-e vajon a kereskedelem információáramoltatása a gyártó felé arról, hogy mit keresnek leginkább a vevők? A Mecsek Áruház bútorosztálya most a Kanizsa Bútorgyár mintaboltja. Az osztály egyik vezetője elmondta, valamivel rugalmasabb az értékesítés, mint régebben volt. Sajnos, azonban a rendeléskor ígért 30 napos határidő helyett a vevőnek olykor 60 vagy 90 napig is kell várakoznia. A gyár a textilgyárak megbízhatatlanságára hivatkozik, ülőgarnitúrát esetenként megbontanak, szekrénysort nem. * Svédországban már nyolc évvel ezelőtt a kövefkezőképpen kínálták az áruházakban a bútorokat: egyetlen kis szobányi helyen bemutattak egyfajta búlorcsaládot. Ehhez olyan katalógust mellékeltek, amely ugyanezekből az alapbútorokból 25-féle variációt kínált, (a katalógust belsőépítész és lak- berendező iparművészek állították össze). A farészt például a matt sötétből' a fehérre lak- kozottig, hozzá tapétát, kárpitot, függönyt, szőnyeget a legkülönbözőbb színkombinációkban, és egyik variáció sem hatott a másikkal egyformának. És amit a legjobban csodáltam, a kiválasztott változatot egy héten belül házhoz szállították, tapétával, függönyökkel padlószőnyeggel együtt! Sarok Zsuzsa Több mint egy hónapos kényszerszünet után megkezdődött a termelés hazánk egyetlen csillagszórógyártó üzemében, Bolyban, a helyi áfész legjelentősebb ipari egységében. Ezúttal három műszakban a korábbi kettővel szemben. A munkabeszüntetés oka a keverőhelyiségben bekövetkezett robbanásból eredő tűz volt. A masszakeverőben a vasalkatrészek érintkezésekor úgynevezett hideg szikra keletkezett, amitől berobbant a gőzös massza, tüzet fogott a műhelyrész. Az épületet, a berendezéseket csaknem félmillió forintos kár érte. Nem tudtak legyártani 5 millió csillagszórót' ez a mennyiség másfél millió forintos kiesést jelent termelési értékben. Szerencsére csak a többlettervet „vitte el" a tűz. Az országos igény kielégítésére elég a 33 millió csillagszóró, amit napi három műszakban előállítanak karácsonyra. Ha nem végeznek időben a felújítással, akkor tőkés importból kellett volna pótolni a hiányzó mennyiséget. (A szocialista országok közül csak NDK, Kína és Szovjetunió készít csillagszórókat, de egyik sem felel meg a magyar fogyasztói igényeknek.) A mintegy negyven dolgozó fele részt vett a helyreállításban, a többiek sem mentek szabadságra, hanem a cukrász- és szőnyegszövőüzemben kaptak munkát. A gyorsaság köszönhető annak is, hogy az áfész műszaki gárdája jól felkészült, ért az egyedi gépek felújításához. A műszaki, technológiai kivitelezést segítette a MAGÉV pécsi kirendeltsége, hogy időben szállította az alkatrészeket. Hasonló tűzre aligha kerülhet sor az üzemben, ugyanis a legújabb légelszívó berendezésekkel váltották fel a korszerűtleneket, a masszakeverőben pedig a hideg szikrákat keltő vasalkatrészeket alumíniumból készült alkatrészekkel cserélték ki. Lovász József elnökhelyettes bízik abban, hogy az asszonykollektíva behozza a lemaradást. Cs. J. Részlet a Pécsi Bútorgyár bemutató terméből, jobboldalt a Baranya G-szekrénysor. Megújult a szilágypusztai építőtábor Magyar, dán, jugoszláv és laoszi diákok szüretelik a barackot A táboriroda asztalán le- pedőnyi táblázat piroskék számok tömegével, erre írják fel mindennap az aznapi teljesítményeket és azt, hogy ennek alapján melyik brigád hányadik helyen áll a versenyben. A Pécsi Állami Gazdaság szilágypusztai Martos Flóra építőtáborában 278 Vasmegyei diák szedi két hétig a kajszi- és az őszibarackot. 100 százalékos eredménynek számít, ha napi 50 forintot keresnek a gyerekek, eddig azonban szinte mindennap átlagban megkeresték a 60 forintot. (1 kg export minőségű barack leszedéséért 65 fillért kapnak.) — Nehéz a táborélet itt, Szilágypusztán? — Egyáltalán nem — mondta Horváth Marietta szombathelyi, volt másodikos kereskedelmi szakközépiskolás, aki most itt a tábortanócs diákelnöke. — Először ugyan nehéz volt egy kicsit reggel 5-kor felkelni, nem szoktunk a korai ébredéshez, de most már ez sem gond. 6- kor kezdünk dolgozni, és általában fél 2—2-kor fejezzük be. Ebéd után pihenő és szabad program. Az ebédek nagyon finomak és bőségesek. Reggel például az asztalra készítik a mézet, vajat, lekvárt, vagy ami éppen van, és mindenki annyi kenyeret ken magának, ameny- nyit akar. Délután uzsonnára is így terítenek fel. Itt még senki sem volt éhes. Az építőtábor nagyon szép helyen fekszik. Az egykori főúri, bérlő oszlopos, tornácos háza . (amelyet jövő évben szándékoznak felújítani) köré telepített park és a hozzá vezető fasor nagyra nőtt fái, gyep és virágok, romantikus környezetet biztosítanak. A fasor két oldalán húzódnak a táborlakók épületei, amelyeken Pruzsás György táborvezető kísért végig, aki civilben fizikaszakos szakfelügyelő Szombathelyen. A szobák rendesek, az ajtók előtt rendben sorakoznak a cipők, a barackszedő-edények, köteleken tisztára mosott ruhák száradnak. Az egyik lányszobában bőrdíszműves tanulók most hajsütővassal ügyeskednek, készülnek az esti diszkóra. — Igyekezünk változatos programokat biztosítani — mondta a táborvezetó. — Hol diszkót, hol irodalmi műsort szervezünk vagy politikai fórumot. A múltkori fórumon olyan parázs vita kerekedett, hogy délután 4 órától este 8-ig tartott, alig akarták befejezni. A tábornak 26 dán lakója is van. Vajon miért vállalták ezek a 15—16 éves gyerekek, hogy Magyarországra jönnek építőtáborba? A kérdésre Elsebeth Aller válaszol, aki Hjörring városából érkezett. — Három lehetőség közül lehetett választani, Skócia, NSZK vagy Magyarország. Mi azért jöttünk ide, mert kíváncsiak voltunk, hogy a szocialista államokban hogyan élnek a fiatalok. Sokfélét mesélnek erről otthon, mi a saját szemünkkel akartunk meggyőződni. Tudtuk, hogy dolgozni fogunk. Kicsit fárasztó ugyan számunkra ez a munka, de azért kibírjuk. Sok minden tetszik itt nekünk, ám vannak számunkra egészen szokatlan dolgok, mint például a munkaverseny, és az, hogy a szobák rendjét is pontozzák. Nagyon jól érezzük magunkat, kár, hogy a szombathelyi gyerekek közül senki nem beszél se angolul, se németül, így nehéz velük igazán jól szót érteni, a tolmács segítségére vagyunk utalva. Egy-egy dalra, egy-két szóra azonban már megtanítottuk egymást. A szilágypusztai építőtábort az idén újjáépítették, korszerűsítették és új épületszárny is készült hozzá. Az eddig 150 férőhelyes tábor 300 férőhelyessé növekedett, A Pécsi Állami Gazdaság az elmúlt évben 3 millió forintot áldozott arra, hogy azok a diákok, akik vállalták a nyári munkát, itt, Szilágypusztán kulturált körülmények között lehessenek. A szép környezet, a felújított épületek, a jó konyha lám, még munkatábort is vonzóvá tehet, és tán ennek köszönhető, hogy a szilágypusztai hovatovább rangos nemzetközi táborrá növi ki magát. Hiszen e héttől a Vas megyei és dániai gyerekeket jugoszláv és laoszi diákok váltják fel. S. Zs. Laoszi diákok délutáni szabad foglalkozáson Szilágypusztán Fotó: Erb János
