Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-20 / 228. szám

*

Kenyerünk

Hazánkban már tíz napja, hogy mindenütt leálltak a kombájnok, Baranyában még korábban fejeződött be az idei aratás. Nem dicsekszünk, jó közepesnek értékeljük az idei búzatermést. Nem csinálunk hőst egyetlen kombáj- nosból sem, azt mondjuk mindannyian becsülettel végezték munkájukat. Jónéhá- nyuk még ki sem pihente a három-négyhetes megfeszített munka fáradalmait, még minden porcikájukban érzik a kombájn rázását, tüdejükből még ki sem tisztult a por, bőrük még most is süt a kombájnfülkék hőségétől, de már a műhelyekben dolgoznak javítják a gépeket.

A malmok már rég megkezdték az új búza őrlését, ma már olyan kenyeret eszünk, amelybe új lisztet is kevertek.

Kenyér. Franciaországban minden bizonnyal a méteres hosszúságú baugett az igazi, az olaszok a száraz fehér kenyeret szeretik, a németek a durván darált, korpás rozsot tartalmazó pumpernickel- re esküsznek. A finnek aludttejjel kelesztett puha kenyeret kedvelik, Magyarországon a félbarna búzakenyér fogy a legjobban, de a sztár az a magas alföldi kenyér. Baranyában, Pécsett a keszüi kenyeret keresik mostanában. Nekem azonban a kenyér még mindig azt a száraz, kemény, fekete félkilónyi kenyeret jelenti, amely egy immár 35 esztendei húsvéton az egyetlen táplálék volt otthonunkban. Három napig beosztva ettük. Persze tudom, hogy nem szabad ma már rég elmúlt időket unos-unta- lan előhozni. Csak azért említem, mert igazán jóllakni most sem tudok, ha nem eszem kenyeret. Fiam ma meg sem érti, ha mondanám el

sem hinné, hogy egy darab kenyér mit is jelentett számomra, de a rántott hús után, vagy helyette is jólesően eszik meg egy-egy szelet kenyeret, génjeiben hordja az emberiség egyik legalapvetőbb és legrégibb táplálékának szeretetét.

Időszámításunk előtt Kis- Ázsiában már tíz-tizenkétezer esztendővel, Közép-Európá- ban hétezer éve foglalkoztak búzatermesztéssel, amelyből akkor még csak kását készítettek. Már több, mint kétezer éve a maihoz hasonló kenyeret is fogyasztottak. A honfoglaló magyarok még ugyancsak kását ettek, de I. István idejében már ismert volt a kenyér is a Kárpátmedencében.

Ma a sütőipar 27 ezer dolgozója 154-féle terméket állít elő, ismét egyre szaporodnak a kis pékségek, ahol a különleges ízekre vágyók is megtalálják az igényeiknek megfelelő kenyeret, süteményt

Hazánkban augusztus 20- án az Alkotmány és az Üj kenyér ünnepét egyaránt ünnepeljük, aligha lehetne az élet legfontosabb tényezői közül bármelyiket is jobban összekötni, mint az ember jogainak törvénygyűjteményét és évi kenyerének megteremtését. A munka és a kenyér fogalma Magyarországon összefüggő fogalmak. Munkánkkal ma már a szó szoros értelmében ugyan már nem mindennapi kenyerünket akarjuk csupán megteremteni de az is kétségtelen, hogy a magyar föld egyik legértékesebb kincse még mindig az itt megtermelt búza, a szántók- vetők, aratók, molnárok, pékek szorgos munkája nemzeti gyarapodásunk alapja.

Lombosi Jenő