Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-20 / 228. szám
1982. augusztus 20., péntek Dunántúli napló 3 Otthonteremtők A pécsváradi Gesztenyés utca a Rákóczi útból nyílik és a hires szelídgesztenyések felé vész el. Szó szerint elvész, hiszen egyszerre egy kukoricaföld mellett futó dűlőúttá válik. A földből kilátszó csatornafödelek azonban nem hagynak kétséget afelől, hogy utcában járunk. A baloldalt álló ízléses, fehér falú sorház pedig már az utca jövendőbeli képét villantja fel. — Ez a keleti lakótelep számára kijelölt terület — mutat Kolmann József, a községi tanács építési előadója a kukoricás felé. — A Gyenes Tamás utcáig terjedő területen nyolcvan többszintes, telepszerűen 1«RÉÉ Józsa Zoltán: jöttek megnézni a milliomosnegyedet? épült lakás és negyvenhét családi ház részére biztosítottunk területet. A telepszerűen épült lakásokat és két utca családi házait a szennyvízcsatorna hálózatba is be tudjuk kötni, de víz és villany minden ház számára biztosított. Az itteni telekértékesítést az OTP bonyolítja le, kedvező kölcsönnel segíti az otthonteremtőket. Egyébként a Mecseki Szénbányák is kért itt nyolcvan telket a dolgozói számára. De nézzünk be az építkezőkhöz, az új „többszintes, telepszerű” házba! Veiler Árpád pályázatot nyert tervei alapján épült, az egyes lakrészek 90 négyzetméter alapterületen állnak, a két szint hasznos lakterülete mintegy 140 négyzet- méter, amihez az utcára nyíló garázs és az alagsorban kialakított kazánház és széntároló járul. Az első lakrész Magyar Já- nosnéé. A ház körüli tereprendezéssel foglalatoskodik. Már csak a burkolókőt várja, ha azok is végeznek, meg bekötik végre a vizet is, akár költözni is lehet az új lakásba. Ma- ayarné két iskoláskorú gyerekével egyedül kezdett neki az építkezésnek. Férje két éve meghalt, de a rokonság segítségével bele mert vágni. A padlástér beépítésével még vár, arra egyelőre nem futja. Bár a sógorai sokat segítettek, javarészt iparosokkal dolgoztatott, igy hozzávetőleg 400 000 forintba került eddig a ház. — Ha a gyerekek velem maradnak, majd beépítjük a padlásteret is, és akkor kényelmesen elfér itt még egy család. Az új ház tehát hosszú időre megoldja Magyarék lakásgondjait. Magyarné egyébként oz áfész ostyaüzemében dolgozik, ahol — mint mondja - jól lehet keresni. — Jöttek megnézni a milliomosnegyedet? — kérdezi a motorral érkező szomszéd. Táskája tömve villanyszerelési anyaggal. ö Józsa Zoltán, a tsz-ben géplakatos. Felesége Hirden a Háziipari Szövetkezetben dolgozik. — Hogyan lehet összehozni egy ilyen házat? Sorolja. — Az OTP adott 290 000 forint kölcsönt. Ez volt az alap. Aztán elkezdtük építeni. Dolgozott itt rokon, haver, szóval mindenki. Én . csináltam a kőművesnek egy betonkeverőt, ő cserébe elvégezte a falazást. Saját munka meg annyi van benne, hogy össze sem lehet számolni. Segédmunkásra itt senki sem költött pénzt... Az előbb azért mondtam ám a milliomosnegyedet, mert sokan azt hiszik, hogy zsebből fizetjük a tízezreket. Pedig egy fenét. Itt nem a pénz beszél, hanem a munka. Ezt erősíti meg Bayer Pálné is. Nekik már kész a tetőtérbeépítés is, helyén a kazán, minden helyiségben a falon vannak a lapradiátorok, már csak a festőkre várnak. Utána költözhetnek. Ök 550 000 forintra saccolják az eddigi költségeket. Az OTP-kölcsönük 350 ezer forint, a két gyerek és a gyesen lévő Bayerné 20-20 000- et kaptak az alapkölcsönön túl. A férj vízvezeték-szerelő, az egyik báty szintén, a másik fűtésszerelő, a sógor parkettázott, segédmunkára ők sem költöttek. Természetesen egy sor szakmunkát is cserében végeztek, hiszen ahol Bayer Pál vízvezeték-szerelősködött, azok most egyéb szakmunkát végeztek. A pénzzel nem volt gond eddig. A takarékban volt a menyasszonytáncból összejött pénz, meg a házasság előtti megtakarított pénzek is. Az anyag- beszerzésnél is csak a hullámpala okozott fejfájást. De aztán fogtam magam - mondja Bayerné — sorbajártam az ösz- szes TüZÉP-telepet, és Pécsen meg Véménden sikerült a palát is megszerezni. Bitteréknél közben vendégek jártak. A sarkon most fordul el a dízel Mercedes. „Na, hogy tetszett nekik?" — kérdezi Józsa Zoltán Bitter Jánostól, aki jön vissza az árokba, ugyanis együtt munkálkodnak a szennyvíz bekötésén Bayer Pál szakmai tanácsai alapján. Azt mondták, nagyon jó minden — mondja Bitter János - pedig kőműves az illető, biztosan kint is látott már egy pár házat. — Látja, — szól fel a gödörből Józsa — jönnek ám ide még a németek is nézelődni. Aztán mondják, hogy schön, meg gut. De mikor lesz út? A kérdés persze Kolmann Józsefnek szól, aki el is mondja, hogy betonlapokért máris lehet menni, járdát építhet kiki a háza előtt. A kocsiút? Talán két év múlva ... Omböli Béláékhoz is be kell még kukkantani. Omböli Béla géplakatos a MEZÖGÉP-nél. Ök is csak a földszintet építették be. Sok-sok szülői segítséggel — mondja Ömböliné. — 1980 májusban ástuk ki az alapgödröt, Béla pedig júniusban vonult be 17 hónapra katonának. A szüléink nélkül bizony nem sokra mentünk volna ... Dankó Tamásék már bent laknak az új lakásban. Négy évi albérlettel a hátuk mögött igazán boldogok a földszinti két szoba összkomfortban. Igaz, az összkomforthoz már nagyon kellene a víz is. A gyerek pici, a másik útban van, Tamás szeptemberben bevonul tényleges katonai szolgálatra, nem lesz, aki vizet hordjon. A víz bekötéséhez a KÖJÁL engedélye hiányzik, még mindig vizsgálják a víz minőségét, álKészül a csatornabekötés. Szemben: Bitter János lítólag a csőben volt valami fertőzés. A tetőtér Dankóéknál is „tartalékban” marad egyelőre. De- hát majd arra is sor kerül. Idejük van. Tamás még csak huszonnégy éves. * Pécsváradnak 1970-ben 3200 lakosa volt, 1980-ban 4075, ma 4200-an laknak a nagyközségben. Az elmúlt 10-12 évben új utcasorok nőttek ki a hegyoldalban. Tíz év múlva a ma még csak pauszpapíron megrajzolt keleti lakótelep is nyilván százhúsz felépült otthon lesz. Olyanok, hogy a tájékozatlan látogató akár milliomosnegyednek is vélheti majd... Kurucz Pál Az első beköltözők, Dankóék Államalapítás, alkotmány, új kenyér Nagygyűlés Mohácson Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettesének ünnepi beszéde Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese volt az alkotmónynapi nagygyűlés ünnepi szónoka Mohácson, a Bartók Béla Művelődési Központ kerthelyiségében rendezett ünnepségen. Beszédét ez alkalommal közöljük részletességében. — Harminchárom évvel ezelőtt létrehoztok szocialista országunk alkotmányát — kezdte beszédét Sarlós István. — Én emlékeztetni szeretnék arra, hogy augusztus 20-a kapcsán beszélünk az államalapításról Is, az első magyar királyról, István királyról is, az ő tevékenységéről, s tevékenységének máig érződő hatásáról. Augusztus 20-án szólunk az új kenyérről is, s ezen belül arról a munkáról, ami a kenyeret fogyaszthatóvá teszi, és arról a munkáról, mely az embert embertársává teszi. Évről évre beszélni szoktunk a munkás-paraszt szövetségről is, miután kiderült: a .'munkás-paraszt szövetség természetes kísérője életünknek. E szövetség ereje teszi lehetővé, hogy a népfront- politika jegyében formáljuk, terjesszük és építsük a szocializmust. Mit értünk ez alatt a népfrontpolitika alatt? Hadd idézzem a költő gondolatait: „Rendet az emberek között, rendet az emberi kapcsolatokban, hoqy az ember magabiztosan éljen ezen a földbolygón, hogy ura legyen a földnek, ura legyen a saját sorsának, és szabadon határozza meg, hogy merre akar haladni, hogyan akar fejlődni és hogyan akarja megváltoztatni a földet." Egy ország életében a jót sokféleképpen lehet elérni. Lehet kacskaringós utakon, egyenes utakon is, de határozott és világos politikával. Mi azt mondjuk: az ország népének egységére van szüksége ahhoz, hogy előre haladjunk. Kérdésünk: mi a feltétele annak, hogy az ország népe egységben, szövetségben és barátságban éljen? Négy ilyen feltételt szeretnék önöknek mondani. Az egyik, amely jellemzője kell hogy legyen minden honpolgárnak: a hazához, Magyar- országhoz való ragaszkodás. Amely azt kell hogy mondassa, minden itt élő emberrel: itt születtem ezen a tájon, itt akarok élni, vállalok mindent ezért az országért, a falumért, a városomért, azért a közösségért, melynek tagja vagyok, mert itt tanultam meg gondolkozni, érteni és magyarázni a világot. A második nagyon fontos dolog a szocializmus céljainak elfogadása. A szocializmus élő valóság. Mindenki, aki közöttünk él, tudja, hogy a valós szocializmus eléréséhez, a javak bőségéhez, az emberi kultúra általánosan magas színvonalához, az emberi összeforrottság- hoz, a béke és biztonság állapotához nemcsak nekünk, hanem a világ összes népének kell erőfeszítéseket tennie, és mi ezeket a célokat a szocializmus céljainak ismertettük és fogadtattuk el. A harmadik nagyon fontos dolog: az általunk kialakított, elfogadott törvények tisztelete és betartása. Az emberek együttélését minden időben írott vagy íratlan szabályok határozták meg, és amikor az embernek köze van a törvény megalkotásához, amikor nemcsak a végrehajtás funkcióját kapja meg, hanem megmondhatja véleményét a törvény érvényesülésének időszakában is, akkor úgy fontos magáénak tekintenie ezt a törvényt, hogy értse annak nemcsak a betűjét és előírásait, hanem a szellemét is, azt amit a múltból merített, s azt amit a jövőben mondani akar. A negyedik fontos dolog az állampolgárok egyenrangúságának, egyenjogúságának felismerése és ennek a gyakorlati kamatoztatása. Ott lehet egység, és ott van szabadság, ahol az állampolgár érzi, hogy nem különb nála senki, jogait és társadalmi szerepét, helyzetét tekintve ő sem különb másoknál, és hogy az ember és ember között csak egy szempont alapján lehet különbséget tenni; hogy ki mennyire felel meg azoknak a követelményeknek, amit a közösség állít vele szemben. . A mi politikánk a mában jött létre, ma gyakoroljuk, s ezzel a holnapot készítjük elő. De tudjuk azt is, hogy a múlt nélkül nincsen jelen, a múlt ismerete és feltárása nélkül nincsen jövő. Ezért foglalkozunk egyre inkább a múlt tanulmányozásával, mert az a véleményünk, hogy a múlt hasznos tanulságok forrása minden gondolkodó ember számára. Arról tanúskodik, hogy az előttünk járt nemzedékek, vagy azok vezetői vagy képviselőik tetteikben mikor jártak el helyesen, mikor tévedtek, hibáztak. Az utókor nemcsak az események ismeretében, hanem az események következményeit ismerve mond ítéletet és állapít meg rangsort a múlt történelmi korok között. Azt is tudjuk, hogy a múlt eseményei éppúgy, mint a maiak sem önmagukban valók. Függenek a mindenkori általános helyzettől, a belső erőviszonyoktól, az elfogadott vagy el nem fogadott politikai céloktól és függenek az események vezetésében szerepet játszó emberek osztályhelyzetétől, képzettségétől, politikai szándékától, világnézetüktől és kapcsolat- rendszerüktől. Az előre vivő és a fejlődést gátló események évszázadokon át váltották egymást hazánk történetében.. Ebben a történelmi folyamatban a személyiségnek mindig volt fontos szerepe, de nem kizárólagos és meghatározó. A személyiség a birtokában lévő hatalommal jól vagy rosszul élve befolyásolhatta a korszak alakulását, s üthette rá sokszor a maga pecsétjét a korra. Ez az oka annak, hogy sokszor egyes személyek magatartása alapján állapítjuk meg egy kor pozitív vagy negatív voltát. Ez a módszer azonban nem mindig helyes és nem mindig igaz. Arra szeretnék emlékeztetni, hogy ebben a században a magyar nép két háború pusztításait szenvedte; mindkét háborúban a vesztesek oldalán harcolva végig. És mégsem mondhatjuk azt, hogy a magyar nép elmarasztalható a, világháborúkban való részvételben, mert nem volt szokás abban az időben a hatalom természete miatt, hogy népszavazással dönthessék el, hogy az emberek háborút akarnak vögy sem. Nem volt ez szokás, hiszen a régi uralkodó rend nem a néppel, a népért élve kormányozta országunkat, hanem a maga. hasznát, érdekét követte. A háborúban való részvételért következésképpen nem a magyar népet, hanem azokat kell elmarasztalni, akik kirobbantották a háborút, s akik bennünket e világégésekbe bekapcsoltak. Ezt követően Sarlós István a múltban rejlő hasznos tanulságokról szóit a következőképpen: — I. István államalapító tevékenysége óta jó és rossz időben egyaránt és mindig napirenden volt a lét és a függetlenség kérdése, s bár gyakran közel volt a teljes megsemmisülés veszélye, túléltük a történelem viharát. Múltunk minden vészterhes időszakában nem kevesen voltak azok, akik Hunyadi, Dózsa, Rákóczi, Kossuth hívó szavára fegyvert, s ha más nem volt, kaszát-kapát ragadtak, hogy megvédjék vagy visszaszerezzék a haza szabadságát és függetlenségét. És mindig tekintélyes volt azok száma is. akik Bessenyei, Martinovics, Kölcsey, Petőfi és Táncsics gondolatait elfogadva álmodoztak a jobb jövőről, s vállalkoztak az érte való politikai és társadalmi harcra. A XX. század embere gazdag örök- séggeT a tarsolyában lépett a közélet színterére. Ha ezt az örökséget okosan kapcsoljuk össze a ma haladó eszméivel, akkor valóban hű és jó képviselői vagyunk és leszünk a szocializmusnak, a szocializmus szellemében élő és cselekvő Magyarországnak. Helyünk a világban, szerepünk a nemzetközi életben minden tekintetben kiemelkedőbb. mint valaha volt. Európai és Európán kívüli partnereink egyaránt tudják hogy hazánk nem azonos többé az 1945 előttivel, népe jobban, szabadabban él, mint valaha. Sikereink azok előtt is ismertek, akik világnézetünk, társadalmi viszonyaink, szocialista mivoltunk miatt — enyhén szólva — nem kedvelnek bennünket. Ők is tisztában vannak avval, hogy mi a vállalt kötelezettségeinknek mindig eleget teszünk, jól tudják, hogy minden lépésünkkel erősítjük a hazánkhoz hasonlóan szocializmust építő országokhoz fűződő barátságunkat, s tapasztalják, hogy támaszai vagyunk minden olyan törekvésnek, amelynek — a világ bármely sarkában — a béke, a szabadság és a függetlenség kivívása a célja. Úira és újra el kel| mondanunk — mondotta beszédének befeiezéseképpen Sarlós István —, hogy dolgozó népünk tehetsége. munkaszeretete, az általunk támogatott és gyakorlott politikai életünk minden vonatkozásában fokozatos és ma is érvényesülő iavulást eredményezett. Fejlődésünknek sok kiemelkedő és sorsunkat meghatározó állonTása volt. Néhányat említek csupán: az élet megindítását és a háborús nyomok eltüntetését; a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítését; új iparágak létrehozását; a mezőgazdaság szocialista átszervezését és technikai színvonalának magasra emelését; új települések építését — a régiek korszerűsítését; a múltban megálmodottnál lényegesen magasabb életszínvonal megteremtését; lakosságunk általános és szakmai színvonalának emelését. Ezek együtt tették lehetővé, hogy sikeresen építsük az országot és csökkentsük a kétségtelenül meglévő foava- tékossáqainkat: a döntésekben olykor érvényesülő bizonytalanságot és lassúságot, a sokszor iejjntkező szervezetlenséget, a fegyelmezetlen munkát, az új dolgok szalmalángszerű elfogadását és az azt követő lanyhulást. Történelmi eredmények adnak szilárd alapot a bizakodásnak: a jövőben is úrrá leszünk munkánk gyengeségein. K. F.
