Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-19 / 227. szám

1982. augusztus 19., csütörtök Dunántúli napló 5 A színpadi beszéd és mozgás fontossága Bagossy László eligazítást tart az egyik csoportnak Amatőr színjátszók tábora Harkányban Paradicsomital, főtt krumpli Ez is „virágcsendélet”; kép a pécsi Virág cukrászdából, kicsit talán csendesebb pillanatban. Fotó: Erb János Félmillió turista Pécsett és környékén A kisemberek vendéglátói vagyunk Tudjuk-e, mi kell nekik? Baranya megye amatőr szín­játszó együtteseinek tagjai és vezetői részére tegnap egyhe­tes továbbképzés jellegű tábor kezdődött a harkányi járási út­törőtáborban. Megyénkben az amatőr mű­vészeti mozgalomnak talán leg­kisebb arányait képviselő ága­zata az iskolán kívüli színját­szás. Huszonöt—harminc évvel ezelőtt országszerte is még a legnépesebb tábort képviselte, főleg a nagy létszámú falusi színjátszó együttesek révén. Ba­ranyában az idő tájt megköze­lítően száz műkedvelő színját­szó együttes működött. Számuk a vidék társadalmi és kulturá­lis változásaival s a televízió térhódításával rohamosan csök­kent, majd a hatvanas évek elejétől, az irodalmi színpadi mozgalom terjedésével volta­képp el is sorvadt. A napjaink­ban falun és városon működő együttesek összetételükben és munkájuk tartalmában egyaránt különböznek a hajdani mű­kedvelő színjátszó együttesek­Szerdán Budapesten befeje­ződött a földtani térképezés történetét áttekintő nemzetközi tanácskozás, amely egyben a Földtani Tudományok Története nemzetközi bizottságának tize­dik, jubileumi ülésszaka volt. A záró napon a Föld mélyebb rétegeiben található ásványi előfordulások, kőolaj, és föld­gáz-, szén- és bauxitmezők fel­sőbb korúak voltak többségben, ma elvétve találhatni csak köz­tük 30 éves fiatalt. Az együt­tesek nagyobb része tizen- és huszonéves fiatalokkal dolgo­zik: s számuk az egykori 100— 120-szal ellentétben ma (a gyerekszínjátszó csoportokkal együtt) alig haladja meg a húszat. Mindez önmagában is indokolja, hogy a meglevő, mű­ködő együttesekre különös gon­dot fordítsanak. Ilyen okokból s a tanulás, a továbbképzés céljával hívott meg e táborba a Megyei Mű­velődési Központ mintegy 7 csoportból 36 színjátszót. Hat napon át két stúdiócsoportban tartanak részükre foglalkozáso­kat, s törekszenek elmélyíteni itt a résztvevők ismereteit a színpadi beszéd és mozgás te­rén valamint a színjátszás szá­mos egyéb feladatkörében. A foglalkozásokat Gőz István, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház művésze és Lengyel Pál, il­letve Bagossy László, a Pécsi Nyári Színház igazgatója és Stenczer Béla, az Ifjúsági Ház igazgatóhelyettese irányítja. térképezésének módszereiről cserélték ki tapasztalataikat. Ebben a témakörben több ma­gyar, szovjet és NDK-beli szak­ember tartott előadást. A ma­gyar felszólalók ismertették a hazai bauxit előfordulások föld­tani feltérképezésének fejlődé­sét, melynek legutóbbi eredmé­nye a Nagyegyháza környéki újabb lelőhelyek feltárása. Augusztusi szerda Magyaror. szágon. Német meg magyar lányok egy szívvel és vasaka­rattal bojkottálják a textil­ipart, hogy már nem lehet ép ésszel odanézni. Vetkőztető meleg van, és miként az új magyar aszfaltnyelv mondja: „forog az idegen”. Ide Pécsre is annyi hazai, külföldi turista „forgott le”, mint soha még: július elejétől félmillió! Mond­ják: szép a magyar nyár, meg Münchenből nézve patinás, meg sokféle okosat és marha­ságot mondanak, pedig csak melegebb van itt, mint Ros­tockban és a stuttgarti ember­nek (!) olcsóbb. Mert az kell ezeknek a mi turistáinknak, a „kleines Geld”, a kevés pénz. Időnként meg is fagyasztják a pincérlelket, amikor borravalónak csak azt suttogják szép bajor dialektus­ban és ragyogó fogsorral, hogy „danke schön”. Aki mi- hozzánk hajt Opellel, az még nem gazdag, nem szabad megnyomni a számolóceruzát, mert többet nem jön. Magyar- ország főleg a német kisem­berek nyaralóhelye, régen is, most is. Kószáltam ezért az idegen- forgalmi riportért a tegnapi utcán és nem mertem megkér­dezni, hogy hány pincér be­szél németül. Az ember gye­reke kíméli magát a dögme­legben, és betér például egy fagylaltra a Virág cukrászdá­ba. Szántó Judit hordja a számtalan fagylaltot, napi 10 —12 órán át. — Ki lehet ezt bírni? — hu­nyorgók rá szembe a nappal. — Ki! Mint a bányát! — Hány adagot szolgál lel egy nap? — Sokat! — feleli két roha­nás közt. — Mindenesetre há­romszor annyit, mint amennyi pénzt máshol a sörrel bevesz­nek. Három fagyi az egy sör! Hát. .. lehet, de nem sör­hiányban. Mindenesetre a ká- rgkulában a Virág cukrászda tíz ember helyett nyolccal dol­gozott, és volt nap, amikor 4 és fél mázsa fagylaltot hord­tak ki a „placcra". Beszélge­tek a napernyő alatt Hans Kaltenbrunnerral, aki rostocki, és Pécsett egyedül a Virágban kapott hideg paradicsomitalt. Máshol még meleget sem. Ma­gyarázza szegény, amit úgy is tudok: — Jó a paprikás. Megkóstol­ni. De a mi gyomrunk nem érzi magát otthon, ha mindig minden olyan erős. Aztán alig van főtt krumpli az ételek­hez, mindig csak a pirított. Brrr. . . Hét napja mindenütt azt kaptam. Jobban éreznénk itt magunkat, ha volna pél­dául zabpehelyleves, meg sok vegyes saláta. Maguk azt nem szeretik? — Meleg van? — Nagyon jó meleg. Egy év­re teleszívom magam. — Mitt vett nálunk? — Blues zenei lemezt. — Cigányzenét? — Ne vicceljen! Azt már maguk sem hallgatják. De a Sebők-együttes feldolgozása az nagyon szép. Odalép két pecsenyére sült szőkeség és szászos kiejtéssel Pécs-térkép iránt érdeklődik. Mert az IBUSZ-ban nem kap­tak. Küldeném őket a könyves­boltba, de két hőzuhatag kö­zött megsajnálnak: — Ne tessék gondolni, hogy ott van! Átballagok hát a tér másik felére, s lám évek óta csak a bejárati ajtóra függesztett egyetlenegy várostérképet néz­hetik a turisták, hogy legyen nekik mégis valami. Hát ennyit erről! Kiszámoltam fejben, meg utána számológépen a szer­kesztőségben, hogy ezen a nyáron Pécs vendéglátó üzle­tei körülbelüí 2-5 millióval na­gyobb jövedelmet szereznek az idegenforgalomból, mint ta­valy. Hát ebből egy jogszerű városfejlesztési hozzájárulás révén már aszfaltozni lehetne legalább a belváros járdáit. Hiszen onnét is a vendéglők felé botladozik, azaz „forog” az idegen. Államigazgatási jogszerkezetünk erre lehetősé­get biztosít. Megtérülne és — soha rosszabb turizmust! A be­ruházások nélküli kis dolgok művészetét pedig majd csak belesúlykoljuk az üzletek veze­tőibe, emígyen: paradicsom­ital, főtt krumpli, paradicsom­ital, főtt krumpli, paradicsom­ital, főtt krumpli . . . Mert utá­na jön a pénz, a pénz ... Földessy Dénes Alkatrészgyártás, műszaki vizsgálat Javaslatok a targonca- konferencián Több javaslatot fogadtak el a VI. országos targoncaüze­meltető konferencia résztvevői szerdán, amikor befejeződött a háromnapos tanácskozás Pé­csett, a Műszaki Főiskolán. Ja­vasolták az Ipari Minisztérium­nak, hogy feltétlenül oldja meg a targoncavezető-képzés nagyon súlyos gondját, ezenkívül szi­gorítsák a targoncák műszaki vizsgálatát, hogy ezzel is a nagy értékű gépek kíméletes, s fő­leg takarékos használatára ösz­tönözzék az alkalmazó cégeket. A három nap alatt több mint húsz előadás hangzott el, a legnagyobb érdeklődéssel azo­kat fogadták, amelyeken a há­zilagos alkatrészpótlásról esett szó. Népszerűnek bizonyult a gép- és alkatrészbemutató: új­donságokat is felvonultattak a gyártók. így remélhető, hogy hamarosan kapható lesz a ha­zai gyártású, komplett targon- caalváz, a téli vezetőfülke. A bemutatóra a Pécsi Sörgyár el­hozta a nemrég vásárolt gáz­meghajtású anyagmozgató be­rendezéseit. Tájékoztató az Operaház rekonstrukciójáról A budapesti Operaház re­konstrukciója fontos szakaszhoz érkezett, az építőknek két hét múlva munkaterületet kell ad- niok az NDK-ból szállított szín--’ padtechnikai berendezések sze­relőinek. Ezekről a munkálatok­ról tájékozódott szerdán Ábra­hám Kálmán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, és Dre- cin József művelődési miniszter- helyettes. A beruházó, a ge­nerál-tervező és kivitelező válla­latok képviselői arról számoltak be, hogy nagy erőket összpon­tosítottak a mintegy 600 négy­zetméter alapterületű, és több mint 40 méter magas színpadtér épületszerkezeti munkáinak el­végzésére. A betonozó és szer­kezetépítő brigádok verseny­vállalásaikat túlteljesítették, s már több napos előnyt szerez­tek a betonalapok és egyéb építmények kivitelezésére meg­határozott hálódiagrammos ütemtervhez képest. így nincs akadálya annak, hogy az NDK színpadtechnikai szerelői késés nélkül foghassanak munkához. tői. Valamikor a közép- és idő­Befe/eződött a földtani térképezés tanácskozása iiiiillisiil Egyszer egy egyszerű pé­csi polgár azt gondolta ma­gában, hogy elvonul a vá­rosi élet nyüzsgő zajától, és a régi remeték rejtekhelyei­hez hasonlóan letelepszik a Keleti Mecsek festői táján. Kis kunyhót épít magának, amelyet körülvesz kerttel, gyümölcsfákkal, s esténként elgyönyörködik a fénypász­tázta fészkükbe nyugodni vá­gyó madarak füttyögetésé- ben, a zöld szín sűrű válto­zataiban pompázó lombok, bokrok susogásában, a cso­bogva csörgedező cserme­lyek szimfonikus zenéjében. A latin nyelvű forrásemlé­kek szerint mindez mintegy 250 évvel ezelőtt történt. BERTALAN Brüsztle József, megyénknek a török utáni életét ismerte­tő historikusa szerint (1876— 80 közölt írta meg Recensio című négykötetes munkáját) egy Bertalan nevű jámbor férfi a Dömör-kapu-7 alatti tájon, a mai Gyükés szőlő- területen települt le az 1740- es években, s nemsokára „a házikójához közel” egy kis kápolna építésébe kezdett bele. Ennek költségeire ado­mányokat gyűjtött össze a környék lakosságától. 1745-ben fel is épült a Bertalan-kápolna két kis ha­ranggal, deszkatáblás meny- nyezettel. A gyükési szőlős­gazdák kérésére az Ágoston téri plébánia gondoskodott arról, hogy évente* háromszor mise is legyen itt: Vince napján, Illés próféta és Ber­talan apostol ünnepén. Hogy miért éppen e három napon? Vince nap (január 22) tájé­kán a gyükési bosnyák szőlő- birtokosok hurkát, gömböcöt akasztottak karóra annak je­léül, hogy milyen nagy szőlő­fürtök termését várják el a szenttől. A tüzes szekéren vágtató Illés prófétát (ünnepe: július 20.) valószínűleg vihar és jégeső űző célzattal tisztel­ték, míg az aug. 24-i Ber­talan napot az őszi munkák és a szüret kezdőnapjaként ünnepelték. E napon horvát nyelvű prédikációnak is el kellett hangzania, mert en­nek megtartását a Sillay- alapítvány anyagilag is biz­tosította (3 Ft járt a szónok­nak). A Bertalan-kápolna azon­ban — tájékoztat bennünket Fricsy Ádám pécsi helytörté­nész — nem a szakrális nép­szokásoknak köszönheti ne­vét, hanem Bertalan remeté­nek, aki a kápolna gondját is viselte 1750. március 29-én bekövetkezett haláláig. Róla csak annyit tudunk, hogy nem volt pap, csak laikus, akinek életéről sem elma­rasztaló, sem kiemelkedő ese­ményt nem jegyzett fel a krónika. Halála után más remeték jöttek e kies helyre a kápolna őrzésére, amelyet 1830-ban kibővítettek, fel­újítottak. (Erről a falba épí­tett emléktábla is tanúsko­dik.) Az idő vasfoga azonban a többszöri tatarozás ellenére újból kikezdte a tetőzetet, a tornyot, a falakat. A tetőze­tet és a toronysisakot kicse­rélték, az oldalfalakat meg­emelték. Dr. Cserháti József megyés püspök, oly sok pécsi és baranyai templom és ká­polna felújításának mecéná­sa, fafeszületet, kőoltárt, csil­lárt és más kegytárgyakat adományozott a festői tájba ékelt kápolna részére. En­nek oltárképe egy 1780-ból származó, virágos fafaragású kerettel ellátott festményen azt a Bertalan apostolt áb­rázolja, aki az ige hirdetése közben egészen Indiáig el­jutott, s végül is kínos vér­tanúhalált szenvedett: eleve­nen megnyúzták. Ma Gyükésben és környé­kén a Bertalan-kápolnának programozó órával járó temp­lomharangja naponta há­romszor zendül fel, hogy hir­desse a munkakezdés és -be­fejezés idejét, délben pedig nagy Hunyadink nándorfehér­vári (1456. július 22-én tör­tént) győzelmét. Konduló szavára emlékezzünk az em­beri kegyetlenség áldozatai­ra is! Dr. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents