Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-19 / 227. szám
1982. augusztus 19., csütörtök Dunántúlt napló 3 TwI sok, «ül kevés... Mennyit ér a nyári gyakorlat? Elméleti alapok nélkül nehéz Diplomával szakmunkásnak Talán már el Is felejtették a főiskolás diákok az elmúlt vizs. gaidőszakot. Mire ezek a sorok megjelennek, már a nyári szakmai gyakorlaton is túl van. nak, akiket erre kötelezett a tanterv. Van-e haszna a nyári gyakorlatnak? Nehéz erre néhány példa alapján általánosítható választ adni. A szakmai gyakorlatukat töltő jogászokkal és műszaki főiskolásokkal folytatott rövid beszélgetés mindenesetre szolgálhat néhány szemponttal a kérdés eldöntéséhez. Jogászok A jogászokkal ezúttal nem a bíróságon, az ügyészségen, hanem a Dunántúli Tudományos Intézetben találkoztunk. — Zömmel áHamjogi diákkörösök vannak itt, akiket érdekelnek a területfejlesztéssel, a pécsi agglomerációval foglalkozó intézeti kutatások — mondja dr. Cselkó Ferenc, a DTI ügyvezető igazgatója. — A hallgatók szociológiai felmérésekben vettek részt korábban, s be-bejárogattak az intézeti könyvtárba. Ebből az „informális" kapcsolatból hivatalos lett: az egyetem és az intézet együttműködési megállapodást kötött, s ennek keretében a hallgatók szakmai gyakorlatukat is itt tölthetik. Természetesen nemcsak jogászokat, hanem közgazdászokat is szívesen fogadunk. Balogh Emese ötödéves. Pécs és városkörnyéke közigazgatási problémáival foglalkozik, ebből írja szakdolgozatát. — Nagyon sok segítséget kapok a munkámhoz az intézet kutatóitól. Tanulmányokat adnak, a könyvtárban szakirodalmat olvashatok, és hozzájutok a legújabb vizsgálatok friss eredményeihez — mondja. Marosvári Márta is dicséri a munkatársak segítőkészségét, majd megjegyzi: — Nekem ez a három-három hetes gyakorlati beosztás nem nagyon tetszik, ötödéves vagyok, tavaly nyáron a székes- fehérvári bíróságon töltöttem a gyakorlatomat. Mit láttam? A tárgyalások nagy része unalmas, egy kaptafára megy. Ha valamit tanulni akartam, beültem az irodára és végiglapoztam az aktákat, a feljelentéstől a másodfokú ítélteiig. Jó volt, hogy az ítélethozatal után a bíró elbeszélgetett velem: „maga hogy döntött volna?" A három hét azonban kevés volt, és kevés most is. Ráadásul nyáron az ember képtelen any- nyira koncentrálni, mint egyéb hónapokban. Ha rajtam- múlna, összevonnám a két gyakorlatot az utolsó félév elején, s ezután, novemberben követelném meg a szakdolgozat leadását. — Én is úgy vélem, hogy az egyetemnek több gyakorlati ismeretet kellene nyújtania — teszi hozzá a negyedéves Szűcs Valéria. — Természetes, hogy szükség van az elméleti alapokra, de a gyakorlaton látjuk, micsoda különbség van az élő jogászi munka és az egyetemen tanultak között. A gyakorlat a jelenlegi formájában ezt a szakadékot nem tudja áthidalni. — A magunk részéről szeretnénk a kapcsolatot továbbfejleszteni — veszi át a szót dr. Csefkó Ferenc. — Lehetőséget kívánunk adni a hallgatóknak, hogy már év közben bekapcsolódjanak az intézeti munkába. Vegyenek részt felmérésekben, ismerjék meg az egyes területekre vonatkozó jogszabályi anyagot, végezzenek önálló kutatómunkát. Az a célunk, hogy az intézet — amennyire a lehetőségei engedik — segítse a jogászok és közgazdászok gyakorlati orientálását. Műszaki főiskolások Egészen más gondok foglalkoztatják a műszaki főiskolásokat. Számukra a gyakorlat megszokott dolog, hiszen első éves koruktól kezdve minden nyáron üzemben töltenek egy hónapot. — Ha rajtam múlna, már a felvételi előtt kötelezővé tennék egy évi fizikai munkát a választott szakmában — mondja Kovács György, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola másodéves hallgatója, aki nem véletlenül ilyen maximalista: az érettségi után a paksi atomerőmű építkezésén, majd a DÉDÁSZ-nál dolgozott. — Első évben abból éltem a főiskolán, amit „me- lós koromban" tanultam - teszi hozzá. Most a pécsi Villamosipari és Gépjavító Szövetkezetnél tölti gyakorlati idejét társaival, akik közül Bodró István a harmadik évfolyamot kezdi az ősszel. — Rám itt már tervezői feladatokat bíznak, de ez nem azt jelenti, hogy nem kelj ismerni a felvonószerkezetek csínját-bínját. A főiskolán az első évben még csak nem is láttunk ilyen gépeket. A gyakorlat szempontjából nagyon hasznos volt az első nyár, a mostani pedig kifejezetten az üzemmérnöki feladatok megismerését segíti — mondja. A szövetkezet részéről Piait Endre csoportvezető a hallgatók instruktora, aki maga is a Műszaki Főiskolán végzett 1973-ban. — Tudomásul kell venni, hogy annyi felvonás üzemmérnökre, ahányon végeznek, ebben a megyében nincs szükség. Szekszárdon és más déldunántúli városokban viszont most azonnal alkalmazni tudnánk a friss diplomás üzemmérnököket. Jó szerelőkre is mindenütt szükség van. Aki nem érzi magára nézve sértőnek, hogy diplomával a zsebében szerszámokat forgasson, anyagilag sem jár rosz- szul. Idővel aztán a képesítésének megfelelő beosztásban is alkalmazni tudjuk. Hogy ez mennyire jelent perspektívát a hallgatók számára, azt ki-ki maga döntse el. Nem célunk most azon töprengeni: luxus-e vagy sem a mérnökök fizikai állományban történő alkalmazása, s vajon helves-e ilyen nagy mértékben specializálni egy-egy — diplomához kötött — szakterületet. Egy biztos: a hallgatók szakmai biztonságérzete, emberismerete csak növekszik a gyakorlatok során, s ha mindehhez megfelelő elméleti alapot nyújt az iskola, ez a pálya sem fesz zsákutca a frissen végzettek számára. Ami pedig az elmélet és gyakorlat arányát általában illeti: a magyar felsőoktatási intézmények köztudomásúlag elmélet-központúak. Egyesek szerint ez hagyomány,, ráadásul porosz iskolaszervezési hagyomány. Lehet. A helyes egyensúly megtalálása viszont a mi oktatási szakembereink mai sürgető feladata. Havasi János Komló, Kossuth u. 46. A lakóközösségi klub játékszobája. Kiss Jánosné és Argyelán Sándorné segít a kicsiknek a várépítésben. Klubhelyiség a földszint f-foen Mire költik a lakók a 110 ezer forint pályadíjat? Mióta Komlón jártam a minap, kicsit irigykedem a Kossuth L u. 46. sz. lakóira. Magam is hasonló, 40 lakásos tízemeletesben lakom, ültben, lépcsőházban, parkolóban: arcok, labdázó gyerekek, cipekedő anyukák villannak elém; gépiesen köszönünk egymásnak, olykor váltunk is néhány szót. Azután ki-ki a dolgára... Rohanunk tovább. Panelóriásokból az utca folyamába, azután tovább — és vissza. Liftajtó, köszönünk — és ki-ki hazaér. Arcok, emberek, lakótársak. De, ha megkérdeznék, hánynak tudom legalább a nevét — talán négyet-ötöt sorolhatnék lel... Komlón 79-ben költöztek be a pártház mögötti hosszú sávházba. Első lépcsőbejárata fölött áll a Kossuth L. u. 46. szám. Az itteni 30 család jobban ismeri, sőt az utóbbi két évben jól ismeri egymást: közvetlen, természetes mindennapi személyes kapcsolatuk révén. Csaknem valamennyien huszonéves fiatalok, sok apró gyerekkel. Talán ez adta az első gondolatot: nem jó, ha örökké elszaladunk egymás mellett. .. Ma már háromhelyiséges berendezett lakóközösségi klubjuk van, s ahogyan egyikük, Niebl Antal vájár megfogalmazta: az egész lépcsőház olyan, mint egy nagy család. Hogyan lett ilyen? Egyfelől azonos munkahelyen dolgoznak, másfelől kialakult bennük az a jobbára közös igény, hogy —, ha már be vannak szorítva ebbe a panelerődbe —, jó lenne valahogy másképp élni. Hallottak valamit, hogy vannak már bérházakban itt-ott lakó-klubok. A lakásszövetkezet meg a tanács adott az induláshoz kb. tízezer Ft-ot, ők pedig nekiálltak három közösségi helyiséget a földszinten kialakítani erre a célra. Kádas Miklós, a komlói lakásszövetkezet elnöke elkísér a helyszínre. A Kossuth Lajos u. 46. lépcsőháza olyan látszólag, mint a másik három. Földszinti ajtaján azonban ott a felirat: Játszószoba. Belépve óvodaihoz hasonló apró székek, a polcokon rengeteg játék, úgy tűnik, nem éppen használaton kívül .........Fél órája még itt zsin atotok egy apuka felügyeletével, de közben elállt az eső, kirajzottak gyorsan a játszótérre” — hallom. S megtudom azt is, hogy a bútorzatot leginkább házilag eszkábálták össze, nagyóbbára kiselejtezett anyagból. A játékokat részben a KISZ-től ajándékba kapták, részben a szülők adták össze az árát, közösen. A másik helyiségben satu, munkaasztal, szerszámos szekrény. S nagy csomó hulladékanyag a sarokban. Barkács- műhely ez, ahol Zsilka Nándor vájár bütyköl éppen elmélyül- ten valamin. — Cipőszekrény lesz az öcséméknek — mondja — a mienk már készen van. — A szerszámok? — Egy barkácskészletet meg egy Skill-gyalut a szövetkezettől kaptunk, a többi szerszámra, kb. 50-re összeadtuk a rá- valót. Mi, 24 család, ebben a lépcsőházban. Egy százast havonta, öt hónapon át. Azóta, ha elromlik valami a házban, megjavítjuk. Vagy szabad időben itt barkácsolgatunk. A tapétát meg a linóleumot a betonpadlóra a kapott alapösz- szegből vettük — meg, hát be is nyúltunk olykor a zsebbe. Van rex, pingpongasztal, s több más hasonló játék is. Körülnéztek: tényleg, a szobák, azaz klubhelyiségek kellemes, otthonos látványt adnak. Bár sok minden hiányzik még. De majd lesz itt minden, ami kell, bizonykodnak többen is. Lévai Gyula vájár például bábszakkört szervezett. Gyerekkoraiban bábozott a Zrínyiben, most eszébe jutott. Egyelőre még a bábkészítésné| tartanak. Hulladékanyagot a Carbontál kapnak, és a maguk fantáziájával készítik el, főleg Benkő- né, Lévainé, Molnárné, Niebl- né, Zsilkáné közreműködésével. Csak, hát paraván még nincs ... — Az a cél, hogy esős időben ne a lépcsőházban ricsa- jozzanak a gyerekeink — veszi át a szót Benkö Károly aknász. — Hogy kultúrált helyen jól érezzék magukat. Volt óm nekünk már közös Télapó-estünk is! A műsört mi szerveztük, a feleségemmel; csináltunk forgatókönyvet, felöltöztettük a Mikulást, kiosztottuk az ajánLévai Gyula vájár a barkács- műhelyben Fotó: Proksza László dékcsomagokat. Van néhány nehezebb szociális helyzetű család is közöttünk, akik a közköltségekre nem tudtak áldozni. De innen senki nincs kizárva: ők adtak 20—20 Ft-ot az ajándékcsomagokra, és megvolt az öröme mindenkinek... — S a másik három lépcsőház? — Innen ők sincsenek kizárva. Minden gyerek hozhat egy vendéget. De lelel érte... A felügyeletet pedig felváltva m' szülők, adjuk, olykor a nagyobb gyerekek. Néhány hete MTI-közlemény- ből olvashattuk: „Komlón, a Kossuth L. utca 46-ban 24 család már 1980-ban három közös helyiséget alakított ki. E játék-, sport- és barkácsterem továbbfejlesztéséhez 110 ezer forintot kaptak az Országos Közművelődési Tanács pályázata alapján." A lakótelepi klu- bökra kiírt pályázatra ugyanis ők is elküldték elképzeléseiket, leírva, amit eddig csináltak. — Nagy volt az öröm, mi is az újságból tudtuk meg — mondják felvillanyozva. — Már meg is ünnepeltük, két üveg pezsgővel ... Hogy mi lesz belőle? Hát, sok helye van. Mindenekelőtt szeretnénk jól fölszerelni a „dühöngőt", bocsánat, a kondicionáló szobát: bordásfal, tornaszerek, szőnyeg, kondicionáló kerékpár, játékok, sportszerek; labdák a gyerekeknek — mindezt most meg- vehetjük végre —, mondja Ben- kő Károly aknász. S a hangjából kicsendülő öröm, jól érzem, mindannyiuk öröme. Harminc családé. Fontos a kiskert, a szabad levegő és fontos a lakótelepi klub is, ami ugyan a szabad idő hasznos eltöltésében ma még annyira ritka madár, hogy szinte újdonságnak tetszik. De a legfontosabb mégis az, hogy itt nemcsak köszönnék egymásnak az emberek a liftajtóban-----W allinger Endre Feltámad-e a falusi színjátszás? Pályázati felhívás Falun működő amatőr színjátszó együttesek országos találkozója 1983-ban „Feltámad-e a falusi színjátszás?" — A kérdést, amit ez év áprilisában tettünk fel a Dunántúli Naplóban, — nyitva hagytuk, mivel a választ az elkövetkezendő évnek, illetve éveknek kell megadniok* Mint írásunkban |eleztük, az alapkérdés kedvező válaszához a Népművelési Intézet országos felhívást ad közre, amiben pályázatot hirdetnek falusi színjátszó együttesek (irodalmi színpadok) támogatására, munkájának föllenditésére. Az alábbiakban közreadjuk a felhívás lényegét. * A Győr-Sopron megyei Művelődési Központ, a Népművelési Intézet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a SZOVOSZ, OKISZ pályázatot hirdet a falun működő színjátszó együttesek országos találkozóján való részvételre 1983 áprilisában, Kimién. (Győr-Sopron m.) Pályázhat minden falun működő színjátszó együttes akár iskolai, akár üzemi, akár tanácsi vagy termelőszövetkezeti, földművesszövetkezeti fenntartású; akár felnőtt, ifjúsági voqy gyermekcsoport. Pályázhat műfajra, stílusra való tekintet nélkül. Pályázni lehet színművel, szerkesztett műsorral, folklór- műsorral, dramatikus játékkal és műhely-munkával is. A pályázaton való részvételnek két feltétele van: a folyamatos működés és a megfelelő szakmai színvonal. A falvakban, kis- és nagyközségekben működő amatőr színjátszó együttesek hosszú idő óta a legmostohább körülmények között dolgoznak. Anyagi ellátottságuk szegényes, más együttesekkel és szakemberekkel ritkán találkoznak. Hosszú éveken át nem volt tisztázott az sem, hogy az ún. „falusi színjátszók" körébe mely együttesek tartoznak. Tapasztalataink szerint a ténylegesen működő csoportok száma mesz- sze nem azonos az ismert — pl. minősítésen nyilvántartott — csoportokkal. Számos együttes készül évenként egy-egy, vagy egy-két fellépésre, majd munkáját — feltételek, figyelem és ösztönzés hiányában — hónapokon át szünetelteti. Művelődéspolitikai célunk az, hogy az együttesek folyamatosan, rendszeresen és tágabb értelemben vett közösségük — lakóhelyük — művelődése érdekében működjenek. E célok megvalósítása, a falvakban működő csoportok erkölcsi, anyagi és szakmai támogatása érdekében hirdették meg a fent jelzett intézmények és szervezetek a pályázatot. Az együttesek (csoportok) a megyében pályáznak. A megyei szak- bizottságok, szakfelügyelők, művészeti előadók saját elképzelésük szerint szerveznek megyei bemutatót (esetleg 2—3 megye közösen) a pályázó együttesek számára. Ezeken a találkozókon megyei zsűri vesz részt. A megyei vagy területi bemutatón eldől, hogy a megtekintett falusi együttes munkája szakmai és anyagi támogatást érdemel-e. Az együttes nívódijban, illetve e mellett az országos találkozóra való meghívásban részesülhet. A pályázat lényeges törekvése, hogy segítse és fellendítse a falvakban működő színjátszó együttesek munkáját. A szemlék, találkozók a megyékben zajlanak le. A Kimién 1983 áprilisában megrendezendő országos találkozó nem felfutásos rendszerű, oda az a néhány együttes jut el, amelyik művészi színvonala, tipikussága vagy jellegzetessége miatt meghívást érdemel ki. A falusi pályázaton való részvételt 1982 október 1-ig kell a megyei művelődési központban bejelenteni, a találkozókat pedig 1983. február 1-ig kell lebonyolítani megyei, vagy több megyei (területi) bemutató kapcsán. A jelentkező együttesek adatait (alapítási év, rendező neve, működési engedélye, a műsor címe, időtartama stb.) 1982. október 15-ig kell a Népművelési Intézet drámai osztályán bejelenteni. Budapest, 1982. július 30. Népművelési Intézet Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Győr-Sopron megyei Művelődési Központ OKISZ, SZOVOSZ
