Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-18 / 226. szám
1982. augusztus 18., szerda Dunantmt napló 3 A bankosok nem hittek a szemüknek Megújulás és innováció (IV.) Tejhűtők gyártása a cserkúti üzemben Keményen küzdeni a mindennapokért A Cserkúti MEZŐGÉP továbbra is az élvonalban Az első félév eredményének forrásai A Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának szakemberei, miután átvizsgálták a Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat idei első félévi mérlegét, az eredmények láttán nem akartak hinni a szemüknek. Kimentek a vállalathoz, hogy a helyszínen győződjenek meg néhány dologról. Meggyőződtek. Előrelátás és intézkedés Lukács Antal, a vállalat igazgatója az előrelátást tartja ma a legdöntőbb tényezőnek. — Tavaly érzékeltük, hogy az akkor érvényben lévő szabályozók közül nincs minden rendben. Nem volt nehéz kitalálni, hogy további intézkedések történnek, de ugyanakkor az is világos volt, hogy vállalatnál is lépnünk kell, mert ellenkező esetben „leülünk". Az intézkedéseink egészében azt jelentették, hogy a tervezett összes költségnek nem értük el az 50 százalékát, ugyanakkor a termelés 6,2 százalékkal, az értékesítés 10,8 százalékkal több mint tavaly az első félévben és exportfeladatainknak mind a szocialista, mind a tőkés országok felé eleget tettünk. Az intézkedések között szerepelt az anyag és energiatakarékosság, a vezetői fegyelem erősítése mindkét irányban is. Kölcsönösen leszoktatták egymást az értelmetlen visszakérdezésekről. — Kérdezni lehet most is - mondja Lukács Antal — de ne visszafelé, hogy mit miért nem lehet, hanem előre, hogy az adott esetben mit lehet és kell tenni. A MEZŐGÉP vezetői úgy vélekedtek, hogy a termelékenység növelése egy bizonyos ponton csak óhaj marad, ha a dolgozó nem érdekelt abban anyagilag is. Lehetnek modern, nagyteljesítményű gépek, kifogástalan anyagellátás, és minden egyéb, ami szükséges, ha az órabér agyonnyomja a többre törekvést. Az órabér sok esetben olyan fizetség, ami jár, vagy idők során válik ilyenné. Azt ők sem tudják megtenni, hogy száműzzék az órabért. Azt azonban elérték, hogy a termelés 70 százaléka teljesítményhez kötött bérezésből származik. Ennek értékét növeli, ha hozzátesszük, hogy , a MEZŐGÉP nagyrészt egyedi terméket gyárt, 30—40 darabos tétel naqy sorozatnak számit. Tehát termelékenyebben és olcsóbban termelni, a terméket jó minőségben előállítani, megkövetelni a szilárd munkafegyelmet és világos döntéseket hozni. Ez a „vezérfonal” nem új keletű, mert eddigi eredményeik, kiváló vállalati elismeréseik is erre alapozódtak. A szabályozók idei szigorodásával most ezeken kellett szorítani a dolgozók, a vállalat érdekében, mert a talpon maradás létkérdés. Kapcsolaterősítés E ponton került előtérbe a kapcsolaterősítés a dolgozókkal, a vezetés minden szintjén. Egyes jelek arra utaltak, hogy erre nagy szükség van. Az egyik gyáregységben a dolgozók nem akartak beleegyezni az ötnapos munkahétbe, és végül nem is szavazták meg egyhangúlag. Kifogás az volt, hogy öt nap alatt kell elvégezni hat napi munkát, ami képtelenség, vagy legalábbis nagyon nehpz, mert enélkül is nagjy a leterhelés. A másik gyáregységben szintén a nagy leterhelés, a sok munka, a szigorúság miatt emeltek szót. Példákat mondtak, hogy melyik tsz-ben,_ vállalatnál mennyivel kevesebbet kell dolgozni és mégis pénzüknél vannak az emberek. A harmadik gyáregységben különböző okok miatt ellentétek gyülemlettek össze a gyár egységi vezetés és a dolgozók nagyobb része között, ami már „az ezeknek nem dolgozok" veszélyét is magában hordta, valamint jelentős létszámtávozást. Kölcsönös megértés Ilyen körülmények között a kölcsönös megértés az aranynál is többet ér. Világossá kellett tenni, hogy ötnapos munkahét csak hatnapos teljesítménynyel és gazdasági eredménnyel lehetséges. Enélkül szó se lehet róla, akár szavazunk vagy nem. Az ötnapos munkahét nem elsősorban állami érdek és nem efelől kell megközelíteni, hanem a dolgozó érdekeltségének oldaláról is. A másik gyáregységben az említett lazítás! törekvés miatt kellett hatásosabbá tenni az eszmecserét. Valóban azt gondolják, hogy a lazaság felé vezető út a helyes, az lehet a példa? Sajnos, vannak munkahelyek, amelyek arról híresek, hogy annyit lehet lógni, amennyit nem szégyel- nek és mégis fizetnek. Hogy miből? Nem titok, akad rá példa túlszámlázásból, jogtalan nyereségből és egyébből. Ez azonban nem lehet a hosszú élet titka, és nem illik bele abba a célba, hogy a nehézségekből ki kell jutnunk. És egyébként mindkét helynek szólt: ha napi 7 órát töltenek el munkával, akkor is kijön az ötnapos munkahéten a hatnapos eredmény. A harmadik helyen úgy egyszerűsítették a vefetők és a dolgozók közötti ellentétet, hogy mindenkit megkérdeztek: mondja meg ki, illetve kik legyenek a gyáregység vezetői a különböző szinteken. .. Megmondták, s azokat bízták meg hivatalosan is a vezetői feladatok ellátásával. Azóta megy a munka, a 25 főnyi távozni akaró brigád maradt, 160 százalékos normateljesítések is előfordulnak, pedig nem lehet ráfogni, hogy laza. — Ezek voltak az eredmények forrásai és ezek lesznek lényegében a jövőben is, de ha szükséges, akkor igyekszünk a leggyorsabban igazodni a változó feltételekhez — összegez Lukács Antal. Alkalmazkodás és biztonság Az igazodás mögött többféle dolog rejlik. Két év alatt 5 százalékkal csökkentették az improduktív létszámot. Figyelemre érdemes: ezek seholsem hiányoznak. A tervezett és megígért bérfejlesztést eddig minden évben teljesítették. Idén is meglesz az 5 százalékos bér- fejlesztés, erre lehetőséget adnak a félévi eredmények, valamint a második félév nagyrészt biztosra vehető jó kimenetele és nem utolsósorban az exportnövelés. Az igazodáshoz tartozik, hogy nem kell lótni-futni a megrendelések után. Több országos közép- vállalattal 5 éves keretszerződésük van, biztos a megrendelés és az értékesítés. Ezt a biztonságot jól illusztrálja, hogy 1981 novemberében a Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat idei kapacitása már le volt kötve, jelenleg a jövő évi teljesítőképesség 70 százalékára van megrendelés. 10-20 százalékot mindig üresen hagynak főként exportnövelési célokból, ami rendszeresen „beugrik”. — Legfőbb dolog most a termékeink minőségének megőrzése, javítása. Idén sem volt még minőségi kifogás, remélem nem is lesz — mondja a vállalat igazgatója. — Ebben az évben is megpályázzuk a Kiváló Vállalat címet. Termékeik nagyobb része élei. miszeripari gép és berendezés, ami keresett termék az élelmiszeripar fejlődése és szükséges rekonstrukciója miatt. Ez állandó munkát ad és termékeik nem hevernek eladatlanul az udvaron, a raktárakban. A nem élelmi- szeripari berendezések megrendelése éF+Taca is biztos. Csak külsőleg nyugalmas Ez így leírva szép, nyugalmas állapotnak tűnik, karba tett kézzel ki lehet nézni az ablakon, jön a megrendelő jön a vevő. Csakhogy ezek a termékek mindig, vagy nagyrészt mindig mások, nagyobb részt egyedi gyártás folyik. Ebből jött össze a 277 millió forint féléves termelési érték, a 285 millió forint értékesítés, a 24,7 millió forint nyereség. Az utóbbi tavaly az első félévben 16,8 millió forint volt. Külső szemnek talán nyugalmasnak látszik a Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat és öt gyáregysége, plusz Palatabozsok és Drávaszabolcs, amelyek a villányihoz tartoznak, de belülről sokkal izgalmasabb. Nem túlzás, meg kell küzdeni keményen a mindennapokért. Ezt csinálják. A MEZŐGÉP Tröszt vezérigazgató-helyettes, Bujtás László többször járt már a vállalatnál, mégis amikor át. nézte a féléves mérleget, eljött Pécsre, gratulált és megkérdezte: hogyan csináltátok, hogy ilyen szép lett az eredmény? A fentieket tudta meg ő is. Azt, hogy így lehet, így kell ezt csinálni. Kászon József Az alkotók összefogása A világpiaci árviszonyok következetesebb érvényesítése egyre kevésbé ad módot arra, hogy a vállalatok a szükséges nyereséget csupán a bevétel és a termelés mennyiségén ék a növelésével érjék el. Értékes anyagokból, drága energiával csak akkor érdemes többet gyártani, ha az jó áron eladható. A nyereség egyre inkább csak úgy növelhető, ha ugyanazt a termékmennyiséget kevesebb anyagból és energiával gyártják, vagy ha ugyanannyi anyagból és energiával drágább terméket állítanak elő. Ehhez kell az ötletes, folyamatos műszaki fejlesztés. Az utóbbi időben számos intézkedés született a K+F kapacitások hatékony összefogására és kihasználására. Elszámolási és pénzügyi intézkedéseket hoztak azzal a céllal, hogy az önálló kutatóintézetek érdekeltsége jobban kötődjék a vállalati, termelési érdekhez. Két—három kutatóintézet beolvadt egy-egy termelő vállalatba, a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet pedig az Egyesült Izzó fejlesztő laboratóriumával, a Központi Fizikai Kutatóintézet félvezető kutatócsoportjával és az Izzó gyöngyösi gyárának egyik termelő részlegével új vállalattá egyesült. Itt jött létre az elektronikai alkatrészgyártás fejlesztését szolgáló program központi termelő bázisa: a Mikroelektronikai Vállalat. Néhány kutatóintézet műszaki fejlesztő vállalattá alakult, tehát árutermelésre tért át. Gyártmányleírásokat, technológiai dokumentációkat szállítanak konkrét megrendelésékre, adott határidőre és szabott áron. A fejlesztő vállalatok saját kockázatukra is kutathatnak, fejleszthetnek, vállalva, hogy a megoldásra — itthon vagy külföldön — vevőt keresnek. A legújabb jogi, pénzügyi feltételek széles körben módot adnak arra, hogy kutatóintézet, fejlesztő vállalat, gyár és külkereskedelmi vállalat egy-egy téma megoldására társulást alakítson. A kisvállalkozási formák az eddiginél gazdagabb eszköztárat kínálnak a K+F kapacitások, illetve az ötletes, felkészült, kezdeményezőkész szakemberek, szakmunkások számára. Módot adnak arra, hogy egy-egy olyan új ötletet, amely nem illeszkedik valamely nagy- vállalat rövidebb-hosszabb távú programjába, különösebb kockázat és aránylag kis befektetés révén a piac „ítélőszéke” elé kerülhessen — egyedi vagy kis- sorozatú gyártás megszervezésével. Ennek révén több újító, feltaláló tud bizonyítani, kibontakozni. Egy-egy (akár magán, akár állami vagy szövetkezeti vagy vegyes) innovációs társulás vagy kisvállalkozás indulásához többféle — szakmai, jogi, anyagi — segítséget nyújtanak. Több tucat, az innovációs tevékenységet szervező, tanáccsal, pénzzel ellátó szervezet, vállalat — sőt: kisvállalkozás alakult viszonylag igen rövid idő alatt. (Ezek sorában a jelentősebbek: a Magyar Nemzeti Bankhoz tartozó Innovációs Alap, az Állami Fejlesztési Bank által és a KISZ KB által támogatott Alkotó Ifjúság Egyesülés (ma már lapja is van: az ötlet) vagy: a NOVEX Találmány- fejlesztő és Értékesítő Külkereskedelmi Rt.) közös munkájaként készülnének. A K+F munka vállalati összehangolása érdekében az eddiginél bátrabban kellene keresni a kutató és fejlesztő intézetekkel való kooperáció bővítésének útjait. Sok tartalék felbukkanása várható ott, ahol a műszakifejlesztési gondokról és programokról részletesen és rendszeresen tájékoztatják a vállalat belső közvéleményét: pályázatokat írnak ki eav-egy feladat megoldására, sőt: egy-egy elkészült progrom bírálatára. A vállalati jövedelemszabályozással érdekeltté lehet tenni a műszaki szakembergárdát és a szakmunkásokat abban, hogy a saját vállalatuk számára törjék fejüket új megoldásokon, s hogy az új dolgok bevezetésén fáradozzanak. Erre a gazdasági munkaközösségi forma is tág teret nyújt. Napjainkban, ha egy vállalat vezetése — ahogy mondani szokás: innovatív típusú, akkor körülbelül ezt a feladatsort írja elő saját maga számára, a következő időszakra. Ma már nincs mire, nincs kire várni: elképzelhetetlen olyan ötlet, amelynek kivitelezése hivatali, rendeleti akadályba ütköznék: olyan kooperációt, társulást, munkaközösséget szervez bármelyik vállalat — az innováció gyorsítására —, amilyet akar. Mindenre van mód. Éppen azért, mert a kiépült, korszerű gazdaság sok százezres gyártmány skálájának innovációját egyetlen központból, jó- hatásfokkal, irányítani nem lehet. Jó ötletre pénzt is adnak a bankok. A korábbi panaszok, kifogások az ipartörténeti feljegyzésekre tartoznak: van tér, pólya — a vállalatokon a sor, hogy megmutassák, mit tudnak.. Gerencsér Ferenc (Vége) Nincs kire várni A műszaki fejlesztés változatlanul kimeríthetetlen tartaléka az újító mozgalom. (Az újításokból származó többleteredmény 1976 és 1980 között több mint 3,5 milliárdra emelkedett. Az 5876 alkalmazott találmány nyomán pedig több mint 8 milliárdos eredményt könyveltek el a vállalatok.) Az újítók, feltalálók száma jelenleg 210—220 ezerre tehető. Munkájuk támogatása valamennyi vállalatnál a legbiztosabb befektetések közé sorolható. A közelmúltban intézkedést hoztak, hogy az újítási díjak a progresszív-adómentes részesedési alapból fizethetők. Egyértelművé vált az újítások és találmányok gyors hasznosítását elősegítő közreműködők érdekeltsége is. Az említett intézkedések mindegyike a K+F hatásfokának javítása érdekében meghozott központi lépés volt. A vállalatokon belül azonban legalább ennyit, ha nem többet lehet tenni, azért, hogy a gazdálkodás műszaki-szervezeti alapjai megújuljanak, Vegyük sorra a legfontosabb teendőket. Körültekintően kell foglalkozni az értékesítési lehetőségek alakulásával, tájékozódni, elemezni a keresletet, azt, hogy melyik piac kínál esetleg jobb feltételeket a mai és a holnapi gyártmányok értékesítéséhez. A piaci munka javítása érdekében újabb együttműködési formákat lehet keresni a külkereskedelemmel való közös érdekeltség növeléséhez. Hasznos, ha a piaci információk nemcsak az értékesítési, hanem a műszakifejlesztési, intézkedési terveket is alátámasszák. Nem lenne haszontalan, ha a vállalati K+F programok egyre több helyen a vállalaton kívüli és belüli kutatók-fejlesztők
