Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-14 / 222. szám
Japán hangszerek Régi japán hangszerek bemutatójával nyitotta meg kapuját Budapesten július 27-én a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. A hangszergyűjteményt Emily Bendel-Enking, Angliában élő pedagógus ajándékozta a múzeumnak. Ez az első eset, hogy a múzeumot nem magyar vagy magyar származású személy ajándékozta meg gyűjteménnyel. A képeken: „Fahal — japán fagong — A kiállítást festmények teszik szemléletesebbé - Sok az érdeklődő. Az első magyar újságírónő Emlékezés Szederkényi Annára Pályafutását tanítónőként kezdte, de élethivatásául az írást választotta. Huszonnégy éves, amikor mint kaposvári új- ságírónőnek a Hárman című kötetben első elbeszélései megjelennek. Valójában három- szerzős antológia ez, amely Szederkényi Anna írásain kívül férje, Haraszthy Lajos költő verseit és Göndör Ferenc prózaíró novelláit tartalmazza. A kötet címlapját Rippl-Rónai József szecessziós rajza díszíti, s Prológus című bevezetőjét nem kisebb ember, mint Ady Endre írta. Az Új versek költője ezekkel a szavakkal indította útjukra a nála nem sokkal fiatalabb szerzőket: „Három ifjú lélek lángol itt. Ifjúság, hit, erő, láng. Ez együtt a diadalmas élet. Ez a könyv hát mindenképpen értékes, mert a diadalmas élet dokumentuma. És hogy az élet még nyilvánvalóbb legyen, e három szárnyvetett lélek közül egy: nőé." A vidéki lap szerkesztőségéből 1910-ben hivatásos újságíróként kerül Szederkényi Anna a fővárosba, és egyáltalán nem véletlen, hogy a nők egyenjogúságáért harcoló, Tialadó gondolkodású hírlapírónő a kormány politikáját ostorozó Független Magyarország szerkesztőségében keres elhelyezkedést, a későbbiek folyamán pedig a széles népi tömegek részére kiadott Friss Újság, majd a Kis Újság szerkesztőségében folytatja közírói tevékenységét. Ebben a minőségben első nőtagja lesz az Újságírók Egyesületének. Kemény munka korszaka kezdődik számára az akkori, csoportokra, klikkekre szakadt hírlapírói és írói világban. Igyekszik mindkét fronton megállni a helyét. A szerkesztőségi munka mellett, amely maga is egész embert követel, minden szabadidejét az irodalmi alkotásnak szenteli. így születnek meg önálló elbeszéléskötetei, regényei, amelyekben a modern nő fel- szabadulásáért vívott küzdelmeinek és lelki problémáinak következetes ábrázolójaként mutatkozott be. írói érdeklődése alkatánál fogva a társadalom megfigyelésére irányult, de egyéni sorsának alakulása is korán rávezette azokra a társadalmi és erkölcsi kérdésekre, amelyekkel az önállóságra törekvő, kenyérkereső pályákra lépett nők szemben találták magukat. Mint drámaíró A kőfalon túl című háromfelvonásos darabjával 1910-ben lépett a nyilvánosság elé. E műve merész témájánál fogva nagy feltűnést keltett. Ám szépprózai köteteit is — mindenekelőtt az Amíg egy asszony eljut odáig, továbbá A nagy nö, A padlás meg a halál, Lányok, tüzek, Amiért egy asszony visszafordul, A végzet és egy rongybaba címűeket — nagy érdeklődés fogadta mind szakmai körökben, mind pedig az olvasók részéről, írásai bírálói között volt Kaffka Margit és Török Sophie éppúgy, mint Nagy Lajos vagy Schöpflin Aladár, akik kritikájukban sohasem mulasztották el, hogy bíráló megjegyzéseik mellett ki ne emeljék mondanivalójának korszerűségét, nyelvének, stílusának tisztaságát, szépségét. Hírlapírói pályáján 1926-ban érte az a megtiszteltetés, hogy felelős szerkesztője lett a Kis Újságnak, amely mint igazi népújság, nagy tömegeket befolyásolt 1848-as függetlenségi szellemben. Szederkényi Anna élete utolsó időszakában sokat betegeskedett. A két fronton végzett megfeszített munka aláásta egészségét. Hatvanadik életéve betöltése után sem tette le azonban a tollat, noha akkor már csaknem négy évtizedes hírlapírói munka, egy híján harminc szépirodalmi mű és németből, franciából készített tucatnyi műfordítás állt a háta mögött. Halálát — életének hatvanadik évében - hosszú betegség után bekövetkezett embólia okozta. Sajtótörténetünk hazánk első női. publicistáját tiszteli személyében: Nem érdemtelenül. Pályafutása egész idején becsülettel állt helyt a haladó magyar újságírás fcont- jpn. Sándor László fill Medveczky Jenő rajza ■ Mozgó képzőművészeti alkotások Beszélgetés Koós Iván bábtervezővel Gyermekkori vágyakat, a fantáziában kiteljesedő álmokat, képzelet szülte alakokat keltenek életre a bábok. Ember-, állatformát ölthetnek, ezáltal cselekvésre kész figurákká válhatnak, megszemélyesithetik a világot, hihetővé tehetik a mesét, megmozgathatják az érzelmeket. Lehetnek az önkifejezés és a művészetek befogadására nevelés eszközei. A bábművészet létjogosultságáról, a művészeteknek erről a sajátos, ám ma már önálló ágáról beszélgetünk Koós Iván Érdemes művésszel, az Állami Bábszínház Jászai Mari-dijas báb- és díszlettervezőjével. — Véleménye szerint a bábművészet megtalálta-e helyét Magyarországon? — Sok jelből arra lehet következtetni, hogy igen, hiszen elnyerte a nagyközönség szimpátiáját. Ma már ott tartunk, hogy az Állami Bábszínház Budapesten és szerte az országban évente másfél millió néző számára tartja előadásait. Igen sok gyerek bábozik, és nagyon aktív, jó színvonalú az amatőrmozgalom is. — Még sincs elég bábelőadás ... — Sajnos, most éppen az a legnagyobb probléma, hogy az igény nagyobb, mint amit ki tudunk elégíteni. Egyre több előadásra lenne szükség, de technikai okok miatt egyelőre semmi változásra nincs remény. Pedig rendkívül fontosak a bábelőadások, és nemcsak az esztétikai, hanem az erkölcsi nevelés szempontjából is rendkívüli hatásuk lehet. Ebben a műfajban ugyanis komplex formában minden együtt van: színház, zene, irodalom, látvány . . . — Az óvodában és az általános iskolában szintén lényeges „szemléltetőeszköz" a báb. Vannak lelkes pedagógusok, akik a gyerekek sikerélményét éppen az együtt bábozás segítségével érik, el. De vajon ők milyen színvonalat képviselnek? — Csak különböző fesztiválokon, seregszemléken találkozom bábozó pedagógusokkal, és az a tapasztalatom, jó színvonalúak ezek a bábos foglalkozások. Állandóan folyik a képzés a Népművelési Intézet tanfolyamain, és az óvónőképzőkben is foglalkoznak bábozással. így remélhetjük, hogy tovább folytatódnak a kísérletek a báb felhasználására az oktató- és nevelőmunkában. Korszerűségét és jelentőségét az is bizonyítja, hogy fejleszti a gyerekek kreativitását, hiszen a bábok létrehozásában maguk is részt vesznek. — Úgy tűnik, amint véget ér a gyermekkor, a színházat szerető fiatalok — később felnőttek - már nem látogatnak bábelőadásokat, annak ellenére, hogy valamikor élvezték, örömet nyújtott számukra. Miért alakul ez így?- A 13—18 év közötti fiatalok valóban távoltartják magukat a bábelőadásoktól, ám később újra szívesen ülnek be a bábszínházba. A felnőtt néző ugyanis tudatosan választja ezt a műfajt, mivel tudja, hogy ez más, mint a színház . . . Sajátos a műsor, ahol a tárgyak jelentenek embereket, melyekkel emberi sorsokat játszanak el a paraván mögött álló színészek. Sikerük van felnőtt-előadásainknak is, sok ezren nézték a Pet- ruskát vagy a Csodálatos mandarint. Nálunk tehát egy sajátos érdeklődésnek megfelelő színházat találhat a közönség.- Beszéljünk röviden műhelytitkokról is. Koós Iván például hogyan, milyen folyamaton keresztül jut el a darab elolvasásától a látvány megvalósításáig?- A bábszínházban a figurák és díszletek valamilyen anyagból létrehozott tárgyak. Segítségükkel tulajdonképpen olyan kompozíciót kell a színpadra vinni, amelynek alapvető inspirációja maga a mű. Mivel nagy szerepe van a vizualitásnak, a látványnak, ez mozgó képző- művészeti alkotásnak is felfogható. A tervezés állapotában valamiféle vízió, elképzelés alakul ki, a lényeg azonban az, hogy bár minden előadás másként születik, de az egész színpadkép hangulatát kell a maga egységében elképzelnem.- 5 a figurák?- A karaktert a szerep hozza magával. Ennek figyelembevételével kell a figurát megalkotni, annak egész habitusát megteremteni formában, színben, anyagban, arckifejezésben és így tovább. A mozgást majd ugyan hozzáteszik, de el kell képzelnem nekem is, hiszen a formai karakter és a mozgás között nem lehet eltérés. A bábjáték nagyon személyes művészet. Ugyanúgy, mint a képzőművészet más ágában, itt is találkozni az alkotó stílusjegyeivel. Engem például már főiskolás koromban érdekelt, s később megtaláltam mint képző- művészeti kifejezésmódot a magam számára.- S ha arra gondol, hogy alkotásai nem maradandók?- Nem zavar, hogy csak egy adott pillanatban érvényesülnek, hiszen a kiállítótermekben is lehet múlandó tárgyakat látni. S hogy nem maradandók? Az élmény, amit adnak, maradandóvá válik a nézőkben. De ehhez azt is hozzáteszem, hogy vannak előadásaink, melyeken közel 20 éve játszunk, s még mindig az egykori frisseségük- ben hatnak. Kell ennél több egy bábtervezőnek? Serfőző Sarolta Kertek Ott csüng, tesped az égbe markoló fákon, a szőlőtőkék zöldaranyán a nagy várakozások alig látható tüllfátyola, amit a szorgos gazdák keze nap mint nap föllebbent: pirul-e már ez, érik-e az? Járom a környék kacskaringós útjait, nézem a kerteket. Kertek . . . Egyik sem az a bizonyos bibliai, egyik sem a Heszperidáké. Csupáncsak kertek a' maguk nagy ígéreteivel, aranyalma- reményeivel. Tulajdonképpen roppant figyelemmel kellene be- léoni bármelyikbe. Mert hiszen minden kert nagyszerű, a maga nemében. Minden kertben ugyanaz történik. Amikor a fény a lombokon végigcsorog, megmozdul valami az ágban. Amikor az eső cseppjei ezernyi apró kis ölelésükkel hozzáérnek a levelekhez, megindulnak a levelek. Kibomlik, érik, beérik, kínálja magát a gyümölcskert megannyi terméke, produktuma. 8. HÉTVÉGE Mert a rop, meg a víz, meg az évszakok kellemes hullámzása mozgásban tartja a növényekben, az életet. Akárcsak bennem . . . Állok a kertben és figyelek. Van mit tanulnom. Józsi bácsival az egyik közeli kis falu szőlőhegyében futok össze. Neki is ígéretes kertjei vannak. Közös ismerősök kerülnek szóba na és a nagy téma, a bor... összemelegedünk. A délutánt vele töltöm.- Ezt a présházat itt, ezzel a kétszázötven négyszögöllel eladom. Száznegyvenezer... — mondja Józsi bácsi. Persze alkudhatunk Az ott szemben kétszáz négyszögöl. Idén telepítettem a Zala gyöngyével. Azt olcsón odaadom. -Tudja, itt 150— 250 forint között mozog a négyszögölek ára. — De hiszen ez nadrágszij — Józsi bácsi — mondon neki. — Nadrágszíj? — néz rám mérgesen. Már mért volna az nadrágszíj? Megvan annak a szélessége nyolc méter is . . .- Az lehet. Persze lehet, hogy csak hét az a nyolc. Azért ezen elrágódom. Milyen szép kis kert lehetne ez is. Hiszen itt is ugyanaz a nap süt, ugyanaz az eső esik, mint bárhol. Hiszen itt is meg lehet találni a világ közepét. Persze a föld drága. És egyre drágább. Nézem tovább Józsi bácsi kertjeit. Megyünk lefelé a dűlőúton.- Látja ez az új présházam, ‘mögötte ..négyszáz négyszögöl fiatal szőlővel. Nemrég vettem, ezért nem kell a többi, sok már az nekem — mondja. A falutól egykilométernyire esik a másik két darab földje. Az egyik ötszáz, a másik négyszáznyolcvan négyszögöl, zömmel kukorica van bennük. Az egyiknek a felén teng-leng még régi, öreg szőlő. „Noha" - mormogom magam elé. Az öreg nem hallja meg. — Látja ezt a szőlőt? - mutatja. - Ez még sokat terem. De ha akarja, kivágja és újat telepít bele . . . Nem vágom ki és nem telepítek - döntöm el magamban, miután megállapítom, hogy már tulajdonképpen nem is a földek, a kertek, hanem maga Józsi bácsi érdekel.- Tudja a téesz szántja meg ezeket nekem. Ők is vetik be. Ott dolgoztam náluk agronó- musként, most meg néhány éve rokkant nyugdíjas vagyok. Van egy sereg barátom a téeszben, mindent megcsinálnak . . . Ha akarja magát is beprotezsá- lom. Persze kell egy kis pénzmag imitt-amott . . . Látom Józsi bácsi élelmes ember. Sok területet eladott már a környéken, az utóbbi években, de még mindig rengeteg van neki. Ahogy a kukoricás-szőlősből kifelé ballagunk, azt mondja, ez is 180 forint négyszögölenként. Mutat még egy jókora kukoricást. Meglehet vagy nyolcszáz négyszögöl. — Az enyém — mondja. — Most pörösködök érte. Bonyolult ügy. De az enyém ez is, érti? — Értem . .. Megtudom azt is, hogy Józsi bácsinak a májával, a szívével és az Ízületeivel van problémája, innen a rokkant nyugdíjas- ság. — A napi két-három literemet azért megiszom most is, a fene enné meg — mondja. — Enélkül nem élet az élet. Hallottam a faluban, hogy néha bezárkózik az öreg présházba — mert csak ez a kedvenc helye — és napokig nem tudja előcsalogatni az isten sem. Megjárta a háborút, volt hadifogoly. Volt ez, volt az . . . Még falurossza is. De dolgozott égész életében. Kivéve az utóbbi öt—tíz évet, amikor többnyire másokkal dolgoztatott. Most egyszerűen csak: tulajdonos. — Lassan már ennek is vége — mondja. - A napszám minimum háromszáz forint. Ez még nekem is sok. Pedig van pénzem, elhiheti. — Elhiszem. * Mutatja a gépeit. Traktor, permetezőgép . . . Többféle is van és mind a leghivalkodóbb márka.- Kiváló - állapítom meg.- Micsoda? - kérdezi az öreg. — Hát maga, Józsi bácsi. Maga kiváló. Ha egyszer ennyi mindent összeszerzett, ennyi mindent alkotott az élete során. Erre úgy néz rám, mintha meggyanúsítottam volna valamivel. Valami szörnyűséggel. Majd maga elé mered, és hallgat hosszasan. Jó megállni ezekben a kertekben. Figyelni az ágak, levelek rezzenését. Kifürkészni a természet nagy ígéreteit. Menynyi kedves csábításnak teszi ki magát az ember, mennyi észszerű reményt, meríthet szólni nem tudó társaitól, a növényektől. Nagyszerűek ezek a kertek. Beléjük lehet feledkezni. Bá? egyik sem az a bizonyos bibliai és egyikben sem teremnek aranyalmákat a fák. Bebesi Károly
