Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-14 / 222. szám

Módosuló életmód Emberek és percek A Központi Statisztikai Hiva­tal legutóbb 1977-ben, azt meg­előzően pedig 1963-ban készí­tett országos időmérlegfelvételt. Mintegy 27 ezer kérdőív össze­vetéséből számították ki például azt, bogy egy mezőgazdasági gépkezelőnő átlagosan napon­ta 209 percet tölt különmunká­val. Az értelmiségi viszont mind. össze tíz percet. A főfoglalko­zástól az „egyéb és ismeretlen" tevékenységig az adatfelvevők a napi 1440 perc majd 50 fel­használási lehetőségét, azok egymáshoz való viszonyát vizs­gálták. így derült például ki, hogy — a köztudati képpel egyezően — valamennyi foglal­kozási ágban dolgozók, legfel­jebb néhány percnyi eltéréssel, nyolc órát alszanak naponta. Kivéve a mór említett gépkeze. lőnőt, akinek az éjszakai nyugo­dalma még az öt órát sem éri el. Hova tűnik a hiányzó mint­egy 190 perc? Egyebek között épületkarbantartásra, építésre és bővítésre. A gépkezelőnő ezekre a munkákra napi 110 percet fordít, ötvenszer annyit, mint az „egyéb szellemi foglal­kozású" kategóriába tartozó nőtársai. Meg is van tehát az alvástól elcsent idő döntő ré­sze... Több időt a művelődésre Az időmérleget eddig legát- fogóbban feldolgozó dr. Andor- ka Rudolf—Falussy Béla szerző­páros egyik tanulmányában ép­pen a munkát illetően állapítja meg: .......a magyar társada­l om tagjainak nagy többsége nagyon sok időt tölt el jövede­lemszerző munkatevékenységek, kel. Arra vonatkozóan, hogy ez a munka mennyire intenzív és hatékony, az egész napot fel­ölelő időmérleg-vizsgálat kere­tében nem kaphattunk informá­ciókat Az állandó munkahelyen és a különböző különmunkákkal eltöltött idő azonban minden­képpen fáradságos — akár ha. tékony a munka, akár nem, akár nagyon intenzív, akár ke­vésbé . . ." Ezzel el is érkeztünk életmódunknak, az élet minő­ségének egyik legsarkalatosabb kérdéséhez. Nyilvánvaló ugyan­is, hogy a jövedelemszerzésre fordított, a napi nyolc óránál lényegesen hosszabb idő az egyéni, a családi életszínvonal emelését szolgálja. Kétségtelen az is, hogy az egyebek között túlórában, magánházépítésben végzett többletmunkának jelen­tős szerepe volt a nemzeti jö­vedelem 1963—77 közötti meg. kétszereződésében. Felmerül azonban a kérdés: a jpvább- képzés, a tanulás, az agyat, a gondolkodást ugyancsak kar­bantartó, csiszoló művelődés je­lenlegi aránya meddig lesz ele­gendő a lépéstartáshoz, a ha­ladáshoz? Egyre több szakem­berben olyan időszakban fogal­mazódik meg ez a gondolat, amikor sarkunkban az elektro­nika forradalma, s szemünk előtt a termelő robotok reálisan be­látható képe ... Az időmérleg szerint a külön­böző szellemi foglalkozású fér­fiak átlagosan naponta 25—33 percet töltenek órán, előadá­son való részvétellel, egyéni ta­nulással és önképzéssel. A nem mezőgazdasági fizikai foglalko­zásúaknál ez az idő 2—9, a mezőgazdasági fizikaiaknál 1—4 perc. A szociológusok hozzáte­szik, hogy ugyanezen csoporto­sítás tanulsága szerint a nők kevésbé tanulnak tovább Ezért a nemek közötti — egyébként csökkenő — képzettségi, felké­szültségi különbség felnőtt kor. ban nő. De, hogy mégis hétköznapion hová helyezhető a fenti tanu­lásra fordított idő, arra egy pél­da: ha valaki heti 2x3 órát ál­doz valamely nyelv elsajátítá­sára, akkor átlagosan naponta ezzel 25 percet tanul. De hol van akkor még a szakirodalom, az újabb technikai eljárások el­sajátítása? Mindehhez talán csak annyit, hogy a tudományos forradalommal az egyetemen, a főiskolán megszerzett tudás mintegy 5—7 éven belül el­avul ... A magyar állampolgár idő­töltésében kimagasló helyen szerepel viszont a televízióné­zés. A szellemi foglalkozású a tévékészülék előtt átlagosan el­töltött napi 93 perccel tízszer annyit áldoz a műsorokra, mint a magnózásnak, lemezhallga­tásnak, a mozinak, a színház­nak, a hangversenyeknek, a ki. állításoknak, a múzeumoknak és sportrendezvényeknek együttvé­ve. A szakmunkás férfi hatod­annyi időben játszik gyermeké­vel vagy mesél neki, tanul vele —, mint amennyit a televízió előtt tölt. Van olyan csoport, amelyiknél mindössze tizenötöd annyit. Az adatok arányaiból következtethetünk a családi életre, a közművelődésre. Mégis csak egyet emelnék ki: a tele­vízió kulturális közvetítői fontos­ságának megfelelőbb mércét kellene állítani . .. A férfiak „háziasítása'* Nemcsak a munkában, a mű­velődésben, a szórakozásban, hanem az életmód más terüle­tén is jelentősen változtak az arányok. Például változásra, a „nőnek a konyhában a helye" szemlé­letmód átalakulására utal, hogy mindenekelőtt a szellemi foglal­kozásúaknál — lényegesen csök­kent a nőknek a háztartásban eltöltött ideje. A teljességhez: a férfiaké viszont nőtt. Több ku­tató úgy véli — nem kis opti­mizmussal —, hogy ez a ten­dencia más csoportoknál is kö­vetésre talált. Tény mindeneset­re, hogy az otthonok gépesítése megkönnyíti a férfiak „háziasí­tását". A nők általános foglal­koztatása, s — ebből eredően az arányosabb családi tehervi­selés — pedig sürgeti azt. Mélykúti Attila Ugyanilyen padlásra hordtuk a frissen mosott ruhát még a centrifuga előtti időkben, s né­mi korommal szennyezetten, ám jó illatúan vittük le másnak. Ak­koriban még tele volt a padlás mindenféle száradó ruhanemű­vel, de aztán terjedni kezdett a centrifuga és a csaknem száraz ruhát már senki nem hordta a padlásra: az egyre inkább lom­tárrá változott. Most más, igen hasznos célra újra felfedeztük a padlásokat! • Hajnóczy utca 15/b, 4. eme­let. Azaz a padlás, vagyis in­kább a tetőtér. Az utolsó lép­csőforduló sötét, az ajtó előtt állva nyomasztó közelségben a fejem fölött a mennyezet. Az „én padlásomon” egy csikorgó lemezajtó volt ezen a helyen. Itt üvegablakos lakásajtó van már, a lemezajtók mert kettő kell itt a kettéosztott félpadlá­sokhoz — kétoldalt. Milyen lehet belül? — tűnődöm egy pillanat­ra, aztán benyitok. Egymás mel­lett sorakozó helyiségek, ame­lyeket a tetőbe vágott abla­kok sora, meg a nyugati tűzfa­lon lévő nagyméretű ablak vi­lágit be. Kiss László BÉV-terve- ző most születő tetőtér-lakásá­ban vagyok, s Horváth István fogad, akinek mór kész lakása van néhány házzal arrább, a Hajnóczy utca 9/b-ben. Áprilisban költöztek be a gye­rekkel egy 15 négyzetméteres szívességi szobából. Horváth István még nem tud betelni a csodával, hogy nagyméretű — 76 négyzetméteres — otthona van, ahol még saját munkasa­rokra is szert tett. Végre tud dolgozni otthon. Fiatal ember, pici a gyerek. A jelenlegi lakás- viszonyok között nemigen szá­míthatott mihamar tanácsi ki­utalásé lakásra, másmilyenre meg az anyagiak miatt nem gondolhatott. Kapóra jött a te- tőtérbeépitési lehetőség, ami­hez az akkori munkahelye, a BÉV révén jutott (most a Hús­iparinál dolgozik). Közel két évig tartott az építkezés, sok saját és családi munka van benne. Most pedig el kellene készítenie a végelszámolást, vagyis rendezni közös dolgaikat a PIK-kel. Faggatom: mibe került az egész, s elmondja, hogy szám­lán 240-260 ezer forintot tud kimutatni, s ha a saját munkát is hozzáveszi, összesen mintegy 330 ezerre rúg a költség. Per­sze, a PIK felülbírálja az egé­szet és az ún. luxusmegoldáso­kat „lefaragja". Említi az egyik kollégát, aki közülük elsőként Horváth István új lakása végzett, nála kb. 60 ezret vettek le. Nem érti, miért. Hiszen, amit beépít, az a lakás értékét gyarapítja. Számolni kezd: „Te­gyük fel, hogy marad a 330 ezer forint és megállapítanak mondjuk 500 forint lakbért, ez azt jelenti, hogy 55 évig tart, amíg lelakom . . . Közben meg 2007-ig törlesztem havi hat­száz valahány forintjával az OTP-től felvett 150 000 forint kölcsönt. Az igazság az, hogy nekem az lenne a jó, ha most visszatérülne valami nagyobb összeg . .." • Kiss Lászlp bemutatja a ké­szülő otthonát. Innen indulunk, a nyugatra néző ablaktól (na­gyon szép a kilátás a Jakab- hegy felél). Ez egy eléggé nagyméretű szoba, amelynek a hátsó fala - a túloldalt levő kémények miatt - meg van tör­ve. Kétoldalt mezőtúri téglával borított a fal, a közöttük lévő kb. 80 centis beugró szekrény­sor, vagy beépített szekrény he­lye. Ezt a szobát hosszúkás elő­szoba köti össze a többi lakó- helyiséggel: a második szobá­val, a félszobával és a szom­szédos padlástérbe nyúló garde- robe-bal. Az előszobából nyí­lik a tágas fürdőszoba, a köz­ponti fűtés kisméretű gázka­zánjával, a W. C. és az L-alp- kú konyha. Ezt csak egy alcí- csony fal választja el a nagy­szobától, a két helyiség ilyen­formán egy tér lesz. A tetőn 7 kétrészes ablak van: a felső rész a ferde tetősíkot nyitja meg, az alsó rész függőleges, előtte mintegy méterre van a tető széle, a hófogórács. Ezen az oldalon alacsony a fal, ügyes bútorozással kell majd feloldani a lejtős mennyezet okozta kényelmetlenséget. A te­tőnek ez az alsó kis szöglete belül üres, s Kiss László most, hogy ezt szemlélgetjük, kap észbe, hogy ezt a részt is ki le­hetett volna használni valami kis „sufninak". • Kiss László és a többi tetőtér­beépítő egy üres padlásteret kapott. Az építési engedélyhez természetesen be kellett szerez­ni a három alattuk lévő lakó hozzájárulását, de — mint mondja — egyébként is célsze­rű bekopogtatni, bemutatkozni, mert mindvégig nagy. szükség van az alsó szomszédok támo­gató egyetértésére. Hónapokig Alakul az új lakás a padlástérben tartó munkát kell elviselniök, az pedig - házilagos kivitelezésről lévén szó - délutánokon, hét­végeken folyik a fejük fölött. Különösen szoros kapcsolat szükséges, amikor a vezetéke­ket kell felhozni az új, legfelső szintre. Kiss László elégedetten jegyzi meg — és a saját ta­pasztalatából azt Horváth Ist­ván is megerősíti hogy ed­dig simán ment minden. Két éve tort a munka, az építés végre a befejező szakaszban van, a költözést szeptemberre tervezik. • Az anyagbeszerzés a szoká­sos gondokkal járt, de ennél is problémásabb volt a rengeteg anyag feljuttatása. Kissnek sze­rencsére sikerült egy villany- motoros vitlát kölcsönöznie a vállalattól (valamiképpen meg kellene oldani intézményesen — a többiekre tekintettel - a kis­gép-kölcsönzést), így viszonylag könnyen és gyorsan feljutott a 13 köbméter homok, a 4 köb­méter kavics, a csaknem 25 má­zsa cement, az 1600 tégla, a mészhidrát, a salakgyapot . . . A kőművesmunkákból még jócs­kán kivette a részét, de a szak­Szokolai István felvételei ipariakhoz már nem nagyon tudott hozzászólni. Inkább a szakmájában vállalt mellékmun­kát, a temérdek kiadás fedezé­sére. A lakás szigeteléséről beszé­lünk. A ferde tetősík elég vas­tag - deszka, kátránylemez, so- lakgyapot, perlites vakolat van egymáson, mindez együtt kitű­nően szigetel, s elsősorban a nyári nagy hősugárzás ellen véd. A déli fekvésű ablakok vi­szont tavasszal és ősszel „rá­dolgoznak" a fűtésre: felfűtik a lakást, igy aztán a hőérzékélők kevesebb energiát kérnek a gázkazántól. • Újra az elszámolásról . .. Azonos véleményen vannak, s nem értik, miért nem számolják el az értéknövelő felszerelése­ket, berendezéseket annak a kompenzálásaként, hogy ők voltaképpen az állami lakásál­lományt gyarapítják. „Vannok apró bosszúságok - jegyzik meg, amikor búcsúzunk —, de még igy is érdemes végigcsi­nálni, hiszen végül is könnyeb­ben jut lakáshoz az ember. És évekkel előbb . . ." Hársfai István Sokac lakodalmas Zágrábban Mindenhol nagy derültséget keltett a sokac lakodalmas vidám je­lenete, a lányokat őrző gazdalegény és az ördög vetélkedése. Egyirányúsították Jugoszlávia első autóútját! — ötlött fel ben­nünk szombat reggel Eszéktől nyugatra a belgrád—zágrábi autóúton. Ugyanis, amíg autó­buszunk a jobb oldali sávban szabadon gyűrhette maga mögé a kilométereket, addig a szom­szédos sávban, velünk szembe jövő, végeláthatatlan gépkocsi­folyamban egymást tolták a járművek, illetve töltőállomáshoz érve 7—8 kilométereken át áll­tak, maguk közé zárva az üzem­anyaggal rendelkező kocsikat is. Egyáltalán, ki maradt ezen a felforrósodott hétvégén Zágráb, ban? Az egymilliós horvát főváros valóban csendesen fogadott bennünket. Túl csendesen. Sem a kihalt utcák, sem az aznap megjelent lapok nem jelezték, 4. HÉTVÉGE hogy másnap ott, a Medvenica hegykoszorújával övezett város­ban kezdődik a hagyományőrző népi együttesek legnagyobb európai fesztiválja. Csupán az egyetemek központi menzáján volt felfedezhető némi mozgo­lódás, ahol a sorban érkező együtteseket fogadták és azok egy-egy rövid énekkel és tánc­cal köszöntötték a meghívókat. Másnap hajnalra azonban alaposan felbolydult a város. Jugoszlávia köztársaságainak és tartományainak 41, Ausztrália, Ausztria, Csehszlovákia, Dánia, Kína, Magyarország, Románia, Spanyolország és a Szovjetunió egy-egy néptáncegyüttese vo­nult végig Zágráb utcáin, da­laival, zenéjével, táncaival invi­tálva a helyieket és turistákat az immár 17. alkalommal meg­rendezendő néptáncbemutató központi helyére, a Köztársaság térre, A reggel fél 9-kor indult csoportok délelőtt 10 órára több mint 5000 embert csaltak a központi téren felállított, röp­labdapálya nagyságú bemutató­színpad köré. A csoportok megismertetését jelentő rövid programok, majd a résztvevő nemzetek himnu­szainak eljátszása, zászlóinak felvonása után több mint 1500 népviseletbe öltözött táncos, ze­nész, énekes egyszeriben meg­szállta a várost. Színpaddá vál­tak utcák, terek, parkok, piacok, raktárak, éttermek, üzemi étkez­dék, iskolák tornatermei és tömbházak udvarai. Jóllehet a szervezett bemutatókat három helyen — a Köztársaság téren, az Óvárosban lévő Jezsuiták te. rén felállított színpadokon, va­lamint a nagy horvát zeneszer­zőről, Vatroslav Lisinskiről elne­vezett, 1700 nézőt befogadó új koncertterem hatalmas színpa­dán voltak — az érdeklődő és értő hazai közönség bemutató­vá emelte valamennyi csoport minden egyes fellépését. A mohácsi Bartók Béla Mű­velődési Központ délszláv ha­gyományőrző együttese az első nap estéjén, Kaproncán lépett közönség elé. Jóllehet a be­mutató időpontjában felhősza­kadás zúdult a városra, nagy közönség gyűlt össze a Podrav- ka gyár hatalmas ebédlőjében és tapsolta végig a mohácsiak, a szlovákiai, valamint a spa­nyolországi San Sebastian tán. cosainak programját. Másnap a zágrábi papírgyárban és az Óvárosban lévő színpadon, míg kedden a város nyugati részé­ben lévő NA-MA (Narodnia- Magazin) áruház előtt és dél­után a gyermekszanatóriumban, hódították meg a közönséget. Az igazi szakmai és közön­ségsikert azonban a Lisinski koncert-teremben adott prog­ramjukkal aratták. Igazolva Bar­tók és Kodály véleményét: a népdal, a népzene és a néptánc autentikus tolmácsolásban meg­állja helyét a leghíresebb kon­certtermek legigényesebb kö­zönsége előtt is. Az ötnapos fesztiválon a mohácsi sokac la­kodalmas megérdemelten váltott ki nagy közönségsikert, és kap. ta meg a szakmai zsűri elisme­rését a kosovói Dragas, a ro­mániai Dombravita és a spo- nyolországi San Sebastianban működő baszk együttes produk­ciójával együtt. Kapu László Fotó: Dragovócz Márk Tető­tér­be­építök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents