Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-10 / 187. szám

A Pécsi Nyári Színház új játékhelye a szoborparkban. Az amfiteátrumszerűen kiképzett nézőtér előtti játéktér kiválóan alkal­mas kamaraművek előadására. Képünkön a színpadavató Rezekc. balettműsorban a Pécsi Balett négy táncművésze. Két balettest és egy matiné Jegyzetek a Pécsi Nyári Színház első bemutatóiról Az idei Pécsi Nyári Színház programja a Kodály-centenári- um jegyében alakult ki. A mű­vek jelentős része Kodály-alko- tás, vagy a Kodály zenéjének inspirációja alapján készült. A Szabadtéri Táncszínen meg­nyitó díszelőadásként három felújított Kodály—Eck balett került bemutatásra, a Nyá­ri este, a Csellószonáta és a Felszállott a páva. SZABADTÉRI Az 1970-ben bemutatott Nyá­ri este c. kompozíció a felújí­tás során némiképpen át is ala­kult. Az eredeti műben szerep­lő Katona—Pásztor és Leány hármasból most a Leány szere­pe emelkedett ki, a mindenkit meghódítani akaró, mindig másba szerelmes naiv fiatal. Zarnóczai Gizella táncával és mimikájával nagyszerűen érzé­keltette azt az átalakulást, amellyel eljut cselekedeteinek felismeréséig, és a csapongó' fiatal lányból magára maradó, megtört és társtalan ember vá­lik. A Csellószonáta nem so­rolható a legsikerültebb balett­művek közé. A zene az egy hangszer ellenére is, több téte- lességé&el változatos mű, bár gondolatközlése elvont. A tánc­ban viszont az egytémájúság uralkodott, egy hisztérikus nő pantomimjátékát láthattuk. Szaggatott, ideges, befejezetlen mozdulatok jelezték lelki vilá­gát, amit kitűnően ábrázolt Bretus Mária. A témán viszont sem a jó előadás, sem az avantgárd jellegű díszlet és kellék nem tudott segíteni. A lavór, a sámli, a zsákból kirá­zott, egész színpadot elárasztó színes rongytömeg, az öngyil­kossághoz előkészített kötél, a lukas paraván vászon, számom­ra mind hatástalan, tartalmat­lan eszközök maradtak csupán. A befejező mű, a Felszállott a páva szép zárószám volt, híven tolmácsolta a páva csodaere­jéhez fűződő népi hiedelmet. Eck Imre hatásos csoporttáncai mellett nagyszerűen érvényesült a pávát megjelenítő Tamás Gyöngyi elegánsan szép moz­gású és páva-elképzeléseinket hatásosan megvalósító tánca. SZOBORPARK Igazi rekkenő nyári délelőttön került sor a villányi Szoborpark­ban az ott dolgozó küfjjldi és hazai művészek által nemrég elkészített nézőtér, illetve já­tékhely avatására. Remekül megválasztott helyen, a szép kilátással bíró kisméretű sza­badtéri színház kamaraművek előadására inspirál. Az avató­ünnepségre hivatott balettbe­mutató koreográfusa Hetényi János volt. Rezek c. tréfás, ko­mikus hatású balettsorozatában a reneszánsz kor társastáncai­tól korunkig — főképp a játé­kos lépés- és mozgáselemek felhasználásával — remekül si­került, matiné műsort alkotott. Külön említésre méltó a sorozat befejező darabjaként látott Chaplin-komédia. A koreográfia alapja Háry Balázsnak, a Ne­velők Háza rézfúvós ötösének ajánlott „Ftommage a Charlie Chaplin, a nagy diktátor emlé­kezetének" c. zenemű. A zenei együttes - Tamás János (trom­bita), Gyurkó István (trombita), Végh Csaba (kürt), Bence Zsolt (harsona) és Medgyes László (tuba) - zenei élményben ré­szesített bennünket. Muzsikájuk táncos változatát nagyszerű előadásban láthattuk a tánco­soktól: Bretus Máriától, Paro- nai Magdolnától, Bauer József­től és Körmendi Lászlótól. BARBAKAN Lót leányai címmel Goldmark Károly hegedűversenyének fel- használásával készített kamara­balettet Eck Imre. A közismert történet: Sodorna és Gomora elpusztítása a két város er­kölcstelensége miatt, Lót fele­ségének sóbálvánnyá válása. A balett azzal a momentummal foglalkozik, ami ez után törté­nik, amikor a két leány egyedül marad idős apjával, és lelis­merik azt, hogy tenniök kell valamit, mivel nemzetségük ki­hal, hisz senki élőlény nem maradt meg körülöttük. A nem­zetség fennmaradása ügyében idős apjukat leitátják, gyerme­ket fogannak tőle, ezáltal él tovább a moábiták és az am- moniták törzse. Az idősebb lány megszemé­lyesítője Bretus Mária a fele­lősség felismerését, majd nász­táncában és ezt követően a ki­halás rémétől való felszabadu­lás örömét táncolta el. A ki­sebb lánynak hiteles életre kel­tője Paronai Magdolna volt. Bája, kedvessége, mozdulatai­nak őszintesége annak a gyer­meklánynak a látványát keltet­ték, aki nemcsak követi nővé­rének szavait, nemcsak azono­sul vele (Bretus és Paronai kettőse), de tudatára ébred, felfogja cselekedeteiknek a szükségességét. Lót szerepét Eck Imre táncolta. Felfogásá­ban, megjelenítésében azt az öreget láthattuk, aki lányai ter­véről mit sem tudva issza a ká­bító italt, majd táncol archai­záló ritmusú, tragédiát hordozó násztáncot leányaival. A kis színtér, a nézők közel­sége a táncosoktól nagyon ki­dolgozott, precíz munkát ' igé­nyel. Ez különösen az arcjáték­ban és a táncok mozdulatai­ban jelentkezik. Az egységes mozdulat az egységes gondolat hordozója. Technikailag és tar. talmilag egyaránt jól megfo­galmazott és nagyon szépen megkomponált kamaraműben gyönyörködhettek a nézők. Fonay Zsuzsa Lót és lányai. (Paronai Magdolna, Bretus Mária és Eck Imre) Fotók: Cseri László A milánói makaróni titka Heti két szabadnap - több kulturális lehetőség? Talán nincs jogom haragud­ni a könyvtárosra, alki azt állí­totta, hogy szombaton és va­sárnap nem érdemes a könyv­tárat nyitva tartani. Ő tudja. Bizonyára kipróbálta. Miféle jo­gon ítélem meg őt? Milyen jo­gon akarom megszabni a mun­kaidejét? * És a népművelőre? Rá tán haragudhatok, hogy szombatra nem tervez progrtímot? Neki is jár a szabad szombat. És ő is példákat tud citálni arra, hogy a szombat délelőtti rendezvé­nyek megbuktak az érdektelen­ség miatt. Meggyőző érvelés, Már-már elfogadnám, ha nem jutna eszembe a milánói makaróni családi története. Ezzel a sokak által kedvelt' ételfajtával egyik sógornőm várt bennünket családi össze­jövetelre. Gyermekeim még so­ha nem kóstolták és — rossz 8. HÉTVÉGE szokás, de mit tegyek? — nem akarták megízlelni sem. Mi, felnőttek nem sokat kérettük magunkat, hozzáláttunk a tel­jes mennyiség elpusztításához. Egy idő múlva a fenséges étket újra felkínáltuk a gyerekeknek, ínycsiklandó jelzőkkel ecsetelve annak nagyszerűségét, és a nagyobbik fiam végül megkós­tolta. Láttam, rajta, hogy ízlik neki a falat, és csak megala­pozatlan véleményéhez _ való konok ragaszkodása miatt húz­za el a száját. Amikor második alkalommal, másutt vendéges­kedvén, ismét találkoztak gyer­mekeim a milánói makarónival, a nagyobbik már szó nélkül tüntette el a saját adagját. S ■mostanában, otthon, ha Ger­gőn múlna, a vízcsapból is mi­lánói makaróni ereszkedne alá. Még rövidnadrágos népmű­velő koromból tudom, hogy az új kezdeményezések nem arat­tak tomboló sikert csupán attól, hogy újak voltak és kezdemé­nyezések. Hosszú harcnak, a közönség meggyőzésének, a lappangó igények felkeltésének kellett követnie az adott prog­ram vagy művelődési forma meghirdetését. Hogyne lenne szükséges ez a küzdelem akkor, amikor a magyar történelemben először szeretnénk kulturális le­hetőségeket teremteni milliós tömegek számára heti két sza­badnapon? Mert el kell ismer­nünk — elegendő tapasztala­tunk van már róla —, hogy nem csupán a munkára neve­lés okozhat problémákat egy társadalomban. A szabad idő bölcs eltöltésére való késztetés legalább ilyen gondokkal jár. Sőt! A munka elvégzésére ró- kényeszerít az anyagi szükség, kereteit megteremti a képzett­ség, a munkaidő és a munka­hely. De mi kényszerít arra, hogy a szabad időben művelőd­jünk, szórakozzunk, sportoljunk? Szabad idős szokásaimat mi határozza meg? A közösségi hagyomány, mint egykor? Nem­igen! A régmúltból már csak a kocsma maradt élő s napi szo­kás. Nagy az iskolák és a közmű­velődési intézmények felelőssé­ge. Az iskoláké, mert érzéke­nyebb emberi életkorban alaki- hatnak ki új szokásokat, az in­tézményeké, mert hétvégi kul­turális kezdeményezéseik élet­módformáló lehetőséggé vál­hatnak. S hoqy a népművelő­nek is szüksége van a szabad­napra? Igen. De legyen ez a nap a kedd, a csütörtök vagy a péntek. Akár mind a három. De a szombat, a . vasárnap és a tévéadás nélküli hétfő nem. S ha ehhez az szükséges, hogy vasárnap is dolgozó pékekhez, buszvezetőkhöz vagy bányá­szokhoz hasonlóan túlóradíjat kapjanak, ám kapják meg azt. Őket is meg kell fizetni azért, mert a hétvégét nem a család­jukkal, hanem a köz szolgála­tában töltik! S hogy miből? A hétvégi kulturális vállalkozások nyereségéből. A játszóházak, a szombatra-vasámapra áthelye­zett közhasznú tanfolyamok, az utazási irodákkal közösen szer­vezett kirándulások, a játék­termek és a szórakoztató prog­ramok bevételéből. Mert lehet, hogy a milánói makaróni kezdetben nem ízlik az ember fiándk. De ha rájön az ízére, mert ízlése szerint van elkészítve, biztosak lehetünk benne, hogy megfizeti az árát. N. G. Orvos­egyetemi kutatások Pécsett Lehet, hogy Galilei még nem tervezte meg a kutatá­sait, ma atonban nehéz vol­na úgy folytatni tudományos tevékenységet, hogy a kutató évekre előre ne vetne számot a lépéseivel. Különösen a ter­mészettudományok területén fontos a tervezés, hiszen itt egész kutatócsoportok műkö­dését kell összehangolni, mű­szereket kell rendelni; nem­egyszer egymás javára kell lemondaniuk egy-egy elkép­zelésükről a kutatóhelyeknek. A mai tudományos munkát igen nagy százalékban - a pénz, a korszerű műszerezett­ség határozza meg. Nem ti­tok, hogy egy kis ország ku­tatói ezen a téren hátrány­ban vannak a gazdagabb ál­lamok tudományos műhelyei­vel szemben. A magyar orvosi kutatás egyik nemzetközilea is elis­mert bázisa a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem. Kutatási tervei az Egészségügyi Mi­nisztérium VI. ötéves tervéhez kapcsolódnak. A minisztérium legfonto­sabb célja ebben a tervcik­lusban az, hogy felkészítse intézményeit a magasabb színvonalú, korszerűbb, egész­ségügyi ellátásra. Lényegében ennek rendelik aló most a tudományos kutatást. Exten- zív fejlesztésre ezen a tár­cán belül sincs mód, ezért súlypontozzák a feladatokat, szerkezeti-szervezeti változá­sokat kívánnak végrehajtani. Ezek azonban alapjaiban^ nem változtatják meg az egészségügyi ellátás eddigi rendszerét. Egyebek között ar­ról van szó, hogy regionális központokat kívánnak létre­hozni. olyan jól felszerelt in­tézményeket, amelyek több megye speciális betegellátá­sát is képesek elvégezni. Pél­dául a művese-kezelést lehe­tetlen volna minden kórház­ban megvalósítani, de a re­gionális központokban föl­szerelt állomások hatásos se­gítséget tudnak nyújtani a rászorulóknak. Ezeket az in­tézményeket a korábbi ta­pasztalatok alapján jelölik ki, s rendszerük behálózza majd az egész országot. A minisztérium ezen elkép­zelései a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetemen folyó eddigi kutatásokat nem befolyásol­ják. Változások csak részlet- kérdésekben vannak. Mielőtt az egyetemnek a VI. ötéves tervhez kapcsolódó kutatásait nagy vonalakban ismertet­nénk, tekintsük át, hogyan is történt egy-egy kutatási té­ma elfogadása. Az előző tervperiódus utol­só évében az Egészségügyi Minisztérium tudományos' és kutatási főosztálya részletes, beszámoló rendszerű kérdő­ívet bocsájtott ki, amelyet a kutatóhelyeknek kellett meg­válaszolniuk. A kutatócsopor­tok lényegében önértékelést végeztek, feltüntették ered­ményeiket, publikációik szá­mát a konfereciákon való részvételt, egyszóval minden olyan adatot, amelyből a ku­tatás eredményességére, vagy eredménytelenségére követ­keztetni lehet. Viszonylag tár­gyilagos mércének tekinthető az úgynevezett nemzetközi ci- tációs index is, ameiy a világ legjobb tudományos folyóira­taiban megjelent közleménye­ket veszi figyelembe, szerzők és témák szerint (E mutató alapján a pécsi orvosegye­tem több intézete elismert kutatóhelynek számít). Az önértékelések tanulmá­nyozása után a POTE tudo­mányos bizottsága — szükség esetén szakértők bevonásá­val — összegzést adott, és a teljes dokumentációt fel­küldte az Egészségügyi Mi­nisztériumba. Itt szakbizottsá­gokban megvitatták a témá­kat és döntöttek elfogadásuk­ról. E beszámolók alapján á minisztérium erre a tervidő­szakra 17 tudományos fő­irányt szabott meg. Az ezek­hez csatlakozó témákban mind a már eddig is ered­ményes kutatóhelyek, mind az új tervvel jelentkező kutató- csoportok pályázhattak. A pályázat elbírálása után a Pécsi Orvostudományi Egye­temen 35 témába folyik tár­caszerű kutatómunka. A Magyar Tudományos Aka­démia külön támogatja az anatómiai, biofizikai ’ és élettani intézetben, valamint a központi elméleti laboratóri­umban folyó egyes kutatáso­kat. KGST szinten végez ku­tatásokat az izomműködéssel és a szervezet vízháztdrtásá- val kapcsolatban a biofizikai intézet. Meg kell említeni a nem­zetközi kapcsolatokon alapuló tudományos munkát, amelyet az egyetem kutatói kétoldalú egyezmények keretében vé­geznek. így például közös té­mát tanulmányoznak egyes intézetek moszkvai, leningrá- di, Ivovi, obcsinszki, szuhumi, valamint berlini, erfurti, jénai, pozsonyi és turócsszentmár- toni kutató csoportokkal. Fi­gyelemre méltóak az egyéb hatóságok által támogatott kutatások is, köztük a Pécsett különös fontossággal bíró bányaegészségügyi vizsgála­tok. összességében mintegy nyolcvan nagyobb témában folynak kutatások a Pécsi Or­vostudományi Egyetemen. Nagy szám ez, mögötte egy­re inkább elismert minőségi munka rejlik, ami annál is inkább figyelmet érdemel, mert műszerezettség tekinte­tében a POTE sem tartozik a nemzetközi élvonalhoz. A ter­vezéskor ehhez kellett iga­zodni. Kiderül ez abból az előterjesztésből is, amelyet a tervjavaslat elkészítésekor fo­galmaztak meg. Záró sorait idézzük: „A POTE kutatásfejlesztési tervei magukban kell hogy foglalják az egészségügyi el­látás szakmapolitikai céljai!, az irányító szervek határoza­taiból adódó, és a nemzet­közi együttműködésből faka­dó feladatokat. E feladatok megoldása koordinált oktató- nevelő és gyógyító-megelőző intézkedések végrehajtását is feltételezi, azonban középtávú kutatási tervünk oilvan reális elemekből építendő fel, hogy a rendelkezésre álló szellemi kapacitások, anyagi—műszaki eszközök, együttműködési le­hetőségek segítsék a körvona­lazott feladatok megoldását, biztosítsák azok igényes szin­tű tudományos hátterét." H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents