Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-10 / 187. szám

Intenzív részleg, infarktusos rehabilitáció Korszerűsödik a Tüdő­gyógyintézet Komoly fejlesztés előtt áll a Megyei Kórház tüdő­gyógyintézete. Egy, a me­gyénkben eddig megoldat­lan probléma szűnik meg a jövő év végén kezdődő építkezéssel. A Megyei Kórház I. sz. belgyógyászati osztályának 30 ágyán működik az in- farktus és egyéb szívbeteg­ségek akut ellátása. Az in­farktuson átesett betegek utógondozására, rehabili­tációjára azonban nem volt lehetőség. A Tüdőqyógyintézet „A” osztálya viszonylag olcsó megoldást kínál. Emeletrá­építéssel kialakítható a re­habilitációs osztály, ágyan­ként mintegy 400 000 forin­tos költséggel. A megye po­litikai és egészségügyi ve­zetése támogatta ezt a fej­lesztést, az Egészségügyi Minisztérium pedig segítsé­get nyújt a megvalósítás­hoz. A tervéket már meg­rendelték a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál, a kivi­telezési kapacitást a Ba­ranya megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat biztosítja. Az elképzelések szerint 1985. év végére el­készül az új osztály. Ezzel megvalósulhat az, hogy egy intézmény keretén belül elvégezhető a szívbetegsé­gek felkutatása, gyógyítá­sa, gondozása és rehabili­tációja. Az 1964-ben emelt épü­let belső, teljes épületgé­pészeti rekonstrukciójára van szükség még az eme­letráépítés előtt. Ez, sajnos nem jár minden kényelmet­lenség nélkül. Panaszkod­nak is a betegek, hogy egy-egy emeleten hosszabb ideig használhatatlanok a WC-k, mosdók. Ez, sajnos egy ilyen átalakításnál el­kerülhetetlen, legfeljebb a kivitelezők is átéreZhetnék a higiénia és a gyors mun­kavégzés fontosságát. Egyébként a fejlődésről nemcsak jövő, hanem már múlt időben is beszélhe­tünk. Megteremtődtek az in­tenzív pu'lmonológiai ellá­tás feltételei is egy 4 ágyas intenzív részleg kialakítá­sával, amely megyei felada­tokat lát el. K. Gy. Pécsi akadémikusok Flerkö Béla n—ti A Magyar Tudományos Aka­démia legutóbbi közgyűlésén három új pécsi akadémikust választott — őket már bemu­tattuk —, de volt ennék a köz­gyűlésnek még egy pécsi vo­natkozása: Flerkó Béla, az aka­démia levelező tagjainak sorá­ból a rendes tagok közé lépett. A Pécsi Orvostudományi Egye­tem rektorát, az Anatómiai In­tézet igazgató professzorát min­denekelőtt arról kérdeztük meg: mit is jelent az akadémikusok esetében ez a kettősség? — Ez hagyományos megkü­lönböztetés a Magyar Tudomá­nyos Akadémián, de más nem­zetek akadémiáin is. Régebben elég lényeges különbség volt a kétféle tag között. A levelező tag ugyanis nem rendelkezett az összes jogokkal, például nem volt tisztségre megválaszt­ható. Az utóbbi évtizedekben ez a megkülönböztetés meg­szűnt. Ma a jogokat illetően nincs is különbség, a levelező tag épp úgy megválasztható akadémiai tisztségekre, teljes szavazati joggal vesz részt az illető osztály ülésein, és így to­vább. Egy ízben szó is volt ar­ról, hogy egészen meg kellene szüntetni a kétféle tagságot, de azután ezt az ötletet a hagyo­mánytisztelet jegyében elvetet­ték. Úgyhogy ma csak bizonyos fokozatbeli differencia létezik, noha levelezőből rendes taggá ugyanúgy, két ajánlóval, a megfelelő szavazattöbbséggel lehet válni. — ön 1970 óta az akadémia levelező tagja volt. A mostani változás nyilvánvalóan a köz­ben eltelt tizenkét esztendő eredményeiből következik. Az ajánlás kiemeli, hogy Flerkó Béla tudományos munkássága a neuroendökrinológia szapo­rodásbiológiai aspektusai köré csoportosul, és hogy levelező taggá választása óta 43 jelen­tős tudományos közleménye lá­tott napvilágot. Hogy tudná az utolsó évtized kutatásait össze­foglalni? — Már korábban is az agy­allapi mirigy azon hormonjainak szabályozásával foglalkoztam, amelyek a petefészek és a he­re működését irányítják. E hor­monok elválasztását az agyve­lő bizonyos idegsejtjei által ter­melt neurohormon (lutenizáló hormon-releasing hormon, rö­vidítve ezt LH—RH-nak jelölik) szabályozza. Az elmúlt tíz év­ben főleg az LH—RH-t termelő idegsejték agyon belüli elhelyez­kedésével, illetve az e sejtek­ből kiinduló és a hormont az agyalapi mirigy speciális ér­rendszerébe juttató agypályák lokalizálásával foglalkoztam. E kutatások immunhistológiai módszerrel folytak, amely köz­vetlenül alkalmas a neurohor­mon, illetve az azt tartalmazó idegi struktúrák kimutatására. Ezt a módszert eqyik munka­társam, Sétáló György hozta haza külföldről, s ő fejlesztette ki azt a laboratóriumot, ahol ezeket a vizsgálatokat végezni tudjuk, s ahol egyébként a módszert már sok hazai és kül­földi kutató elsajátította. — Mi ezeknek a kutatások­nak a jelentősége? — A hormontermelő struktú­rák agyi helyzetének kimutatá­sával lehetővé válik, hogy az­után ezeknek a struktú­ráknak a kísérletes elpusztításá­val vagy elektromos ingerlésé­vel a korábbinál pontosabban tudjuk vizsgálni az idegrend­szer szerepét olyan alapvető bio­lógiai folyamatokban, mint pél­dául a peteszolgáltatás. Más­részt a neurohormonhoz hason, ló szerkezetű molekulák előál­lításával lehetőség nyílhat a peteszolgáltatás serkentésére vagy gátlására. Azaz esetleg a jelenleginél jobb, ti. bizonyos mellékhatásokat nélkülöző ovu­lációgátló szer előállítására nyílhat lehetőség. — S min dolgozik jelenleg és a következő időben? — Munkatársaimmal tovább kívánjuk tisztázni a rendszer kapcsolódásait. Egy budapesti kémikus csoporttal együttmű­ködve pedig a mesterségesen előállított molekulákkal továb­bi állatkísérleteket végzünk, amelyeknek célja tehát egy tar­tós ovulációgátlás elérése. — Flerkó Béla hazai és nem­zetközi tisztségeit, tudományos rangjait nehéz lenne felsorol­ni, arra kevés lenne a helyünk. Mindenesetre tudjuk, hogy a Nemzetközi Agykutató szerve­zet végrehajtó bizottságának tagja már évek óta, s jelentős posztot tölt be a Nemzetközi Neuroendokrinológiai Társaság­ban is, ahol nemrégiben külö­nös megtiszteltetés is érte. Mi is volt az? — A tudományág egyik nagy alapítója, Geoffrey Harris (aki­nek fényképe itt függ a falon) emlékére a társaság évente egy emlékelőadást rendez, a negyedik ilyet a társaság sza­vazata alapján én tartottam. — Hol járt legutóbb? — Finnországban, ahol a ku- opioi egyetem díszdoktorává avatott. — És hová utazik legköze­lebb? — Azt még nem tudom ... — Milyen tisztségei vannak az akadémián, s mi jelenti ott a legfőbb elfoglaltságot? — A biológiai osztályban dolgozom, de a legtöbb elfog­laltságot az jelenti, hogy a Tu­dományos Minősítő Bizottság Elméleti Orvosi Szakbizottságá­nak vagyok a tagja, a rni dol­gunk a beadott disszertációk át­nézése, véleményezése, s mond­hatom, ez valóban elég sok munkát jelent. — Különösen, ha hozzátesz- szük, hogy egy cikluson, vagyis három éven át a POTE rektora volt, és továbbra is az lesz ... — Igen, az Egyetemi Tanács egy újabb hároméves ciklusra megválasztott rektornak. Ez igen fáradságos és felelősség- teljes feladat. — Utolsó kérdésünk a pécsi egyetem rektorának szól. Mit jelent az egyetemnek, hogy ta­nárai közül hárman az akadémia új tagjai lettek? — Egy egyetem reputációjá­hoz jelentős mértékben hozzá­járul, hogy tanárai közül meny­nyien tagjai az akadémiának. Ahogy visszagondolok, tőlünk több mint egy évtizede nem választottak meg új tagokat. Annál nagyobb öröm, hogy mást egyszerre hármat. így jelenleg hat akadémikusa van a pécsi egyetemnek, ami jó aránynak számít. Különösen ha fiqyelem- be vesszük, hogy közülük Don- hoffer professzor két cikluson át az orvosi osztály elnöke volt. A jelen ciklusban pedig Tigyi József, a biológiai osztály elnö­ke. A pécsi egyetem negyed­századdal ezelőtti nagy korsza­kában is éppen ilyen volt az akadémikusok aránya. Az ak­koriak közül, néhányon elmen­tek. Ernst Jenő, Lissák Kálmán, örökre: Azért reméljük, hogy a pécsi egyetem tudományos rang­ját, a folytonosságot a jövőben is biztosítani tudjuk. Hallatna E. Egymillió brojler­csirke évente A szalántai baromfiprogram Másfél éve indították a sza­lántai Hunyadi Tsz baromfi­programját, ami új színt visz a tsz tevékenységébe és jelentő, sen növeli majd a tsz árbevéte. lét. A terv: évi egymillió broj­lercsirke előállítása, azaz 150 vagon hús termelése. Az új profil a szalántaiak nagy tervének egyik szerves ré­sze: a VI. ötéves tervidőszak, ban évente 20 millió forinttal akarják növelni a termelésüket, éspedig változatlan, tehát fél­ezres létszámmal. Tavaly meghonosították az ipari termelést, gazdaságilag is megérte a lakatosüzem és a"z acélöntöde létrehozása. A brojler mellett a kukorica miatt is döntöttek, takarmányuk ugyanis van, évente 1400 va­gon kukoricát termelnek és ab­ból ezer vagonnal értékesíte­nek. A Hunyadi Tsz társult a nádudvari Vörös Csillag Tsz­szel, az 10 millió forinttal tá­mogatja a szalántai brojlerter­melést. Tavaly elkészült az első két baromfiól, amit az idén, jövőre és 84-ben is 2—2 követ. Az 1010 négyzetméteres ólak évente hat­szor bocsátanak ki 20-20 ezer, 51 napos brojlert. A tavalyi „kí­sérleti” év eredményei biztató­ak: az elhullás jóval a terve­zett alatt maradt, egy kiló csir­kehúst 2,4 kiló abrakkal állítot­tak elő, és a szállítási átlag­súly elérte a 1,73 kilót. A sza­lántai Hunyadi Tsz ez év január 1-től tagja a Baranya megyei Baromfifelvásárló és -forgalma­zó Közös Vállalatnak. Idén a tsz építőrészlege két baromfiólat ad át: az egyiket július, a másikat szeptember közepén telepítik brojlerekkel. Bányászdinasztiák Szuboticsék Kezicsókolom utcának hív- ták régen, mert itt laktak a bónyatűzol- ták és az al­sóbb beosztá­sú bányatisztviselők. Ez volt a legutoJs_ó ilyen építkezés itt, Vasas ll-n, és a mostani D utca akkoriban a legmodernebbnek számított a bányászkolóniák között. ' Régi hangulatát még ma is őrzi. A sorház lakásainak be­járata hátulról az udvarból nyílik sorban egymás mellett. A parányi kis előkerteket rá­csos kerítés veszi körül, ame­lyekre futórózsa, muskátli és még sok más virág kapaszko­dik, támaszkodik. Szemben ve­lük fásházak, széntárolók, „suf­nik”, meg az udvari vécék. Mert ez az egyetlen, ami a múltból roég változatlanul megmaradt. A lakásokat mo­dernizálták, az egykori szoba­konyhák kétszobás, vízvezeté­kes, kis fürdőTülkés, manzárd­szobás lakásokká változtak, a konyhát az egykori szuterénból alakították ki. Vasas ll-n, mikor a cím után érdeklődtem, mindenki tudta, hol lakik Szubotics György nyugdíjas bányász. — Igen, mindenki így ismer — mondja a vékony szemüve­ges férfi —, pedig már jó pár éve, hogy meg kellett változ­tatni a nevem. Az úgy történt- kezdi a mesét —, hogy apám szerb volt, rosszul tudott ma­gyarul, a keresztapám meg se- hogyse. Ő diktálta be keresz­telőkor a nevem, hogy Szubo­tics Georg. Ezt a pap rosszul értette és úgy irta be: Szubo- tity Gyula. Persze erről mit sem tudva iskolában, később munkahelyen a család ősi ne­vét használtam. Hanem most pár éve kellettek valami hiva­talos okmányhoz az anvakönyvi adatok és akkor derült ki az elírás. Hiába bizonygattam, hogy se apámnak, se nagy­apámnak nem ez a neve, nem számított. Átírtak minden ira­tot. fiamnak is, unokámnak is, c személyi igazolványt is lecse­rélték. — Azt mondják a maga csa­ládjában mindenki bányász.- A sor csak az apámmal kezdődött, a nagyapámék még juhászok voltak. 1919 táján to­boroztak embereket az új bá­nyákhoz, apám akkor jött az akkori Thomen-bónyába. Rend­kívül szorgalmas, eszes ember volt. Bármit rábíztak, megcsi­nálta. Az osztrák bányamester annyira megkedvelte, hogy azt mondta, ha írni, olvasni tudna, aknász is lehetne.- Az 1937-es éhségsztrájkkor ő is lent volt a bányában azok között, akik eltorlaszolták ma­gukat. Anyám nagyszájú asz- szony lévén pedig a felszínen, a bányahatósághoz induló tün­tető tömegben. Én meg persze kíváncsi kamasz, semmiből sem maradhattam ki, így amikor o csendőrök a csertetői temető­nél megállították a tömegei, legelői tátottám a számat. Ne­kem addig csak érdekesség, majdnem játék volt az egész. Hanem amikor az elsg lövések eldördültek, egy kripta mögé futottam. A mellettem álló ba­rátomnak ellőtték a karját. A sztrájk után a csendőrök kila­koltattak minket. Szekszárdra mentünk anyám családjához, apám útkaparó lett. — Az iskoláimat ott fejeztein be, rendőr lettem. Egy alkalom­mal azonban Pécsett az utcán véletlenül összetalálkoztam ré­gi vasasi haverjaimmal. Ők hív- , tok vissza a bányába. Ez a 40- es évek végén volt. Csillésként kezdtem a vasasi Petőfi-aknán, később segédvájár, frontmester, majd bányamentő is lettem. Sok régi barátot kellett holtan vagy sebesülten kihoznom. Egy­szer aztán engem is kihoztak. Nem bányaszerencsétlenség miatt. A bányabiztosítási fákat rakodtuk lent. Jöttek a rönkök a szalagon, az egyik kiugrott és letépte gumicsizmástól a lábikrámat. A lábszáram egész hátsó fele összezsugorodva c sarkamnál Tágott. Sokáig két­séges volt, hogy meqmarad-e a lábam, vagy le kell vágni. Nem tudom eléggé megkö­szönni az orvosnak, aki mégis megmentette. Igv, ha dolgozni nem is, de járni, autót vezetni tudok. Még ma sem teljesen gyógyult, pedig már majdnem húsz éve történt. — Nem akartam, hogy a fiam bányász legyen — szólt közbe Marika néni —, aztán mégis az lett. Titokban ment, csak hóna­pok múlva tudtuk meg. Pedig lakatosnak tanult. — Már letette a vájárvizsgót - folytatja Gyuri bácsi - és mondják, ő is jól dolgozik. Most meg az unokám, hetedik osztályos, vette fejébe, hogy ő is vájár lesz. Váltig hajtogat­ja, ide jön lakni hozzánk és Komlóra jár majd a vájárisko­lába. Azt mondják kihalnak a bc- nyászdinasztiák, nem divat már, hogy apáról fiúra szálljon a mesterség. A Szubotics vagy Szubotity csajod rácáfol erre. (És különlegességgel a feleség is tud szolgálni, nő létére por­táldaru kezelő volt, három éve ment nyugdíjba.) — Én szerettem a bányát — mondja Szubotics György. — Hogy féltem-e? — kérdez visz- sza. — Azt hiszem valótlant ál­lít, aki azt mondja, soha nem félt. Mert a legjobban betartott szabályok ellenére is történhet­nek váratlan dolgok. Az em­ber azonban hozzászokik. Én a balesetem ellenére meg va­gyok elégedve az életemmel, és 100 évesen szeretnék még sze­repelni a tévében. Szubotics György most 60 éves. Sarok Zsuzsa HÉTVÉGÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents