Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-09 / 186. szám

1982. július 9., péntek Dunanmit napló 3 Korszerű sorházak a faluban Kis felek, nagy telek...? A villányi benzinkutas, Né­meth Sándor, éppen egy IFA-t tölt. Csak egy kút. fej van a nagyközségben, hi­ányzik a 92-es, 98-as oktánszá­mú benzin, így nem nagy a forgalom. — Villányi vagyok — mondja később -, feleségem, két gye­rekem van. Szoba-konyhás la­kásban lakunk, s mi tagadás, kinőttük. Ezért határoztuk el, hogy Mórokra megyünk. Ott olcsóbbak a házak, s élhetünk az OTP 100 000 forintos ked­vezményével. Az üres, falusi házak meg­vételéhez segít így a pénzinté­zet. De csak a kisközségekben. Németh Sándor ezt az össze­get nem kapná meg, ha villá­nyi házat venne...- Miért éppen Márokot vá­lasztotta?- Van óvoda, iskola, napkö­zi, az ellátás is jó. A közleke­désre sem lehet panasz. Né­hány kilométerre van csak Vil­lánytól, így bejárhatok könnyen a munkahelyemre, otthon meg gazdálkodhatok.- A gazdálkodás cél? — Már hogyne lenne az. Én szeretnék nagyban malaccal próbálkozni, s bevinni őket a pécsi vásárra. A hitelt valami­ből fizetni kell. Maurer György Villány nagy­község tanácselnöke. Immáron harmadszor találkozunk az el­múlt fél esztendőben, s a téma mindig ugyanaz: Villány és a társközségek jövője. — Sohasem gondoltam volna, hogy milyen nagy felelősséget ró az emberre „néhány ház­hely" kialakítása. Villány jövő­jét, fejlődésének útját nem le­iét, a hatalmas telkeket. E nagy telkek egy része azonban kukoricaföld, másik részük bel­területi szőlő. Igazat kell ad­nunk Maurer Györgynek: a bel­területen levő kukoricaföld nagy luxus.- Az ön elképzelése: 150- 200 négyszögöles telkek kiala­kítása. Ezek viszont kicsiknek tűnnek a gazdálkodásra. alá a villányi telekkoncepció lé­nyegét.- A hagyományokból eredő­en több alternatívát is tudunk nyújtani azoknak, akik mellék- foglalkozás után áhítoznak. Van először is egy 16 hektáros területünk a domboldalon, ahol szőlőtelepítésre nyílik mód. Tervünk, hogy minimáli­san 400 négyszögöles területe­ket alakítsunk ki, amit tartós használatba adunk 2000 (!) fo­Villányi faluközpont Természetesen evvel egyet ért. De szó sincs róla, hogy az összes községi telek 200 négy­szögölessé válna, s arról, hogy a „másodlagos" pénzszerzési lehetőségeket csökkentené. Vil­lány nem éppen az állattartás tradíciójáról híres, inkább a szőlő az, ami hozza az évi 30-40-50 ezer forintokat csa­ládonként. Éppen ez támasztja rintért 30 évre. Nagyon divatos másrészt a szőlőoltvánnyal való foglalkozás, ami nem igényel különösebben nagy területet.- S mi van azokkal, akik mégis az állattartás mellett döntenek? — Azok még akkor is vehet­nek magánkézből nagy telket Villányban, vagy a társközsé­geik valamelyikében. Kövesdről, Palkonyáról és Mórokról nem jelent különö­sebb gondot Villányba jutni. Várható, hogy Kisjakabfalva és Ivánbattyán szintén marad, de Mórok esetében népességnöve­kedés tapasztalható már ma, s Palkonya, Villánykövesd is vi­rágzik. Mórok sajátos helyzetével fi­gyelmeztet: 2 boltja, 2 italbolt­ja, iskolája, művelődési háza, nyári napközis óvodája van. Minden héten csütörtökön kint rendel Mórokon az orvos is. Napközben négy járatpára van, a munkásbuszokon kívül. Rendkívül jó fekvésűek a ház­helyei, s ott a legjobbak a föl­dek ezen a vidéken. Ezt mondja Farkas József is: — Nem bántam meg, amikor az állattartásba belevágtam. Van 6 fejőstehenem, 2 hasas üszőm, 3 növendék bikám, 1 nö­vendék üszőm. Naponta 110 li­tert fejek le, a munkaidőm fél 5-től este 8-ig tart. T Azért vari közte szünet...? — Most nemigen. Van 800 négyszögöl lucernám, 1900 négyszögöl kukoricám ... A ta­karmányozással, begyűjtéssel sok idő elmegy. Még a testvé­rek, barátok is segítenek. Azt mondja Maurer György: — Egyelőre azt gondolom: Villánynak a társközségeivel kapcsolatban, a társközségekre épitve kell fejlődnie. Lehet, hogy nem mindenki ért ezzel egyet, lehet vitatkozni ... És ez a kapcsolat — éppen mert Vil­lány nagyközség tovább nem terjeszkedhet — azt fogalmazta meg: aki nagy telekre vágyik, annak ott vannak a társközsé­gek, aki pedig a szőlőnél ma­rad, annak ott a domboldal, így nézve, a villányi 200 négy­szögöles telkek nem kicsik ... Kozma Ferenc Szakszervezeti jogok 2. Vélemény a vezetésről A szakszervezeti testületek egyik igen fontos joga, hogy évente véleményezik a gazdasági vezetők munkáját. Itt tulajdonképpen kettős jogról van szó, hiszen a bi­zalmi testület (a bizalmi küldöttek, főbizalmiak) véleménye­zési jogkörébe tartozik a vállalat középtávú és éves terve, és ehhez szorosan kapcsolódóan az igazgatónak és helyettesei­nek éves munkája. A SZOT irányelvei szerint a véleményezés alapja az előző időszak tervteljesitéséről szóló igazgatói be­számoló, a következő időszakra szóló terv, illetve a szakszer­vezeti bizottságnak e témákkal összefüggő beszámolója. A gazdasági vezetők éves te­vékenységéről szóló vélemény­nek ki kell terjednie arra, hogy a vezetők mit tettek a termelés, a gazdálkodás eredményessé­ge érdekében, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tásáért, az üzemi demokratiz­mus érvényesülése, a jó mun- kahélyi légkör megteremtése érdekében. Indokolt figyelemmel kísérni azt is a szakszervezeti véleményezés során, hogy a vállalat vezetői szervezetten, megfelelő fegyelmet tartva ve­zették-e a kollektívát. A szak- szervezeti testületek véleményü­ket természetesen csakis úgy alakíthatják ki megfelelően, ha ennek során sokoldalúan fi­gyelembe veszik az év közben elhangzott dolgozói véleménye­ket. ♦ Nagyon fontos, hogy ameny- nyiben a szakszervezeti testü­let a gazdasági vezetés munká­jában javítani, változtatni valót lát, úgy ne csak bíráljon, ha­nem konkrét javaslatokat is te­gyen, illetve —, ha ezt szüksé­gesnek látja — indítványozza a vezetői munka átfogó vizsgá­latát. A SZOT irányelvének lé­nyeges előírása, hogy amikor a felettesek minősítik az 'igazgató és helyettesei munkáját, a szak- szervezet itt is iayekezzen ér­vényesíteni testületi véleményét. Tény, hogy a mindennapok gyakorlatában a SZOT irány­elvei még nem mindenütt érvé­nyesülnek megfelelően. Mint az egyik testületi ülésen is meg­állapították, a véleményezésben még meglehetősen sok a for­mális elem, a felesleges tiszte­letkor. Ugyanakkor az is igaz, hogy több helyen külön irány­elvek, határozatok nélkül kiter­jesztették a szakszervezeti véle­ményezést a vezetés alsóbb szintjeire, így az üzemvezetőkre és a művezetőkre is. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a gazdálkodás a vállalatoknál so­ha nem egyetlen emberen, még csak nem is néhány legfelső ve­zetőn múlik hanem sikere sok kisebb gazdálkodó egység veze­tőitől is függ. Már utaltunk arra, hogy a szakszervezeti véleményezés nem egy testület „magánvéleményét” jelenti, hanem az a dolgozók észrevételeire épül. Emellett fontos felhívni a figyelmet ar­ra is, hogy a felelősségteljes véleményezés elképzelhetetlen a pártszervezetek, a felsőbb gazdasági vezetés értékelésé­től függetlenül. Ha a szakszer­vezet véleménye sokoldalúan előkészítve kerül megfogalma­zásra, azt vállalni lehet és vál­lalni kell még akikor is, ha db- bál a későbbiek során — saj­nos, ez nemegyszer előfordul — konfliktus, sértődöttség lesz. Csakis az ilyen véleménynek le­het szerepe a munkahelyi de­mokrácia tényleges fejlesztésé­ben, a dolgozók felelősségérze­tének tudatosításában. A szak- szervezeti bizottságokat és a bi­zalmi testületeket nyilvánvalóan megerősíti a véleményezési jog gyakorlásában, ha rendszeres, intézményes kapcsolatot alakí­tanak ki a vállalati felügyelő bizottságokkal Hiszen így egy más nézőpontból nyílik rátekin- tésük a gazdálkodásra, a veze­tői munka minőségének megíté­lésére. A véleményezésben, a szak- szervezeti jogok gyakorlásában az elmúlt években megkülön­böztetett szerepet kapott a szakszervezeti bizalmi. Gyakor­latilag a jogi szabályozás sze­rint a bizalmiaknak ma mór minden olyan kérdésbe bele­szólásuk van, amely közvetle­nül érinti a dolgozókat. Lehet­séges sőt szükséges is, hogy a szakszervezeti bizalmiak hal­lassák szavukat, foglaljanak ál­lást valamennyi szerintük fontos kérdésben. Ebben ugyanis sem­milyen jogszabály nem korlá­tozza őket. a rendelkezések in­kább ösztönöznek a beleszólás lehetőségének sokoldalú kihasz­nálására. ♦ Ma már elfogadott elvnek te­kinthető, hogy a bizalmival együttműködő gazdasági veze­tők kötelesek tiszteletben tarta­ni a szakszervezeti jogokat, s megteremteni a feltételeket ér­vényesítésükhöz. így például kö­telesek kikérni, figyelembe ven­ni a bizalmiak véleményét, ál­lásfoglalását, s az általuk ok­kal, joggal jelzett problémákra gyorsan, hatékonyan reagálni, intézkedni. A következő írásunkban a bi­zalmiak hatáskörével foglalko­zunk. Deák András Bővülnek l_ahti és Pécs ifjúsági kapcsolatai Fiatalok tanulhatnak egymástól hét fél kézből intézni . .. Ha Villány jövőjéről van szó, a társközségek létét-meg létét sem szabad, lehet figyelmen kívül hagyni. Villánynak 2839, Móroknak 696, Kisjakabfalvá- nak 279, Villánykövesdnek 450, Palkonyának 442, Ivánbattyán- nak pedig 247 lakosa van.- Önök készítettek egy lei­mérést, mely szerint Villánynak az ezredfordulóig úgy 140-170 telekre lenne szüksége ahhoz, hogy az itt letelepedni, házat építeni szándékozók elérjék céljukat. Honnan lehet e telke­ket kikanyaritani? — A község sajátos helyzet­ben van: körben már nem ter­jeszkedhet. Vannak azonban belterületi telkek, elég nagyok, ahol házhelyek alakíthatók ki. Ezt látom az egyetlen járható útnak. S ez a járható út sok vitát kiváltó elképzelés. Sokan mond­ják: Villány falu, meg kell hagyni a falusi életmód feltéte­A közelmúltban öt fős kül­döttség látogatott Pécs finn testvérvárosába, hogy a két vá­ros ifjúságának kapcsolatait fölújítsa, illetve kibővítse. A Lahti Városi Tanács Ifjúsági Bi­zottsága meghívására utazott el a delegáció, melyet Rákos János, a KISZ Pécs városi Bi­zottságának első titkára veze­tett. — A kapcsolat újbóli felvé­teléről volt szó. Ebben az év­ben lett 25 éves Pécs és Lahti testvérvárosi kapcsolata. Mi er­re építve szeretnénk a finn és magyar fiatalokat közelebb hozni egymáshoz. Eddig min­den második évben mentek in­nen nyáron úttörők Lahtiba, s két év múlva onnan érkeztek gyerekek Pécsre. A bővítés és fejlesztés azt jelentené, hogy — ami a fiatalokat illeti -, nem csupán az úttörő korosztályúak cseréjére és delegációcserére szorítkozna a kapcsolat fenn­tartása, hanem valóban komo­lyabb együttműködésre. — A hétnapos kinntartózko- dásnak és megbeszélésnek mi lett a konkrét eredménye? — Legelőször is meghívtuk őket Pécsre. Értékeltük koráb­bi kapcsolatainkat, s a már említett gyermek csoreutazta- tást sűríteni szeretnénk, tehát egy országra nem négy, hanem kétévente kerülne sor. Máso­dik nagyon fontos és kölcsönös szándékunk a fiatal szakem­berek és művészek kölcsönös utaztatása, amely bőséges ta- paszalatcserére adna lehető­séget. A mi részünkről a lakás­építésben, a belső építészet­ben, a környezetvédelemben, a lakóterületi közművelődésben szerezhetők ötletek, tapaszta­latok. A fiatal művészeknél pedig lehetőség nyílna a köl­csönös bemutatkozásra. A har­madik fontos pont pedig a két város közti ifjúsági turizmus segítése. Utazási kedvezménnyel, de mindenki egyéni költségén utazhatna. Programokat nem szerveznénk, de például szál­lást biztosítanánk. Ez biztos mozgalmasabbá tenné a két város közti ifjúsági turizmust, amire egyébként igény is van a fiatalok körében, mindkét helyen. Mindezeket a javasla­tainkat ők örömmel fogadták. Jelenleg tanulmányozzák, majd kiegészítik saját javaslataikkal, s úgy ígérték, decemberre ezt el is küldik nekünk, hogy ami­kor áprilisban jönnek, már sor kerülhessen az együttműködési megállapodás aláírására a KISZ Baranya megyei Bizott­sága és Lahti város Tanácsa Ifjúsági Bizottsága között. — A fiatal szakemberek kö­rében a kölcsönös tapasztalat- cserén kívül még milyen gya­korlati haszna lenne? — Arról tárgyaltunk, hogy a legjobb, legésszerűbb újításo­kat, amik a két városban szü­lettek, megismertetjük egymás­sal, elküldjük egymásnak a prospektusokat, s egy-egy szak­mában megszervezzük a köl­csönös szakirodalomcserét. Mint már mondtam, bennünket főleg a lakás- és belsőépíté­szet érdekel, ők majd ezután mondják el nekünk mi az a te­rület, amivel leginkább szeret­nének nálunk ismerkedni. — Kint tartózkodásuk alatt a finn ifjúságot érintő mely kér­déssel volt módjuk részleteseb­ben megismerkedni?- A lakóterületi kulturális munkát tanulmányoztuk: ott most kiemelt feladat a külön­böző, lakóterületeken működő klubok építése, egy ilyen klub avatásán is részt vettünk. Min­den nagyobb városrésznek van egy nagyobb művelődési cent­ruma, talán a pécsi Ifjsági Házhoz hasonlíthatnám, azzal a különbséggel, hogy e centru­mokban Lahtiban is működnek szakkörök, de elsődleges funk­ciójuk a szórakozási lehetősé­gek biztosítása. E nagyobb centrumok mellett intenzíven fejlesztik az úgynevezett kultu­rális decentrumokat is, ez azt jelenti, hogy minden 20—30 házból ólló lakóterületnek is van kulturális célokat szolgáló közösségi helyisége. Ezek fő­ként a fiataloké, de szeretné­nek szélesebb rétegeket is be­vonni. A lakóterületi, kisebb kö­zösségek szabadidős és műve­lődési lehetőségeibe igen ta­nulságos volt bepillantani, hi­szen ez most nálunk is fontos téma. D. Cs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents