Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-31 / 208. szám
Pécs ielé tart a földgázvezeték Jelenleg a csöveket hegesztik, a műtárgyakat építik Majd kiesünk a terepjáróból. Még csak néhány perce jövünk úttalan utakon, de ezek a percek óráknak tűnnek. Végre a távolban feltűnnek a gépek, melyek mögött dombon és völgyön keresztül vastag cső kúszik ... * Épül a Pécsre tartó földgáz- vezeték. A Kőolajvezeték Építő Vállalat májusban vonult a helyszínre, s első lépésként Mohács közelében a bázisukat alakították ki. Hogy milyen feladatok várnak az elkövetkezendő hónapokban .a kivitelezőkre, erről a vállalat siófoki központjában Bubori György főmérnök beszél. — Bajáig már megépült a gázvezeték, most onnan kell ezt továbbhozni Pécsre, hogy bekapcsolhassák az országos földgázrendszerbe. A vezetéket Bajától1 a Dunáig a Mátraaljai Szénbányák építik, a Duna alatt — Dunaszekcső közelében — már mi hozzuk át, s a Pécs határában megépülő fogadó- állomásig néhány alvállalkozó bevonásával is a Kőolajvezeték Építő Vállalat a kivitelező. A Dunától Pécsig 68 kilométer vezetéket kell megépítenünk ez év december 15-ig, a beruházás költsége eléri a 160 millió forintot. — Elég szoros a határidő, hisz a gyakorlati munkát csupán néhány hete tudták elkezdeni. Nem lesz csúszás? — Mindent megteszünk azért, hogy ne legyen, akár bizonyos munkák átcsoportosításával is. A városi hálózatba december végére bekerülhet a földgáz, ami 64 atmoszféra nyomással étkezik a nagykozári átadóállomásra, ahol ezt 6 atmoszféra nyomásra csökkentve adjuk át a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnak.- Mekkora jelentőségű ez a gázvezetéképítés a vállalat életében?- Éves termelési értékünk 1,2 milliárd forint, a hazai és külföldi kőolaj- és gázvezetékek kivitelezése mellett folyók és állóvizek kotrásával, a csővezeték-rendszerhez tartozó szerelvényállomások gyártásával, szerelésével, a gázvezetékek biztonságos üzemeltetéséhez szükséges hírközlő egységek létesítésével, csővezetékek, tárolótartályok, kábelek és más föld alatti vagy vízbe helyezett szerkezetek korrózióvédelmével foglalkozunk. Idén ez a pécsi gázvezetéképítés az egyik legfontosabb munkánk, ha értékben nem is a legnagyobb. * Valahol Palotabozsok környékén vagyunk, a tomboló hőség nem kímél sem embert, sem gépet.- Inkább ilyen legyen az idő, minthogy naphosszat essen, mert akkor még nehezebb 4. HÉTVÉGE a munka — mondja Miklós István nehézgépkezelő, miután lemászik a lánctalpas, oldaldarus traktorról. A mokány, nyírségbe való ember elmagyarázza, hogy darus gépével a vonalhegesztőknek rakja sorba a csöveket. — Milyen munkaidőben dolgoznak?- Nyolc napig reggel hattól este hatig, utána nyolc napra hazautazunk a családhoz.- Mennyi a fizetése? — Húszforintos órabérben vagyok, de nem is csak a pénzért vállalom most már hat éve vissza, s csinálhatjuk újból — s ez anyagi veszteség. — Étkezni hol tudnak? — Egy étteremből, autóval hozzák az ebédet, mely nekünk 12 forintba kerül, a vállalat pedig 23 forinttal járul hozzá. Bállá János közben arca elé teszi a hegesztőmaszkot, int a hegesztőaparátot hordozó traktor felé, s már dolgozik is. Az idő pénz ... * Zsolnay Árpádot az „irodakocsi" árnyékot adó oldalán arról faggatom, hogy megfe- lelő-e a munkafegyelem. ezt a munkát, hanem az egy- végtében otthon tölthető időért. Ez nekem nagyon kedvező. A csőszállító traktor mögött néhány méterrel párban dolgoznak a hegesztők. A 400 milliméter vastag csöveket négy sor varrattal kötik össze, mindegyik varratot más pór csinálja. A hegesztés első és legfontosabb művelete a gyökké- szités, amit a legkiválóbb szakemberek végeznek. Egyikük Bállá János, aki májusban jött vissza 16 hónap után Irakból. — Mi teljesítményben dolgozunk, úgy hogy lazsálásra nem jut időnk. Kedvező feltételek közt naponta 700 méter csövet tudunk összehegeszteni. Menynyit tudok megkeresni? Olyan 7000 forintot. A hegesztés során keletkező szikrák lepattannak a taplószi- lárdsógú tarlóra, s pillanatok alatt lángot vetnek, azonban egy ember lapáttal a kezében készen áll, s a tűzre földet dob. A hegesztés környékén a cső 150 Celsius fokos, a nap is rendesen tűz, a hegesztők a legkülönbfélébb pózokban haj- longanak a cső körül.- Nehéz munka, de meg lehet szokni. A legfontosabb, hogy rendesen hegesszük ösz- sze a csöveket, mert ha az ellenőrzés kimutatja, hogy nem jól dolgoztunk, akkor mehetünk- Régi, összeszokott gárda a mienk, úgy hogy ezzel nincs probléma. Mindenki végzi a dolgát. A vállalat is igyekszik a tőle telhető legtöbbet tenni a vezetéképítőkért, mert tudják, hogy milyen kegyetlenül nehéz munka ez. Jelenleg 70 ember és 30 gép dolgozik a földgázvezeték építésén: egyelőre a vonalhegesztés és a műtárgyépítés a feladat. Augusztus végén kezdődik a kivitelezés leglátványosabb és leggyorsabb része, a csővezeték-fektetés és szigetelés.- A munkát késve kezdtük, de most már jó ütemben haladunk. Dunaszekcsőtől eddig 10 kilométer hosszúságú vezetéket hegesztettünk össze — mondja Magyar Zoltán olajmérnök, az építés vezetője.- Vannak-e gondjaik?- Fogynak a csövek, s lásson nem lesz mit összehégesz- tenünk. Ha a Dunai Vasmű nem szállít a napokban, akkor szüneteltetjük 5 munkát. De gondjaink lesznek ősszel is, mert ez a dimbes-dombos terep kiadós esők utón szinte járhatatlan.- Mindezek befolyásolhatják a gázvezeték december 15-i átadását?- Nem, mert ezeken a nehézségeken úrrá kell lennünk. Roszprim Nándor ::iii«sÄ*öi istcora• •V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V/.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V Mohácson Jártunk Nem mintha Pécs nem nyújtana elegendő témát e rovatnak. Úgy /éltük azonban, nem árt időnként körülnézni más városainkban is. Először Mohácsra vetette vigyázó tekintetét az „Utcáról utcára". * Az első, ami szembetűnik: a rengeteg idegen. Érdekes, hogy mintha kevesebb lenne a jugoszláv viszont nagyon sok a nyugatnémet. Autóval. lakókocsival és — motorcsónakkal. A Duna-parton az egyik hajókikötőnél (a Selyemgyár előtt) egy német „hajóraj" tartózkodott, amikor arra bandukoltam, elegáns motorcsónakok sora barnára sült és pirosra égett utasokkal. Utóbb a Szabadság úton a szovjet hősi emlékműnél figyeltem a „csőbe került" idegeneket, vagyis azokat, akik abszolúte semmi mohácsi helyismerettel nem rendelkezvén, de a térképet is csak felületesen tanulmányozván csak annyit tudnak, hogy erre folyik a Duna, ez az út pedig pont oda vezet. Abból, ahogy ezek az idegenek „zavarják” a kocsijaikat a napnál is világosabb, hogy hidat sejtenek ott, ahol soha nem volt, s ki tudja, valaha lesz-e ... Amikor rájönnek a tévedésre, villámgyorsan eltűnnek innen. Nem tudom, a sok vendég mennyi időt tölt Mohácson. Gondolom, nem sokat. Az egyetlen tartózkodási lehetőséget a Csele Szálló kínálja ez idő szerint, körül is állják sűrűn a gépkocsik. Nem hiány- zik-e ^gy jó kis kemping, sátorhelyekkel, lakókocsi-csatlakozásokkal? Egy olyasvalami, ami egy-két éjszakára megfogja az autóval, motorcsónakkal érkező turistát... Mert Mohács és környéke akkor is kínál látnivalót, amikor éppen nincs busójárás! * Még mindig az idegenforgalom, de más aspektusból. A Duna! Micsoda kincse ez a városnak! Kánikulai délelőttön jártam Mohácson. A révnél baktattam, amikor fürdőruhás lányok, asszonyok, félmeztelen férfiak sokasága árasztotta el o lejtős kikötő-lejárót. Közéjük sodródtam, s át a kompon a szigetre. És nem kellett más, mint menni velük, egyenesen a homokos ingyenstrandra. Előtte még elolvastam a zord közlést, miszerint a víz egészségtelen és minden nyavalyát összeszedhetek a saját felelősségemre. Aztán fü- rödtem. Ezúttal tiszta volt a Duna, kellemesen hűvös a víz, pompásat lehetett benne úszni. Közben észrevettem, hogy azért nem egészen a magam felelősségére lubickolok, hiszen ott cirkált állandóan egy rendőrségi motorcsónak, meg egy civil hajó is. A néhány száz fürdőző eszerint biztonságban élvezheti a Dunát. De még nagyobb lenne a biztonság, ha a váratlanul változó vízmélységet megfelelő módon jelölnék. Legalább ennyit... Mert a többi, a selymesen finom homokkal borított part igazán nem kíván semmit... * És még mindig az idegenforgalomról, de most aztán végképpen más oldalról. A Mohácsra érkező a Széchenyi téren mindig talál parkolóhelyet. S ha talált, három dolgot bizonyára meg is néz. Mindenekelőtt a fogadalmi templomot, Árkay Bertalan építésznek e remekét. Befejezetlen remekét! Mert ha jobban megnézi az ember — és gondolom sokan teszik ezt -, kiderül, hogy a kupola dobja idestova fél évszázada még megkapta a műkőburkolatot, de a terjedelmes építmény többi részére már nem futotta; hogy a két árkádsor egyike is még kapott tetőt, a másiknál maradtak a faiak; hogy bent mindenféle beázásnyomok... A következő megnéznivaló a Lenin-szobor. Varga Imrének e talán legsikeresebb köztéri szobra mindig megragad. Annyira természetes a mozdulat, amit a szobrász megörökített, hogy az ember — hirtelen rápillantva — a következő lépést várja. Most sem mulasztom el, hogy közelről is megnézzem, körbenézzem. Észreveszek valamit, ami — úgy látszik — közös végzete minden díszburkolatnak. Ez sehol sem sikerül tökéletesen. Bárhol is nézzük; töredezett, vagy hiányos lapok, megsüly- lyedt beton ... Itt is ... A harmadik? Persze, hogy a városháza, ami nélkül ez a hatalmas tér üres volna. Pedig valamikor el akarták innen tüntetni. Jó, hogy itt van, nem is kell szégyenkezni miatta. Hát még ha nem lennének rajta vakolathiányos szeplők! * Most megyek a Duna-part felé. Egy foghij, aztán a Béke szálló ... Utóbb, amikor Fischer János tanácselnökkel beszélgettem, nagy egyetértésben fogalmaztunk így: ez ma Mohács mélypontja. Egy végletekig elhanyagolt külsejű ház, amelyről nemrég hatósági határozat alapján verették le az életveszélyesen hullani készülő vakolatot. Éveken át ígérgették a Mohács központját csúfító, ám a tömegét tekintve jobb sorsra érdemes épület felújítását. Most is ígérik, amiben a tanácselnök — mi mást is tehetne? — bízik. A Béke után a Duna felé végig egy egész utcasor hiányzik. Mi a szándék vele? Fischer János elmondja, hogy kész tervek vannak az új beépítésre, az egyedüli gond az, hogy milyen energiával lássák el a majdani házakat. A mohácsiak nagyon szeretnék, ha a város határában épülő földgázvezeték nekik is juttatna gázt. Ha az óhaj felsőbb ' helyeken egyetértésre találna, a város- fejlesztési elgondolások gyorsan megvalósulnának. * A túlparti fürdőzést felhasználva gyönyörködöm a panorámában. A kép balszélén — számomra — a selyemgyár igen szép üzemi épülete van, a Duna-part egyik jellegzetesen mutatós épülete, ami — megfontolandó a gondolat - megérdemelne valamilyen védettséget, még mielőtt valakinek eszébe jut kikezdeni a téglából vert csipkéket. A kép jobbszélén a két új társasház. Ezek, valamint a túlsó szélen levő új épületek sejtetik a város szándékát. ,,Á terveink erre is megvannak, de nem akarunk előreszaladni a kisajátításokkal — így a tanácselnök. — Idővel mindenképpen új, városias beépítéssel kell átformálni a Duna-partot, hazánknak e déli, dunai kapuját. A vórossziluett most is nagyon szép, a tervezett új beépítéssel a hangsúlyos pontok jelentőségét akarjuk erősíteni . . ." * Kora délután felhőszakadás vonul végig a városon. Amikor alábbhagy, ernyő védelme alatt iparkodom a Széchenyi térre. Szemben velem csapzott fürdőruhás fiúk, lányok. Egykét arc ismerős. Pár órája az ő nyomukban mentem a szigetre. Hársfai István December uegen mar lesz gáz
