Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-30 / 207. szám

1982. július 30., péntek Dunántúlt napló 3 Nemcsak a rendtartás, a környezet is nevel Á sorkatonáról gondoskodni kell Beszélgetés Szórádi Zoltán vezérőrnaggyal, a Magyar Néphadsereg megbízott hadtápfőnökével N emrégiben volt alkalmam alaposan körülnézni egy laktanyában, s elcsodálkoztam a látottakon. Úgy gondoltam, hogy miután a hadsereg része a társa­dalomnak, a sorkatonák életkörülményeinek megváltozása nemcsak a fiatalok számára bir jelentőséggel, hanem vala­mennyiünk számára, hiszen e változás szocializmust építő országunk vívmányai közé tartozik. Ezért kértem interjút e tárgyban Szórádi Zoltán vezérőrnagytól, a Magyar Néphad­sereg megbízott hadtápfőnökétől. — Vezérőrnagy elvtársi Mi­nek köszönhetően változtak meg alapvetően a tényleges szolgálati idejüket teljesítő sor­katonák életkörülményei? — Az utóbbi tíz év volt az az időszak, ami a hadsereg­ben a létkörülmények jelentős javulását eredményezte, első­sorban a párt életszínvonal­politikájának következtében, ré­szint pedig azért, mert a mo­dernebb technika kulturáltabb környezetet követelt, s mert a bevonuló katonák mind igé­nyesebbekké váltak. — Mennyiben változtak pél­dául az elhelyezési, ruházko­dási körülmények? — Átalakultak az egységál­lomány elhelyezésére szolgáló körletek: kisebbek lettek, azaz szakasz- és rajkörletek váltot­ták fel a korábbi zászlóalj-, század-körleteket. Ezek a he- helyiségek barátságosabbak is lettek, a rideg, meszelt falak „megszínesedtek"; a díszítés is megengedhető. Szalmazsák helyett laticelen alszanak a katonák, színes az ágynemű, színes a törülköző. A ruházatot, a kimenőöltöny­től a pizsamáig és a papucsig beépített szekrényekben tart­ják. A ruházati rendszer egyéb­ként a hatvanas évek köze­pén alakult ki, ehhez többek között a korábbi kék nadrág, fehér trikó s egy pár barna tornacipő helyett teljes sport- felszerelés is tartozik, melegí­tővel, sporttáskával, ami a ka­tona saját tulajdona lesz, s le­szerelés után magával is vihet. Sokáig gond volt, hogy a gya­korlóruha mosás után össze­zsugorodott, s hamar kifakult. A kömfyűipari rekonstrukció egyik bennünket kellemesen érintő eredménye volt, hogy a gyakorlóruha anyaga méret­tartóvá és színtartóvá vált, s ezzel esztétikusabb lett a had­sereg megjelenése, külső képe is. Valamelyes változtatás mos­tanában is folyik: egy sporto­sabb, ha úgy tetszik divatosabb téli háromnegyedes kabát rendszeresítésével lényegében a polgári öltözködési szokáso­kat igyekszünk követni, az új kabát csinosabb, mint a mai és jobban harmonizál a ki­menőöltözékkel. — Hogyan változott az ét­kezés, s változott-e az ellátás minősége? — Az ételkészítés és az ét­keztetés tárgyi körülményei változtak meg elsősorban. A főzőrészlegek modernebbek, gépesítettebbek, s ez jelentő­sen javítja a szakácsok és a konyhán dolgozó katonák mun­kakörülményeit, s lehetővé vált, hogy az étkeztetés rendszerén és módszerén is változtassunk, így míg korábban sok helyen, különösen a nagy létszámú laktanyákban békés körülmé­nyek között is evőcsészéből, s annak fedeléből — közhaszná­latú szóval élve: csajkából —, a kecskelábú asztalok mellett lócán ülve étkezhettek a katonák, ma a vendéglátóipari önki­szolgáló-rendszer mintájára, tálcára tálalhatnak maguknak, s rozsdamentes evőeszközzel, fűtött, festett étkezdékben, te­rített asztalon, széken ülve fo­gyaszthatják el, amit választot­tak. Mert választhatnak is, minden laktanyában legalább kétféle ebédmenü várja őket, s a laktanyák jelentős részé­ben úgynevezett többmenüs, büférendszerű vacsoráztatás van, azaz a katonák nyolc-tíz előre elkészített étel közül vá­laszthatnak. Ez utóbbi rend­szernek van egy olyan előnye is, hogy nincs maradék. Az ét­keztetés általában igazodik az igénybevételhez, részint úgy, hogy a korábbi háromszori ét­kezést a négyszeri étkezés vál­totta fel, tehát a katonák tíz­óraiznak is, részint pedig úgy, hogy nagyobb fizikai megter­helés esetén négyezerről négy­ezeregyszázra, vagy annál többre növeljük az ételek 'ka­lóriaértékét, és a táplálkozás­tudomány más követelményeit is érvényre juttatjuk. — Hogyan változtak a tisz­tálkodási, egészségügyi körül­mények? — A közvetlen higiénés igé­nyek ellátására a laktanyán­kénti korábbi egy fürdőépüle­tet tulajdonképpen „bevittük” a sorállományi épületekbe, el­tűntek az úgynevezett mosdó­vályúk, s mindenütt — akár egy szállodában, vagy mun­kásszállón — fürdőszoba-be­rendezés, zuhany, hideg-meleg víz várja a katonákat, akik nem hetente, hanem naponta fürödhetnek. Fürdés után sza­badpolcos rendszer biztosítja számukra, hogy fehérneműt váltsanak. A körletekben mo­sógép, centrifuga, mosószer, vasaló áll a rendelkezésükre, így az ingüket esetenként ma­guk is moshatják, vasalhatják. A takarítást — akárcsak a rak­tári anyagmozgatást — kisgé­pek könnyítik ... Ami a kato­Majdnem úgy, mint egy üzemi étkezőben, a sorkatonák maguk válogathatnak a másnapi menükből. Pécsett a Petőfi laktanya legénységi étkezdéjében. Fotó: Erb János nák egészségéről való gondos­kodást illeti, ennek a hadse­regben kiemelt jelentősége van. A fejlődést jelzi a koráb­binál több orvos, a korszerű diagnosztikai és gyógyító esz­közökkel felszerelt csapatgyen­gélkedők, s a kórházi ellátás jelentős javulása. A legutóbbi években korábbi nagy gond ol­dódott meg, ez a gond abból származott, hogy a bevonulok hatvan százaléka hibás foga­zattal került a hadseregbe. Ez ma is így van, de nagy előre­lépést jelent, hogy jelentősen bővítettük a korszerűen felsze­relt fogorvosi rendelők számát, s ma már elegendő fogorvos gyógyít a laktanyákban. — Tapasztaltam, hoqy a szabad idő eltöltésének felté­telei is változtak, s ez a tény a többivel együtt mintha ott­honosabbá tette volna a lak­tanyákat. — A szabad, idő eltöltésé­nek megváltozott feltételeit hosszan lehetne sorolni, csak utalásképpen megemlíthetem a képmagnóval, képmagnótórral kiegészített könyvtárakat, a té­vével, magnóval, lemezjátszó­val, és sok más berendezés­sel, játékkal gazdagon felsze­relt klubokat, vagy azt, hogy a korábbi kantinok szerepét a laktanyai vegyesboltok vették át. Igaz, ezekben nem kapha­tó szeszes ital, van viszont ben. nük presszógép, s a levélpapír­tól a cukrászsüteményig mind­azt megvásárolhatja e ve­gyesboltban a katona, amire szüksége van. E boltokat egyébként a csapatok KISZ- szervezetei működtetik. Való­ban célunk az, hogy a katona otthon érezze magát a lakta­nyában, mert amikor a sorka­tonáról való gondoskodást ter­vezzük, két alapelvnek igyek­szünk megfelelni. Az egyik, hogy a hadseregbe bevonuló állampolgár csak annyi pszi­chológiai környezeti terhet kap­jon, amennyit a szolgálat ellá­tása feltétlenül megkövetel. A másik alapelv, hogy a hadse­regen belüli létfeltételeket az ország fejlődésével arányosan kell fejleszteni. A társadalmi átlagot természetesen nem tud­juk meghaladni, és ránk is vo­natkozik, hogy a jelenlegi el­látási szintet a következő idő­szakban megőrizni tartozunk, további fejlesztésre kevesebb területen, s szerényebb mér­tékben lesz lehetőség. Szocialista hadseregünk ilyen szempontból is együtt él az or­szág lakosságával, s éppen ez az együttélés miatt fontos kö­vetelmény, hogy az alkotmá­nyos kötelességének eleget te­vő sorkatonáról minden szin­ten gondoskodni kell. Úgy vél­jük, hogy a katonát nemcsak a rendtartásnak kell nevelnie, hanem annak a környezetnek is, amelyben él és szolgál. Aczél Gábor flz emberi jogok nyomában (I.) A kompromisszum lehetősége A z emberi jogok körül időről időre visszaté­rő csata folyik. Aki azt várta, hogy ez a harc lezárul egy-egy elnök vagy kormány távozásával, annak tanulmányoznia kell a harc mélyebb okait: nem szűnik meg a különböző rendsze­rek versenye, az ideológiák különbözősége. A verseny a tömegek számára jótékony is. Jótékonyabb, mint ami­kor csak izolációs szemben, állás van, vagy amikor a fegyverkezésben versenyez, nek. Vannak azonban en­nek a „rendszerverseny”-nek - különösen a propaganda­háborúnak - felületességei, torzító hatásai is. Egyszerűsítő, „csa tatér"-szem - lélet is tapasztalható. Ez csak a szélső ellentéteket nézi, s a másik fél leggyengébb pontjait keresi. A napisajtó vagy a napi nyilatkozatok ilyenfajta háború­jától könnyen felületesebbé vál­nak, torzulnak az ismeretek ar­ról, hogy melyek az elismert emberi jogok, s tulajdonképpen mely jogok listájáról vitatko­zunk. Kialakult vagy kialakuló­ban van ugyanakkor egy ki­egyensúlyozottabb megközelí­tés, amit időnként „emberi jog­diplomáciának" neveznek. Hí­veinek egy része vállal bizonyos nyílt vitát, más része azt a nyil­vánosság előtt minimálisra csök­kentené, inkább csak diplomá­ciai csatornákon folytatná. Te­hát e szemlélet hívei is leg­alább kétfélék, de egyetértenek abban, hogy meg kell találni, illetve őrizni az emberi jogok­ban a rendszerek közti közös nevezőt is, erőfeszítéseinknek így van értelme. A harmadik megközelítés — amely az emberi jogok és álta­lában a morális tényezők fon­tosságát, jelentőségét tagadja a nemzetközi kapcsolatok.szem- pontjából —, pusztán hatalmi­stratégiai szemlélet. Ez a meg­közelítés kizárólag a fegyveres erő és a területi befolyás nagy­ságának tulajdonít jelentősé­get. Következetlenségére mu­tat, hogy teoretikusan az azóta humanistább nézetű Mor- genthau professzor régebbi munkáira vezethető vissza. Jog­gal bírálják ezt a koncepciót azzal, hogy még a stratégiai előnyök közül is csak a rövid tá­vúakat biztosítja, mert az érin­tett, azaz alkuba bocsátott or­szágokban sem veszi tekintetbe a jövő generációk érdekeit. Rá­adásul nem számol az emberi tényezővel, a belső, a népi moz­gásokkal, megmozdulásokkal; ezért mindig úja'bb meglepeté­sek érhetik. A szocialista országokban is — bár más ismeretelméleti ta­lajon — vannak különböző hangsúlyókat használók, akik a stratégiai erőtényezők, illetve akik a morális, emberi tényezők fontosságát helyezik előtérbe. Hivatalos és többségi nézette azonban a pusztán hatalmi­stratégiai, az amorális megkö­zelítés sehol sem vált, ez nem fér össze a szocializmus ideoló­giájával. A szocialista orszá­gokban a most fejlődő politika- tudománynak még feladata ki­mutatni, hogy nemcsak az ideo­lógiai célok, hanem a politika racionalitása, hatékonysága szempontjából is különösen fontosak a morális tényezők a nemzetközi kapcsolatokban. Feladat például feldolgozni, hogy mit jelentett, s miért volt éles Lenin vitája a „kispolgári moralistákkal, demokratákkal" egy meghatározott időszakban, és hogyan fejlődtek mindazok­nak, mind pedig Leninnek a né­zetei más időszakokban. Az éles szavak abból származtak, hogy átmenetileg — más tényezőkkel összejátszva — a wilsonisták el­vont, morális mércéikkel a fia­tal szovjet államnak kárt is okoztak. Már néhány évvel ké­sőbb azonban Lenin és Csicse- rin maguk mutattak rá, hogy a másik táborból még mindig a moralista demokraták azok, akik közelebb állnak a haladás táborához, mint a cinikus ha­talom-politikusok. A szocialista országok tehát az emberi jogok „csatatér"- megközelítését sem tehetik ma­gukévá, hiszen történetileg ezt többnyire az ő lejáratásukra használták fel. A szocialista országokban jó esélye van az „emberi jog-dip­lomácia" megközelítésnek, még­hozzá nem az ideológiai vita mellőzésével, hanem a rendsze­rek közti világméretű verseny szem előtt tartásával. A lélek­tani, manipulációs háború he­lyett tehát az emberi jog-diplo­mácia és a verseny koncepciói­nak együttes létezése az, ami egészségesnek látszik. A kompromisszum lehetősé­gének további bizonyítéka a Helsinki Záróokmány is. Erről ugyancsak a sok felületes vita után a közönség tévesen gon­dolhatja, hogy az emberi jogok felsorolását tartalmazza. Való­jában a jogokat illetően utal az előbb említett okmányokra, megerősíti és bizonyos kérdé­sekben — utazások, informá­ciók, családegyesítések, nem­zetiségek — kiegészíti azokat. A politikatudomány segítségül hívásával reális pozitívumokat állapíthatunk meg erről a meg­állapodásról, noha az nem for­mális jogi szerződés. Egyrészt nincs ok feltételezni, hogy ereje kisebb lenne, mint sok más szerződésé. Az értelmezéséről, megsértéséről folyó és ismétlő­dő viták is arra vallanak, hogy betartásának bizonyos értéke van, megsértésének felelősségét nem szívesen vállalják. Kulcsár Péter (Következik: Közös elemek — közös alapok) Manapság a vállalkozások korát éljük. Szeghalmi János egy évvel ezelőtt nyitotta meg Vaskakas nevű penzióját Orfűn. Mi a tapasztalata, megérte?- Eddig nem jött be. Mikor szinte teljesen egyedül felépí­tettem ezt a családi házat, az volt a tervem, hogy egy kis bo­rozót alakítok ki. De közben „Azt hiszik, milliomos vagyok!” Megéri-e penziót nyitni? megjelent a rendelet, hogy le­het penziót nyitni. Úgy éreztem, hogy 28 éves kereskedői ta­pasztalatomat hasznosítva bele­vágok, s 'erre rendezkedek be. Minden pénzemet ebbe fektet­tem, rokonok támogattak, köl­csönt vettem fel, s rengeteget dolgoztam, aminek az lett az eredménye, hogy kaptam egy szívinfarktust — s jó néhány el­lenséget szereztem . . . — Ellenséget? — Igen. A kezdetben minden­ki támogatott, szurkolt nekem. Aztán amikor megnyitottam a penziót a kifőzdével, sok érdek­lődő keresett fel, akiknek az első kérdése nem az volt, hogy mit lehet itt enni, hanem az, hogy mennyibe került a ház. Mondtam, hogy 700 000 forint­ba. Nem hitték el. Pedig tény­leg ennyiben vglt! Később már azt mondtam, hogy kétmillió­ban van, erre azt kérdezték, honnan volt neked ennyi pén­zed? Hát ilyenek vagyunk. A helyi szervek is az elején pat­ronáltak, később finoman fo­galmazva kiestem a jóindula­tukból. Ellenőrzést kaptarh, s mivel nem volt néhány tábla a falon, megbüntettek 2500 fo­rinttal. A büntetés jogos volt, csak az eljárást nem éreztem igazságosnak. A párt és a kor­mány támogatja a magánpen­ziókat, de a gyakorlatban ezt nem érzi az ember. Valahogy nem akarnak megvalósulni az elképzelések. — Irigykednek magára? — Persze, mert azt hiszik mil­liomos vagyok. Pedig ha mil­lióim lennének, nem güriznék napi 16 órát, hanem bankba tenném a pénzemet, s élném a világomat. Lehet, hogy hi­hetetlen, de nem azért nyitot­tam penziót, hogy meggazda­godjam, hanem hogy független legyek, tisztességesen megél­jek, s hogy a vendégeim jól ' érezzék magukat, visszatérje­nek hozzám.- Mennyit keres havonta? — A feleségemmel a havi tiszta jövedelmünk 6—7000 fo­rint. Körbejárjuk az épületet. A konyhát és a kiszolgálóhelyi­ségeket, a raktárot, a pincét állami vendéglátóegység is megirigyelhetné, az étterem­társalgó részben színes televí­zió, elektromos orgona, harmo­nika. A hét néhány estéjén a tulajdonos zenével szórakoztat­ja vendégeit. A konyhakertben sok minden megterem, ezért vi­szonylag szolid áron tudja vál­lalni az étkeztetést.- Emlitette, hogy eddig nem érte meg penziót nyitni. Mik a tervei?- A közétkeztetést megszün­tetem, s kizárólag a nálam la­kó vendégeknek fogunk főzni. Jelenleg az IBUSZ-on keresz­tül adom ki a szobákat, ez a szerződésem augusztus végéig érvényes, de nem fogom meg­újítani. Az IBUSZ 280 forintért adja el a szobákat, melyből én 180 forintot kapok, ami nem jó üzlet nekem és a vendégeknek sem. A jövőben magam inté­zem ezt is, így az árakkal lej­jebb tudok menni. S hogy ha nem boldogulok bizonyos kö­rülmények miatt, akkor bezá­rom a penziót, s eladom a há­zat. — Ennyire pesszimista? — Nézze, most nagyon vi­gyázok, hogy ne adjak lehető­séget támadásra. Egyetlen cé­lom, hogy a vendégeim jól érezzék magukat, s ezért min­dent megteszek. De még egy szívinfarktust nem szeretnék kapni . . . Roszprim Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents