Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-25 / 202. szám

1982. július 25., vasárnap DunflntQU naplö 5 Maria Talaga Ido Maggi Születő művek között — Villányban Kapu a valóság és a képzelet között nélkülözhetetlen egy nagyon erős kulturális bázis, alap, ami nélkül komoly, modern képző- művészetről nem lehet beszélni. Kell valami, amire építkezni le­het. Számomra még mindig a tér, a forma és a tömeg az alapvető meghatározók. így én még mindig a hagyományos területen belül mozgok, ha nem is vagyok a klasszicista szob­rászat közvetlen folytatója.- Mindezt az itt készült „Ka­pu” című műve is érzékelteti, Konkrétabb értelemben minek a kapuját formálta meg itt Villányban? — A kapu szimbolikus jelen­tésű a számomra. Remélem, szimbólumot jelenhet mások­nak is. Ezzel a munkával kap­csolatban az az alapvető kér­dés, hogy hogyan lehet valósá­gossá tenni az irreálisát? Ho­gyan úszhat át egy fekete fel­hő a kőből faragott kapun? Szeretem a valóság és a fan­tázia dolgait egymásba fordí­tani ... A kapu a mostani he­lyén a művészet és a természet világa közötti átjárási lehetősé­get, kaput jelenti, amely egy­ben a valóság és a képzelet között vezet át. Bebesi Károly ZENÉRŐL ZENÉRE Schubert zselizi levelei Schubert zenéjéről Schumann egyszer így nyilatkozott: ....... o lyan régiókba vezet el minket, ahol emlékezetünk szerint még sohasem jártunk". Az idézet igazságához nem férhet kétség. „A romantika klasszikusának" mondott Schu­bert muzsikájára valóban s ta­lán legfőképpen a szabadon szárnyaló fantázia jellemző. De igazság rejlik abban is, hogy egyetlen alkotó sem vonhatja ki magát annak a környezetnek a hatása alól, ahol élete folya­mán tartózkodik. Schubert egyik barátja leány- testVérének emlékkönyvébe a következőket irta: „Mindig oko­san élvezd a jelent, igy múltad szép emlék lesz, s nem rémkép o jövő1’. Schubert rövid életének két nyarát a hajdani Bars megyei Zselizen (ma Zeliezovce Cseh­szlovákiában). a galántai Es­terházy grófok birtokán töltöt­te mint zongora- és énektanár. A Léva melletti Zselizre úgy került Schubert, hogy Unger Károly jószágigazgató, aki hí­res énekesnő leányától sok szé­pet hallott a 2f éves bécsi „kompositeurról", amikor Ester­házy János császári kamarás gyermekei, Mária és Karoline részére zenetanítót keresett, őt ajánlotta. * A zeneköltő 72 levelet ha­gyott az utókorra. A Zselizen keltezett levelekből érdekes dol­gokat tudhatunk meg az akkori és ottani állapotokról és a „ta­nító-mester" egyéniségéről. Az első fennmaradt zselizi levél 1818. aug. 3-ból való. A címzett Schober, a kedves bá­lát (később Liszt magyarorszá­gi titkára), de tartalma a többi barátnak is szól: ..Élek és kom­ponálok, mint egy isten, mintha ennek is kellene lennie... gondok nélkül ... ideje volt mór, különben még tönkrement muzsikus lett volna belőlem." Ferdinand bátyjának huszonegy naopal később mégis ezt írta: „Bármilyen jó sorom is van, bármilyen jó emberek is vannak errefelé, végtelenül örülök an­nak a pillanatnak, amikor el­hangzik: Bécsbe! Igen, kedves Bécs. a lepdrágábbat, a leg­kedvesebbet zárod szűk falaid közé.” Új tartózkodási helyén sok mindenre kiterjedt Schubert fi­gyelme. Bátyjának beszámol arról is- hogy „az aratás is széo errefelé. A aabonát itt nem hordják csűcbe, mint Ausztriá­ban, hanem szabad mezőn Virányi Endre rajza hatalmas halmokat raknak, amiket kazlaknak neveznek." És hol s merre nem járt! Barátaitól kapott levele kézhezvételéről ezt írja: „Éppen tehén- és ökörár­verésen voltam, amikor vaskos leveleteket átadták. Feltéptem és hangos örömkiáltás tört ki belőlem, megpillantván Scho­ber nevét?' Kissé bánatosra vált Schubert hangja, amikor munkájáról tu­dósit: ,.Zselizen mindennek má- gamnak kell lennem. Zene­szerzőnek, szerkesztőnek, közön­ségnek és mit tudom én. meg mi mindennek. Az igaz művé­szet iránt itt senkinek nincs ér­zéke, legföljebb olykor-olykor (ha nem tévedek) a grófnőnek." Munkokedve azonban nem lan­kad. „Időközben több dal ke­letkezett — írja —, úgy remélem, nagyon jól sikerültek.” „Helyzetismertetést”, ahogy ó nevezte, is küldött Zselizről: „Kastélyunk nem a legnagyob­bak közül való. de nagyon csi­nos. Nagyon szép kert veszi körül. Az inspektor házában lakom. Elég nyugodt hely, kivé­ve azt a 40 libát, ami néha úgy gágog, hogy az ember a saját szavát sem hallja. A sza­kács elég léha, a komorna 30 éves, a szobalány nagyon csi­nos ... a kulcsár a vetélytár- sam. A gróf eléggé nyers, a grófnő büszke, de finom érzé­sű, a grótkisasszonyok jó gye­rekek." Bevallja azt is, hogy „szívem érzéseivel soha nem méricskélek és politizálgatok, ami a szívemen, az a számon és ezzel punktum." 1824 nyarán utazik másodszor Zselizre Schubert. Július 16-án Ferdipánd bátyjának hosszú levelet ír, amelyben a korábbi zselizi napokra célozva bölcsen jegyzi meg: „Az ember azt hi­szi, boldogsága attól a helytől függ, ahol egyszer boldog volt, holott a boldogság csak ben­nünk van." Hangulata gyakran változott ekkor is: ....... egész jól érzem itt magam" — írja, majd két sorral lejjebb már ezt: ,....a vonzó csillag (valószínű Karoline grófnőről v»n szó) el­lenére, néha átkozottul vágyó­dom Bécsbe." Egy másik levelé­ben ez áll: „Most itt ülök egye­dül Magyarország közepén . . immár 5 hónapja egészséges vagyok, vidámságomat gyakran elhomályosítja az, hogy távol vagyok és néha nagyon nyo­morult napjaim vannak." Feltehetően egy ilyen borús napon vetette papírra azokat a verssorokat, amelyeket az 1824. szeptember 21-én kelte­zett utolsó zselizi levelében ol­vashatunk: „Szent Művészet, te hirdesd meg korát, / Teremtő korát erőnek és tettnek / S ha már a sorssal ki nem békítet- ted / Fájdalmainkat — enyhítsd legalább." Várnai Ferenc Maria Talaga, lengyel szob­rász félig kész szökőkútja fú­rás közben eltörött. Most újabb, hatalmas kőtömb megmunkálá­sát kezdte meg a szoborpark bejáratánál. A kútplasztika a bejárati fogadótér mögötti földbóstyára kerül. Ez mór egy második itteni egyedi műve lesz, az első a „Kezek" című kompozóció volt, amely telje­sen befejezett műként, végle­ges helyén állva várja a láto­gatókat. A lengyel művésznő emellett természetesen részt vett a színháztér tervezésében és kivitelezésében is. A mgst készülő kút formailag egy vul­kánikus folyamatra, az erup- cióra emlékeztet, a címe is ez: „Erupció" (Kitörés). A fehér siklósi félmárványból kialakí­tandó kút fényhatással kombi­nált vízsugara a születő élet szimbólumaként is felfogható. A kút köré magas törzsű, nagy lombú fákat ültetnek és pado­kat tesznek! * Ido Maggi olasz szobrászmű­vész 34 éves, a bari képzőmű­vészeti főiskolán Amerigo Tot mellett docensként dolgozik. Szobrászdiplomáját Leccében szerezte meg 1968-ban. Már a középiskolában plasztikával és kerámiával foglalkozott, mű­vésznek készült. A szobrásza- tot végül is akkor választotta élethivatásul, amikor Bariba került. — Mit jelent egy szobrász­nak az, hogy a hazája éppen Olaszország? — Mindent. Ez a gazdag mű­vészeti kultúrájú ország termé­szetesen és automatikusan ha­tott rám. Dél-Olaszországban - ahol élek - nagyon erős a görög hagyomány. Ez pedig különösen közel áll hozzám. Mégis azt mondhatnám, hogy mindebből a legjobban a rene­szánsz érdekelt, foglalkoztatott eddigi életem során. Ez egy olyan hallatlanul gazdag kor­szak, ami szinte kimeríthetet­len és folyamatosan más és más mélységeit kínálja fel meg­közelítésre. Tanulóéveim eltel­tével, hosszas fejlődési szaka­szok után persze velem is az történt, mint annyi más mű­vésszel: megpróbáltam a saját alkotóképességemmel, saját al­. kotóerőmmel a magam útjára lépni. A reneszánsszal való kapcsolatom ezzel természete­sen nem szakadt meg, ellen­kezőleg: a lényegi elemeket beépítettem a saját munkáim­ba, szemléletembe. Ezek közül alapvetőnek tartom a pontos­ságot, a formai tisztaságot, a megformáltság elsődlegessé­gét — minden egyébbel szem­ben. — Mit jelent mindez a peda­gógiai munkája szempontjá­ból? — Igen sokat. Amikor évről évre újabb és újabb fiatalok kerülnek elém, azzal kezdem, a munkát, hogy néhány alap­vető elvet tisztázok velük. Ilyen például a folytonosság kérdé­se a művészetben. A múlt és a jelen összekapcsolása, a tradí­ció megismerése és beépítése a jelenkori ismeretekbe... és hasonlók. Nagy örömömre szol­gál, hogy a szobrászatban vi­lágszerte egy — a hagyomá­nyos eszköztárhoz történő — visszakanyarodás figyelhető meg. A művészek ismét hasz­nálják az ecsetet, a vésőt, az anyagot... A művész rájött, hogy a világban csak ezáltal !i lehet otthonos. Én, ami engem i illet, nem tartom magam avant- J górd művésznek. Számomra j kezdettől fogva mindig is fon- j tos volt a forma és a tér. Én g mindig csak anyagban tudom \ elmondani, amit akarok. Ez jj persze nem jelenti azt, hogy el kell utasítani a kortórs mű­vészek törekvéseit. . . Csupán annyit jelent, hogy számomra A csalán Az egyetlen növény, ame­lyet sötétben is felismerünk. A simogatásra ellemetlen csípéssel válaszolt és hiába igyekszünk szabadulni tőle, ragaszkodik az emberhez városban és falun, a folyók völgyeiben és a magas he­gyek régióiban. Még a jég­mezők szigetén, Izlandon is megtalálható. Nem árt neki a jégeső, és amint mi ma­gyarok közmondásunkba fog­laltunk: csalánba nem üt a ménkü. Tán csodáljuk, ámde nem szeretjük őt, és elcsodál­kozunk azon, hogy e jeles növény évezredek óta világ­szerte bebizonyított becsben áll kiváló tulajdonságai foly­tán az emberi és áTlati szer­vezetre gyakorolt jótékony hatása miatt. , A modern természettudo­mány ma már azt is tudni véli, hogy a mi csalánunk minek köszönheti azt a tisz­teletet, amelyet kivívo'tt ma­gának a szenvedők körében. Szívesen elmondok egyet s mást róla, mert úgy érzem, hogy rehabilitálnunk kefl őt, még mielőtt betöltené világ- történelmi hivatását, vagy vé­delem alá helyeznék. A csalánlevelekben bősé­gesen, található klorofill (a levélzöld festékanyaga), amit a bőrgyógyászatban és a koz­metikában szagtalanító, há- mosító és fertőtlenítő szer­ként ismernek. Bőven tarta­lékol A-vitamint, C- és K-vi- tamint is, és az antibiotikus hatással magyarázható, hogy a házi szárnyasok és a serté­sek eledelébe keverve egyes fertőző betegségek kivédésé­ben, illetve megelőzésében jelentős eredményekről szá­molnak be. (Édesanyám hajdani falusi farmján a kiskacsák naponta kaptak aprított csalánlevelet, megnedvesített kukoricaliszt­tel és korpával keverve, amit a hátukra szórtunk és az ap­ró rucák egymás hátáról csi­pegették le a jóízű csalán­csemegét.) Krúlofillja, vastartalma és vérképző vitaminjai miatt a csalán széles körben ajánl­ható erősítő szer vérszegény­ség. általános gyengeség, gyakori rosszkedvűség, továb­bá terhesség és hosszú lá­badozás idején, minden mel­lékhatás és ártalom nélkül. Maurice Messegue, a világ­hírű francia természetgyó­gyász egyéb gyógynövények­kel társítva még frigiditás és impotencia ellen is ajánlja teaivásra a csodálatos csa­lánt. A csalánszörökben, mint tudjuk, egy égetően csípős anyag rejtőzik. Ezt használ­ták fel eleink, amikor a nö­vényt természetes állapotá­ban bőrvörösítőül alkalmaz­ták. A kis csalánseprövel tör­ténő bőrcsapkodással a csa­lánszőrök váladéka, mint száz injekciós tű tüzes döfése a bőr alá kerül. Rövid idő múl­va hólyagocskák képződnek, amelyeket élénk vörösség vesz körül. A csalánszőrök váladéka erősen aktív és elég belőle tízmilliomod gramm a kellemetlen, de gyógyító bőr­tünetek előidézésére. A fiatal, friss csalánnövény­ben ez a növényi méreg még nem" fejlődött ki és ilyenkor használják fel, főként a nyu­gati országokban, saláta és főzelék készítésére. Ha elő­ítéleteinket leküzdjük, a csa­lánételeket mi is ízletesnek fogjuk találni a magyar kony­ha fűszereivel. A múlt század népi orvosló asszonyai a csalánfőzet gőzét a fülbe vezették fülzúgás el­len, léghuzatból eredő fej­fájáskor pedig a főzettel való borogatást alkalmazták. Reu­más és hasonló panaszoknál a már említett csalánkorbács segített, amikor is a fájó test­részt ütögetve a fájdalmak átmenetileg, de gyakran hu­zamosabb időre is megszűn­tek a bőr alá került égető csalánszőrváladék vérbőséget kiváltó hatására. A fiatal csalánlevélben nagyszámú ásványi elemet is találtak. Köztük kovasavat és vásott, kalcium- és kálium­sókat. A növekedést fokozó, már említett A-vitamin mellett még növényi hormonokra is bukkantak, amelyeknek vér- cukorszintet-süllyesztő hatást tulajdonítanak. A csalángyökér főzetének hajhullást gátló és zsíroso- dást csökkentő hatásának megemlítésével be is fejezem e kevéssé tisztelt gyógynövé­nyünk himnuszát, nehogy azt a hitet keltsem az olvasóban, hogy valaki végre! megtalál­ta a mindent gyógyító „Böl­csek Kövét", amit nem kell az óperenciákon keresgélni, mert itt nő a küszöb előtt. És ha nem merjük személye­sen megragadni, ne csüg­gedjünk, amíg Pécsett a Her- bária gyógynövényboltja ren­delkezésünkre áll a haszná­latra kész növény ismerős ta- sakjaival. Azt semmi esetre sem en­gedjük, hogy gyommá, meg­vetett plebejus gazzá fokoz­zák le csalánunkat a min­denhez jobban értő, „jólér­tesült" hitetlenkedők. Baranyai Aurél A nemzetközi szobrász szim- pozion idei nyári időszaka lát­szólag a csendesebbek, ese­ménytelenebbek közül vaió. Az első szakaszban közös tervezés­sel és együttes munkával elké­szült a színháztér, a mostani második szakaszban pedig a korábban megkezdett munkák befejezése a fő feladat, A mű­vészek és a művészethez értők szerint viszont mostanában éli igazi fénykorát ez a szimpo- zion, hiszen a kezdeti évek út­kereső törekvései oz elmúlt években tisztultak le; a művész­telep valóban szimpozionná vált. Ennek a — néhény évvel ezelőtt elkezdődött - megúju­lási folyamatnak az eredménye­képpen új szemlélet vált ural­kodóvá az ide fátogató művé­szek körében. Olyan művek szü­lettek, amelyekről Mathias Hietz idei szimpozion nyitójában teljes joggal állapíthatta meg, hogy „ezek a szobrok, ezek az emlékművek, amelyek itt kelet­keztek egy új szabadságban építészeti kötöttség nélkül csak a természeti környezet belolyá- lyása alatt, már nem tekinthe­tők csupán műtárgyaknak. Ta­núi egy új történésnek, szobrá­szok együttélésének és együtt­dolgozásának ... A szimpozion- eszme első jelentős aspektusa az egyedi „EN"-töl o kollektiv „Ml" felé tett lépés olyan szük­ségszerűség, amely nélkül az emberiség számára nem léte­zik jövő ... Ennek a művészet­nek erősnek kell lennie, de eiős csak együttes erővel lehet. Éppen erről az erős, közös, ér­telmes művészetről van szó a szimpozionokon". *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents