Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-23 / 200. szám

© Dunantült napló 1982. július 23., péntek „Zeller-korszak" Kémesen Ahol évek óta háztájiban tolyik a zöldségtermelés Schönbergerék háztájija Újpetrén Schönbergerék gazdasága „Hz állat törűdést, hozzáértést kíván” II tsz-nek és az áfésznek is érdeke A megye zellerszóllító tsz- ének is nevezhetnénk a kémesi Közös Üt Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetet. Csaknem tíz éve már, hogy a Szigetvári Konzervgyár állandó partnere. Vagyis a gyár évente rendsze­resen szerződik a kémesi tsz­szel a feldolgozásra szánt zel­lermennyiség megtermelésére. Máshonnan számottevő mérték­ben nem is igen kap ebből a zöldségféléből. A kémesieknél viszont meghonosodott, szíve­sen termesztik, s a tagok is megtalálják benne a számítá­sukat. Ugyanis a zellert és né­hány más fontos zöldségfélét évente 18—20 ha területen a tagság háztájiban állítja elő. tgészen pontosan: a kémesi tsz-b'en - néhány hektár kísér­leti termelvény kivételével - a zöldségféléket a tagság háztá­jiban termeli meg. Nemcsak most, hanem már 1976-tól. Sőt korábban is. A kertészkedés régi hagyo­mány ebben a községben. Ami­kor 1959-ben megalakultak itt is a tsz-ek, a közös gazdálkodás terveiben már akkor jelentékeny részt kapott a zöldségtermesz­tés. Az akkor még külön műkö­dő szaporcai, cuni és kémesi tsz-ek minden évben vállaltak jé néhány kát. hold retket, ka­ralábét, dinnyét, míg a kéme- siek főleg a paprikát, uborkát termelték szívesen. Az egyesí­tés után az egyik évben meg­próbálkoztak a zellerrel is. Meglepően jó terméseredményt adott' akkor kezdődött s azóta is tart a ,,zeller-korszak". Rö­videsen kialakult a három leg­jobb terméshozamé zöldségféle, amit évente rendszeresen ter­melnek: az étkezési paprika, az uborka és a zeller. Először mindegyiket a közös tábláin próbálták ki, azután került fo­kozatosan a teljes zöldségter­melés a háztáji földekre. Hat évvel ezelőtt még csak 10—12 család dolgozgatott 2 ha terüle­ten. (A nagy tételű szállításo­kat, így a zellert is, akkor még a közösben állították elő.) 1977- ben már 113, azóta is mintegy 120 csalód évente 490—500 t zöldárut termel a kijelölt 18- 20 ha háztáji területen. Az utóbbi évek átlagában a ház­táji (benne a szerződéses ser­tés- és szarvasmarha-tartóssal) Egyre nehezebb eladni a di- ósviszlói csúcsos káposztát, va­lamint a mohácsi-szigeti ad­venti kelkáposztát. A két ba­ranyai tájfajta, bár korán érik be, így a -mohácsiak április végén, a diósviszlóiak pedig május derekán kínálják a por­tékájukat, mégis, a mostani piaci versenyben ez a korán érés már nem számít elég előnynek. A csúcsos káposzta eseté­ben a vásárlók kifogásolják a nagyméretű, semmire sem használható torzsát. Kiszorítja a már fóliában hajtatott fejes­káposzta, amely korán, május első felében szedhető, és ol­csó. ár miatt külföldön is ke­lendő. A diósviszlói csúcsost viszont legfeljebb Baranyában vásárolják, másutt nem isme­rik. Az ádventi kelkáposztát az a kifogás érte, hogy túl rostos, az össztermelésben éves szin­ten mintegy 16—18 millió fo­rint áru értékesülését jelentette, ami a tsz összes árbevételének kb. egyötöde. Ebből a zöldség 2,7-3,2 millió forintos jövedel­met hozott évente. A zellert a hetvenes évek ele­jén kezdték nagyobb tételekben (akkortájt 6—7 ha-on) termelni. Mivel „bejött" s 40 százalékát a Zöldért, 60 százalékát pedig a konzervgyár fix áron vette át, rövidesen ezt is kiadták a tagoknak. Volt olyan év, hogy 170 q vagy ennél több is meg­termett egy hektáron. A tagok­nak általában a bruttó jöve­delem 50 százaléka megy rá a termelési költségeikre (palán­ták, vegyszerek stb.). De a tag­ság így sem jár rosszul, hisz mqsképp nem csinálnák immár évek óta. Az elmúlt évben pél­dául, ha egy tsz-tag 0,25 ha-on (kb. fél kát. hold) vállalta a zel­lerrel járó kemény munkát, ak­kor általában bruttó bevétele elérte a 30 000 Ft-ot. 1981-ben 5,1 ha-on 140 q/ha átlagtermés mellett több mint száz tsz-tag itt - erős szóródással — 10 000 és 20 000 Ft közötti jövedelem­hez jutott, csak a zellerből. Az idei évben a tavalyinak csak­nem kétszeresét vállalták fel. Kémesen 22,3 ha összterüle­ten termelnek zöldárut háztá­jiban. Uborkát 4,8, paprikát 7'3, zellert 9,9 s egyéb vegyes zöldségfélét 0,3 hektár terüle­ten. A Szigetvári Konzervgyár — a megnövekedett termelési költségek miatt — az idén a tovalyf 4 Ft helyett 6 Ft-ért ve­szi át a zeller kilogrammját. Termelési kedv tehát van — egyelőre... Jó lenne, ha meg is maradna. A sok bosszúság azonban félő, hogy előbb-utóbb lohasztani fogja a zöldségek termelési kedvét Kémesen, ahol a tsz-alapítók s még azok nagy­szülei is szívesen kertészkedtek. A sok bosszúságot évek óta a Zöldért árrendszere okozza, ami a kínálat szerint természe­tes módon változik. De eny- nyit? . . . Egyik napról a má­sikra 4—6 forintokat is csökken a jelzett átvételi ár. De volt, hogy 50 százalékot is zuhant — ami viszont nem mindig mu­tatkozik meg a piacon a fo­gyasztói árakban!... Wallinger Endre durva erezetű, s a feje kevés­bé súlyos. Épp ezért a Baranya megyei Zöldért a régi tájfajtákat fel­váltani, de nem megszüntetni akarja, hiszen a piaci körülmé­nyek, a vásárlói szokások bár­mikor megváltozhatnak, tán épp a most értéktelennek tar­tott fajták javára. Fajtaneme- sítés kezdődött a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet közre­működésével, elsősorban a ho­zamnövelés érdekében. A dél­baranyai mediterrán jellegű klíma megfelelő körülményeket biztosít a kísérletnek. Az újpetrei főutcán járva az ember önkéntelenül is betekint Schönberger Józsefék portájá­ra. A falu központjában álló szép, nagy, rendben tartott pa­rasztház - akár egy hangula­tos nyaraló. Az udvar nagy ré­sze betonlappal fedett, a két szélén zöldsáv. Nyíló rózsa, muskátli, dús levelű szőlőlu­gas. Virágillat, tisztaság. Nyo­ma sincs az állattartással járó piszoknak, bűznek, pedig itt gazdálkodás folyik. A lakóházhoz csatlakozó gaz­dasági épületekben jelenleg 8 fiatal szarvasmarha áll, 13 ser­tés nevelődik, az ólakban 15 anyanyúl és Szaporulata, vala­mint aprójószág. A gazda, Schönberger Jó­zsef az újpetrei tsz szarvas­marha-gondozója elhárítja a dicséretet, szabadkozik, hogy máskor még ennél is nagyobb tisztaság szokott lenni náluk. — Komisz év nekünk ez az idei - panaszolja. — Január­ban engem műtötték, húsvét- kor a feleségem került kór­házba, most jábadozik. így az­tán rám hárul az etetés is, amit zömében ő végzett. A tsz-ben méltányolták ne­héz helyzetét, átmenetileg más beosztást kapott, hogy otthon is elláthassa az állatokat.- A disznókat a tsz-nek, a rvyulakat - tagja vagyok a szakcsoportnak — az áfésznek adom le. Nemcsak az én hasz­nomról van szó, a tsz-nek, az áfésznek is érdeke, hogy a le­szerződött mennyiséget időben és jó minőségben leadjam. Húsz sertés átadására szer­ződött az idén a Schönberger család, tízet már elvittek, tíz leadása még visszavan. Az üszőket átlag 25 hónapig tart­ja, vemhesen értékesíti az Ál­lattenyésztési Felügyelőségen keresztül. Egy üszőért 25 000 forintot kap. A diósviszlóiak továbbra is ragaszkodnak a balkáni ere­detű, bevált káposztájukhoz, mert nem kell fűtött fóliát fel­állítani, olcsó a befektetés. Augusztus második felében hi­deg melegágyban előnevelik, majd novemberben szabad földbe ültetik a palántákat. A községben tízen foglalkoznak csúcsos káposztával, és a tava­szi szezonban mintegy 60 má­zsát értékesítenek, bár fél évti. zede négyszer ennyien leg­alább ezer mázsát vittek a pi­acra. Csuti J. Mennyit hoz a háztáji? A gazda óvatos. Kísérőm, Óbert Béla, az újpetrei tsz párttitká­ra tréfásan biztatgatja, hogy mondja csak bátran, nem az adóhivataltól jöttünk . . .< — Megalapozatlan lenne, ha különböző összegekkel dobá­lóznék. Nem végeztem önkölt­ségszámítást, hogyan is lehet­ne kiszámítani, hogy hány órát dolgozott összesen a család. Minden állattartó másként gondozza a jószágot, más ta­karmányt etet. Nem elég a jó takarmány, az állat nagy oda­figyelést, szakértelmet kíván. Itt a jövedelmezőség egyik tit­ka. Annyit mondhatok, n^Jrem megéri, különben nem foglal­koznék vele. Útban a családhoz találkoz­tam egyik szomszédjukkal, ré­gi ismerősömmel, aki elmond­ta, Schönbergerék mindhárom gyereküket taníttatták, szakmát adtak a kezükbe. Az egyik központifűtés-szerelő, a másik gépkocsivezető, a harmadik most érettségizett, háztartási­gép-szerelőnek tanul tovább. A gyerekekre terelem a szót, miközben a legkisebb — a 19 éves — jön-megy körülöttünk, valamilyen szerkezetet barká­csol.- Feri, a középső fiú, kire­pült. a nagymamához költö­zött a fiatal pár - meséli az apa. - Tavasszal volt az es­küvőjük, 250 fős lakodalom. Három disznót vágtunk, 42 rántani való csirkét, ugyan­ennyi tyúkot. A bort és a sü­teményeket, marhahúst úgy vásároltunk. Ha nem lenne a háztáji, az én 4-5000 forintos fizetésemből ezt nem tehettük volna meg. Az apának nincs jogosítvá­nya, a Ladát a fiúk használ­ják, amikor kell, takarmányt hordanak vele. A gyerekek se­gítenek a ház körül, állatgon­dozásban, kaszálásban, széna­gyűjtésben. Mindhárom ért a gazdálkodáshoz, s a szakmá­juk is olyan, falun, városon egyaránt megélnek belőle. Sokat dolgoznak, s jól is él­nek Schönbergerék. De itt nincs „szabadnap", az álla­toknak vasárnap, ünnepeken is enni kell. Azért, ha jó műsor van a tv-ben, időt szakítanak rá, rendszeres újságolvasók, a gazda szívesen böngész szak­lapokat. Legutóbb, amikor külföldön voltak, a legkisebb fiú vállalta az állatok gondo­zását. — A nagy cél, a három gye­rek felnevelése már megvaló­sult. Miért „hajtanak" még most is?- Szívesen dolgozom azért, hogy jól éljek. Azt sem lehet tudni, a gyerekek közül ma­rad-e valamelyik itthon. Ha úgy hozza az élet, másutt kell otthont teremtenie, segítségre lesz szüksége. Erre Is gondolni kell. Ennyi állat tulajdonkép­pen nem sok, nem kevés. De munkának éppen elég. Ha csökkentünk egy kicsit a tem­pón, utazni szeretnék. Külföl­dön már jártam, legközelebb Magyarország legszebb tájait szeretném bejárni . . . Módosították a mezőgazdasági öntözővíz díját A földjeit öntöző és a halas­tóval, rizsterületekkel rendelke­ző mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodását segíti az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnökének új intézkedése, amely szerint — az érdekelt tárcával, főható­sággal és érdekképviseleti szervvel egyetértésben - módo­sította az öntözéshez és a tó­gazdálkodáshoz szükséges víz díját. A kihirdetéssel hatályba lépett rendelkezés megváltoz­tatta az öntözésre berendezett terület után évente fizetendő alapdíj és a ténylegesen fel­használt vízért járó változó díj arányait. Az előbbit csökken­tette, s az utóbbit emelte, de azonos terület és vízfelhaszná­lás esetén semmivel sem kerül többe az öntözés, mint eddig. Azzal viszont, hogy az állandó költséget jelentő alapdíj ará­nya a korábbi 80—90 százalék­ról 60 százalékra csökkent, megkönnyítette a mezőgazda- sági nagyüzemek pénzügyi gazdálkodását, annál is inkább, mert a befizetés feltételeit is enyhítették. Most már ugyanis nem két, hanem négy egyenlő részletben róhatják le az évi clapdíj összegét. Az öntözési költségek válto­zatlan egyenlegén belül a tény­legesen felhasznált vízmennyi­ség után járó változó költség aránya a korábbi 10-20 száza­lékról mintegy 40 százalékra emelkedett, ennélfogva jobban igazodik az öntözési teljesít­ményhez, s arra ösztönöz, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a haszon nélkül elfolyó vízre, elkerüljék a pazarlást. A szán­tóföldi, a kertészeti növények és a halastavak vízellátását azonban rendkívüli körülmé­nyek, a nagy szárazság, a me­leg, az intenzív párolgás jelen­tősen növelheti, de a módosító rendelkezés erre is gondolt. Ezért lehetővé teszi, hogy a víznormát éves átlagban meg­haladó vízmennyiség igénybe véteje esetén a többletért ne a megemelt, hanem a korábbi változó díj összegét fizessék. Ezt a kedvezményt vehetik igénybe a főcsatornákból, a víz­tározókból és egyéb, mezőgaz­dasági vízhasznosítási főmű­vekből történő vízkivétel ese­tén. A rizs öntözésénél a hek­táronkénti 13 000, a szántóföld, kert stb. öntözésénél az 1000, és a halastónál a 14 000 köb­métert meghaladó vízhasználat után. lllliilül PÉCS SZÜLETTEK Pálfi Tibor, Tóbi Krisztina, Ancz- mann Barnabás, Ulrich Erika, Szalma Mihály, Kovács Anita, An­gyal Bogdása, Sebestyén Krisztián, Tatai Ferenc, Várady Róbert, Lu­gosi László, Kimmel Csaba, Németh Gábor, Gyimesi Erzsébet, Polozgai Tamás, Cseresnyés Ágnes, Dézsi Lilla, Hári Gábor, Várnai Réka, Gál József, Miklós Gerda, Gombos László, Barta Imre, Merling Berna­dett, Pál Gabriella, Simon Benja­min, Mohai Erika, Schmidt Viktória, Boksa Péter, Kókai Zsuzsanna. Ko­vács Katalin, Niedling Médea, Husti Noémi, Kiss Bernadett, Vető Veronika, Jákovics Renáta, Árkosi Tamás, Tóth Judit, Máté Árpád, Somogyi Melinda, Somogyi Mónika, Kaszás Gábor, Ivsovics Károly, Ma- takovics Bojána, Varga Viola, Kasza Balázs, Baracsi Norbert, Nadrai Nor­bert, Hergenrőder Beáta, Csizmadia Dóra, Mitrovits Médea, Gémesi András, Krizsankó Ágnes, Kátai Éva, Németh Gábor, Kiss Csaba, János Rita, Szentner Zita, Resál Péter, Kengyel Miklós, Szilovics Szilvia, Lovas Aliz, Lubiczki Gábor, Gyöngy András, Kaszás Éva, Szabó Péter, Sztevics Márk, Csizmadia Gábor, Brozovics Bernadett, Kis-Varga Rita, Mátyás Tibor, Deme Viktor, Cserkesz Hajnalka. MEGHALTAK Molnár János, Kovács Lajosné Herget Kornélia, Máger Antalné Mámmel Anna, Szívós István, Szeny- nyai Lajos, Regeisz Józsefné Koch Erzsébet, Palai Sándor, Szalai Jó­zsefné Bélán Anna, Bückner Ádám, Csonka Józsefné Csonka Zsuzsanna, Zundanovics Szilárdné Tyeranics Danica, Herke Sándorné Mihovicz Ilona, Bencze Mónika, Schludt Antal, Bende Istvánné Vén Anna, Benczik József, Husvét Lajos, Mirákovics Ist­ván, Kazár Jánosné Sipos Margit, Havas József, Bódis János, Reichen­bach Károly, Fuksz György, Inkeller József, Vouk Károly, Balogh János, Lajos Ferenc, Gönczöl Sándor, Brandt József, Szolga Ferenc, F‘ad- ragi Henrikné Faixner Róza, dr. l'abi József, Pál Jánosné Vámosi Julianna, Kovács Aladárné Knoll Julianna, Fü- löp József, Kn^if István. Diósi Já- r.osné Kulutatz Mária, Pollák Győ­ző né Halbdlönder Mária. Wesztl M. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezetben nö­vendékbikát adnak ki továbbnevelésre. Képünk Vass József ház­tájijában készült. Válságban a régi tájfajta káposzták Nem kell a csúcsos és az adventi Holland és japán fajtákkal próbálkoznak Mennyit hoz a háztáji Újpetrén?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents