Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-23 / 200. szám

1982. július 23., péntek Dunántúlt Tlgplö 3 Eddig 13 községben csillant fel a remény Legalább ezer házhelyet! Telkek a tanács és az OTP kézfogása nyomán A magánerős lakásépí­tés kulcskérdése a telek. így van ez még akkor is, ha a köz­tudatban az anyagi felté­telek és az építési szán­dék időrendben megelőz­ni látszik az előbbit. Pél­dák sorával lehetne alá­támasztani igazunkat. Bár­hol hirtelen telekkínálat nyílik, s a kapcsolódó fel­tételek is biztosítottak, azonnal megnő az építési kedv, előkerülnek a saját és az OTP-forintok. o Baranya megyében szinte minden település gondja: hol, hogyan és miből parcelláz­zunk? Nem véletlen, hogy a magánerős, lakásépítésben a megyék rangsorában csak a 17-18. (!) helyen áll-állt Ba­ranya, az a megye, mely az anyagiak-jóvedelmek frontján az élen van. Nyilvánvalóan tarthatatlan a helyzet. — Ez fo­galmazódott meg az elmúlt héten egy villányi koordináci­ós megbeszélésen. A villányi megbeszélés — mely egy nagyszabású akció indítóállomása volt - a tanács és az OTP kézfogása jegyé­ben telt. Piti Zoltán, Baranya megye Tanácsának elnökhe­lyettese és ár. Hon/áth László, az OTP Baranya megyei Igaz­gatóságának helyettes vezetője az alábbiakban tájékoztatta lapunkat e több évre szóló, megyénk nagyközségeit, város- környéki községeit és körzeti központként számon tartott te­lepüléseit érintő parcellázási dkcióról. Előbb a tanácsi gondokról ejtsünk néhány szót. Nekik el­sősorban a települések fejlő­dését akadályozó vízellátási problémákat kell megoldaniuk. Aztán: a népességet vonzó te­lepülések fejlődésükkel felhasz­nálták az összes belterületet, tanácsi kézben alig-alig akad állami terület. A magánkézben levő ingatlanok kisajátítása, avagy a mezőgazdasági terü­letek művelésből való kivonása jöhet csak szóba. Ugyanakkor nemcsak a kisajátítás kerül pénzbe. Áz építési telkek ese­tében egyre szigorodó műsza­ki követelményekkel nézünk szembe; nem elég a villany, a viz, kell a szennyvíz-elvezetést is magába foglaló közművesí­tés, az út, a járda. Nyilván­való tehát, ha a parcellázás üteme csak a tanácsi pénz­eszközöktől függene, nem javulhatna, az egyéb ellátási igények előresorolása miatt talán rosszabbodna a jelenle­gi telekhelyzet. És itt, ezen a ponton lép be az üzletbe — e fontos társa­dalompolitikai kérdés megol­dásának kulcsát adva — az OTP. Megelőlegezi a telekki­alakítás forintjait. Dr. Horváth László így fogalmazott a vil­lányi beszélgetésen: „Mi a ta­náccsal közös ügynek tekintjük a most induló akciót, partne­rek szeretnénk lenni. S kije­lentem: nem a nyereségen van a hangsúly, pénzintézetünk politikai kérdésként kezeli a témát. Természetesen a ráfor­dításokat szeretnénk vissza­kapni ...” o Mondhatná az olvasó: a ta­nács és az OTP kézfogása most már ^gy csapósra könnyedén megold mindent. Korántsincs így. Az OTP csak konkrét és megalapozott igényekkel fog­lalkozik. Szükség van tehát a kívánalmak településenkénti pontosítására — még az építési formákra nézve is -, s a telek­kialakítás műszaki és anyagi paramétereit is ismerni kell tervszinten (!) Mindezek előfel­tételeként le kell porolni a községek elavult rendezési ter­veit, meg kell csinálni a ren­dezési terveket ott, ahol nincs . .. Piti Zoltán fogalmaz­ta meg: „A tanácsi fejlesztési feladatok élére kívánkozik a téma. S ehhez a jövőben a la­kásigénylésekhez hasonlóan a telekigények nyilvántartásának alapjait is le kell rakni" A jelszó: gyorsan és rugal­masan. A mai eredmények — s ezzel példázhatjuk, hogy az akciót megelőző egy esztendő­ben mi történt —, mór bizako­dásra adhat okot. A Baranya megyei Tanács ÉKV osztálya a BARANYATERV-vel közösen nagyszabású előkészítő-feltáró munkát végzett 13 baranyai te­lepülésre nézve. Villány, Orfű, Kozármisleny, Pellérd, Bere­mend, Hidas, Pécsvárad, Szent- lőrinc, Görcsöny, Sásd, Boly, Mázaszászvár és Sellye került az első 13 közé, melyet to­vábbi települések követnek majd. A tervezők alapos mun­kát végezve megkeresték ezek­ben a községekben azokat a pontokat, ahol telkek nyerhe­tők akár egyéni, akár csopor­tos lakásépítési konstrukciók számára, meghatározták az ott építendő lakások számát, a közművesítés feltételeit, mód­ját, s néhol a telkenkénti költ­ségeket is. E programadó mun­ka során természetesen előre néztek, nem a mai konkrét, hanem az ezredfordulóig vár­ható igények alapján tervez­tek. E programok alapján fog­ja majd a helyi tanács az OTP-vel egyeztetni a rövidebb- hosszabb távra szóló telekki­alakítási hitel igényeit. A me­gyei tanács garanciájával a villányiak rövidesen kapnak 4,5—5 millió forint hitelt, amely­nek visszafizetésére 2—3 éven belül, a telkek tartós haszná­latba történő átadását köve­tően kerül sor. A pénzből a vil­lányiak egy új, a magánerős építés szolgálatába álló építé­si területet alakítanak ki. e — A kezdeményezés sikere újabb akciók indítását bizto­síthatja a megye más telepü­lésein is - mondotta Piti Zol­tán. - Tegyük hozzá: szép a szándék, s egyelőre nagyobb akadályok árnyéka nem vető­dik az akcióra. A mottó: leg­alább 1000 telket Baranyá­nak! Mint azt dr. Horváth László említette, ettől a perc­től kezdve már csak az illeté­kes tanácsoktól, a tervezőktől és az OTP kondíciójától függ a siker. Ugyanis a telkekre ju­tó OTP-hitel országos, köz­ponti keretből érkezik, s évről évre, konkrétan, megalapozott tervprogram alapján pályáz­hatunk. S hogy az országos keretből mennyi jut Baranyá­nak? Sok mindentől függ. Legfőképpen a fegyelmezett, pontos, megbízható előkészí­téstől, s mint azt a villányi példa bizonyítja; az érdekel­tek vállalkozókészségétől. Kozma Ferenc Új lakótelep Koiórmislenyben Ki vállalkozhat? „ .. .és akkor szólt a párt­titkár, hogy hogyan is képze­lem! Besorolok kispolgárnak? így mondta, kispolgárnak. S gondoljam meg jól, mert ráme­het a párttagságom.” „Nagy vita lett nálunk a ve­zetőségben. Egyikünk azt java­solta, indítsunk fegyelmit X. ellen, aki otthagyta a válla.a- tot, mert kisvállalkozásba kez­dett. X. kérte az átigazolását a kerületi pártszervezetbe. Aztán hosszú vita után úgy döntöt­tünk, hogy menjen csak, fegyel­mi nélkül.” „Na persze, amikor pénzről van szó, az emberek többsége félreteszi az elveit. De nemcsak egyes emberek, hanem érdekes módon a pártszervezetünk veze­tősége is. Ahelyett, hogy segí­tenének meqtartani az embere­ket, mert eddig is kevesebb em­berrel dolgoztunk, szinte még bátorítja is őket, hogy ne itt dolgozzanak. Persze, amikor a párttitkár is maszekol otthon, most tyúkfarmot épít vagy mit. így igazán nem csodálható, ha nem támogat minket, -az állami vezetést...” Három idézet — feltehetően mindegyikből kiderül, hogy ki mondta őket. Az elsőt egy „egyszerű” párttag, a másodi­kat egy alapszervezeti vezető­ségi tag, a harmadikat pedig egy vállalati vezető. S feltehe­tően az is kiderül a három idé^ zetből, hogy mi a közös ben­nük. Hogy szabad-e a pártta­goknak kisvállalkozásba kezde­niük, összefér-e ez a kommu­nista erkölccsel? Maga a kérdésfeltevés is jel­zi, esetenként igen eltérők az erkölcsről általában vett néze­tek (ami természetes is), de eltérők a kommunista erkölcs­ről szóló nézetek is (ami már nem annyira természetes). Alaptételnek elfogadhatjuk: az ember akkor „erkölcsös”, ha a'társadalom írott és íratlan törvényeit megtartva küzd saját boldogulásáért, anélkül, hogy eközben mások ilyen irányú tö­rekvését akadályozná, gátolná, netán mások rovására jutna előre. Kommunistává akkor lesz ez az erkölcs, ha az egyéni bol­dogulás egyúttal a közösség boldogulását is jelenti. Mivel a kisvállalkozási lehe­tőségek jogszabályokhoz kötöt­tek, minden kisvállalkozó erköl­csösen cselekszik mindaddig, míg ezen jogszabályok keretei között dolgozik. Ezen jogsza­bályok alapelve, hogy többlet- jövedelmet a saját munkán ala­puló többlettermék vagy szol­gáltatás nyútjhat. És mivel ez a többlettermék, vagy többletszol­gáltatás a közösség javát is szolgálja, az azt produkáló munka nagyon is megfelel a szocializmus erkölcsének — tel­jesen függetlenül attól, hogy párttag, végzi-e azt a munkát, vagy pártonkívüli. Meglehet, az emberek több­sége — köztük akár még párt­tagok is — a személyes boldo­gulást tartja csak szem előtt, amikor ezzel a lehetőséggel él. A szocialista erkölcsnek meg­felelően cselekszik mégis, hi­szen kiveszi részét a társadalom számára termelt javak előállí­tásából. Ha úgy tetszik: „er­kölcsösebb”, ha kisvállalkozó­ként több terméket állít elő, mintha „államiként" vagy „szö­vetkezetiként" kevesebbet. Nem tudunk olyan párthatá­rozatról, vagy belső utasításról — mert nincs is ilyen — amely előírná a párttagoknak, hogyan vagy hogyan nem foghatnak hozzá kisvállalkozáshoz. Nincse­nek ilyenek, ebből következően sem a Politikai Bizottság, sem a Központi Bizottság nem tesz ebben a vonatkozásban különb­séget a párttag és nem párttag között. Következésképpen se- milyen pártfórum nem szabá­lyozhatja a párttagok ilyen irá­nyú törekvését: sem előnyt nem adhat párttagoknak kisvállalko­zások indítására, sem nem aka­dályozhatja azt. A pártnak, a párt minden szintű fórumának kötelessége azonban, hogy figyelemmel kí­sérje, szorgalmazza, ellenőrizze (annyi más mellett) a kisvál­lalkozásokat is. De ennek az ellenőrzésnek „csak” arra kell korlátozódnia, hogy a jogsza­bályoknak, a törvényes lehető­ségeknek megfelelő-e a kisvál- Iclkozás. Azonnal jeleznie kell, ha nem saját munkán alapul, ha kiskaput vág magának a spekuláció, ha a jövedelem mögött nincs termék vagy szol­gáltatás stb. Egyetlen pártszervezet sem tarthat vissza egyetlen pártta­got sem „elvi” indítékokkal, sem a munkaidő utáni munka- vállalástól, sem az önállósodás­tól. De visszatarthatja, úgy, s nemcsak a párttagokat, ha irá­nyító, ellenőrző tevékenységével segíti a gadzasági vezetést a hatékonyabb gazdálkodásban. Egyetlen módon tarthatja vissza vállalat is, pártszer­vezet is az embereit, ez a mód pedig a hatékony gazdálkodás megteremtése vállalaton, szö­vetkezeten belül. Hogy „ne ér- je"meg" elmenni onnan. Ez viszont nemcsak lehetősé­ge, hanem kötelessége is a pártszervezeteknek. B. L. Külföldi egyetemisták Pécsett , Hollandiában is dolgoznak a diákok A Konzumban írja szakdolgozatát Sikké Wynja holland diák kilenc hetet tölt Magyarorszá­gon, ennek is legnagyobb ré­szét Pécsett, a Konzum Áru­ház közgazdasági osztályán. Nem ő az egyetlen külföldi diák, aki Pécsre jött nyárra dolgozni. Egy kanadai diák például a Kesztyűgyárban vál­lalt munkát. Valamennyien közgazdászhallgatók, s a köz­gazdászhallgatók nemzetközi szervezetén, az AIESEC-en ke­resztül van lehetőségük erre. Az AIESEC harminc éve ala­kult, Magyarország 10 éve tag­ja. Szinte természetes, hogy íegelőször azt tudakolom, mi­ért éppen Magyarországot vá­lasztotta. — A jelentkezési lapon két helyet kellett megjelölni. Most biztosan mosolyogni fog, ugyanis az USA-ba szerettem volna menni azért, mert ott rendkívül fejlett a kereskedelmi szektor, aminek tanulmányozá­sa az utam fő célja. Második helyen nem jelöltem meg or­szágot, csak Európának ezt a részét. Az AlESEC-ben válasz­tották ki számomra Magyaror­szágot.- Az imént útja lő célját említette. Erről szeretnék rész­letesebben hallani valamit. — A Konzum Áruházban dolgozom, de itt most nem a szokásos nyári diákmunkát kell érteni ezen: a szakdolgozato­mat írom. Idén áprilisban fe­jeztem be a hatéves közgaz­dasági egyetemet; speciális területem, amivel tulajdonkép­pen a dolgozat is foglalkozik, a piackutatás, a hirdetések, a fogyasztók és a kereskedelem kapcsolata. Egyébként, ha visz- szamegyek Hollandiába, még egy évet fogok tanulni. Ez a hetedik év olyan képesítést ad, hogyha kedvem lesz hozzá, ta­níthatom is a közgazdaság- tant. Ez a dolgozat természe­tesen nem kizárólag a pécsi kereskedelmi tapasztalatokra ‘épül, sőt ez csak egy részét képezi, hiszen ez azért nagyon rövid idő ahhoz, hogy igazán alaposan megismerjem. Meg­próbálok valamiféle összeha­sonlítást tenni a két ország ke­reskedelmi szektora között. — Említette a szokványos nyári diákmunkát, Hollandiá­ban általános dolog-e, hogy nyaranta munkát vállalnak a középiskolások, egyetemisták? — Igen, ez teljesen bevett, elterjedt szokás. A legtöbb di­ák dolgozik, főként az egyete­misták. Elsősorban azok, akik­nek a szülei nem tudják fi­zetni a tanítást és a nyaralást. De ez nem kizárólag nyári munkát jelent; én pedig úgy dolgoztam, hogy a nyaram jó része szabad maradjon. Ezért januártól júniusig mindennap körülbelül két és fél óra mun­kát vállaltam. Hogy mit, az változott; dogoztam üzletben, takarítottam is például, általá­ban mindig a tanítási órák után.- A holland fiatalokat mi­lyen problémák foglalkoztat­ják? — Első helyen mindenképpen a munkanélküliséget kell em­lítenem. A közgazdasági és a jogi egyetemet végzettek elhe­lyezkedési lehetősége kifejezet­ten jó, máshol azonban nagy problémák vannak. A munka- nélküliek száma igen magas, az állás nélkülieknek a fele fiatal. Ezért is van az, hogy a legtöbben minél tovább pró­bálnak tanulni, addig sem ke­rülnek ebbe a helyzetbe. A másik gond az, ami igen sok országban jelentkezik: a lakás. Egyre erősebb a tendencia, hogy mindenki szeretne önálló­an, külön lakásban élni, s aki­nek van pénze, az bérel egyet. Csakhogy ez nagyon drága, s annak, hogy valaki bérelhes­sen egy lakást vagy házat, az a feltétele, hogy két éve már tagja legyen annak a szerve­zetnek, amelyik szétosztja a lakásokat. Én például még csak nyolc hónapja vagyok a tagja, úgyhogy jelenleg egy szobát bérelek.- A családja is Croningen- ben él? — Nem, ott járok egyetem­re, de a szüleim és a testvé­reim hetven kilométerre onnan, Heerenveenben laknak. Hatan vagyunk testvérek. Apám pék, az egyik bátyám is az lesz, a másik bátyám éppen munka- nélküli volt, amikor eljöttem otthonról; egyik húgom szel­lemi és fizikai rokkantakat ápoló kórházban dolgozik, má­sik húgom pénztáros egy szu­permarketben, az öcsém még középiskolás. Ha a Konzum­ban befejeztem a munkát, még két hetet töltök Magyar- országon, ez amolyan nyara­lásféle lesz. Pécsen kívül me­gyek Budapestre, a Balaton­hoz és a Duna-kanyarba — s azután vissza Hollandiába. Dücső Csilla'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents