Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-03 / 180. szám
I Hegyim él meg m nggyuőllg>qt? A helyzet nehéz, de nem reménytelen Beszélgetés Gulyás Józseffel, a Pécsi Kesztyűgyár vezérigazgatójával Sok szó esik manapság, hogy a nehezebb gazdasági helyzet ellenére, milyen jól megy a kisvállalkozásoknak és a kisvállalatoknak. De vajon miből, méginkább hogyan él meg a nagyvállalat? Például egy olyan nagy vállalat, mint a Pécsi Kesztyűgyár, mely termelésének több 5nint kétharmadát a külpiacokon, elsősorban a tőkés országokban értékesíti. Azokon a piacokon, ahol« köztudottan óriási a verseny, művészet eladni, különösen annak, aki ráadásul nem is „kemény", hanem „puha” cikkel, ruházattal kereskedik. Most meg különösen nehezebb eladni, hiszen a gazdasági visz- szaesést, a munkanélküliség növekedését, a vásárlóerő mérséklődését a ruházati piac nagyon is megérzi. A nálunk gazdagabb nyugati polgár kétszer is meggondolja, belenyúljon-e pénztárcájába és belebújjon egy elegáns, magas áron kínált pécsi kesztyűbe, esetleg megfelel neki a Távol- Keleten készült, szerényebb kinézetű kesztyű, amit fele, harmada áron vesztegetnek. Hogyan tud hát megélni a nagy- vállalat? Erről beszélgettünk Gulyás Józseffel, a Pécsi Kesztyűgyár vezérigazgatójával. Harc a vevőkért — Tehát sötét a piaci kép ... — Ha nem is annyira sötét, de nem is rózsaszínű. Mindenesetre rosszabb, mint néhány évvel ezelőtt — állapította meg a vezérigazgató. — Ebben a helyzetben a Kesztyűgyár taktikai lépéseit az határozza meg, hogy az adott körülmények között is a legjobb eredményeket érjük el. Célunk, minden piacon bent maradni, a nehezebb feltételek ellenére is pozíciónkat, eddig elért forgalmunkat megtartani. Ami az év eddig eltelt részét illeti, a vállalat teljes kapacitással tudott dolgozni, s egy kisebb hányad az, amit az éves termelésből még ezután kell értékesíteni. Az általános külpiaci képen belül egyébként eltérés mutatkozik a piacok között, egyes vevőknél csökkent a forgalmuk, más piacokon új vevőket tudtak meghódítani és forgalmukat növelni. A legnagyobb és legnehezebb feladat az áralku. Nagyon sok termékkel szemben kell helytállniuk. Gondjaikat tetézi, hogy egyes versenytársak vámkedvezményt, vámmentességet élveznek, vagy éppen leértékelik nemzeti valutájukat, így sokkal kedvezőbb helyzetből értékesíthetnek. A piacon a vevőkért folytatott harc rendkívül kiélezett. — Mi ebben a helyzetben — szögezte le Gulyás József — igyekszünk rugalmas árpolitikát folytatni, s termékválasztékunkat minden korábbinál gyorsabban igazítjuk a piacf követelményekhez. Mindig van új ajánlatunk, minőségben igyekszünk a versenytársaiknál jobb árut szállítani, s ügyelünk o szállítási határidők teljesítésére. Ami a termékváltás gyorsaságát illeti, a megújulás látványos, ezt mi magunk — legalábbis a hazai ipari vásárok látogatói — is jól nyomon követhetjük. Korábban évente 150—200 kesztyűmodellt gyártottak, most kétszer annyit. A kesztyűtermelésen belül jelentősen megnőtt az értékesebb sportkesztyűk aránya. A bőrruhadivat még gyorsabban változik, a modell-választékot minden évben szinte teljesen megújítják. Érdemes megemlíteni, a Kesztyűgyár az utóbbi tíz évben három új profilt honosított meg, a kesztyű mellett bőrruhát, bőrdíszműt és szőrmeruházatot varrnak. Azelőtt száz éven át nem változott a profil. Ugyanakkor a termelékenység fokozásában, az egy termékre eső költség csökkentésében is jelentős lépéseket tett a vállalat. A bőrruházati gyár hazai szervezők és a kesztyűgyári szakemberek közreműködése eredményeként korszerű szervezettségű, az egy termék előállításához szükséges idő a három-négy évvel ezelőttihez képest harmadával csökkent. A kesztyűvarrásnál a készségelemzéses betanítási módszer meghonosítása és más újítások 10-15 százalékos termelékenységjavulást eredményeztek. Most éppen amerikai szervezőket kértek fel közreműködésre a termelés még jobb megszervezésére. Kevesebb nyereség A Kesztyűgyár termelésének felét a tőkés piacokon, húsz százaléknyit a Szovjetunióban, a fennmaradó részt idehaza értékesíti. Tisztázzuk már most, melyik piac a legjövedelmezőbb? Ezzel összefüggésben egy másik kérdés, a kivitelben a tőkés piacokon mire törekszenek? Minél nagyobb devizatömeg megszerzésére, vagy a valóban gazdaságos exportra? Gulyás József: — A leggazdaságosabb a tőkés export. A tőkés piacokon évi 400 millió forint forgalmat csinálunk, megfelelő haszonnal értékesítjük termékeinket. Ezzel kapcsolatban szeretném aláhúzni, ha ezt a forgalmat a nehezebb körülmények közepette meg tudjuk ismételni - terveinket szeretnénk még túl is teljesíteni —, akkor ez jelentős eredménynek számít. Devizatömeg vagy gazdaságosság? A Kesztyűgyár álláspontja: maximálisan törekszünk a gazdaságos export növelésére, de nem mereven. Nemcsak a legjobb eredményt adó tőkés üzleteket kötjük meg, hanem azokat is, melyek relatíve kevesebb eredményt hoznak, de azért még elfogadható hatékonysággal jön létre az export. Ezt szem előtt tartva törekszünk a minél nagyobb devizatömeg elérésére. Lássuk ezek utón, hogyan is él meg a nagyvállalat. — A nyereség? — Ebben az évben vállalatunknál valamelyest alacsonyabb lesz a nyereség. Ennek sok összetevője van. Nőttek az alapanyag- és energiaköltségek, több a bér és a szocális kiadás, szigorodtak a köz- gazdasági szabályzók. Korábban, olyan években, amikor jobban tudtunk prosperálni, ezeket a többletköltségeket elismertettük, továbbhárítottuk a piacon. Most — bár erre maximálisan törekszünk — teljes mértékben nem sikerül. Az áraknál rugalmasnak kell lennünk. — A bérek? — Három-négy százaléknyi bérfejlesztés várható az idén, a korábbiakhoz képest szerény emelés, dehát a lehetőségek szoros összefüggésben vannak a népgazdaság általános helyzetével. — Mire alapból? — Igen, de nem mindegy, hogy milyen szinten. Évi 400 millió forint értékre tornáztuk lel a tőkés exportot, ha ezt nem növeljük, csak megismételjük, máris nagy eredmény, magas szinten való stagnálást jelent. Tény az, a korábbiakhoz képest nem tudjuk egyik évről a másikra olyan dinamikusan növelni termelésünket és értékesítésünket, de ez nem jelent lemerevedést! Közben nagy átrendeződés megy végbe, minden eddiginél gyorsabban változik a termékszerkezet. — A körülményeket számba véve és mérlegelve, végül is hogyan látja a vállalat helyzetét, méginkább kilátásait a vezérigazgató? Elegendő-e a játéktér, gondolok itt arra, mennyire önálló elhatározásaiban és cselekvésében a Kesztyűgyár, netán valamiféle központi utasításokat kell követnie? — Helyzetünk? Nehéz a helyzet, de nem reménytelen. Bízunk magunkban is, vannak még tartalékaink. Központi beavatkozásról szó sincs. Természetesen érezzük a szabályzók szigorodását, de olyasmit eddig nem tapasztaltunk, hogy kívülről beavatkoztak volna termelésünkbe vagy értékesítésünkbe. — ön korábban, a Pécsi Kesztyűgyár nagy felfutásának éveiben igen derűlátóan nyilatkozott, biztos a jövő a kétezredik éven túl is-. Most is ilyen derűlátó? — A prosperitás időszakában tettem ezt a kijelentést, s ezen az időtávon most is ezt mondom. Hosszabb távon is jövőnk van, erre a termelési szintre legalábbis ahogy az előrejelzéseket ismerjük, hosszab távon is szükség lesz. Ha most stagnálunk is, tesszük ezt minden korábbinál magasabb szinten, s nekünk most az a feladatunk, hogy ezt a szintet megtartsuk, az eredményeket megismételjük. Ez is nagy szó. S közben várunk és bízunk egy jobb időben, a konjunktúrának egyszer mégiscsak el kell jönnie — mondta* beszélgetésünk végén Gulyás József vezérigazgató. Miklósvári Zoltán Üj pécsi akadémikusok Jobst Közmér A Pécsi Orvostudományi Egyetem Központi Klinikai Laboratóriumának vezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a klinikai kémia. Vegyészmérnöki tanulmányait Budapesten végezte, majd orvosi diplomát szerzett Pécsett. 1968 óta vezeti a POTE központi klinikai kémiai laboratóriumát, amely az országban az első, sokáig egyetlen. Hat évig a pécsi egyetem rektorhelyettese volt. Hallhatnánk valami közelebbit erről a szakmai karrierről, amely már az elején rendhagyónak számított? — Eredetileg a gyógyszerkémia izgatott, „be voltam oltva”, mert apám patikus volt, de ennek ellenére, illetve éppen ezért nem gyógyszerésznek mentem. Kémiát tanultam, de mivel változatlanul érdekelt a kémia orvosi vonatkozása, beiratkoztam az orvoskarra is. Amikor a második diplomám is megvolt — a kórbonctani intézetbe kerültem. Eléggé váratlan elhatározás ... — Igen, én nem szakmát választottam, hanem főnököt: ez volt Romhányi professzor, akinek a személyisége és tudományos szemlélete egyforma súllyal vonzott. Már korán igen modern szemlélet uralkodott az intézetében, tulajdonképpen, bár ezt sose deklarálták, korszerű interdiszciplináris kutatás folyt ott. A biológiában addig szokatlan jelenségként szerepet kapott a mérés, a mennyiség jelentősége, vagyis a kémiát és a biológiát lehetett itt ösz- szekapcsolni. Én a sejtmag nukleinsavaival, azok szerkezetével, mennyiségi viszonyaival foglalkoztam. Ami lényegeset csináltam az életemben — az ez volt. Tizennégy évvel ezelőtt mégis elvállalta a központi klinikai kémiai laboratórium vezetését. Ez akkor mit jelentett? — Részint valami újat, amit meg kellett tanulni. Részint egy olyan új szisztémát, ami addig nem volt az országban. A laboratórium mindenekelőtt a rutinellátás köz- pontosítása érdekében jött létre, de meg lehetett, sőt, meg kellett teremteni a tudományos kutatási bázist is. A klinikai kémiát a szükség hívta életre. Korábban volt klasz- szikus kémia és biokémia, de nem volt kóros biokémiai gondolkodásmód, vagyis pat- ihokémicy, ahogy a mi tudományterületünket még nevezni szokták. Logikus követelménynek látszott, hogy találja meg a helyét az oktatásban is ez a tudományág, sokáig ugyan■Ét is nem volt „skatulyája". Két éve már oktatjuk az ötödéven, sőt, az élettan keretében kapott már néhány órát másodéven is. Sikerült elérni, hogy a magyar felsőoktatás is lassan „beveszi" a^ klinikai kémiát. Már. nemcsak egyedül Pécsett van ilyen intézet? — Két, illetve három éve létesült Debrecenben és Szegeden is. Milyen arányban áll egymással az intézetben a rutintevékenység és a tudományos kutatómunka? — Nyolcszáz ágy kémiai, immunkémiai vizsgálatait végezzük napról napra. Tavaly például ez félmillió laborvizsgálatot jelentett. Ez szervezés, személyzet és technika kérdése. A rutinpark műszerállománya lassan már felfrissítésre szorul, de minden tekintetben bebizonyosodott, hogy a kémiai vizsgálatok ilyen típusú szervezése sokkal ésszerűbb és hatékonyabb a szétszórt kis laborhálózatoknál. Ami a kutatást illeti, már stabil gárdával, kitűnő munkatársakkal végezzük a kiemelt témák kutatását: a fémfehérje kölcsönhatás vizsgálatát és az elektrolitoknak a sejtrendszerben kifejtett hatásának vizsgálatát. Az évek folyamán olyan módszereket fejlesztettünk ki, amelyekkel meglepő eredményekre lehet jutni. Például? — Egy egységesnek hitt fehérjéről kiderül, hogy tíz, sőt esetleg száz különféle komponensből tevődik össze. Vagyis a módszer finomítása, amitől a kutató azt várta, hogy megoldja a problémát, újabb további problémákat hozott felszínre. Hogy érthető legyek: eddig volt egy dolog, amiről meg akartuk tudni, mi az, most tíz vagy száz újabb jelenséggel állunk szemben, amiről nem tudjuk, mi az. Mégis, ezen az úton kell tovább haladnunk. Hol van itt a „kóros kémiai" szemlélet?- Vegyünk egy példát. Talán meglepő, de tényj hogy a legrégibb időktől.vizsgált testnedvünkről, a vizeletről aránylag kévését tudunk. Mai eljárásokkal tehetővé válik, hogy a vizelet kis- és középmolekula súlyú komponenseit is vizsgáljuk, amelyeknek egy része biológiailag aktív. Ez izgalmas kérdés, mert normálisan a szervezet nem ürít ki nagy mennyiségben aktív molekulákat. Az említett molekulák nagy része fehérjékből ered, tehát e vizsgálatok eredményeként esetleg kideríthető, hogy bizonyos betegségek esetében a fehérjében milyen változások következnek be. Melyek azok a vizsgálati módszerek, amelyek a jövő szempontjából biztatóak?- Az egyik ilyen az immunológia. Itt az a dolog lényege, hogy a klasszikus, vagyis diagnosztikai célú eljárásokat a kutatási célokkal kiegészítsük. Az ismeretlen anyagot ismertekkel, vagyis savókkal próbáljuk meghatározni, a megfelelőknek mint a kulcsnak és a zárnak kell összeilleniük. Többféle jelölés lehetséges, mert a vizsgált anyagok nagyon kis mennyiségben találhatók, egyik ilyen módszer a fluoreszkáló molekulák módszere, amivel az intézetben dolgozunk, s amit úgy jellemezhetnék, hogy igen egyszerű és szellemes módszer. Végezetül: mit jelent az ön számára az akadémiai tagság?- Mindenképpen nagyobb elvárást. Konkrétan pedig azt, hogy az orvosi és a biológiai osztály által közösen létrehozott klinikai kémiai munkabizottság keretében többet tehetek saját diszciplinóm perspektívájának kidolgozásáért. H. E. Munkaerőgondok a BÉV-nél futja a fejlesztési — Szintentartásra elegendő, fejlesztésekre viszont nem gondolhatunk. Korábban voltak nagy fejlesztéseink, új gyárakat építettünk, ezzel egy korszak lezárult. De maradtak még feladataink, hogy mást ne mondjak, nagyon szerettünk volna - szeretnénk — egy korszerű raktárot építeni. Megismételni az — Végül is, ami most van, arra azt mondhatjuk: stagnálás... A megszokottnál több munkás lép ki a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattól. A vállalat számára ez gond, de ha megyei szinten mérlegeljük az elvándorlást, korántsem oly aggasztó a helyzet, ugyanis a kilépők a szakmájukban maradnak. A BÉV mintegy 3700 munkást alkalmaz fizikai állományban. 52 százalékuk szak-, míg a többiek segéd- és betanított munkások, valamint kubikosok. A dolgozók közül legalább 1500- an naponta bejárnak 30-60 kilométeres körzetből Pécsre. A munkásszállón közel 700-an laknak. A kilépést illetően épp ez a réteg aktivizálódott és havonta 100—120-an, évente 1200— 1400-an számolnak le, vagyis az állomány egyharmada kicserélődik. Több az elmenő, mint a belépő dolgozó. Míg egykor a pécsiek és a megyeszékhelykörnyékiek aránya egy negyedét tette ki a létszámnak, addig napjainkban ez 50 százalékra módosult. A falvakba, vagy lakóhelyük közelébe térnek vissza a bejárók, mert jobban megéri csak háztájizni, bár ez inkább a kilépő nődolgozók esetében érvényes. A férfimunkások inkább a tsz-ek ipari üzemeiben, az A munkásállomány egyharmada évente kicserélődik Felerősödött a visszavándorlás falura épületfenntartásban vállalnak munkát, vagy kisipart váltanak ki és a családi házak építésében vesznek részt. Az iparkiváltás erősödőben, sőt különféle kisvállalkozások vannak születőben, bár a működést jelentő cégbírósági bejegyzésre még nem került sor. Tény, hogy a bejárást a fiatalok és a nyugdíj felé közeledő építők se vállalják, érdekes, hogy magányos emberek se költöznek szívesen a szállóra. Nem mindegy, hogy a bejárók száma vészesen csappan, ugyanis ők hozták magukkal mindig is az új vidéki munkaerőt. Most fordított a helyzet, a szülővel együtt kilépnek a gyerekek, a rokonok, az ismerősök, pedig a BÉV-nél egy szakmunkás 5-6000 forintot is megkeres, de a nagyon jóL dolgozó keresete meghaladja a 8000 forintot. Vitathatatlan, hogy jó pár helyen a kevésnek tartott fizetés, vagy a hiányos szociális ellátás közrejátszik abban, hogy mind többen kérjék a munkakönyvüket. Legfőképpen az idősebbek és a nők keresnek új munkalehetőséget. Kevés az ács, asztalos, szigetelő, bádogos, kőműves, lakatos, kubikos és vasbetonszerelő. A Molnár Antal vezette kőművesbrigádban —, amely a legrégibb és legjobb kollektíva —, nincs már betanított, illetve segédmunkás, így a kőművesek végzik el az ő munkájukat is, ami a legtöbbször a szakmunka rovására megy. Egy segédmunkás pedig 4-5000 forintot is megkeresett a brigádban. Hasonló gondok tapasztalhatók a panelüzem gyártósorán, az-új iparbázis asztalos-, lakatos-, és vasbetonszerelő segédüzemében, ahol fontos lenne a második műszak bevezetése, amire a magas fokú gépesítettség lehetőséget nyújt. A nyomasztó problémák ellenére — szerencsére — a termelés nincs veszélyben. A BÉV mindent megtesz, hogy a meglévő létszámot megtartsa, tisztában van azzal, hogy új munkaerőre aligha számíthat. A brigád- és műszaki vezetők, a törzsgárda- tagok ajánlatát figyelembe veszik a munkaügyi osztályon, amikor új dolgozó jelentkezik. Egyre több szakterületen alkalmaznak szakmunkások helyett betanított munkásokat, mivel ezt a műszaki, technológiai felkészültség lehetővé teszi. A szigetelők például hamarosan új technológiára térnek át. A vidéki építkezéseken, így Mohácson, Siklóson és Szigetváron helybelieket vesznek fel, a már említett hiányszakmákban pedig a differenciált bérezést tovább javítják. Javulást eredményezhet a szociális ellátásban, hogy ez évtől az étkezési nyersanyagnormát emelték, vagy hogy év végére megszűnnek a panelgyár szociális gondjai. Valóban kihívást jelent a falura való visszavándorlás és az összes kisvállalkozási forma, amely arra készteti végül is a BÉV-et, hogy hathatósan lépjen a megmaradó munkásállományának biztos megtartása érdekében. Csuti János
