Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-01 / 178. szám

1982. július 1., csütörtök Dunántúlt Tlaplö 3 Ili fi tatért, fettye, Berkükéi llllllllllllllllil! A Barbakán bástyában Corneille Cinna című verses drámáját próbálják Szegvári Menyhért és Nógrádi Róbert irányításával. A Székesegyház szép hangú toronyórája kilencet kondul. Néhányon ülnek még csupán a Káptalan utcai szabadtéri szín­pad nézőterén a karból, jele­nésükre várva. Középen a mag- nóvol és mikrofonnal Tóth Sán­dor koreográfus-rendező, a Pé­csi Balett igazgatója. Bekap­csolja a magnót. A színpadon a hangszórókból most fájdal­mas, mély tónusú vonós dal­lamívek hullámzónak szét. Má­ria, a szép lengyel lány -, akibe beleszeretett a nagy ha­talmú kán -, a tatárok foglya. Egyedül van, lepihen a szín­pad bal sarkában. A túlsó ol­dalon Zaréma jelenik meg, Gi- rej kán háremének első asszo­nya, s elkezdődik a táncdráma csúcspontjának tragikus cselek­ménysora. — Ez a második felvonás utolsó képe. Az egész darabot végigpróbáltuk már, de tegnap este nagyon lehűlt a levegő, ezt elhagytuk, most emiatt kezdtük ezzel a próbát - mond­ja Tóth Sándor két szakmai utasítás között, amiket hol egy mikrofon segítségével a szín­padra továbbít, hol emlékezte­tőül a kezében levő kis mag­nókészülékbe suttog bele. Amit most próbálnak, Aszaf- jev Bahcsiszeráji szökőkút c. balettje egyébként az idei nyár talán legnagyobb érdeklődéssel várt bemutatója. Méltán, hisz a Pécsi Baletthez a modern balett hazai megalapozása, ki- fejlesztése és stílusának követ­kezetes vállalása fűződik. £4ost viszont a tiszta műfajú klasszi­kus balettek közül választottak. A téma, illetve a Puskin-mű ismeretében úgy gondoljuk, igen jól. A néző ki van „éhez­ve” már — és bizonyára a Pé­csi Balett is szívesen hangoló­dik rá — erre a stílusra. A da­rabot 30 évvel ezelőtt mutatták be és játszották évekig a le- ningrádi Zaharov koreográfiá­jával. Az új koreográfiáról Tóth Sándor elmondta: a darab va­lamennyi értékét és fő drama­turgiai vonulatát megőrizve rö­vidített a cselekményen, meg­szabadítva azt a felesleges, pusztán dekoratív hatású be­tétszámoktól. Elképzelése sze­rint középpontjában a három lengyel sorsa és Girej kán em­beri tragikumának ábrázolása áll. A mű színpadra állításában fontos szerephez jut a díszlet (Menczel Róbert), a tömegjele­netek, a látványos képek sora. A mű némelyik jelenetében — a Baranya Táncegyüttes közre­működésével - kb. 80-an tar­tózkodnak egy időben a szín­padon. A főbb szerepeket Ta­más Gyöngyi (Mária), Hetényi János (Girej), Zarnóczai Gizel­la (Zaréma), Lovas Pál (Wác- láv) és Vidákovics Antal (Po- lecki) táncolják, a Pécsi Filhar­monikus Zenekart Nagy Ferenc vezényli. Egy másik fontos előadás, Eck Imre három táncművével a centenáriumra emlékező Ko- dály-est szabadtéri próbái a napokban fejeződnek be. A jel­mezes főpróba van vissza, a megnyitó díszelőadás július 3- án, szombatod este lesz. Mind­három mű, a Nyári este, a Szonáta és a Felszállott a páva Készülődik a Pécsi Nyári Színház Népszerű műsorpolitika Közönségközpontú darabok a hetvenes évek elején szüle­tett. Mostani előadásuk tehát felújítás, bár előadásmódjukon valamelyest változtatott a ko­gárdájával. Ugyanitt láthatjuk majd három alkalommal Eck Imre új kamarabalettjét, a Lót lányait. A Bóbita bábszínház A Bahcsiszeráji szökőkút próbáján Zarnóczai Gizella (Zaréma) és Hetényi János (Girej kán). Fotó: Cseri László reográfus. Ám az eredeti mű­vek szelleme, a zeneműveknek a tánc nyelvén újrateremtett, a táncművészetbe átemelt lénye­ge nem változik Eck Imre el­képzelésében. A Pécsi Balett művészeti vezetője ezentúl ugyancsak egy másik műfaji területre lépett. Az idei nyá­ron ő rendezi a pécsi János vitézt. „Olyan előadást szeret­nék, amilyen nívón a Háry Já­nost láthattuk pár éve Sik Fe­renc rendezésében. Sok tánc­cal átszőve a vidám mesét, amiben érvényesülne Petőfi bá­jos humora. Látványos, érde­kes előadást szeretnék — ma­gas színvonalon” — mondotta. A koreográfus itt Tóth Sándor, a karmester ezúttal is Nagy Ferenc. Mialatt a Szabadtéri Tánc­színen formálódnak a Bahcsi­szeráji szökőkút jelenetei, két másik színhelyen is elmélyülten folynak egy későbbi, illetve egy küszöbön álló bemutató próbái. A Tettyei Játékszínen a Me­csek Táncegyüttes Bodai József irányításával készül a június 30-án és július 1-én sorra ke­rülő önálló estjére. Itt kerül színre majd a másik Kodály- műsor, a Székelyfonó is. A Bar­bakán bástyában pedig Nóg­rádi Róbert és Szegvári Meny­hért próbál esténként a július 15-én bemutatásra kerülő Cor- neille-mű, a Cinna szereplő­két új műsorral jelentkezik az idei nyáron: Kodály Háry-szvit- jére, illetve Stravinszkij Pulci­nella c. zeneművére készített bábjátékával. A készülő bemu­tatók próbáira később látoga­tunk el. A Villányi Szoborpark néven hirdetett — egészen pontosan: a Szársomlyó-hegy telekkönyvi- leg a nagyharsányi tanácshoz tartozó lábánál kialakított szo­borparkban — mint már jelez­tük, az ott dolgöíó szobrász- művészek „kőszínházat”, vagyis kőtömbökből amfiteátrumszerű lépcsőzetes nézőteret és előtte táncteret alakítottak ki a hegy oldalában. A július 4-i balett­matiné előadást „Rezek” cím­mel már itt szeretnék megtar­tani. A „Rezek” koreográfiáját Hetényi János készítette. Tőle tudom: szeretnék megőrizni a műsorok fiatalos, vidám és gro­teszk humorát. A táncok rene­szánsz és mai magyar szerzők műveire, illetve ragtime-zenére születnek meg a Nevelők Háza rézfúvós kvintettjének muzsiká­jára, Bretus Mária, Paronai Magdolna, Körmendy László és Bauer József előadásában. Mindezt átgondolva, úgy ér­zem, az idei program a koráb­binál népszerűbb, közönség­központú műsorokat ígér, amit bizakodunk, a pécsi közönség pusztán a címek alapján is ész­revesz. Erre gondoltam késő este, amikor a Bahcsiszeráji szökő­kút próbájáról kifelé igyekez­tem. A hangszóróból messze elkísért egy szép ünnepélyes hangvételű polonéz, a lengyel főúr, Potocki kerti ünnepségé­nek muzsikája. Falvak, értelmiség nélkül Találkozásaim, beszélgeté­seim alkalmával újból és újból találkoznom kell falu és értel­miség, vidék és intézményellá­tottság problémáival. Legutóbb az utolsó tanítóval találkoztam, éppen indulás előtt a vidéki iskolából. Utána egyetlen egy értelmiségi nem marad a falu­ban. Ö is belefáradva, törő­dötten megy el innen egy falu körzeti iskolájába, beismerve, hogy az anyagi kényszer tartot­ta itt az egytanítós, összevont alsó-- tagozatban. Hanem mi iesz ezután a faluval? — kér­dezem tőle, s úgy érzem, az ő válaszára fontos odafigyel­nünk. A válasz lehangoló, ma­radnia az egyénnek mégis ho­gyan lehetne? Egyedül? Utol­sónak? Ki győz ma ilyen pró­batételt kiemeltnek nevezett anyagi juttatás ellenében is? Tanítónk ugyanis a szó szoros értelmében egyedül maradt az isten háta mögötti településen, hiszen a közt szolgáló egyéb intézményeket már rég elvon­ták a falutól. Hogy ez által az emberek magukra maradtak volna? Igen, ez történt, adja meg a választ számtalan vidé­ken élő állampolgár. Van azonban baranyai pél­da ennek ellenkezőjére is. A mai közlekedési viszonyok mel­lett nem lehet azt a kulturá­lis ellátást biztosítani, ami a körzetközpontból áramolnék a tagközségekbe. Tudjuk ezt nem egy körzeti művelődési ház igazgatójától'. De ha a tagköz­ségben ottmarad egy tanító, ő már nagy hatást ^gyakorolhat nemcsak az ott élő gyerekek, fiatalok, hanem az egész falu életére is. A dobszai nevelési központ igazgatója egész csokorra való kis művelődési gócpontot tud felsorolni a centrum szerepét játszó Dobsza körül. Sorra vé­ve a körzet falvait, valószínű, hogy ezek a baranyai viszo­nyokhoz képest jól el vannak látva pedagógusokkal. Ezek a falvak nincsenek teljesen ma­gukra hagyatva. A kisdobszai iskola például megszűnt már a körzetesítés „eredményeként”, de tanítója most is a községben lakik, s onnan jár be a körzetközpont­ba tanítani. Ő kezeli a falu letéti könyvtárát, és családi klubot vezet a faluban. Tót- szentgyörgyön, Görösgalon és Nemeskén is lakik pedagógus, ők is a körzeti iskolában taní­tanak már, ahová reggel a gyerekekkel együtt érkeznek az iskolabusszal. Jelenlétük fontos a falvak számára, észrevehető nemcsak az iskolába buszozó gyerekek magatartásán, de a falu közéletén is. Ugyanígy Molvány nyugdíjas tanítónője is fontos személy a faluban, s az ott élőkkel együtt tesz, fá­rad a faluért. Merenyén is dol­gozik két pedagógus, az alsó tagozatot tanítják. Lehetséges volna, hogy az imént megrajzolt variáció ér­vényben maradhatna az elkö­vetkezendő évtizedek Baranyá­jában? Tudjuk ugyanis, hogy a körzeti iskola a világon min­denütt követendő eszmény, s az utazó diák, akárcsak az utazó munkás, alkalmazott, más országokban is minden­napos látvány. Másrészt tud­juk, hogy az iskola nélkül ma­radó faluban jó ideig ott áll még az üres pedagóguslakás. Van olyan község, ahol több szolgálati lakás is megürült a terület átszervezése után. Ha az életkörülmények — gondo­lok itt a fiatal értelmiségi jöve­delmére, közlekedési lehetősé­geire — vonzóvá teszik a vidéken élhetést, talán kialakulhat másutt is, vagy éppenséggel fennma­rad a dobszai körzet modellje. A tagközségekben élő, jelenlé­tével, tevékenységével a kultu­ráltabb életvitelt példázó, szolgáló pedagógus. G. O. Világzenekar, világkoncert Pécsett A Jeunesse Musical es pécsi rendezvényei A világ egyik ismert művészeti szervezete, az ENSZ által támogatott nemzetközi Jeunesse Musicales (ma­gyarul: ifjú zenebarátok), aminek magyar tagozata is van: az Ifjú Zenebarátok Magyarorszagi Szerve­zete. A nemzetközi szervezet már évek óta megrendezi a legkülönbö­zőbb néoek tehetséges muzsikusai­nak nyári táborát, s működteti a fiatalok „világzenekarát”, ennek tagjait ugyancsak a legtehetsége­sebb fiatal zenészek közül, meghatá­rozott szakmai ismérvek alapján vá­logatva. Tavaly ezt az eseménysorozatot Nyugpt-Berlinben rendezték, az idén Pécs lesz a gazdája a zenei prog­ramoknak. Július 4-én kezdődik a tábor, az ünnepélyes nyitásra 5-én, hétfőn kerül sor a pécsi egyetem tanárképző karának dísztermében. Mintegy két hétig tartanak ezután a különböző képző, ismeretbővítő és tapasztalatcsere-szerző programok. A záró rendezvényre július 20-án kerül sor a pécsi Székesegyházban, ahol egy neves japán karmester, Hiroyuki Ivaki, a viláqzenekart és azt a — szintén nemzetközi — kórust vezényli majd, amely a tábor ideje alatt, ugyancsak a Jeunesse szerve­zésében, Kecskeméten vesz részt kü­lönféle pronramokon. A koncert műsorát az idei évfordulók szerint Haydn (Medve-szimfónia), Stravinsz- ky (Tavaszi áldozat) és Kodály (Bu­davári Te Deum) műveiből állítják össze. A nemzetközi zenei szervezet három bizottsáqa is dolgozik ezek­ben a napokban Pécsett: munkájuk­ban a zenenedaqóaia és -tudomány nemzetközi hírű szakemberei vesznek részt, élükön a szervezet elnökével — lean-Claude Picard úrral (Kana­dai — és titkárával — Hadelin Don- net-val (Belgium). mlékeznek még a régi, kedélyeket borzoló vi­tára a pesti BAH-csomópont- ról? Pár éve véget nem érő, indulatos vita folyt arról, he­lyes-e a Budaörsi, az Alkotás és a Hegyalja utak találko­zásánál kiépített új csomó­pont elnevezése, s miért a pa­pírízű, idegenszerű név? A va­lóban bosszantó — „bah!” — nevet azóta nemigen hasz­nálják, mégsem tanultak az esetből az ügyeletes elneve- zők. Kimondhatatlan nevűre: Budapest Sportcsarnokra ne­vezték el a Budapest Sport- csarnokot. Mi a kifogásom ez ellen? Részben az, hogy nincs fantáziájuk: éppen Budapesten az új sportlétesít­ményt még ezer mindenről, száz valakiről lehetett volna elnevezni, részben meg az: az első szó végén meg a máso­dik elején keletkező mással­hangzótorlódás miatt alig-alig lehet ezt szépen, tisztán ki­mondani. Azok se igen boldogulnak vele, akik foglalkozásukból adódóan legtöbbet s talán legszebben is beszélnek. A rádió- és tévébemondók nyel­ve is tökéletesen összegaba­„Háncsa” a fülemet... lyodott, mikor megpróbálták kimondani; vagy csak egy erős „s"-t hallattak, vagy le­lassítottak a nyelvtörő hang­csoporthoz érve, és óvatosan, mesterkélten ejtették ki. Vészes gyorsasággal ter­jednek beszélt nyelvünkben a meggondolatlan szófűzések, bántó szóismétlések is. Bő­séggel idézhetnék példákat persze a sajtóból is, de most nem az írott, hanem a hang­zó nyelvről, a beszédről szó­lok. „Milyen az időjárás je­lenleg?” — adja a végszót a rádió műsorvezetője a Me­teorológiai Intézetnek, mire a meteorológus is ezzel kezdi: „Jelenleg .. .” Az idő hangsú­lyozása itt nemcsak fölösle­ges — mert a jelen időt a jelen idejű létige (a „van"), sőt annak hiánya is pontosan kifejezi —, hanem csúnya is. A „most” vagy a „mostani” rövidebb is, szebben is hang­zik, mint a mekegő, galuskós „jelenlegi". Sporttudósítások előtt gyakran hallani az át- vezető-bevezető mondatban az ,,eredmény”-t, amit aztán a tudósító is nyakló nélkül megismétel négyszer-ötször. A fiatalok műsoraiban egyre in­kább terjed egy csacska, nyegle stílus, amely egyes mondatrészek, szövegek (ra­gok, jelek, stb.) elhallgatásá­val igyekszik „fiatalos” len­ni. Ezzel nemcsak alkalmaz­kodik a fiatalság — és né­mely nyugati zenés műsorok — neki-nekilendülő, ál-köz­vetlen hangvételéhez, hanem egyúttal szentesíti is a henye, nemtörődöm beszédet. A ri­portalanyokat valóban ritkán lehet beszédük érthetősége, tisztasága szerint megválogat­ni, de az mégis túlzás, hogy előre felvett, szerkesztett mű­sorokban is fel-feltűnnek a beszédhibás szóvivők. Nem rég például a csaknem más­fél órás, népszerű Rádióka­barét egy ilyen raccsolya, pö- szén beszélő ember, milliók füle hallatára, műsorvezető­ként makogta végig. Ha százszor is ő a szerző — nem lehetett volna mással elő­adatni különben szellemes szövegét? Egy szó mint száz: nem­csak látni kell, amit későbbi felolvasásra szánunk, hanem hallani is. Az írott szó és a beszéd nem ugyanaz; az utóbbinak fontosabb a dalla­ma, zenéje, mint amannak. Nekem például hiába kíván „kelemes" szórakozást a pé­csi rádió délutánonként — ha ezt pongyolán, egy „l”-lel teszi, az nekem korántsem kellemes: „bóncsa” a füle­met ... Az elnevezéseknél pe­dig jó megkülönböztetni a munka-címet, munkaelneve­zést — amit a műszaki elő­készítés során használnak — attól, ami a közismert, köz­hasznú neve lesz majd egy útnak, épületnek, új intéz­ménynek. Nemcsak azért kell ez, hogy „neve legyen a gye­reknek”, hanem azért is, hogy fejlessze, pallérozza kiejtésün­ket, s ha lehet, önmagán túl­mutató jelentése, hangulata, érzelmi tartalma is legyen. Varga János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents