Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-22 / 199. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Itanlft XXXIX. évfolyam, 199. szám 1982. július 22., csütörtök Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságána k lapja A tartalomból: Fiatalok nyári munkán (3. oldal) Enyhítik a szálloda­gondokat (5. oldal) Felújítják Pécsett a régi Pannónia Szállót. (Tudósí­tás az 5. oldalon.) Mire ösztönöz a fizetés? N émely dologról nem szívesen beszélünk. Például a fizetésünk­ről, vagy ami ezzel rokon téma: a munkahelyi vezetőkről, az anyagi érdekeltségről, a munka szerinti elosztás elvének érvé­nyesüléséről. Pedig erről is kel­lene beszélni, talán többet is, mint eddig. A Bács-Kiskun me­gyei népi ellenőrök egy vizsgá­latuk során arra kerestek fele: letet: miként alakulnak az anyagi érdekeltségi rendszerek az ipari üzemekben? Egyetlen megye tapasztalatai ugyan nem alkalmasak az ál­talánosításra, mégis, a Bács- Kiskun megyei társadalmi ak­tivisták megállapításain érde­mes elgondolkodni. Mint a vizs­gálat megállapítja, a vállalatok és szövetkezetek számos intéz­kedést tettek a termelékenység növelése érdekében, élnek a teljesítmény szerinti bérezés le­hetőségével. így a munkabért ' — mint az ösztönzés egyik esz­közét — felhasználják a munka­erő hatékonyabb foglalkoztatá­sára. Ennyit általánosságban. A bérezés és az ösztönzés gyakor­latában azonban találkozunk fogyatékosságokkal. Nézzünk meg néhányat közelebbről. Az önálló vállalatok és szövetke­zetek termelési és értékésítési terveik ismeretében határozzák meg bérfejlesztésük mértékét, nem így a vidéki ipar jelentős hányadát képviselő gyáregysé­gek. Igaz ugyan, hogy az ott dolgozók bérfejlesztésének megállapításakor a vállalati központokban meghallgatják a gyáregységek küldötteinek véle­ményét is. Ám a bérfejlesztést gyakran nem a teljesítmény, mégcsak nem is az anyagi, le­hetőségek határozzák meg, ha­nem a szomszéd, vagyis az, hogy mennyit keresnek a kör­nyező üzemek hasonló besoro­lású munkavállalói. A népi ellenőrök készítette táblázat szerint a vizsgált vál­lalatok és szövetkezetek árbe­vétele 97-147 százalék között váltakozott, ugyanakkor a bér- színvonal emelkedése 107—115 százalék közötti értéket mutat. Ez az összeállítás azt is elárul­ja, hogy nem annál a vállalat­nál emelkedtek legnagyobb mértékben a bérek, amelynek árbevétele leginkább emelke­dett. Ez különösebben senkit sem ösztönöz jobb munkára, már- esak azért sem, mert a gyár­egységek vezetői a legritkább esetben tudják, hogy milyen teljesítményért, mennyi bért le­het fizetni. Nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert többnyire ők sincsenek tisztában a bérfejlesztés kiszá­mításához szükséges adatokkal, olykor még annak forrásaival és lehetőségeivel sem. így aztán mást aligha tehet­nek, mint buzdítják dolgozóikat a többletteljesítményre. Az elis­merésre méltó példák között tartjuk nyilván azokat a vállala­tokat, ahol 2—3 millió forint ér­tékű többleteredmény fejenként 160 forinttal növeli a dolgozók havi jövedelmét. Az ötmillió fo­rintot meghaladó tervtúlteljesí­tés után pedig kilencszáz forint a munkavállaló jutalma. Kérdés persze, hogy a dolgozónak megéri-e ez? Hisz ma ezt az összeget né­hány nap alatt megkeresheti napszámban, kőműves mellett segédkezve. Azt is tudjuk, hogy a munkahelyi teljesítmény és kereset nem csupán a dolgozó akaratán, szorgalmán múlik, honem gyakran az improduktív munkakörben dolgozók tevé­kenységétől függ. Mert jórészt tőlük függ, lesz-e időben anyag, meddig kell várakoznia a mun­kavégzéshez nélkülözhetetlen alkatrészre, hogyan szervezték meg az üzemben a munkát. Vagyis: megteremtették-e szá­mára a munkavégzés feltéte­leit? Talán ez is közrejátszott abban, hogy a vizsgált vállala­toknál alig-alig változott a tel­jesítményért és az eltöltött idő­ért kifizetett bérek aránya. Mint a népi ellenőrök is megállapí­tották, ez az arány általában a ki nem használt tartalékokra utal. Az pedig, hogy a vizsgált időszakban több vállalatnál in­dokolatlanul csökkent a teljesít­ménybérben dolgozók aránya, a vezetők kényelmességét jelzi. Ezek a jelzések — amikor nap mint nap a teljesítmény-köz­pontúság fontosságáról és szűk. ségesséoéről, valamint az érde­keltségi rendszer kidolgozásáról beszélünk — egy ellentmondás­ra hívják fel a figyelmet. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha a jól képzett szakmunkás az üzemben végzett munkájával, és nem a munkaidőn kívül, szakképzettséget sem igénylő tevékenységgel teremti meg boldogulásának feltételeit. Mert az üzemben végzett jó mun­kája közös céljaink valóra vál­tását szolgálja. És — elvileg - az ott végzett több és jobb munkáért prémium is fizethető. Csakhogy — mint az említett vizsgálat is leszögezi — pré­mium- és jutalomfizetésünk gyakorlata még nem tökéletes. Néhány vállalatnál már a pré­miumfeltételek megfogalmazá­sakor kezdődnek a gondok. Megesik, hogy prémiumfeladat­ként számszakilag nem értékel­hető, csupán szubjektív megíté­lés alapján minősíthető, jobb esetben pedig a munkaköri kö­telesség teljesítését fogalmaz­zák meg. Olykor az értékelést egyéni elbírálás alapján végzik, s előfordul, hogy az el nem végzett munkáért is kifizetik a célprémiumot vagy a jutalmat. T udunk olyan prémiumfel­adatokról is, amelyek a prémium kifizetésének feltételeként az anyag- vagy energiatakarékosság eredmé­nyességét vagy éppen a munka jobb megszervezését fogalmaz­zák meg. Lehet, hogy ezekben az üzemekben jelenleg keve­sebb munkavállaló nevére számfejtenek prémiumot és a jutalom kifizetésében sem dön­tenek rekordokat. De aligha kétséges, hogy ha a vállalatok megítélésében a termelés gaz­daságossága lesz az első számú szempont és a munka szerinti elosztás elve érvényesül, ezek a vállalatok előnyben lesznek. Császár N. László Megtisztított szennyvíz - lecsökkent a bírság A lapátos vegyszerőrlő malom Fejlődik a hidasi Vegyigyár 9 Új nyugatnémet gyártósor Üzemi és környezetvédelmi beruházások Észak-Baranyában, az öreg patak partján az elmúlt évek­ben alaposan megváltozott a táj. Sőt a Hidas melletti kis patak is megtisztult. Az átalaku­lás leginkább a Budapesti Ve­gyiművek hidasi gyáregységé­nél mérhető. 1980-ban félmillió forintot fi­zettek ki szennyvízbírság címén. Tavaly már csak 12 ezer forin­tot. Szennyvizüket, amely KOI és ammóniatartalmáról volt ,'hí­res", egy házi találmány nyo­mán permetező, esőztető mód­szerrel oxigénnel dúsítják. J<ét új keverőt is üzembe helyeztek, ezzel a szennyvízkezelés tech­nológiája, minősége ugrássze­rűen javult. A gyáregység növényvédő sze­reket, csont- és bőrenyvet állít elő. A gyártáshoz nagy meny- nyiségű energia és víz kell. Víz- gazdálkodásukat víz-visszafor- gató rendszer felállításával ja­vították meg. Kútjaikból csak véges mennyiségű vizet nyerhet­tek, ezért a hűtőtornyokból ér­kező fáradt vizet visszahűtik, amely körforgásban, a szinte zárt rendszerben nem veszhet el. Gyakorlatilag csak az elpá­rolgó vízmennyiséget kell pótol­ni. Szintén helyi újjtással oldot­ták meg a takarékos gőzener­gia felhasználást. A hat darab speciális bepárló berendezés évente 10 ezer tonna gőzt ta­karít meg, a felhasználás tíz százalékát. Az 1912-ből örö­költ kazánjaikat most cserélik, jövőre készül el az új kazán- ház^ amelytől 20 százalékos ha­tásfok javulást várnak. Az új ka­zánok teljesen széntüzelésűek, ezzel nagy mennyiségű pakurát fognak megtakaritani. Az öreg patak oldalán a Tolna megyei Építőipari Válla­lat földmunkagépei dolgoznak. Itt jövőre elkészül a gyáregy­ség vagonmosója. Nem kell majd üresjáratokat küldeni a dombóvári állomásra, az ex­portvagonokat helyben tisztít­hatják a hidasiak. Januárban új gyártósort he­lyeztek üzembe a növényvédő- szer-gyártó részlegnél. A nyu­gatnémet Alpine cég gépein az eddigiekhez képest kétszeres kapacitással és jobb minőség­ben gyárthatják a Wofatox ro­varirtó szert. A kiskiszerelőből a lakosság ellátását oldhat­ják meg. Az egy kilogrammos csomagolású különféle gomba-, rovar- és növényvédő szerek — Ditrifon, Safidon, Hungazin — ismert termékük. Korszerűsítik az anyagmozgatást is: a jelen­legi targoncás megoldás he­lyett flexibilis csigákat szerel­nek fel. — Fő exportunk a csontliszt volt — mondja dr. Hartmann Béla, a gyáregység új vezetője (a régebbi gyáregységvezető, Valovics Emil a Budapesti Ve­gyiművek műszaki igazgatóhe­lyettese lett) —, tőkés országok­ba szállítottunk. Most a teljes mennyiséget hazai piacon érté­kesítjük. A csontzsír, dobliszt, ciklonpor változatlanul nyugati exportra megy. Ügy érezzük, nincs kihasználva a teljes ka­pacitásunk. A hidasi változások eredmé­nye az az új termék, amelyet a nyomdaiparral közösen fej­lesztettek ki. Az enyvből készült Hidamix (,'hidasi mixelés") ra­gasztó hasonló tulajdonságok­kal bír, mint az eddig nyugat­ról beszerzett vetélytársa. Kőszegi L. Kádár János fogadta Dóm Mintoff-ot Kádár János, az MSZMP Közppnti Bizottságának első titkára szerdán délelőtt a KB székházéban fogadta a ha­zánkban tartózkodó Dom Mln- toff-ot, a Máltai Köztársaság miniszterelnökét, a Máltai Mun­káspárt főtitkárát, valamint a kísé/etében levő Wistin Abela, miniszterelnök-helyettesi és Maurice Lubranot, a Budapest­re akkreditált máltai nagyköve­tet. A szívélyes légkörű találko­zón véleménycserére került sor a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, továbbá a Magyar Népköztársaság és a Máltai Köztársaság közötti kapcsola­tok további fejlesztésének lehe­tőségeiről. A megbeszélésen jelen volt Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke és Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának veze­tője. V Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke szerdán a Parla­mentben fogadta Dom Mintoff- ot, a Máltai Köztársaság mi­niszterelnökét. A megbeszélésen a két or­szág politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataival fog­lalkoztak, ugyanakkor érintettek egyes nemzetközi kérdéseket is. Részt vett a megbeszélésen Púja Frigyes külügyminiszter és Melega Tibor_ külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Wis­tin Abela, a Máltai’Köztársaság miniszterelnök-FTelyettese és Maurice Lubrano, a Máltai Köztársaság Budapestre akkre­ditált magyarországi nagyköve­te. * Dorn Mintoff, a Máltai Köz­társaság miniszterelnöke, a Máltai Munkáspárt főtitkára — aki Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghívá­sára nem hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban — és a kíséretében levő személyisegek szerdán elutaztak Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Lázár György, Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Hollai Imre külügyminiszter-helyettes búcsúztatta.

Next

/
Thumbnails
Contents