Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-17 / 194. szám
19B2. július 17., szombat Dunantmt napló 13 Augusztus elsején fogad és indít Több néző a mozikban Sikerfilm a Pogány Madonna, a Mephisto és a Ballagás Az idei első (élévben is folytatódott az 1979 óta folyamatos nézőszám-emelkedés a mozikban. Ez derül ki a MOKÉP most elkészült ösz- szesítéséből: az elmúlt 6 hónapban 34 milliónál több látogatója volt a filmszínházaknak. A tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva ez 2,1 millióval több nézőt jelent. Több mint másfél millióval nőtt a magyar filmek látogatottsága. Kiugró sikert ért el a magyar filmek közül Mészáros Gyula Pogány Madonna című müve, amely tavaly májusban jelent meg, és azóta több mint 1 millió 300 ezer látogatót vonzott. Szabó István filmjét, a Mephistót, amely külföldön, s filmfesztiválokon is kiemelkedő sikert aratott, szeptemberi bemutatása óta 1 milliónál többen tekintették meg a mozikban. A nézőszám szerinti sorrend a továbbiakban: a Ballagást 600 ezren, a Koncertet 570 ezren, a Kopaszkutyát 450 ezren, a Szeleburdi családot 420 ezren látták a bemutatás óta, s Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című műve 300 ezer, Kovács András Ideiglenes paradicsom című alkotása pedig 260 ezer nézőt vonzott. Az utolsó simítások a pécsi autóbuszállomáson Megoldatlan még a várakozó autóbuszok közeli elhelyezése Érdemes felidéznünk két dátumot: 1976 szeptemberében szűnt meg Pécsett a régi helyén az autóbuszállomás (azóta volt a távolsági autóbusz-közlekedés bázisa a Bacsó Béla utca), és 1979 júniusában kezdték az új autóbuszállomás építését. A harmadik a mai dátum: 1982 július közepén szemre csakugyan kész az új autóbuszóllomás. Most már valóban csak az utolsó simítások vannak, s ezekre szűk két hetet adtak. Pazsitka tmiIlel, a Volán 12. vállalat beruházási osztályvezetőjével jártuk be tegnap az új létesítményt. Tőle tudtuk meg, hogy július 28-ra tűzték ki a hatósági üzembe helyezési eljárás időpontját, s ha az eredményes lesz, a következő három nap alatt lebonyolítják az átköltözést és augusztus 1-én, üzemkezdettől már innen indulnak és ide érkeznek a távolsági járatok. A külső téren minden kész az autóbuszok fogadására: kint vannak a kocsiállások számai (sárga és zöld lámpákkal, amelyek a busz beállását, illetve indulását jelzik), a sárga színű információs táblák, de elhelyezésre vár még a négy ipari tévékamera, amelyeknek az „adását” a szerelés alatt lévő diszpécser-központban lehet venni. Lényegében kész és bebútorozásra vár a három oldalról üvegfalú tágas utascsarnok, ahol négy pénztár lesz majd. Az Utasellátó berendezései a minap érkeztek meg; a bisztróban tegnap lázas munka folyt a rengeteg láda körül, s a helyiség egyre inkább közelít ahhoz a képhez, ami hamarosan fogadja majd a vendégeket. Az emeleti terasz még üres, ide asztalokat, székeket helyez az Utasellátó, de máris tele vannak aggodalommal: mi lesz itt, ha berendezkednek, amikor egyesek már most W. C.-vel tévesztik össze ezt a helyet . . . A két épület közötti süllyesztett díszudvart éppen takarították, s tüntették el annak a szép tujának a maradványait, aminék úgy örült mindenki, s amit mégis ki kellett vágni, mert a leggondosabb ápolás ellenére sem tudta elviselni az átültetést. Ide műanyag ülőkéket helyeznek el, s a növényzettel övezett térség kellemes pihenőhelyük lesz a várakozó utasoknak. Az autóbuszállomás egyszerre 9 érkező autóbuszt fogad, s 24 autóbusz részére van indító- állás. Változatlanul megoldatlan a várakozó autóbuszok tárolása. Az autóbuszállomáson mindössze nyolcnak van helye, s még egynéhány várakozhat - csúcsidőn kívül! — egyes indítóállásokban. Az autóbuszok többsége — jobb megoldás híján — ingajáratban közlekedik majd az állomás és a Volán-telep között. H. I. Már mozog, érez a visszavár« kar Gerlecz József Harkányban Rendhagyó gyógykezelés családi körben — Nagyapám gyakran mondta, gyerekek csak időjós ne legyen belőletek! Márminthogy ne legyen reumánk, ami megérezteti velünk az időváltozást. Hát a reuma eddig elkerült, de időjósnak már kezdek beválni: igencsak érzem a változásokat. Elég sok van belőlük mostanában; olyankor aztán sajog a karom, a műtét helyén. Az a bizonyos kar, ami egy munkahelyi baleset alkalmából április végén különvált gazdájától, s amit dr. Nyárády ló- zset, a POTE traumatológiai osztályának adjunktusa 11 órás műtéttel varrt vissza. Az a kar azóta „visszaszokott” eredeti helyére, kisebb szövődvények után jó| összeforrt a csont és az izom, s kezdenek regenerálódni az idegek is. Ez abból is tudható, hogy Gerlecz Józsel már nemcsak Valiból tudja mozgatni bal karjót, hanem konyákból is. A baleset során könyöke fölött tíz centivel szakította le a szállítószalag a karjót. Sőt mór nemcsak mozgatni tudja könyökét, Hanem alkarján már érzi a tapintást, nyomást — az idegek regenerációja megkezdődött. S hogy tovább folytatódhasson, Gerlecz József a hét elején a Harkányi Kórház rehabilitációs osztályára költözött. Itt dr. Tantó Zsuzsa kezelőorvos irányításával folytatódik a PO- TE klinikáján elkezdődött tor- náztatós és kezelés. — Nagy óvatossággal és körültekintéssel kell kezelnünk Gerlecz Józsefet, mert nem akarjuk semmiképpen, hogy ez a nagyszerű műtét csak fél eredményhez vezessen. Tehát nem elégedhetünk meg azzal, hogy Gerlecz Józsefnek csak meglegyen a ba| karja, hanem az a cél, hogy használni is tudja majd. Gerlecz József július elején kapott végleges eltávozást a pécsi klinikáról, néhány napra már korábban is kimenőt kapott. Munkahelyétől harkányi beutalót kapott családja is, így nemsokára családi körben lesz a gyógyfürdőn, a kórházból is átköltözik az üdülőbe, a kezelésekre úgy jár be majd. — Amikor idejöttem Harkányba, itt is elvégezték a szokásos vizsgálatokat. Azt hiszem az EKG-n történt, hogy kérdezi a doktornő, hogy milyen fém- holmi van nálam, mert furcsán mutat a műszer. Mondom neki, hogy hát a karórám. Csak később jutott eszembe, hogy hát a karomban is van platina. Azt mondják, ha külföldre akarnék menni, félmilliót kéne letennem óvadéknak, mert olyan értékes a karom, annyi platina van benne. Jó kedélyben, tele bizakodás, sál találkoztunk Gerlecz Józseffel. Tudatában van, hogy őrajta is nagyon sok múlik, ahhoz, hogy karját ismét használni tudja majd. Sok türelem, gyakorlás eredménye lehet kezének használhatósága.- Már hétszer kellett a körmömet levágni erről a kezemről! — mondja. — Legutóbb már én csiptettem le. Csak még a jobb kezemről nem tudom, de remélem egyszer az is sikerül. Meg tudja-e, hogy ennek köszönhetem hogy a cigarettáról is leszoktam. Pedig előtte elszívtam két doboznál is többet. A műtét után meg semmit, s érdekes, hogy nem is hiányzik . . . Meg soha nem gondoltam volna, hogy orvosi rendeletre iszom majd a bort. Vöröset, mert hogy az jobban csinálja a vért... A műtét után nem sokkal három decit ajánlott Nyárády adjunktus. Na, hogy ezt meghallották a kollégáim, hozták ám be, de annyit, hogy haza kellett vitetni, nehogy bajunk legyen ott a doktorral, hogy büfét nyitunk . . . Még az igazgató is hozott egy hosszúnyakút . . . Negyvenkilenc éves lesz az őszön Gerlecz József. Mosolyaiban, bal karjának még sete mozdulataiban mintha egy új életet kezdene. — Úgy vagyok a balesettel, mintha már nem is lenne igaz. Az egyik kimenőmkor elmentem a munkahelyre, na mutassátok, mondom a kollégáknak, hol az a gyönyörű jószág. Ott volt félrelökve . . . Akkor egy kicsit furcsán éreztem magam, mert látszott még rajta a baleset nyoma. De ma mintha már nem lenne igaz. Talán azért, mert nehezen hittem el sokáig, hogy visszakaptam a karomat. Bodó László Meghiúsult műszaki átadás Meghiúsult a műszaki átadása az új kacsótai tejüzemnek. Az eredetileg május 20-ra tervezett műszaki átadás csúszások miatt kompromisszumokkal módosított határidő napján, július 15-én helyszínre vonult a kivitelező, a Baranya megyei Tanácsi Magos- és Mélyépítő Vállalat átadó bizottsága és a beruházók, az AGROBER illetékesei, a MECSEKTEJ igazgatói tanácsának elnöke és a tejüzem vezetője. Ám hiába vonultak hónuk alatt hatalmas dossziékkal, megírandó jegyzőkönyvekkel a helyszínre, a műszaki átadás nem történt (nem történhetett!) meg. Nem lehetett az építőktől átvenni olyan épületet, ahol az átvevő és átadó bizottság még szakipari munkákon javában dolgozó embereket kerülget és ahol alapvető dolgok még hiányoznak. Hiányoztak például az öltözőkből, mosdókból beépített szekrények, egyetlen mosdó és W. C. kagyló sem volt felszerelve, nem befejezett a mázolási munka, a nyílászárók üvegezése. Villany még nem ég a helyiségekben, nincs bekötve a víz és nem kész a szennyvíz-elvezető és -kezelő berendezése sem. (A sok apró hiányosságot nem is említve.) A műszaki átadás újabb határideje: augusztus 15. Ismeretes, hogy a kacsótai tejüzem régi epülete olyannyira elavult, hogy szükségessé vált új feldolgozócsarnok építése. Az 1979 augusztusában indult 62 millió forintos építkezésnek már ez év június elejére be kellett volna fejeződnie, hiszen a tervek szerint -július 1-től 15- ig indult / volna a próbaüzem és 15-től teljes kapacitással a termelés. Az üzem a munkáját erre tervezte, e szerint szervezték a tej fogadósát. A tej pedig pontosan érkezik, napi 37- 38 000 liter, az elavult régi üzem pedig a legnagyobb erőfeszítések mellett is csak napi 25 000 litert képes feldolgozni. A helyzet kezdett katasztrofálissá válni, a termékek súlyos — esetleg fogyasztók egészségét is veszélyeztető — minőségromlását jelezték. Ezért e héten a pécsi tejüzem sietett segítségükre, és addig amíg az új üzem nem termel, átveszi a felesleget. A próbaüzemelés beindulásának újabb határideje: szeptember 1. Addig a tejtermékek feldolgozása szempontjából kritikus nyári melegben a régi - már 1980-ban azonnali lebontásra ítélt — épületben folyik megfeszített tempóban a termelés. A gyár pedig előreláthatóan mintegy 2 millió forintos nyereségtől esik el. S. Zs. FILMJEGYZET Földrengés Bizonyára nem az a szimpatikus fiatalember jósolta meg a gellérthegyi földrengést, aki a Földrengés Tokióban című filmben oly eltökélten és oly sok értetlenséggel pöröive harcolt igazáért. Mivel a fiatalember még európai mércével nézve is jó kiállású, a néző szurkol neki, hogy valóban legyen földrengés Tokióban. Mit számít neki (és a szimpatikus fiatalembernek), hogy ez a világ egyik legnépesebb városa? S nemhiába a nézői rokon- szenv, egyszercsak kitör a földrengés Tokióban. Még az objektív kamera is úgy rázkódik, mint á pécsi belvárosi utakon autózó. Szóval rettenetesen. Ez csak azért meglepő, mert a filmbéli tv-kamera, amely a földrengéses Tokiót mutatja, a kormányfőnek rezzenéstelen tiszta képet közvetít a válságstáb földrengésbiztos bunkerébe. Na ja, ez a japán elektronikai ipar terméke! — kiállja még a legpusztítóbb földrengést is. Meg Made in Japan az öngyújtó is, melyet hősünk a szerelmétől kap, de mellyel feleségét menti, mert a házastársi hűség is Made in Japán, még pontosabban Made in Kozmopolita Kispolgári Mentalitás - .ezen az egész világon meghatódik a néző megható- dóbbja. így hát receptet is kapunk a megrendült házasságok rendbehozására: aki attól fél, hogy elveszíti férjét-feleségét, utazzék nyomban oda, ahol földrengés lesz, A Gellérthegy környékét nem ajánlom, noha oda is japán jósolt. (Bár, ha meggondoljuk, hogy várakozás közben kibékülhetnek, azért a Gellérthegy sem elvetendő . . .) Azért van valami elborzasztóan csodálatos abban, hogy a film alkotói (alkotói?) képesek a hatás kedvéért szeretett városukat elpusztítani. Japánban, ügy látszik, oly kevés város pusztult eddig még el teljesen, s az is oly természetes, megszokott, s ember általi módon, hogy rá kellett licitálni. Ha másképpen nem megy, hát a fantázia és a film segédletével, s bevonva ebbe a végzetszerűt, az elkerülhetetlent, s a misztikát. Tudományos kutatások ide, tudományos eredmények oda, a földrengés mint olyan, kielégíti ezeket az igényeket, szemben teszem azt az atombombával, ami teljesen racionális valami, számtan, mértan, fizika, s az még az alkalmazása is . .. Tulajdonképpen mégsem csodálkozhatunk ezen, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben e film földrengésének epicentruma a Csendes-óceán túlsó partján, az amerikai kontinens nyugati partján, egy Hollywood nevű városrészben volt. Amerikai méretekkel mérve nem is olyan messze a hi- rosimai, nagaszaki „földrengést” kiváltó titkos laboratóriumtól. Talán nem veszi blaszfémió- nak az olvasó: a hollywoodi bomba mégoly pusztító, mint volt a Los Alamos-i. A Földrengés Tokióban erről győz meg: a feltehetően szimpatikus japánok kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek, hogy filmízlésükben utolérhessék (utolérhessék?) a nagy példaképet. Mert a japán filmgyártás évi több száz terméséből egy kézen megszámlálhatok az olyanok, mint az Árnyéklovas. B. L. \
