Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-17 / 194. szám

19B2. július 17., szombat Dunantmt napló 13 Augusztus elsején fogad és indít Több néző a mozikban Sikerfilm a Pogány Madonna, a Mephisto és a Ballagás Az idei első (élévben is folytatódott az 1979 óta fo­lyamatos nézőszám-emelke­dés a mozikban. Ez derül ki a MOKÉP most elkészült ösz- szesítéséből: az elmúlt 6 hó­napban 34 milliónál több lá­togatója volt a filmszínházak­nak. A tavalyi hasonló idő­szakhoz viszonyítva ez 2,1 millióval több nézőt jelent. Több mint másfél millióval nőtt a magyar filmek látoga­tottsága. Kiugró sikert ért el a ma­gyar filmek közül Mészáros Gyula Pogány Madonna című müve, amely tavaly májusban jelent meg, és azóta több mint 1 millió 300 ezer láto­gatót vonzott. Szabó István filmjét, a Mephistót, amely külföldön, s filmfesztiválokon is kiemelkedő sikert aratott, szeptemberi bemutatása óta 1 milliónál többen tekintették meg a mozikban. A néző­szám szerinti sorrend a to­vábbiakban: a Ballagást 600 ezren, a Koncertet 570 ezren, a Kopaszkutyát 450 ezren, a Szeleburdi családot 420 ez­ren látták a bemutatás óta, s Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című műve 300 ezer, Kovács András Ideiglenes paradicsom című alkotása pedig 260 ezer nézőt vonzott. Az utolsó simítások a pécsi autóbuszállomáson Megoldatlan még a várakozó autóbuszok közeli elhelyezése Érdemes felidéznünk két dá­tumot: 1976 szeptemberében szűnt meg Pécsett a régi he­lyén az autóbuszállomás (azóta volt a távolsági autó­busz-közlekedés bázisa a Ba­csó Béla utca), és 1979 júniu­sában kezdték az új autóbusz­állomás építését. A harmadik a mai dátum: 1982 július kö­zepén szemre csakugyan kész az új autóbuszóllomás. Most már valóban csak az utolsó si­mítások vannak, s ezekre szűk két hetet adtak. Pazsitka tmiIlel, a Volán 12. vállalat beruházási osztályveze­tőjével jártuk be tegnap az új létesítményt. Tőle tudtuk meg, hogy július 28-ra tűzték ki a hatósági üzembe helyezési eljá­rás időpontját, s ha az ered­ményes lesz, a következő há­rom nap alatt lebonyolítják az átköltözést és augusztus 1-én, üzemkezdettől már innen indul­nak és ide érkeznek a távol­sági járatok. A külső téren minden kész az autóbuszok fogadására: kint vannak a kocsiállások szá­mai (sárga és zöld lámpákkal, amelyek a busz beállását, illet­ve indulását jelzik), a sárga színű információs táblák, de el­helyezésre vár még a négy ipari tévékamera, amelyeknek az „adását” a szerelés alatt lévő diszpécser-központban le­het venni. Lényegében kész és bebútorozásra vár a három ol­dalról üvegfalú tágas utas­csarnok, ahol négy pénztár lesz majd. Az Utasellátó berende­zései a minap érkeztek meg; a bisztróban tegnap lázas mun­ka folyt a rengeteg láda körül, s a helyiség egyre inkább kö­zelít ahhoz a képhez, ami ha­marosan fogadja majd a ven­dégeket. Az emeleti terasz még üres, ide asztalokat, székeket helyez az Utasellátó, de máris tele vannak aggodalommal: mi lesz itt, ha berendezkednek, amikor egyesek már most W. C.-vel tévesztik össze ezt a helyet . . . A két épület közötti süllyesz­tett díszudvart éppen takarítot­ták, s tüntették el annak a szép tujának a maradványait, aminék úgy örült mindenki, s amit mégis ki kellett vágni, mert a leggondosabb ápolás ellenére sem tudta elviselni az átültetést. Ide műanyag ülőké­ket helyeznek el, s a növény­zettel övezett térség kellemes pihenőhelyük lesz a várakozó utasoknak. Az autóbuszállomás egyszer­re 9 érkező autóbuszt fogad, s 24 autóbusz részére van indító- állás. Változatlanul megoldat­lan a várakozó autóbuszok tá­rolása. Az autóbuszállomáson mindössze nyolcnak van helye, s még egynéhány várakozhat - csúcsidőn kívül! — egyes indítóállásokban. Az autóbu­szok többsége — jobb megol­dás híján — ingajáratban köz­lekedik majd az állomás és a Volán-telep között. H. I. Már mozog, érez a visszavár« kar Gerlecz József Harkányban Rendhagyó gyógykezelés családi körben — Nagyapám gyakran mond­ta, gyerekek csak időjós ne le­gyen belőletek! Márminthogy ne legyen reumánk, ami meg­érezteti velünk az időváltozást. Hát a reuma eddig elkerült, de időjósnak már kezdek be­válni: igencsak érzem a válto­zásokat. Elég sok van belőlük mostanában; olyankor aztán sa­jog a karom, a műtét helyén. Az a bizonyos kar, ami egy munkahelyi baleset alkalmából április végén különvált gazdá­jától, s amit dr. Nyárády ló- zset, a POTE traumatológiai osztályának adjunktusa 11 órás műtéttel varrt vissza. Az a kar azóta „visszaszokott” eredeti helyére, kisebb szövődvények után jó| összeforrt a csont és az izom, s kezdenek regenerá­lódni az idegek is. Ez abból is tudható, hogy Gerlecz Józsel már nemcsak Valiból tudja moz­gatni bal karjót, hanem ko­nyákból is. A baleset során kö­nyöke fölött tíz centivel szakí­totta le a szállítószalag a kar­jót. Sőt mór nemcsak mozgatni tudja könyökét, Hanem alkarján már érzi a tapintást, nyomást — az idegek regenerációja megkezdődött. S hogy tovább folytatódhas­son, Gerlecz József a hét elején a Harkányi Kórház rehabilitá­ciós osztályára költözött. Itt dr. Tantó Zsuzsa kezelőorvos irányításával folytatódik a PO- TE klinikáján elkezdődött tor- náztatós és kezelés. — Nagy óvatossággal és kö­rültekintéssel kell kezelnünk Gerlecz Józsefet, mert nem akarjuk semmiképpen, hogy ez a nagyszerű műtét csak fél eredményhez vezessen. Tehát nem elégedhetünk meg azzal, hogy Gerlecz Józsefnek csak meglegyen a ba| karja, hanem az a cél, hogy használni is tud­ja majd. Gerlecz József július elején kapott végleges eltávozást a pécsi klinikáról, néhány napra már korábban is kimenőt kapott. Munkahelyétől harkányi be­utalót kapott családja is, így nemsokára családi körben lesz a gyógyfürdőn, a kórházból is átköltözik az üdülőbe, a keze­lésekre úgy jár be majd. — Amikor idejöttem Har­kányba, itt is elvégezték a szo­kásos vizsgálatokat. Azt hiszem az EKG-n történt, hogy kérde­zi a doktornő, hogy milyen fém- holmi van nálam, mert furcsán mutat a műszer. Mondom neki, hogy hát a karórám. Csak ké­sőbb jutott eszembe, hogy hát a karomban is van platina. Azt mondják, ha külföldre akarnék menni, félmilliót kéne letennem óvadéknak, mert olyan értékes a karom, annyi platina van benne. Jó kedélyben, tele bizakodás, sál találkoztunk Gerlecz József­fel. Tudatában van, hogy őraj­ta is nagyon sok múlik, ahhoz, hogy karját ismét használni tud­ja majd. Sok türelem, gyakorlás eredménye lehet kezének hasz­nálhatósága.- Már hétszer kellett a kör­mömet levágni erről a kezem­ről! — mondja. — Legutóbb már én csiptettem le. Csak még a jobb kezemről nem tudom, de remélem egyszer az is sike­rül. Meg tudja-e, hogy ennek köszönhetem hogy a cigarettá­ról is leszoktam. Pedig előtte elszívtam két doboznál is töb­bet. A műtét után meg semmit, s érdekes, hogy nem is hiány­zik . . . Meg soha nem gondol­tam volna, hogy orvosi rende­letre iszom majd a bort. Vörö­set, mert hogy az jobban csi­nálja a vért... A műtét után nem sokkal három decit aján­lott Nyárády adjunktus. Na, hogy ezt meghallották a kollé­gáim, hozták ám be, de annyit, hogy haza kellett vitetni, ne­hogy bajunk legyen ott a dok­torral, hogy büfét nyitunk . . . Még az igazgató is hozott egy hosszúnyakút . . . Negyvenkilenc éves lesz az őszön Gerlecz József. Mosolyai­ban, bal karjának még sete mozdulataiban mintha egy új életet kezdene. — Úgy vagyok a balesettel, mintha már nem is lenne igaz. Az egyik kimenőmkor elmentem a munkahelyre, na mutassátok, mondom a kollégáknak, hol az a gyönyörű jószág. Ott volt fél­relökve . . . Akkor egy kicsit fur­csán éreztem magam, mert lát­szott még rajta a baleset nyo­ma. De ma mintha már nem lenne igaz. Talán azért, mert nehezen hittem el sokáig, hogy visszakaptam a karomat. Bodó László Meghiúsult műszaki átadás Meghiúsult a műszaki át­adása az új kacsótai tejüzem­nek. Az eredetileg május 20-ra tervezett műszaki átadás csú­szások miatt kompromisszumok­kal módosított határidő napján, július 15-én helyszínre vonult a kivitelező, a Baranya megyei Tanácsi Magos- és Mélyépítő Vállalat átadó bizottsága és a beruházók, az AGROBER ille­tékesei, a MECSEKTEJ igazga­tói tanácsának elnöke és a tej­üzem vezetője. Ám hiába vonultak hónuk alatt hatalmas dossziékkal, megírandó jegyzőkönyvekkel a helyszínre, a műszaki átadás nem történt (nem történhetett!) meg. Nem lehetett az építőktől átvenni olyan épületet, ahol az átvevő és átadó bizottság még szakipari munkákon javában dolgozó embereket kerülget és ahol alapvető dolgok még hiá­nyoznak. Hiányoztak például az öltözőkből, mosdókból be­épített szekrények, egyetlen mosdó és W. C. kagyló sem volt felszerelve, nem befejezett a mázolási munka, a nyílászárók üvegezése. Villany még nem ég a helyiségekben, nincs be­kötve a víz és nem kész a szennyvíz-elvezető és -kezelő berendezése sem. (A sok apró hiányosságot nem is említve.) A műszaki átadás újabb határ­ideje: augusztus 15. Ismeretes, hogy a kacsótai tejüzem régi epülete olyannyira elavult, hogy szükségessé vált új feldolgozócsarnok építése. Az 1979 augusztusában indult 62 millió forintos építkezésnek már ez év június elejére be kellett volna fejeződnie, hiszen a tervek szerint -július 1-től 15- ig indult / volna a próbaüzem és 15-től teljes kapacitással a termelés. Az üzem a munkáját erre tervezte, e szerint szervez­ték a tej fogadósát. A tej pe­dig pontosan érkezik, napi 37- 38 000 liter, az elavult régi üzem pedig a legnagyobb erőfeszíté­sek mellett is csak napi 25 000 litert képes feldolgozni. A hely­zet kezdett katasztrofálissá válni, a termékek súlyos — esetleg fogyasztók egészségét is veszélyeztető — minőségrom­lását jelezték. Ezért e héten a pécsi tejüzem sietett segítsé­gükre, és addig amíg az új üzem nem termel, átveszi a fe­lesleget. A próbaüzemelés beindulá­sának újabb határideje: szep­tember 1. Addig a tejtermékek feldolgozása szempontjából kri­tikus nyári melegben a régi - már 1980-ban azonnali lebon­tásra ítélt — épületben folyik megfeszített tempóban a ter­melés. A gyár pedig előrelát­hatóan mintegy 2 millió forin­tos nyereségtől esik el. S. Zs. FILMJEGYZET Földrengés Bizonyára nem az a szimpa­tikus fiatalember jósolta meg a gellérthegyi földrengést, aki a Földrengés Tokióban című film­ben oly eltökélten és oly sok értetlenséggel pöröive harcolt igazáért. Mivel a fiatalember még európai mércével nézve is jó kiállású, a néző szurkol neki, hogy valóban legyen földren­gés Tokióban. Mit számít neki (és a szimpatikus fiatalember­nek), hogy ez a világ egyik legnépesebb városa? S nemhiába a nézői rokon- szenv, egyszercsak kitör a föld­rengés Tokióban. Még az ob­jektív kamera is úgy rázkódik, mint á pécsi belvárosi utakon autózó. Szóval rettenetesen. Ez csak azért meglepő, mert a filmbéli tv-kamera, amely a földrengéses Tokiót mutatja, a kormányfőnek rezzenéstelen tiszta képet közvetít a válság­stáb földrengésbiztos bunkeré­be. Na ja, ez a japán elektro­nikai ipar terméke! — kiállja még a legpusztítóbb földren­gést is. Meg Made in Japan az öngyújtó is, melyet hősünk a szerelmétől kap, de mellyel fe­leségét menti, mert a házas­társi hűség is Made in Japán, még pontosabban Made in Kozmopolita Kispolgári Menta­litás - .ezen az egész világon meghatódik a néző megható- dóbbja. így hát receptet is kapunk a megrendült házasságok rend­behozására: aki attól fél, hogy elveszíti férjét-feleségét, utaz­zék nyomban oda, ahol föld­rengés lesz, A Gellérthegy kör­nyékét nem ajánlom, noha oda is japán jósolt. (Bár, ha meg­gondoljuk, hogy várakozás köz­ben kibékülhetnek, azért a Gel­lérthegy sem elvetendő . . .) Azért van valami elborzasz­tóan csodálatos abban, hogy a film alkotói (alkotói?) képesek a hatás kedvéért szeretett vá­rosukat elpusztítani. Japánban, ügy látszik, oly kevés város pusztult eddig még el teljesen, s az is oly természetes, meg­szokott, s ember általi módon, hogy rá kellett licitálni. Ha másképpen nem megy, hát a fantázia és a film segédleté­vel, s bevonva ebbe a vég­zetszerűt, az elkerülhetetlent, s a misztikát. Tudományos kuta­tások ide, tudományos eredmé­nyek oda, a földrengés mint olyan, kielégíti ezeket az igé­nyeket, szemben teszem azt az atombombával, ami teljesen ra­cionális valami, számtan, mér­tan, fizika, s az még az alkal­mazása is . .. Tulajdonképpen mégsem csodálkozhatunk ezen, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben e film földrengésének epicentruma a Csendes-óceán túlsó partján, az amerikai kon­tinens nyugati partján, egy Hollywood nevű városrészben volt. Amerikai méretekkel mér­ve nem is olyan messze a hi- rosimai, nagaszaki „földren­gést” kiváltó titkos laborató­riumtól. Talán nem veszi blaszfémió- nak az olvasó: a hollywoodi bomba mégoly pusztító, mint volt a Los Alamos-i. A Föld­rengés Tokióban erről győz meg: a feltehetően szimpati­kus japánok kétségbeesett erő­feszítéseket tesznek, hogy film­ízlésükben utolérhessék (utolér­hessék?) a nagy példaképet. Mert a japán filmgyártás évi több száz terméséből egy kézen megszámlálhatok az olyanok, mint az Árnyéklovas. B. L. \

Next

/
Thumbnails
Contents