Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-17 / 194. szám
Feladat a közművelődésnek és az élet valamennyi területén is Hadüzenet egy mai népbetegségnek A szív- és érrendszeri megbetegedések közösségszintü megelőzésének modellkísérlete Pécsett és Baranya megyében Rátkay Endre a képíró A Művészeti Lexikon 1968-as kiadású IV. kötetében a következő sorokat találjuk Rátkayról: „A képzőművészeti főiskolán Ber- náth Aurél, Beneze 'László és . Pór Bertalan tanítványa volt. 1952-től, mint rajztanár működik. 1964-ben a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban nyílt kiállítása. A valóság és a tudatalatti elemeiből komponálja krónikás jellegű, gazdag fantáziájú sorozatait.” * A ritkán kiállítók közül való és művészete sosem került reflektorfénybe. Változatlanul a központtól távol él és dolgozik, életrajzában tán csak annyi a változás, hogy nem tanít már. A város peremén teljesedett ki az életműve, amely már pusztán a vállalás nagyságát tekintve is feltétlen figyelemre méltó, s szinte egyedülálló a kortárs magyar művészetben. Nem váltja magát aprópénzre, nejn keresi kritikusok, gyűjtők, és mecénások kegyeit, megszállottként dolgozik, kizárólag a maga elé tűzött nagy cél érdekében munkálkodik, éppoly hittel és alázattal, mint a középkor kódexfestői, ikonkészítő mesterei. Kevesen tudják, de Pécsett is állított már ki, 1965-ben, a Néprajzi Múzeumban. Akkor még hagyományosan kisméretű táblaképekkel jelentkezett. Ezt követően Veszprémben és Budapesten egyetemi klubokban állított még ki. Az 1965-ös év meghatározó sorsfordulót jelent a művész munkásságában. Tizenhét év távlatából egyértelműen megállapítható, hogy egy korszak lezárását jelentette egyben a pécsi tárlat, egyúttal valami új, valami rendkívül nagyszabású volt születőben. Ugyanis az itt és most bemutatott mindössze 3 (!) mű az elmúlt több, mint másfél évtized nagylélekzetű vállalkozásának eredménye. Rátkay ugyanis nem kis táblaképeket, hanem összefüggő,-mégis egymást feltételező, egymást kiegészítő, egymást erősítő képsorokat fest. Az antik mítoszokat éppúgy, mint a bibliát, tehát az emberiség ősi értékeit, az emberi szellem nagy dimenzióit használja fel arra, hogy történeti mitikus keretbe ágyazza mai monda nivalóját. Mert ha mondjuk Odysseus élettörténete jelenti 8. HÉTVÉGE is az események vezérfonalát, folyamatosságát, vagy a bibliára való utalásokat fűzi is csokorba, ez jól láthatóan csak ürügy nála. A ma emberének gondolatvilága, logikai rendszere sejlik elő minduntalan. S tovább szűkítve e gondolatkört, Rátkay végülis magamagát adja e rejtvénynek sem utolsó képsorok értelmezésének érzelmi-tartalmi fel- gombolyítása során. Kézenfekvőnek látszik itt ennek kapcsán egy profán hasonlat: képsorai képregényekre emlékeztetnek! Az egyes képekben pontosan mért adagolás, azonos rostalakú szűrőn keresztül, rokon formai tálalásban kapja a néző azt a feltétlen szükséges ismeretanyagot, hírcsokrot, melyet egyfajta sajátos szemléleti sablon, klisé felhasználásával mesterien adagol — és ezt nagyon is tudatosan teszi — a művész. S miként a képregény tulajdonképpeni közvetett őse, a biblia paupe- rum, vagy az ikonosztáz fala, mint vizuális krónika tette volt az egyszerű hívővel, úgy Rátkay is, e jól bevált formai megoldás segítségével, azok szellemében a tipikusát, az általánosat keresi az egyedi, az egyszer volt helyett. Hogy ne legypn annyira fejtörő a rejtvény. Durván fogalmazva: a közérthetőség érdekében képi közhelyeket használ, hogy egyetemes kitekintésű közlési szándéka közérthetővé váljon. Egy pravoszláv ikonosztáz történései akkor válnak egyben jelképi erejűvé, a példa akkor válik egyben tanulsággá, ha eljut a hívők tudatáig és nem csak a kiválasztottak szűk köréhez, hanem valamennyiükhöz. Az első és legfontosabb mozzanat talán a. felismerés ténye, a ráismerés öröme, a ráérzés biztonsága. Miként a fenti példában, úgy Rátkay festészetében is ez a kulcskérdés. Mert hiszen számszerűségében és méreteiben is lenyűgöző e három képsor. S a teljességhez csak a részleteken keresztül jut el a néző. Azonos bennük, hogy mindhármat egyidőben kezdte építeni. 1965-ben. A Ml- THOLOGICON három fekvő formátumú, 1,5x3 méteres tablója 45 önálló képből áll. Ezt 1973-ban fejezte be, tehát hét évig festette. Az APOCRIPH három, 3x1,5 méteres tablója ugyancsak 45 részes. Ezzel korábban, 1971- ben készült el. Míg a párhuzamosan festett képsorok legkésőbben befejezett, legnagyobb méretű darabja, a CA- LENDARIUM 15 darabból álló, egyenként 3,5 méter magas, összesen 14 méter széles tablója több száz képből áll (465). Ez a. nagy történelmi pannó egyébként három részre osztható. Az élső öt az emberiség története, a középső öt a magyaroké, tehát Gesta Hungarorum, a harmadik ötös pedig a XX. század általános históriáját taglalja. A képsorokat a háttérszín egységesíti. Az elsőé csillogóan fényes mélykék, a másodiké tűzvörös, a harmadiké - miként az ikonoké - arany. A háttér, mely egyben semlegesítő közeg, az egyes képi egységeket azonosan súlypontozza. így nincsenek csomópontok, nincs igazán sorsforduló, nincs kis esemény és nagy történelem, nincsenek igen kiemelések, rangsorolások. Illetve egyes történelmi személyek méretének felnagyításával saját kiemelést mégiscsak alkalmaz. Múlt és jelen vonatkozásában így nem válik minden egyenragú- vá. Rákényszerül tehát a néző, hogy A-tól Z-ig, batról- jobbra „végigolvassa” a képregényt. A középkori miniáto- rbk alázatával, a.múlt századbéli miniatűrök precizitásával megfestett jelenések, epizódok, történések híres festményeket, egyúttal közismert magazinfotókat is megidéznek, A képzőművészet történetének szinte valamennyi csúcsteljesítménye felsorakozik itt. Észrevétlenül egymásba folynak, s a képzelet szülte dejá vu látomásokkal keverednek. Történelmi személyiségekre és regényhősökre ismerünk; térben és időben rendhagyóan jeleníti meg őket a művész, az utókor sommázó ítéletével terheli meg őket, olykor triviális megfogalmazásban is. S ebben tér el Rátkay képi világa leginkább szürrealista társaiétól! Nem a doktréner szürrealizmus az ő világa, legalábbis nem annak automatizmuson alapuló módszere, amely a tudat mélyrétegéből spontán feltörő, rejtett, titkolt, vagy nem is sejtett gondolatok, érzések, vágyak kivetítésére épít. A más művészek tapasztalatát összegező figurák, szimbólumok, történések, a valóságot mindenki számára valamilyen formában megidéző történelmi személyekkel keveredve, mélyértelművé teszi a látottakat. A látszat helyett egyszeriben a dolgok belső rendje válik főszereplővé. Tér és idő, reális és irreális keverednek a nézőben, annak bensőjében indukálva egyfajta összegezést, valamiféle katarzis feltámadását. S íme máris kiderül, a látszatra oly* könnyűnek ígérkező „olvasmány” súlyosan magvas mondanivalót is takar. Pontosan ezért a jól kiszámított hatásért vállalja Rátkay akár a plágium vádját is és az olcsó képregény-fogásokat. S közben észrevétlenül is, mivel a kiválasztást, tehát azt, hogy a néző mit választ magának, a festő a továbbiakban nem igen képes befolyásolni, saját tudatalatti ösztönvilágunk is a felszínre bukkan. S egy újabb paradoxon befejezésül: Rátkay képei előtt ugyancsak doktréner szürrealistává válunk mi magunk. Romváry Ferenc Az Egészségügyi Világszervezet 1978-as alma-atai deklarációja és a „Health lor all by the year 2000” (Egészéget mindenkinek az ezredfordulóra) program a különböző társadalmi-gazdasági struktúrájú országok számára más és más feladatot jelent. A magyar egészségügy számára — egybecsengően a szocialista egészségügy alapelveivel — elsősorban a megelőzés intenzitásának és színvonalának növelését, valamint a gondozás és rehabilitáció minőségi szint, jének emelését jelenti. A fejlett ipari országok egészségügye számára a krónikus, nem fertőző megbetegedések, ezen beful is a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a legfőbb problémát. Jelenleg Magyarországon a szívós érrendszeri betegségek a vezető halálokot jelentik, a ha- - lálozás több mint feléért felelősek. Ezek között is az érel- meszesedéses szív- és érbetegségeknek van kiemelkedő jelentőségük. Jórészt ennek tulajdonítható a 40-59. éves korosztály emelkedett halálozása, valamint az a megdöbbentő adat, hogy a munkaképességük teljében levő 40—50 éves férfiak várható élettartama ma rosz- szabb, mint 30 évvel ezelőtt! A rokkantosítottak 40 százaléka szívbetegség miatt került leszázalékolásra. A szívbetegség miatti táppénzes időszak 1970-hez viszonyítva 1978-ban 25 százalékkal növekedett. A belgyógyászati osztályok betegeinek 40 százalékát a szívós érbetegek teszik ki, csakúgy, mint az alapellátásban gondozottakét. Ezekből az adatokból egyértelmű, hogy jelentős népegészségügyi problémával állunk szemben. Az életmód szerepe A betegség kórokának felfedését célzó kutatások nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a keringésrendszeri betegségek elterjedése nem vezethető vissza egyetlen kóroki tényezőre, illetve a betegség elterjedéséért felelős tényezők nincsenek minden esetben közvetlen ok-okozati összefüggésben a megbetegedéssel, hanem tá- gabb, életmódi, magatartásbeli, társadalmi hatásokban keresendők. Az elmúlt negyedszázad jár- ványtani vizsgálatai számos jelentős veszélyeztető tényezőt tártak fel, melyek befolyásával várható c betegségek előfordulásának és lefolyásának megváltoztatása. 1968 óta gz Egyesült' Államokban, Ausztráliában és Új- Zélandbar, jelentősen csökkent a koszorúér elmeszesedés okozta halálozás. Már a Framingham tanulmányai alapján feltételezték, hogy pusztán az étkezési szokások megváltoztatásával, a szívkoszorúér halálozás több mint 30 százalékkal lenne csökkenthető. Az Egyesült Államokba 1968 és 1976 között ebben a halálozásban 24,3 — az agyi érbetegségek halálozásban 32,7 százalék és az összhaíálozásban 17,3 százalékos csökkenést tudtak kimutatni a 35—74 éves korosztályban. Az alapjelenség „váratlan” megfordulásának hátterét világítja meg, hogy ugyanezen időszak alatt a lakosság átlagos szérum-koleszterin szintje 7 százalékkal, az átlagos diasztolés vérnyomás- érték 3 százalékkal, a ciga- rettázók tészaránya 23 százalékkal csökkent Stornier szerint. A vizsgált paraméterek kedvező változásának oka is egyértelmű: a megkérdezett családok 52 százaléka változtatott ezen idő alatt étkezési szokásain és életmódján reklám, ipari propaganda, illetve egészségnevelés és orvosi tanács hatására. A dél-pesti infarktus regiszter megszervezésével Magyarország az 1970-es évek elején bekapcsolódott a szív- és ér-' betegségek nemzetközi kutatásába, és a 70-es évek második felében ugyanezen a területen mór a megelőzési modell elő- kísérletét is megkezdték. A magyar népességnek megfelelő jobb reprezentativitás biztosítása érdekében több előzetes megbeszélést követően a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezéstani Intézete a Pécs városi Tanács, illetve a Baranya megyei Tanács egészségügyi igazgatásának és intézményeinek vezetőivel közösen kidolgozta a szív- és érelmeszesedéses megbetegedések közösségszintű megelőzésének modellkísérletét, Pécs város és a siklósi járás területére. Ezt a tervezetet elfogadásra megküldték az Egészségügyi Minisztérium, illetve az Egészségügyi Világ- szervezet illetékes szerveinek. A tervezetet az Országos Kardiológiai Intézet hasonló kutatási tervével együtt, kiemelt tárcaközi szintű kutatásként elfogadták. Ennek eredményeképp 1982. január 1-vel megindult a kutatás. Siklós-Fécs modellje A modell megtervezésekor két alapvető feladatcsoport kiépítése vált szükségessé: 1. A szív- és érelmeszesedés betegségek ellenőrzése, földerítése a célterületen; a tényleges keringésrendszeri megbetegedési és halálozási arányszám regisztrálása és főirányának követése; a keringésrendszeri megbetegedések szempontjából lényeges kockázati tényezők előfordulási gyakoriságának felmérése és gyakoriságuk változásának regisztrálása. 2. Rendszeres egészségnevelési tevékenység kiépítése a célterületen; mind az egészségügy, mind a társadalom oldaláról vizsgálni azon lehetőségeket, amelyek felhasználhatók a keringésrendszeri betegségek megelőzésében, illetve a megbetegedés, a halálozás csökkentésében; a kiépített modellel szerzett tapasztalatok alapján javaslatot tesznek a keringésrendszeri betegségek elleni küzdelemben országos szinten használható módszerekre. Ezen feltételek teljesítésére a kiépítendő modell a következő elemeket tartalmazza: 1. A szívinfarktus és az agyi érkatasztrófák regisztere. 2. Reprezentatív szűrés a főbb biológiai (laboratóriumi) rizikófaktorok gyakoriságának felderítésére. 3. Reprezentatív szociológiai adatfelvétel az életmód jellemző összetevőinek tanulmányozására. 4. Egészségnevelési törekvések a célterület egészére kiterjedően, és a felderített rizikófaktor-hordozók körében. 5. Az orvosok és az egészségügyi középkáderek rendszeres, célirányos továbbképzésének megszervezése az adott tárgykörben. A modell kiterjed Pécs város közigazgatási területének teljes lakosságára és a siklósi járás azon területére, amelyik egészségügyi ellátás szempontjából a Siklós Kórház-Rendelőintézethez tartozik. A vizsgálat időtartama 1982. január 1-től kezdődően 10 év. A fent ismertetett kutatásokhoz kapcsolódó egészségnevelési intervenciós program feladata a rizikófaktorok kialakulásának megelőzése, illetve előfordulási gyakoriságuk társadalmi szintű csökkentése. A program két egymással összefüggő terv szerint indul: a lakosság egészét érintő, az életmódbeli (táplálkozási, dohányzási, fizikai aktivitási stb.) szokások megváltoztatását célzó program adja az első, magas szintű társadalmi összefogást igénylő részt. A program másik fő irányvonala a szűréssel kiemelt többszörös rizikófaktorral veszélyeztetett populációra ható speciális egészségnevelő tevékenység megtervezése. A szív- és érrendszeri megbetegedések ismert és általunk monitorozott rizikófaktorai közül elsődleges célunk a következő életmódi tényezők társadalmi szintű alakítása: a dohányzás, az étkezési • szokások (relatív testsúly) és a fizikai aktivitás. Ezen túlmenően, illetve ezek megvalósításához az egészségügy részéről is szükséges tartani és szemléletmódi változások elérése, melyek az egészségügy minden területén, de elsősorban az alapellátás területén kell, hogy érvényesüljenek. Ügy, de nemcsak egészségügyi Az egészségnevelési intervenció sokrétűsége és társa: dalmi jelentősége miatt nem képezheti egy intézet vagy intézmény vagy akár az egészségügy önálló leiadatkörét. Sikeres megvalósítása, csak a lehető legszélesebb körű társadalmi összefogás eredményeként remélhető. Az egészségnevelési programnak a lakosság' egészére kell irányulnia. A hathatósabb megelőzési munka érdekében célpopulációként azon rétegek dominálnak, akiknek tagjai a társadalom egészére vélemény- formá'ó hatással vannak, és tásváltozásuk feltehetően szü- így szemlélet-, illetve magatar- kebb, illetve tógabb környezetükre is pozitív hatást gyakorol. Fokozott jelentősége van a gyermekek és az ifjúság körében végzett egészségnevelésnek. A program ,,morfitpr‘' azaz felderítő, ellenőrző része 1982. január 1-vel beindult. Az évfolyamán a városi és megyei egészségügyi igazgatás segítségével megtörténik a lakosság reprezentatív mintájának szűrése a laboratóriumi kockázati tényezők gyakoriságának felderítése érdekében. Ehhez kapcsolódik a lakosság kisebb mintájának szociológiai vizsgálata, mellyel a kockázati tényezők és az életmód kapcsolatára törekszünk rávilágítani. A jelenlegi helyzet felmérését célzó vizsgálatokat követően 1983-mal indítjuk meg a már ismertetett célokkal az egészségnevelési programot. Szeretnénk hangsúlyozni: sikert csak akkor remélhetünk, ha az egészségnevelést nem elszigetelten, nemcsak ■ az egészségügy leiadatának tekintjük, hanem elsősorban a közművelődés, de ezen túlmenően az ipar, kereskedelem, és az élet minden területén elnyeri a rangját. Dr. Szilárd István A művész alkotásaiból
