Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-17 / 194. szám
„Karácsonyi ajándéknak szánjak..,*' ffgllll Kommunális kölcsön Bolyban Uj hitelforma lakossági hozzájárulásból Tavaly készült el Pécs keleti határában a KPM Pécsi Közúti Igazgatósága 11-es számú üzemmérnökségének új telephelye, melynek szomszédságában van Pécs-felső vasútállomás. Az állomás környéke meglehetősen elhanyagolt volt, a rakodásnál kiszóródott vegyszerek szinte teljesen tönkretették a növényzetet, s az évek során összegyűlt szemét már az új telephelyre is átfolyt. Az állomás rakterületének tisztántartását lehetetlenné tette, hogy nem volt szilárd burkolatú a felület, egy-egy eső után gumicsizmával lehetett csak közlekedni. A Közúti Igazgatóság kezdeményezésére a MÁV Pécsi Igazgatósága, a Közúti Építő Vállalat, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat valamint a Pécsi Állami Gazdaság társadalmi összefogással elkészítette a vasútállomás 2100 négyzetméter rakterületének aszfalt- beton burkolását. A munka értéke meghaladja a félmillió forintot. A szilárd burkolat lehetővé teszi a jövőben a géppel történő árurakodást, a szóródó anyagokból sok visszanyerhető, és eltűnt a szemétdomb. Ami különösen figyelemreméltó, hogy a tervezéstől a kivitelezés befejezéséig alig telt el néhány hét. A hitelszerződésen egészen friss a dátum: 1982. június 1. Ekkor utalta át az OTP Baranya megyei Igazgatósága a bólyi nagyközségi tanácsnak a lakosság által korábban jegyzett kommunális kölcsönt. A jegyzett összeg 1,1 millió forint. Ebből a tanács most 985 500 forinttal rendelkezhet; a különbözet a köteles tartalék. A kommunális köicsön tíz településen történő kísérleti kibocsátásról a Pénzügyminisztérium rendelkezett. A tanácsok a lakosság anyagi hozzájárulását vehetik igénybe egyes fejlesztési céloknak a tervezettnél korábbi megvalósításához. Boly esetében az öregek napközi otthonának a bővítése, korszerűsítése volt az a cél, aminek az érdekében a helybeliek megtakarított pénzük egy részét kölcsönözték a tanácsnak. Mindenki hasznára A napközi az egészségügyi gyermekotthon tőszomszédságában van. Udvarán az építkezéssel járó szokásos felfordulás tapasztalható. Az öregek azonban most is bejárnak reggel, elüldögélnek a hűs árnyat adó lombok alatt, beszélgetnek, s figyelik a költségvetési üzemének a munkásait, akik szorgosan dolgoznak az épületen. — Tavasszal kezdtük az építést — mondja Bősz József nagyközségi tanácselnök —, s év végén karácsonyi ajándéknak szánjuk az időseknek .a korszerűsített napközit. * Lesz benne öt pihenőszoba, orvosi rendelő, megnagyobbodik az étterem, külön foglalkoztató helyiséget kapnak a nők és a férfiak, hogy hasznos tevékenységgel tölthessék az idejüket. Több lesz a férőhely, 15 személy részére pedig hetes otthont kívánunk szervezni. (Az új otthonra alapozzuk a 150 tagú öregek klubját is.) A fűtést a szomszédos gyermekotthonból kapjuk, úgyszintén a kosztot is — egy megyei intézménnyel működnek együtt. A bólyiak tehát egy jó célra adták a forintjaikat; olyanra, ami tulajdonképpen — előbbutóbb — mindenkinek a hasznára van. A tanácsnak is, hiszen egy későbbi megoldásra szánt feladatot évekkel előbb pipálhat ki. — A szerződés szerint 1986 végéig kell visszafizetnünk a kölcsönt a fejlesztési alapunk terhére — folytatja a tanácselnök. - A kölcsönjegyzők részére a visszafizetés esedékessége 1987 április. 3ó a megye kezessége A kommunális kölcsönnel kapcsolatban különféle nézetek kaptak hangot. Pl. hogy miért kell c megye engedélye, miért az OTP bonyolítja az ügyletet, s miért nem a helyi takarékszövetkezet, aztán miért nem intéződhet az ügy közvetítő nélkül közvetlenül a lakosság és a tanács között? . . . Mi erről a tanácselnök véleménye? — Azt hiszem, jó a megye kezessége. Ha- hozzájárul a kölcsön kibocsátásához, ez azt jelenti, hogy egyetért a célunkkal és vállalja érte a felelősséget is. És hogy az OTP? . . . Mondjam azt, hogy ez a tanácsok bankja?... A mai pénzügyi rendszerünkben más megoldás aligha képzelhető el. A megye álláspontjának a megfogalmazására Piti Zoltánt, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesét kértük: — Mindenképpen szélesíteni és erősíteni kell a lakossági összefogásnak ezt az új formáját. Különben a tanácsok is élni akarnak a lehetőséggel. Boksa és Mágocs jelezte, hogy a későbbre tervezett, de már most nagyon szükséges általános iskolát szeretnék kommunális kölcsön igénybevételével megépíténi. Egy dologra azonban gondolni kell a jövőben: nem biztos, hogy minden esetben lehetséges egy-egy intézmény idő előtti megvafósítósa, hiszen ez a tervezettnél hamarabb esedékes — tehát többlet! — üzemeltetési költséggel is jár, amit esetleg tervezett feladatokból kellene elvonni. A költségvetést pedig csak egészen kivételes esetben lehet iyen többlettel terhelni. Nem ártana, ha a tanácsok egyéb infrastrukturális fejlesztésekre is gondolnának, olyanokra, amik nem vonnak maguk után üzemeltetési költséget. Új pénzeszköz jelenik meg Horváth László, az OTP Baranya megyei igazgatóságának a helyettes vezetője: — Vonzó, a többség által elfogadható célt kell kitűzni, ami érzelmi hatást gyakorol a lakosságra. Az infrastrukturális fejlesztés nagyon drága, és nem biztos, hogy bejönne a kölcsönjegyzéssel a szükséges pénz. A kommunális- kölcsön egyébként kifejezetten a kisebb települések pénzügyi lehetősége, ahol egy-egy cél érdekében könnyebb összefogni a lakosságot. — Hallottuk, hogy a bólyi jegyzésnél is megtörtént, hogy a meglevő takarékbetétből vándorolt át a pénz a kommunális kötvénybe. — Minden új betétformánál megvan ez bizonyos kisebb hányad erejéig. Az esetek többségében azonban új pénzeszköz jelenik meg, általa hosszabb távra lekötött betétállományhoz jut a népgazdaság. Az első baranyai kommunális kölcsön sikeres volt, felkeltette az érdeklődést más helyi tanácsoknál is. Most már az lenne a jó, ha a kísérletből mihamarabb mindennapi gyakorlat lenne. H. I. Lakásátadások Lvov-Kertvárosban 604 új otthon A „zöld tízes" nem kártyalap. Sokan mégis hamarosan nyerhetnek vele, hiszen a tízszintes, majd kilencvenlakásos ház panelszerelését már befejezték. A mellette magasodó daruval együtt afféle tájékozódási pont. Felhívja a figyelmet arra, hogy a pécsi Hajdú Gyula utcától keletre az új Németh László utcában egyre-másra adják át a lakásokat. Müller Nándorral, a BÉV lakásépítő főüzemének gazdasági üzemvezetőjével az egyik olyan házba nézünk be, melynek műszaki átadása megtörtént. A kulcsátadásig még van mit csinálni. Ez idő alatt helyezik el egyebek mellett a szőnyegpadlókat, csapokat és konnektorokat szerelnek fel, és jó alaposan kitakarítanak. 4. HÉTVÉGE A két és fél szobás lakások alapterülete 58 négyzetméter. Megtekintettük a csempézett konyhát, a csíkos tapétákkal díszített szobákat, csak a fürdőszoba volt zárva. Ezekben a lakásokban a fürdőszoba, minden kellékével egy panelelem része, ezzel tehát hiánypótláskor már nem kell foglalkozni. Az emeletenként háromlakásos Németh László utcai házba — a tervek szerint - július közepén be lehet költözni. Közben a környéken, több háznál a műszaki átadást közvetlenül megelőző szakipari munkákat végzik, s készül már egy kisebb mozgalmi ház is, mely társadalmi, politikai szervezeteknek ad otthont A BÉV egyébként erre az évre 1471 lakás átadását tervezi. Az első félévre ebből 600 lakást irányoztak elő, 604 készült el. A Németh László utcán kívül a Sarohin tábornok út és a Készül út közti területen épülnek még házak. Az öt- és tízszintes épület jelentős részét már átadták, októbertől költözhetnek a lakók a még készülő három tízszintes, egyenként 66 lakásos épületbe. Lvov-Kertvóros málomi részén a szakmunkásképző intézet melletti területen már elkezdték egy új lakótömb alapozását, míg a Sarohin úton a 16-os busz végállomásától délre a napokban kezdenek egy nagyobb építkezést. Bozsik László Három hónapnál tovább nem bírták a távollétet Az idegenvezetőnő tehetetlenül tárta szét kezét a forgalmas bécsi utcán. Mit tehetne? Minden rábeszélő készségét latba vetve megpróbálta két utasa elhatározását megváltoztatni. — Hiába. A fiatal házaspár tavaly szeptember 11-én kinnmaradt Bécsben. Három hónapnál tovább nem bírták a távollétet. *- Milyen alapon döntöttek a disszidálás mellett? Szinte csak a férj válaszol. Felesége nagy, kék szemeivel csak figyel, bólint egyet-egyet.- Azt mondták, hogy kint...- Mégis: egy ilyen döntésnél sok mindent meg kell gondolni, mérlegre rakni.- A mérleg? Úgy kellett gyermektartási díjat fizetnem, hogy korábban alig-alig láthattam a gyermekem; keveset kerestem - ápoló voltam a munkahelyemen -, annak ellenére, hogy meg voltak velem elégedve; albérletben laktunk feleségemmel, 1000 forintot fizettünk havonta. Egyszóval: nehéznek éreztem a körülményeinket.- És a másik oldal?- Azt mondták, nyugaton magas az életszínvonal, magasabb a kereset is, szép lakásokhoz lehet jutni, az emberek jó kocsikkal járnak.- Tekintve, hogy Münchenben voltak, mennyi az átlag- kereset a szakmunkások esetében?- Nem tudom. Ezt nem kérdeztem, kint sem. Azt tudom, hogy jól keresnek. Talán 2500 márka lehet.- És mennyibe kerül, mondjuk egy kétéves, használt Volkswagen? — Nem tudom ... — És egy doboz cigaretta? — Drága. Mindketten erős dohányosok vagyunk, s kint, az alatt a három hónap alatt elég sokat idegeskedtünk is ahhoz, hogy gyorsan elfogyjon egy dobozzal. Csakhogy nem bírtuk pénzzel. Végül azt a megoldást választottuk, hogy dohányt vettünk 3 márka 50 pfenningért, papírt 50 pfenin- gért, s mint régen a szegények, úgy sodortuk cigarettáinkat. — Hogy kerültek Bécsből az NSZK-ba? — Vonaton. Felültünk, Münchenben leszálltunk. Ott elmentünk a rendőrségre, onnan egy segélyező-egylethez, ahol egy idős apáca megadta egy magyar vezette panzió címét. Ott laktunk. — Mire számítottak? — Hogy el tudunk helyezkedni. Sajnos, a nyelvet nem beszéltük, volt is emiatt sok gondunk. A panzióban a főzést nem engedték, a három hónapon keresztül csak kon- zervet ettünk, meleg ételre nem volt pénzünk. Kaptunk segélyt, ketten összesen 596 márkát egy hónapra, ebből kellett gazdálkodnunk. Fürdeni csak hetente egyszer volt szabad, a villanyt éjszakára kikapcsolta a tulaj... Egyébként éppen akkor, amikor eljöttünk visz- sza Magyarországra, akkor mondta be az ottani tv: az említett segélyt leszállítják. — Egyszóval: várták a munkalehetőséget. — Vártuk. Csakhogy ahhoz letelepedési engedély kell. A letelepedéshez viszont politikai menedékjogot kell kérni. Ennek pedig olyan feltételei vannak, amelyek engem egy- éitelműen a hazugságra kény- szeritettek volna. Hogy nem engedték a vallásomat gyakorolni, hogy bekényszeritettek a KISZ-be, meg egyéb ilyen badarságok. Ezt mi nem vállaltuk. Ha pedig nem dolgozunk, akkor marad a lengés-lengés, a lófrólás az utcákon, az egyik napról a másikra való élés, már ameddig ez mehet.- A „tanulóidő" mindössze három hónap volt, december 22-én visszajöttek. Hogyan?- Azzal a vonattal, amelyik Isztambulig megy. Orient-ex- pressz, ha jól emlékszem . . . Bécsben átszálltunk. Végig egy magyar diplomatanővel és egy operatőrrel utaztunk. Ök váltig nyugtattak bennünket: nem kell félnünk, türelmesek a magyar hatóságok a visszatérőkkel szemben. A határon — ohogy közeledtünk, úgy lettünk mindig idegesebbek - elkérték az útlevelünket, megnézték, de semmj „mennydörgést" nem tapasztaltunk. Csak azt kérdezték: no, meggondolták magukat? A Keleti pályaudvaron jelentkeztünk a rendőrségen, ott bevonták az útlevelünket. Jó utat kívántak- Mohácsig . . .- És most?- Ugyanott dolgozom, ahol korábban, alig kevesebb fizetéssel, mert ott egy bizonyos idő eltelte után természetesen kilépőnek minősítettek. Az intézet igazgatója, amikor jelentkeztem munkára, minden további nélkül felvett, azt mondta, korábban is jó munkaerőként tartott számon. A feleségem is dolgozik.- Nem beszéltünk arról, milyen légkört_ tapasztalt Münchenben a magyar dissziden- sek körül?- Egy példával válaszolok: nagyon bonyolult ott a metrójegy kezelése. Még a németek is gyakran rosszul csinálják. Én is, természetesen. Jött az ellenőr.. . Hiába magyaráztam, hogy tévedtem, nézze meg a jegyet, csak az érvényesítés hibás. Amikor megtudta, hogy magyar disszidens vagyok, megvágott negyven márkával. Azt is láttam, amikor egy amerikainak nemcsak elmagyarázta, de meg is mutatta, hogyan kell a jegyet kezelni... Mészáros Attila Rakterűiét burkolás társadalmi összefogássá I
