Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-16 / 193. szám
1982. július 16., péntek Dungntultngplö 3 Felelősség és biztosítás A z év elején felemelték, a legutóbbi benzináremelésnél pedig a második félévtől eltörölték a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítását. Az vélhetően „beépült” a benzin árába - ami logikus is. Hiszen aki több benzint fogyaszt, az többet is közlekedik, aki pedig sokat közlekedik, nagyobb valószínűséggel okoz másnak (és magának) kárt, mint aki csak néha ül a volán mögé. Igen ám, de másfajta logika is található a dolog mögött. Először is, nagyon sok rutinos pilóta van, aki több százezer kilométert tett meg eddig baleset nélkül. Ök legalább akkora valószínűséggel a jövőben is óvatosan, balesetet nem okozva közlekednek. Másrészt a statisztikából megfigyelhető, hogy a legtöbb baleset a hétvégeken történik, akkor, amikor a ritkán vezető, „vasárnapi” autósok is az utakra merészkednek, akik ugyan kevesebb benzint pusztítanak — ergo: kevesebb kötelező felelősség- biztosítást fizetnek meg a benzinnel -, de a kilométerre eső károkozásuk nagyobb, mint az állandóan tréningben levő hivatásos vagy magánvezetők- ne'k. Bár az utóbbiak között is van, aki elég nagy rendszerességgel toiaf neki más autónak, szemben a balesetet, koccanást eddig még nem okozóval. Az Állami Biztosító ugyan egy idő után felfigyel arra, ha valaki az átlagnál többet „koccan”, magyarán biztosítási csalásban segédkezik, de lehet azt csalási szándék nélkül is, csupán ügyetlenségből, figyelmetlenségből is, s lehet úgy is csalni, hogy a lelepleződés veszélye a minimális legyen. Van egy biztosítási fajta, ahol figyelembe veszik, hogy milyen mértékben veszik igénybe: ez pedig a casco. Ha ugyanis meghatározott ideig önhibájából nem karambolozott a biztosított, az időtől függően visszatérítenek számára egy vagy több hónap biztosítási díjat. Annak idején az Állami Biztosító illetékese azzal magyarázta a kötelező biztosítás ösz. szegének a duplájára emelését, hogy az A. B. számára ráfizetéses Oz addig érvényben lévő biztosítási forma. Ezért most vonnak, akik „trükköt” gyanítanak az emelésben, rebesgetik: azért emelték a duplájára inkább, hogy a második félévit elengedve tulajdonképpen az egész évit kifizettessék a régi áron számolva. Ám nem így van: a megemelt biztosítási díj rentábilissá tette az Á. B. részére a kötelező felelősségbiztosítást az első félévre — így csak alig három hét az az idő, amikor a megemelt benzinárból származó „biztosítási díj” és a félévinek erre eső hányada kétszeres díjfizetést jelent erre az időszakra. Ami nem éppen jelent feltétlenül pluszbevételt az Á. B.-nak, de az államnak mindenképpen. De nem is ezért perelek, nem is a benzináremelésért. Fegyelmezett állampolgárként elfogadom, hogy takarékoskodni kell energiával, az arra fordítandó dollárral. Csupáncsak azzal van némi gondom, hogy a benzinárba beépített kötelező felelősségbiztosítás a korábbi formájához képest is nagyobb egyenlőséget tesz a közlekedésben résztvevők közé - bár akkor az egyenlő díj az egyenlőséget látszólag jobban hangsúlyozta. Relatíve akkor sem, most különösen „nem jár jól” az, aki balesetmentesen közlekedik. Ilyesfajta egyenlőség lehetőségének fenntartása és megerősítése nem látszik a legcélszerűbbnek akkor, amikor éppen a differenciálás az egyik állandóan napirenden lévő fogalom. Bodó László Alit csinál munkaidő után? Szabadidőnk? Az egy perc sincs, mondta a két fiatalember, akikkel a minap beszélgettem. Mennél több embertől kérdezzük meg, mivel tölti a munka utáni szabadidejét, egyre többen adják azt a választ: munkával. Ök ketten is ezt teszik; egyikük 21, másikuk 23 éves. Mindketten gépkocsivezetők, egy helyen is dolgoznak: a siklósi tsz harkányi gépállomásán. Dara Zoltánnak hívják a fiatalabbikat, Zimmer Gyulának a másikat. Szakszervezeti jogok (3.) A bizalmiak hatásköre Mit jelent az egyetértési jog? A munka utáni munkát mindketten ugyanazért a célért vállalták: hogy házuk minél előbb fölépülhessen. Úgy tervezik, illyen megfeszített tempóban még egy-két évig dolgoznak, azután persze már lazítanak egy kicsit. Csak ezt az alapvető célt előibb el akarják érni. Ez persze egy darabig sok lemondással jár, s ráadásul még az irigyekkel is szembe kell nézni. Mert vannak jópáran, akik ennyi munkát nem vállalnak, de ha a másik valamit elér, azt sokszor irigykedve nézik. Ilyenkor elfelejtődik, hogy mindezért keményen meg kellett dolgozni. Mivel foglalkoznak munka után? Dara Zoltán: Három éve kezdte el a csalód a csinkenevelést. A siklósi áfészen keresztül hol Boksáról, hol Beremendről kapjuk a naposcsibéket. Egyszerre 3—400 van otthon. Előneveltként a siklósi piacon értékesítjük, nem közületnek adjuk el. Kilogrammját átlag 45—50 forintért. Any- nyira azért nem időigényes munka ez, reggel adok nekik inni, enni, azután délután. Azt mondhatnám, félkorszerű körülmények között neveljük a csirkét, egy disznóólát alakítottunk át erre a célra. Csirkével egyébként errefelé nem foglalkoznak sokan, a leggyakoribb inkább a nyúl. Hetente háromszor van piac, s persze a csirkén kívül tojást is adunk el. Havonta 4-5 ezer forint a tiszta haszon. — A munkaideje mettöl meddig tart?- Most elég hosszú: reggel fél 5-től este 7-8 óráig; munkásokat szállítunk munkahé- lyükre, majd este újra haza, s persze napközben is van mit ________________________i___ c sinálni. Hogy nem vagyok-e fáradt? Dehogynem! De egy darabig muszáj csinálni, ha építkezni akarunk. A csirkéken kívül van a Szőlőhegyen egy gyümölcsösünk, ott is kell permetezni. Háromszáz körtefánk és harminc meggyfánk van; a gyümölcsöt az áfészen keresztül értékesítjük. Most öt mázsa meggyre kötöttünk szerződést. A meggynél ötezer forintra számítunk, de a körténél még nem tudom, mi lesz az eredmény. A gyümölcsös egyébként 800 négyszögöl területen van, s akkor már elmondom azt is, hogy van húsz méhcsaládunk, ez apám hobbyja. Igaz, időnként adunk el mézet, de ez nem annyira jelentős. S tényleg azért csinálom, mert a fizetésem 3500 forint, ebből egyhamar nem lehetne építkezni, azonkívül még nem voltam katona, s ez a másfél év így kiesik. Egyébként majd ha leszereltem, akkor kezdjük el az építkezést, itt valahol Siklóson, de még nem tudom, hogy pontosan hol. Zimmer Gyula: Mi már elkezdtük az építkezést Terehegyen, dehát be is kell azt fejézni. Szőlővel foglalkozunk és szintén állattartással. 30-35 sertés van otthon, a tsz-nek adjuk le, velük kötöttünk szerződést. Évi harmincezer forintot nyugodtan számolhatok tiszta haszonként, A szüleim kezdték el, én segítettem, most már egyedül csinálom. Az állattartást nevezném jövedelemkiegészítésnek, a szőlőt nem értékesítjük, az teljesen saját szükségletre van. Tízéves telepítésű olaszrizling és csemegeszőlő. Disznóhizlalással ilyen mértékben még háromnégy évig akarunk foglalkozni. Ha már a ház elkészült, s lesz egy kocsim, akkor azért már igazán megengedhetek magamnak egy kis igazi szabadidőt is, szórakozást, utazást, ilyesmit. Most azért könnyebb lemondani róla, mert tudom, miért teszem. D. Cs. Családés nővédelmi tanácsadás A család- és nővédelmi tanácsadás rendszerének továbbfejlesztését készítik elő az Egészségügyi Minisztériumban. Mint dr. Őry Imre, az anya-, gyermek- és ifjúságvédelmi főosztály vezetője elmondta: szakorvosok, pedagógusok, pszichológusok közreműködésével új szervezeti' formákat alakítanak ki. Az a céljuk, hogy az eddiginél eredményesebb, hatékonyabb legyen a családi életre nevelés, a házasság előtti kötelező tanácsadás, az egészségkultúra gyarapítása, a genetikai, a meddőségi, a fogamzás előtti gondozás — vagyis a család- és nővédelmi tanácsadók tevékenysége. Ezeket az új formákat a jövő évtől az ország néhány városában, egy-egy oktatási, egészségügyi intézményben kísérletként bevezetik, kipróbálják. Néhány helyen például a jelenlegi egyszeri, rövid beszélgetések helyett ,,kis tanfolyamokat”, utána konzultációkat tartanak, másutt rövid előadássorozatra hívják a házasulandó fiatalokat, majd beszélgetnek velük az egészséges szexuális magatartásról, a családtervezésről. A bizalmiak egyetértési joga bizonyos esetekben közös döntést jelent a munkahelyi vezetőkkel, más esetekben pedig a szakszervezeti bizottsággal. A munkahelyi vezető a következő kérdésekben köteles a szak- szervezeti bizalmi egyetértését megszerezni ahhoz, hogy érvényesen dönthessen: — a dolgozók személyi alapbérének megállapítása; — a miniszteri vagy magasabb szintű kitüntetésre történő javaslattétel, valamint a dolgozók jutalmazása; — a vállalati lakástámogatás, valamint szociális juttatás. A szakszervezeti bizottság döntési jogkörébe tartozó kérdések közül a bizalmi egyetértése kell: — a vállalati, hivatali, intézményi és szakszervezeti külföldi és hazai üdülési beutalók személy szerinti odaítéléséhez, a beutalók térítési költségeinek részbeni, vagy teljes elengedéséhez; — a szakszervezeti segélyben részesülő személyek meghatározásához; — a szakszervezeti kitüntetésre vonatkozó javaslattételekhez. Mit jelent az egyetértési jog? Ha a bizalmi és a gazdasági vezető között nem alakul ki egyetértés, a vitatott témát a felsőbb szintű gazdasági vezető a szakszervezeti szervvel egyetértésben dönti el. Az egyetértési jog érvényesítését természetesen jelentősen befolyásolja az, hogy a bizalmival partner gazdasági vezetőnek milyen hatásköre van. A legegyszerűbb a helyzet akkor, ha a döntési hatásköröket megfelelően decentralizálták, s a partner gazdasági vezető a bérmegállapítás, jutalmazás kérdésében önállóan dönthet. Ilyenkor a bizalmi egyetértési joga teljes egészében és közvetlenül érvényesül. Ha persze a gazdasági vezető ezt az önállóságot úgy értelmezi, hogy neki még a bizalmi egyetértését sem kell kikérnie -, akkor ez a döntés szabálytalan, érvénytelen. A bizalmiak jogában áll az ilyen intézkedés ellen kifogást emelni, vétót kezdeményezni a szakszervezeti bizottságnál. Ha a bizalmival partner gazdasági vezetőnek nincs megfelelő hatásköre, s az egyetértési jog körébe tartozó kérdésekben a munkahely magasabb szintű vezetője jogosult dönteni - ez természetesen nem jelentheti a bizalmi jogkörének megsértését. Helyileg szükséges szabályozni — a scjátos körülményeket figyelembe véve —, hogy ilyen esetekben mi a helyes és követendő eljárás. A legcélszerűbb, ha az alsóbb szintű gazdasági vezető a bizalmival egyetértve tesz javaslatot a döntésre illetékesekhez. A bizalmi véleményét azonban ilyenkor is minden esetben figyelembe kell venni. Egy konkrét esetben a vállalatnál valamennyi dolgozó béremelésben részesült, köztük a csoportvezető is. A munkahelyi vezető előzőleg kikérte a bizalmi véleményét, aki egyet is értett a javasolt béremelésekkel. Egyetlen kivétellel. A csoport- vezetőnek szánt bérfejlesztést nem javasolta, mert az véleménye szerint több alkalommal is fegyelmezetlen magatartást tanúsított. Ennek megfelelően gépelték le a bérfejlesztési listát, amit a bizalmi aláírt. Ezt az üzemi hirdetőtáblán is kifüggesztették. Minden rendben ment tehát. Egészen addig, amíg a felemelt béreket kifizették. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a csoportvezető mégis megkapta a béremelést. Amikor a bizalmi ezt szómonkérte a vezetőkön, azt a választ kapta, hogy a bizalmiak csak a munkások órabérrendezésébe szólhatnak bele. Ez az álláspont törvénysértő. Való igaz, hogy a bizalmi egyetértési joga nem vonatkozik a választott, valamint a vezető állású dolgozókra. De azt is tudni illik, hogy minden iparágban, csak azokat' a gazdasági, állami vezetőket lehet e kategóriába sorolni, akiket a felügyeleti szerv nevez ki. így például a vállalati igazgatókat, gyóregységvezetőket, telepvezetőket és helyetteseiket. A korlátozás azonban nem terjed ki az alsóbb szintű vezetőkre. valamint a társadalmi tisztségre megválasztott, pórt- és tömegszervezetben tevékenykedő dolgozókra. Az ő bérfejlesztésüknél, jutalmazásuknál is ki kell tehát kérni a bizalmiak egyetértését. Az adott esetben a szabálytalan munkáltatói intézkedést a szakszervezeti bizottság által benyújtott vétóval kellett megváltoztatni. Ez is bizonyítja, hogy mo még egyes gazdasági vezetők nincsenek megfelelően tisztában a szakszervezeti jogokkal, amelyeknek pedig a következő években tovább növekszik a jelentőségük. Elkerülhetetlen feltétele ez az érdekképviseleti, érdekvédelmi munka javításának, az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének. Deák András Jó szakember akartam lenni M inden dolgozó számára egyik legizgalmasabb kérdés, hogyan vélekedik róla a főnöke. S többnyire nemcsak azért, mert a prémium- és jutalomosztáskor ennek a véleménynek döntő súlya lehet. De legalább eny- nyire izgalmas az a kérdés is, hogy közvetlen munkatársainknak mi a véleményük rólunk. A véletlen úgy hozta, hogy Fitos Istvánról, a Dél-Dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat Baranya megyei üzemegységének javító szerelőjéről alig egy órán belül hallottam ezt a két különböző szemszögű, de lényegében egybeeső véleményt. Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, aki ugyan nem közvetlen munkatársa Fitos Istvánnak, de egy üzemben dolgoznak. Ö mondta, nem sejtve, hogy miért érdeklődöm:- Jól* fut a gyerek. Fiatal még, de máris nagyon jó neve van a szakmában, s nem érdemtelenül. Fitos Istvánnal nem volt köny- nyű megszervezni a találkozót, hiszen mint javító szerelőnek egy munkanap alatt is jó néhány helyre kell kiszállnia és dolgozni a fogyasztók bejelentései alapján. Ugyanakkor remek beszélgető partner.- Ez a képesség is a szakmához tartozik — mondja mosolyogva. — Nekünk, akik a fogyasztókhoz megyünk ki javítani, úgy kell viselkednünk, hogy megnyerjük a bejelentő bizalmát. Udvariasság, megfelelő beszédstílus, türelem és emberismeret szükséges ehhez, s persze szakmai tudás is, hogy nyugodt szívvel adhassuk munkánk mellé a névjegyünket is. Fitos István harmincéves. Lassan már 13 éve dolgozik a DDGáz baranyai üzeménél javító szerelőként, s nem túlzás azt állítani: rajong a szakmájáért, pedig az ma sem tartozik az igazán divatos szakmák közé, másfél évtizede meg egyenesen ismeretlen volt a laikusok előtt. — Az általános iskola befejezésekor az osztályfőnököm javasolta nekem ezt a szakmát, amiről addig szinte semmit sem tudtam. Kezdetben nagyon idegenkedtem tőle, ma már elképzelni sem tudom, mi mást is csinálhatnék. Változatos, érdekes munka, mert a szakma állandóan fejlődik, új és újabb készülékek kerülnek forgalomba, s emiatt a tanulást, a szakmai továbbképzést szinte egy pillanatra sem lehet abbahagyni. Most az elektrotechnikus tanfolyamot végzem, mert enél- kül már nem boldogulnék az új készülékekkel. — Most, harmincévesen visszaemlékszik-e még arra, hogy 13 évvel ezelőtt milyen célokat tűzött ki maga elé, milyen tervek foglalkoztatták, s mi teljesült belőlük? — Elégedett embernek mondhatom magam, mert minden fontosabb célomat elértem. 1976-ban nősültem. Kisfiúnk 6, kislányunk kétéves. Négy évig a feleségem szüleinél laktunk, s két éve kaptunk kétszobás, OTP-munkáslakást a vállalatom segítségével. Az is célom volt, hogy valóban jó szakember legyek, olyan, aki szinte csak ránéz a meghibásodott készülékre, s már tudja, mit kell javítani rajta. Kellett hozzá néhány év szakmai gyakorlat, amíg idáig eljutottam. Ma már nagyon sok pécsi gázkészüléktulajdonos névről ismer, s engem hív, ha valami hiba van. S ami megintcsak nagyon fontos: jól érzem magam a vállalatnál, megbecsülik a munkámat, szakmailag és emberileg is remek, összetartó közösségben dolgozom. Annak is nagyon örülök, hogy az utóbbi évtizedben ugrásszerűen megnőtt a gázszerelő-javító szakma rangja. S mór előre izgalommal várjuk azokat az új feladatokat, amelyek a földgáz Pécsre érkezése után következnek. D. I.
