Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-16 / 193. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXIX. évfolyam, 193. szám 1982. július 16., péntek Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból Mikor nyit az orfűi strandfürdő? (5. oldal) Átigazolások (8. oldal) Próbál a világzenekar (5. oldal) Ké pzett e k-e ■ ■ ■ | ■ . r rr ■ ^ ügyeink intézői? A z országgyűlés egyik bi­zottságának legutóbbi ülésén heves vitát ka­vart a tanácsi ügyintézők szak- képzettségének kérdése. A té­ma — amit napirenden kívül hozott szóba valamelyik képvi­selő — valahogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusz­tán a hatáskörök decentralizá­lásával, a helyi tanácsok önál­lóságának, intézkedési jogköré­nek bővítésével egy csapásra egyszerűbb, gyorsabb, színvo­nalasabb lehet az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a köz­ségi tanácsok előadói, ügyin­tézői valóban felkészültek, jól képzettek legyenek. Az úgyne­vezett képesítési előírások sze­rint minél magasabb szintű ta­nácsnál dolgozik valaki, annál többet kell tudnia. Csakhogy ez óhatatlanul is azt a szemlé­letet sugallja: az első fok, a község döntését nem kell min­dig komolyan venni, azt fel­sőbb szinten az „okosok” úgyis felülbírálják. Az egyik képviselő úgy fogal­mazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi tanácsok­nál van szükség a legképzet­tebb szakemberekre, akik leg­alábbis az esetek túlnyomó többségében rögtön helyesen, törvényesen, méltányosan, min­denki megelégedésére intézik az ügyeket. Ezt kívánja az ál­lampolgárok érdeke. Nem véletlen, hogy a tanácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem néhány ezer tisztvise­lő belső ügyéről van szó, hi­szen a tanácsiak nap mint nap közvetlen kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. Egyes fel­mérések szerint a különféle szakigazgatási szervek a ható­sági bizonyítványok kiadásától az építési engedélyeken át az adózásig évente több mint 20 millió (!) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügyfélnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyi- r^felkészültek az előadók, mi­lyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházáról. Nem túlzás azt állítani: effajta személyes tapasztalataink poli­tikai közérzetünket is befolyá­solják. Bizonyára sokunknak vannak személyes „élményeink” is ar­ról, hogy milyen bosszantó az, amikor az ügyintéző pontatlan, téves felvilágosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáértés hiánya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újabb fórumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximalizmus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is minden­ki mindenhez értsen: az uni­verzális ügyintézők korszaka ré­gen lejárt. Számos területen olyan bonyolulttá, összetetté váltak életviszonyaink, olyan sokrétű a jogi szabályozás, hogy lehetetlen megkívánni né­hány embertől valamennyi elő­írás ismeretét. Elkerülhetetlen a szakosodás, a specializáció, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajtákkal csak a városnál, a járásnál, esetleg a megyénél foglalkoz­nak. De az mindenképpen jo­gos követelmény, hogy az em­berek az alapvető eligazítást a hozzájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt is intézzék el. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmérést készített <J tanácsapparátus képzettségéről, iskolai végzett­ségéről. Megállapították, hogy sokéves fejlődés eredménye­ként ma már az ügyintézők csaknem kilencven százaléka rendelkezik a munkakörére elő­írt, többnyire magas szintű ké­pesítéssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomához kötött munkakörökben alacso­nyabb, csak mintegy 87 száza­lékos a képesítettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státus a járási hivataloknál és a városi tanácsoknál van. Vagyis még mindig nem elég vonzó a jogászok — főleg a fiatalok, a frissen végzettek — számára az államigazgatási munka, s ez főleg az alsóbb szintű, tehát a helyi tanácsokat érinti érzékenyen, ahol pedig éppen a legnagyobb szükség lenne jól képzett szakemberek­re. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát végzett tanácsi alkalmazottak körében igen magas a fluktuáció. A fel­mérések szerint évente csak­nem minden tizedik jogi diplo­mával rendelkező tanácsi veze­tő, ügyintéző pályát változtat, más — tegyük hozzá: jobban fizető — munkaterületekre igyekszik. Jelentősen enyhített a taná­csi szakember-utánpótlás gond­jain az Államigazgatási Főis­kola létrehozása, amely első végzett nappali évfolyamát ta­valy bocsátotta ki. Négy év­vel ezelőtt megkezdődött a ko­rábban tanácsakadémiát vég­zettek kiegészítő képzése is, amelynek keretében csaknem ötszázan szereztek már állam­igazgatási főiskolai oklevelet. • • O nmagaoan persze az a tény, hogy az ügyinté­ző, a tanácsi előadó zsebében főiskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilá­gosítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhi­vatalnokok üljenek az íróasztal másik oldalán, bizony még jócskán szükség van nevelésre, szemléletformálásra is. Hiába tudja ugyanis az előadó kivá­lóan a gyámügyre vagy a sza­bálysértések intézésére vonat­kozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politikai munkát is végez. Hivatása, hogy az állampolgárok szolgá­latában tevékenykedjen, az ak­ták mögött lássa meg az em­bereket is. Hiszen hivatali munkáját a választópolgárok megbízásából létrejött tanács nevében végzi. S ezt a bizal­mat eljátszani sokkal könnyebb, mint megtartani, elmélyíteni. Deák András Ellentmondó hírek az iraki-iráni harcokról Bagdadi jelentések szerint csütörtökön befejeződött az iráni csapatok kiverése az iraki területekről. Irán cáfolta eze­ket a híreket. A hírügynökségek csütörtö­kön sem *az iraki, sem az iráni katonai jelentéseket nem tud­ták megerősíteni, ugyanis egyik ország sem enged újság­írókat a harcok térségébe. Az ÍRNA iráni hírügynökség beszámolója szerint csütörtö­kön délelőtt feltartóztatták az iraki ellentámadást és az öt- körzetben tíz iraki harckocsit tettek harcképtelenné. Szakmai tanácskozás és bemutató Szigetváron Haderőcsökkentés Csütörtökön lezárult Bécs- ben a közép'európai fegyve­res erők és fegyverzetek köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat XXVII. fordu­lója. A sorrendben 313. ple­náris ülésen mind a szocia­lista országok, mind pedig a nyugati fél képviselője meg­vonta a lezárult tárgyalási szakasz mérlegét. Mint az ülést követő sajtó- tájékoztatón ismertették, Va­lerian Mihajloy nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában ismételten rá­mutatott .arra, hogy a szo­cialista országok februárban beterjesztett átfogó javasla­ta alapján gyakorlatilag ki­alakítható lenne a tervezett hadérőcsökkentés első szaka­száról szóló megállapodás. Ennek elmaradása a nyugati országok vonakodó magatar­tásával magyarázható. Mihajlov nagykövet a to­vábbiakban kifejtette, hogy a NATO-országak közelmúltban ismertetett szerződés-javasla­ta megkönnyítheti ugyan a két csökkentési szakasz kö­zötti kapcsolatteremtést, de nagy hiánya, hogy nem ad választ a tárgyalások több más fontos kérdésére. így mindenekelőtt az első haderő­csökkentési szakaszra, amely­ben — mint korábban arról beszámoltunk — csak a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok csökkentené közép-eu­rópai haderőinek létszámát — nem ír elő semmilyen kö­telezettségvállalást a tárgya­lásokon közvetlenül résztvevő többi - ország számára, még­pedig sem haderőik létszá­mának leszállítására, sem a jelenlegi szint befagyasztá­sára vonatkozóan. A nyugati dokumentum nem rendelkezik a légierők személyi állo­mányának számszerű meg" határozásáról, az esetleges felső szint megállapításáról sem. A NATO-országok javasla­ta bizonyos tekintetben kife­jezett visszalépést jelent a bécsi tárgyalások menetében. A Hofburgban folyó munka eredeti mandátumával ellen­tétben a nyugati előterjesz­tés így említés nélkül hagyja a fegyverzet csökkentésének kérdését, és nem könnyíti meg a létszámvita megoldá­sát sem. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója szeptember 28-án kezdődik. Véleményezik a baranyai cu­korrépát a Kaposvári Cukor­gyár laboratóriumában. Az úgynevezett érési megfigyelés­hez többek között Szigetvár, Mozsgó, Kétújfalu, Drávafok, Mohács és Boly határából kér­tek be mintát, hogy a súly, le­vél- és gyökérarány, a cukor­tartalom alapján következtes­senek a jövendőbeli répa mi­nőségére. Dörnbach Sándor, a répaosztály vezetője szerint kedvezőek a kilátások, főként a mennyiség vonatkozásában, a várható cukortartalomról leg­feljebb egy hét múlva merne nyilatkozni. A bevezetőnek az ad aktua­litást, hogy a Szigetvári Állami Gazdaságban tegnap rendez­tek meg dunántúli szakembe­rek részvételével egy tanácsko­zást, amelynek a témája a cu­korrépa vegyszeres gyomirtása volt. Nem mindegy, hogy ga­zos, vagy gaztalan földben nö­vekszik fel a répa, különösen most, amikor a nagy esőzés Hird Újtelepen, a József Attila téren tavaly elké szült út mentén a Köztisztasági Vállalat kubikos­brigádja most fejezi be a mintegy 600 méter hosszú vizelvezetö-árok ásását. Fotó: Kopjár Géza kedvez a gyomosodásnak, de a répa hízásának is. Ügy tűnik, legalábbis a 150 résztvevővel megrendezett ankét előadásai és vitája alapján, hogy nem nem kell szégyenkezni a bara­nyai gazdaságokban, a gazc­sodás nem nagy arányú, a ter­mést nem veszélyezteti. De ez nem jelenti azt, hogy minde­nütt egyforma szakértelemmel és komoly gyakorlattal értenek a gyomirtáshoz. A répa vegy­szeres gyomirtásakor nem mindegy, hogy a magasan képzett szakembergárda miként is használja fel az érvényben lévő 15—20-féle gyomirtószert. Az alkalmazási módszerek kö­zül válogatni lehet, több mint harminc ismeretes, de egyikre sem mer esküdni egyik termelő se. Egyébként a módszereket 100—200-féleképpen lehet va­riálni. De az biztos, hogy bo­nyolult művelet a gyomokat ir­tani, s ezt csak tetézi az, hogy a fejlődés, az érés minden idő­szakában figyelni kell erre. A Szekszárdi Kukoricaterme­lési Szocialista Együttműködés, a nemrég szerveződött Dunán­túli Ipari Növények Termelési Rendszere, az Észak-magyaror- szógi Vegyiművek, a Nehéz- vegyipari Kutató Intézet szak­emberei mondták el a vélemé­nyüket és egyöntetűen dicsé- rően szóltak a Szigetvári A. G. gyomirtási munkájáról, ami mindenképpen példa. Szó sincs arról, hogy borús képet fessünk a várható répa- rtiennyiségről, annak minősé­géről, sőt szinte dicsekednek az üzemek a már most biztos­ra vehető magas átlagokkal, így például Szentlőrincen 400, Kétújfaluban 450, Mozsgón 350, Vejtiben ugyancsak 400 .mázsát várnak egy hektárról. A legtöbb helyerj az egy hektár­ra jutó tőszóm meghaladja a 100 000-et. Jó szezonnak néz elébe a Kaposvári Cukorgyár körzete, csak Baranyából 18— 19 000 vagon répa átvételét tervezik a mintegy 5200 hek­tárról. Cs. J. Gyomirtása cukorrépa­földeken 18 000 vagon répára számít Kaposvár Baranyából

Next

/
Thumbnails
Contents