Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-15 / 192. szám

1982. július 15., csütörtök Dunántúli napló 3 Nagysikerű bemutató a Szabadtéri Táncszínen Tartalmas, látványos, szép balettelőadás Az ez évi bemu­tató Puskin—Aszal- jev-Tóth Sándor': Bahcsiszeráji szö­kőkút c. balettje volt. Tóth Sándor nagyszerű rendezői képességét fedte fel ez alkalommal ismét. A múlt évben az operett mű­fajában láthattuk először azt a rendezői koncepciót, ahol nemcsak a színpad volt a já­téktér, hanem a nézőteret kö­rülvevő park is a cselekmény helyszínévé vált. Most a balett területére ültette át Tóth Sán­dor rendező-koreográfus ezt az elképzelését, sikerrel. Puskin 'romantikus drámájá­hoz alkalmazkodva Aszafjev azonos stílusban komponált zenét. Felhasználva az esemé­nyek színhelyeit — lengyel főúri palota és ennek bálterme, ke­leti hárem, tatár tábor —, kü­lönböző népi táncok egymás­utánjával idézte fel és erősítet­te ezeknek a hangulatát. Ez­által nagyszerű lehetőséget biztosított a koreográfusnak a stilizált népi táncok, tömegje­lenetek komponálására a cse­lekmény főszereplőinek klasz- szikus táncaival szemben. Három remek szólótóncos, Tamás Gyöngyi, Zarnóczai Gi­zella és Hetényi János kifeje­ző, jellemábrázoló tánca bizto­sította, hogy a látványos tö- megjelenetek mellett a mű lé­nyege — a szerelem átalakító hatása — érvényesüljön. Tamás Gyöngyi, a fiatal len­gyel főúri lány, Mária megsze­mélyesítője életének talán egyik legnagyobb és legszeb­ben sikerült szerepét táncolta. A fiatalság üdeségét, ártatlan­ságát, szépségét tükrözték egy­séges gesztusai, pózai, a tatár kán rabságában a rettegés, a félelem hiteles balettmozdula­tai. Biztos technikai tudása, re­mek ritmusérzéke, intelligenciá­ja nyert kifejezést e műben. Zarnóczai Gizella — mint Gi- rej kán háremének első asz- szonya, Zaréma - a keleti asz- szonyiság, az érzékiség, majd a féltékenység megtestesítője nagyszerű ellenpárja volt az európai, a tiszta lelkű, félénk Máriának. Keleties tánca, test­tartása, a kéz vonalvezetése együttesen hordozta és fejezte ki a hárem első asszonyának, a kán kegyeltjének magabiztos­ságát, uralmának tudatát. Ki­tűnően sikerült az alvó Máriá­hoz beosonó jelenete, amikor is mint kíváncsi asszony surran be, majd a fellobbanó félté­kenység Mária gyilkosává te­szi. E két nagyszerű táncosnő mellett az est kiemelkedő, rég­óta ismert, mégis meglepetést szerző táncosa Hetényi János volt. Annak ellenére, amit ed­dig is tudtunk róla, hogy első­rangú megjelenítői képesség­gel rendelkezik - ebben a szerepkörben tudott újszerű lenni. A lován bevonuló, szín­padra pattanó Girej kán első megjelenése már különös fi­gyelemre kényszerítette a né­zőt. Uralta a teret, sugározta a kán harciasságát, vadságát, volt hadvezér, szerelmes férfi, majd Mária elvesztése után összetört, szerelmét sirató, ma­gába roskadó ember. A Pécsi Bcrlett három szólis­tája mellett Tóth Sándor az előadást szívvel-lélekkel támo­gató társakra tojóit a Baranya Táncegyüttes, a Pécsi Állami Gazdaság Igvas szakosztálya, a Vízüav íjászaiban. Ők kép­viselték a lengyel nemeseket, a tatár lovasságot, a harcosokat, emelve az est színpompáját, látványosságát. Menczel Róbert tervezte az impozáns, szép díszleteket, ame­lyek a bemutatón mór a tánc kezdete előtt tapsot kaptak a közönségtől. Ritka doloa ez szőkébb hazánkban, Pécsett, ezért is van különös értéke. A változatos, színes, a szereplőket kiemelő és jellemeket is kifeje­ző jelmezeket — Márk Tivadar terveinek felhasználásával — Húros Annamária tervezte. Nagy Ferenc vezényletével a Pécsi Nyári Színház zenekara nagyszerűen tolmácsolta Aszaf­jev sokszínű zenéjét, a lengyel táncoktól kezdve a vad, ritmi­kus tatár táncokig, a balettze­ne lényeges elemeit, a lírát, a drámát. Az eredeti négy felvo­násból Károly Róbert zenei dra­maturg révén a mű három fel­vonásban került bemutatásra. Ennek ellenére a balett lénye­ge nem- szenvedett csorbát, nem éreztünk hiányt. Mégis, az utolsó felvonás az első két fel­vonás időtartamához viszonyítva meglepetést okozott rövidségé­vel, jelenetnek, zenei kódának tűnt csupán. A Bahcsiszeráji szökőkút be­mutató előadása reprezentatív, tartalmas, látványos, szép volt. Fonay Zsuzsa r Ásatások a Bakony szívében Negyven éves szünet után ismét megkezdték a Bakony szívében — Zirc nagyközség területén — a település XI—XII. századi múltjának tisztázását szolgáló ásatásokat. Zirc tör­ténetét 1182-től, attól az idő­ponttól számítják, amikor III. Béla földet adott a francia eredetű cisztercita szerzetes rendnek kolostor alapítására. A képes krónika szerint azon­ban ezt megelőzően is lakott terület volt ez a vidék, még­pedig királyi szálláshely. A le­írások szerint itt halt meg 1060- ban András király. Az 1942-es ásatások során már találtak épületmaradványokat, ezeket azonban visszatemettél^. Most a községi tanács anyagi támo­gatásával úgynevezett hitele­sítő régészeti ásatásokat foly­tatnak. Már napfényre kerültek egy háromhajós- kőtemplom maradványai, amelyet alapraj­za és építési módja szerint a XI. században is emelhettek. A királyi szálláshely azonban több épületből állott, ezért folytatják az ásatást. Ameny- nyiben bebizonyosodik, hogy valóban Árpád-házi uralkodók XI. századbeli épületmaradvá­nyairól van szó, ezekből sza­badtéri múzeumot alakítanak ki. Avar fazekas­kemencék Szekszárdim Valóságos régészeti szenzá­ciónak számító eseményként a nyolcadik edényégető kemence is napvilágra került Szekszár- don, a 8 évvel ezelőtt felfede­zett avar gölöncsérfalu feltá­rásának idei munkálatai során. Minden nyáron diákok vesznek részt az ásatásban. Az ásatá­sokat vezető dr. Rosner Gyulá­nak, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum tudományos fő­munkatársának véleménye sze­rint a most feltárt nyolcadik edényégető, továbbá az egyik háznál előkerült úgynevezett sütőkemence egyértelműen azt bizonyítja, hogy a lovasnomád­ként ismert avaroknak ez a faluközössége a hetedik-kilen­cedik században már áruter­melőként élt, s nemcsak a saját, hanem a környező tele­pülések lakosságát is ellátta égetett agyagedényekkel. A most feltárt fazekaskemencét kiemelik és a szekszárdi mú­zeum régészeti kiállításán be­mutatják majd. Sokszektorúság: áldás vagy átok? Élünk magunknak (I.) Vélemények a „színes, sokoldalú” közművelődésről Hány, de hány helyen olvas­suk, látjuk plakáton, meghívón, „szórólapon" a művelődési há­zak programjában: diszkó, bál, vetélkedő, találkozó, diavetíté­ses előadás, jogi tanács­adás?! ... És hány meg hány rendező, segítő, partnerszer­vet látunk egy-egy országos vagy megyei nagyrendezvény meghívójának fejlécén?! A kí­vülálló laikus kapkodja a fe­jét: alig tud eligazodni az in­tézmények, rendező szervek tömkelegében. Nem csoda! Közművelődésünk — szakmai szóval — sokszektorú, vagyis az állami felhatalmazásból ez. zel foglalkozókon kívül még számos szervezet intézi, szer­vezi. (Csak Pécsett művelődési ház is például 15 működik). Van-e munkamegosztás, racio­nalitás e sokféle tevékenység­be)!, vagy tervszerűtlen, esetle­ges, mint — sportnyelven szólva — a grundfoci: mindenki arra szalad, amerre rúgják a lab­dát?. . . — Véleményem szerint a kö­zös programokat nem kell eről­tetni - mondja a Baranya me­gyei Művelődési Központ egyik előadója. — Munkaterületemen, az ifjúsági művelődési munká­ban ez elég jól megvalósul; a járási KISZ-bizottságok sok programot szerveznek a fiata­loknak, területük művelődési házaival közösen. Én sem tar­tom jónak azonban, hogy ha van ilyen együttműködés, az általában nem intézményesen szerveződik, hanem személyes kapcsolatokon alapul. És kivált a tanácsi, meg a szakszerve­zeti intézmények közt kevés a közös program . . . — Több komoly gond és el­lentmondás nehezíti együttmű­ködésünket a tanáccsal - mondja az egyik pécsi nagy- vállalat művelődési házának igazgatója. — Az első ezek közt, hogy erőtlen, esetleges a tanácsi elképzelés; a kampá­nyokra fogékony a tanács, de nincs igazi terve, úgy fis mond­hatnám: hosszú távú koncep­ciója. Valószínűleg nem csu­pán, sőt nem is elsősorban ők tehetnek erről; személyes kap­csolatunk is jó, de a tény ettől még tény marad. A fő baj az, hogy a tanácsi népművelési csoport, úgy érzem, nem állít elénk igazi perspektívát, nincs olyan testület, szervezet, amely a dolgozókat mozgatná; hoz- ná-vinné, alakítaná a" javas­latokat, a közös ügyet. Azon túl, hogy „elrendelnek" dol­gokat, megíratják o jelentése­ket, jó, okos tervekkel kellene e’őállniuk — persze a lehető­ségekhez képest -, így, tudná­nak tekintélyt szerezni. Tudom, hogy ez egyáltalán nem köny- nyű, de ez nem változtat azon, hogy mi, üzemiek, szakszer­vezetiek erőteljesebb és poli­tikusabb tanácsi közművelődési irányítást várunk. Olyat, ami tervez, intéz, szómon kér, meg­valósít. „Álmodni" én is tu­dok, de „operálni", azaz vég­rehajtani nem . . . — Például . . . — Munkásművelődési „bázis­heiy” vagyunk; a munkásság művelődésének legkülönbö­zőbb formáit kellene tervszerű munkával kikísérleteznünk. Er­re azonban tanácsi forrásból semmilyen többlettámogatást nem kapunk, s ha valaki meg­kérdezné, „mit bázisoltok ti?", bizony, zavarban lennénk. A másik: ellátunk, mégpedig nem kismértékben, területi fel­adatokat is, érdekkörünkbe tar­tozik az Uránváros és környé­ke, valamint számos Pécs kör­nyéki település. Szívesen csi­náljuk ezt, mert tudjuk, hogy vállalati dolgozóink munkahe­lyi és otthoni művelődését nem lehet szétválasztani, de nem értjük, hogy a területi ellátó munkára anyagi támogatást: miért nem kapunk. Nem ért­jük azt sem, miért — minde­nestől — a „Dozsó"-ra bízták a városkörnyéki módszertani feladatokat. Mi már amúgy is, eddig is végeztük ezt, csak le­galizálni kellene, amit úgyis megteszünk . . . Orcsik Ferenc, a pécsi Vá­rosi Tanács művelődési osztá­lyának főelőadója - korábban maga is üzemi népművelő — a következőkben látja a gon­dokat: — Rendszeresen tartunk a város népművelői — államiak és szakszervezetiek — számára közös beszámolókat, tovább­képzéseket.. Ezekkel azonban eddig nem sikerült elérni, hogy az intézmények koncepciózu­sán összefogjanak. Nem ter­jednek el a jó elképzelések, ötletek, s ezt részben az egész­ségtelen rivalizálás, részben a szakmai sovinizmus is nehezí­ti. Hiba lenne azonban el­hallgatni, hogy egy-egy közös ügyet mór sikerült jó előkészí­téssel, az érdek, sajátosságok méltányos tekintetbe vételével megoldani. Mint például a me- szesi József Attila Művelődési Ház esete . . . Átvette a város­tól a szénbánya, amely így ön­álló bázishoz jutott, ám a vá­ros is ad pénzt a működésre, hogy az intézmény elláthassa Pécs-Meszes és Szabolcsfalu nem bányász lakosait, család­jait is . . . A város egyik legszebb, leg­jobban felszerelt üzemi műve­lődési házának igazgatóját munkahelyén kerestem meg. A példás rendű, tisztaságú intéz­ményből — igaz: kora délután volt — csak egy valami hiány­zott: a művelődő emberek. Em­lékeztettem az igazgatót a vál­lalat vezetőjének nemrég hal­lott felhívására: a ház bármi­kor nyitva áll mindenki előtt — de legalább a társvállalatok dolgozói használják gyakrab­ban! A dolog azonban nem ilyen egyszerű .. . — Nem mozi ez, hogy közöm­bös legyen, „ki ül mellettem" — mondja az igazgató. — Igyek­szünk, próbálkozunk; nem néz­zük, vállalati dolgozói-e mind, aki a kórusban énekel; akivel csak lehet, tartósan együttmű­ködünk, de az igazság az, hogy néha még saját vállala­tunk más-más területen dolgo­zó tagjait is hihetetlenül nehéz valmilyen közös célra, ese­ményre összehozni. Együttmű­ködés? ... Ez bizony nem na­gyon megy. Mindenki legtöbb­ször külön-külön csinálja a ma­ga kis ügyleteit; szervez, intéz­kedik, de végeredményben csak élünk magunknak ... De hadd kérdezzek vissza: más te­rületen, magasabb szinten van-e igazi, koncepciózus, elv­szerű együttműködés — pél­dául a megyei és a városi mű­velődési irányítás között? Mi­lyen a TIT és a tanács együtt­működése? Mit tesz a megyei módszertani feladatokat ellátó Megyei Művelődési Központ a szakszervezeti intézményekért? Mit tesz a városi megfelelője? Miért nincs egy városi vagy megyei műsoriroda, információs központ, amely a házakat prog­ramokkal, ajánlatokkal, tudósí­tásokkal segítené? Létezik-e olyan szerv, amely egyszer már előre egyeztette, több művelő­dési házban egy adott évben vagy időszakban mit fognak csinálni?. , . (Az együttműködésért, koor­dinációért felelős művelődési vezetők véleményét idézzük fel cikkünk befejező részében.) Varga János

Next

/
Thumbnails
Contents