Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-08 / 155. szám

1982. június 8., kedd Dunántúlt napló 3 Szalai Károly, a Siklási Városgazdálkodási Vállalat kertészeti dolgozója több mint 2,5 kilométer sövény vágásával felelős.----------------------------------—--------------------------------------------------------------------------—--------------------------------------------------------------------------------------------s----------------­V ízivásár i fi siófoki „Sió" áruház ren­dezésében hétfőn délelőtt tíz órától egyhetes vízivásár kez­dődött a „Siófok” nevű katama­rán személyhajón, a Balaton hullámain. A siófoki hajóállo­máson hétfőn és kedden — dél­előtt tíz órától tizennyolc óráig — kínálja áruit, majd a két- törzsű hajó fölszedi horgonyát és Fonyódra „evez”, s itt szer­dán tart nyitva ugyancsak dél­előtt tíz órától tizennyolc óráig. Csütörtökön már Badacsonyban várja vevőit az úszó áruház mintegy hárommillió forint ér­tékű árut — több engedménye­set — biztosított erre a hétre. Főleg nyári jellegű árukat kí­nálnak — tíz—ötven százalékos engedménnyel. Hét végén sem állnak le Mérnökök és lakatosok gazdasági munka­közössége a BÉV-nél Szövőelőkészítő üzem Dunafalván Megállt az elvándorlás Bizalom és óvatosság jellem­zi azt a 15 fős vállalati gazda­sági munkaközösséget, amely Krokuskq Károly üzemvezető irányításával jött létre a Ba­ranya megyei Állami Építőipari Vállalat lakatosüzemében, hogy lakatosszerkezeti munkákat, uni. verzális íémmegmunkálást, sab­lonkészítést vállaljon. A mesterlevéllel, technikusi oklevéllel rendelkező, hajdan kisiparos alapító-szervező (egyébként a legidősebb tag) dicsérően szólt arról, hogy alig háromnegyed óra alatt össze­állt az újfajta munkaközösség, mert 3-4 év óta együtt dol­goznak, tehát alaposan isme­rik egymást. Mégis a társasági szerződésükben több kikötést rögzítettek. így például min­denkit teljesítménye alapján fizetnek, s ho folyamatosan nem dolgozik valaki, kéthar­mados szavazati többséggel ki- zárják. Év közben a jövedelmé­nek csak a felét veheti fel bár­melyik alapító, és majd év vé­gén osztják szét a teljes össze­get a végzett munka szerint, így akarnak védekezni a hir­telen kilépni akarók gazdasági zavart keltő meggondolatlan­ságával szemben. Most szemé, lyenként 3000 forint alapító tőkével társultak, de augusz­tusra a jelenlegi teljesítményt mérlegelve legalább 200 000 forintos banki tőkével számol­nak. Nyíltan hirdették alakulásu­kat, s felhívásukra 25 érdeklő­dő jelentkezett, de a legtöbb­jük előítélettel, tévhittel köze­lítette meg a vállalkozást. Megszabták, hogy csak 120 forintos órabér esetén lépnek be, ami eleve erős túlzás. A startnál a mintegy 25 forintos órabért legfeljebb megduplázni tudják. A félreértéseket érde­mes taglalni, tanulsággal szol­gálhatnak más vállalkozóknak. Krokuska Károly a munkakö­zösségben csak szervezői, ad­minisztrációs, könyvelési fel­adatokat lát el. Ez hasonlít a kisszövetkezeti elnöki poszthoz. A 14 tag fizikai munkát lát el. Heten korábban is fizikai állományban lévő lakatosok, míg a többiek a szellemi irá­nyításben részt vevő gépész- mérnökök és technikusok. Még­is, egyikük sem tart a fizikai munkától hiszen fiatalok, 25— 35 évesek, s egykor a termelés­ből indultak mostani pályájuk­ra. mint Bengernó Imre, Bóg- ner Ferenc, Lázár László és Tollas Károly. Érdekes jelen­ség, hogy szellemi, műszaki irányítók ily formában akarnak többletpénzhez jutni, ami sze­mélyenként havonta 2500— 3500 forint is lehet. Jelentős összeg, ha viszonyítjuk a 4— 6000 forintos alapfizetéshez. Elgondolkoztató, hogy anya­gilag jólszituált emberek vál­lalkoznak, hisz a többségnek van telke, kocsija, lakása stb., de kell a pénz az autócseré­re, hétvégi házra, és ennek ér­dekében másfél-két évig mun­kaközösségben társulnak. Na­ponta, a vállalati feladataik teljesítése után állnak munká­ba, valamint szombaton egész nap. Vasárnap pihenni akar­nak, ami attól függ, hogy mi­ként végeznek hét közben. A feltételek adottak, a vál­lalat területet, energiát bizto­sit, az évi bérleti költség pedig alig 25 000 forint a kéziszerszá­mokat viszont a vállalkozók önállóan szerzik be. A cég a kitűnő minőséget, a határidő­re történő pontos átadást vár­ja el cserében. A BÉV-nél újabb gazdasági munkaközös­ségek alakulnak vízvezeték­szerelők és acélháló-megmun- kálók részvételével. Dunafalva kisközség Bara­nyában, a Duna bal partján, Mohácstól tizennyolc, Bajától negyven kilométerre. Baja még­is „közelebb" van. A falu la­kóit a szeszélyes időjárás főleg október és március között vá­lasztja el Baranyától. A közle­kedés egyetlen köldökzsinórja: a dunaszekcsői rév — reggel nyolc órától este^ hatig órán­ként fordul egyet. A keresőképes férfiak nagy része a Kossuth Termelőszövet­kezetben dolgozik, de sokan a bajai üzemekbe járnak. Első­sorban a nők munkába állí­tása okozott gondot. Az 1550 lélekszámú községben 288 mun­kaképes korú, de munkahely- lyel nem rendelkező nőt tartott nyilván a községi tanács. — Húsz évvel ezelőtt két­ezer-kétszáz lakosa volt Duna- falvának — mondja Balogh Ferenc tanácselnök. — Meg­ijesztett bennünket a rohamos létszámcsökkenés. Sokan a vá­rosokba költöztek, ahol a mun­kahelyük volt. Mindenképpen állandó munkaalkalmat kellett teremtenünk, hogy megállítsuk ezt a folyamatot. A Bajai Fi­nomposztó Vállalat női munka­erő után nézett, nálunk talált. De nemcsak munkaerőt, hanem átalakításra alkalmas épületet is. A régi, hétszázötven négy­zetméteres lóistállóból hétmil­lió forintért modern szövőelő­készítő üzemet építettek. Az üzemet — a tervezettnél két hónappal korábban — né­hány hete adták át. Három műszakban, százhúszon dolgoz, nak itt. — Szövőelőkészítő művelete­ket végzünk — mondja Krofloch József telepvezető. — Font fo­nalat kapunk a bajai központ­tól, amit keresztorsózunk, majd cérnázunk, és végül megint ke- resztorsózunk. Nyolcvan száza­lékban tiszta akrilt, húsz száza­lékban tiszta pamutot dolgo­zunk be. Közismertebben: több színben a Csilla nevű kötőfo­nallal, az Elén bútorszövet fo­nallal és pamuttakaró láncfo­nallal foglalkozunk. Az anyag- ellátás jó, naponta három-öt tonna nyersanyagot kapunk, és ugyanennyi félkészterméket szállítunk. A termelés ugyan még nem éri el a bajai üze­mekét, de a tanulóidő, a pró­baüzem során a dunafalvai nők messze túlszárnyalták a tervet. A központi fűtéses üzemben melegvizes fürdőt, öltözőt is építettek. Az üzemhez tartozik egy háromszáz négyzetméteres raktár és egy tmk-műhely. A néhány hetes üzemnek már van ösztöndíjas textiltechnikusa, és három szakmunkástanulója. A teljesítménybérben dolgo­zó nők átlagosan 3400-3800 forintot keresnek havonta. — A három műszakot nehe­zen szoktuk meg — mondja Fe- renczi Józsefné de örültünk a munkaalkalomnak. Jó a fi­zetés, jól érzem magam! Túlórázásra is van lehetőség, és a szombat, vasárnap min­denki számára pihenőnap. De sokan vannak, akik a munka után a háztájiban is dolgoz­nak. A háztájikban háromezer sertést és kétszáz szarvasmar­hát nevelnek. Dunafalván — úgy tűnik — megállt az elvándorlás, nem csökken a falu lélekszáma. Óvoda, művelődési ház, ötezer kötetes könyvtár, iskola, és a termelőszövetkezet megtartó ereje mellé felsorakozott az új szövőelőkészítő üzem is, amely sok csalódnak nyújt kereseti le­hetőséget. A falu bizakodik és tervez: a közeljövőben elkészül a törpe vízmű, és a kétszázötven adagos kisvendéglő. Kőszegi Lajos Csuti János A halhúitermeléf nSreléséfMk új, gazdaságos módszereit műtötték be a rizstermelő mezőgazdasági üzemek szakembereinek a tiszasiilyi Béke és Barátság Termelőszövetkezetben. Egy kiöregedett. 22 hektáros rizstelepen létesítettek halastavat kísérleti céllal. A kísérlet bevált. Egy-egy hektár ho­zama meghaladja a 12 mázsát. Mennyit bírnak el útjaink? Beszélgetés Hegyi Kálmánnal, a KPAA főosztályvezetőjével Magyarország teljes úthálózata több mint 100 ezer kilo­méter hosszúságú. Ezzel a kiépítettséggel — amely magá­ban foglalja az országos, a tanácsi és a szolgálati utakat — az európai ranglistának a közepén vagyunk. Milyenek va­lójában az útjaink? Megfelelnek-e a közúti személy- és áru­szállítási igényeknek? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hegyi Kálmánnal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. — Milyen az utak álla­pota? — Az útleltár adatai szerint az utak jórészének nem elég­séges a teherbírása. Nyáron még nem volna különösebb baj, ám a tél sok gondot okoz. A hetvenes évek má­sodik felében egy alkalom­mal 900 millió forintos kárt okozott a szélsőséges időjá­rás útjainkon. Ez akkor óriási feltűnést keltett, hiszen a kár többszöröse volt a szo­kásosnak. A legutóbbi tél, nincs mit szépíteni a dolgon, hasonló pusztítást végzett. A jól értesültek, a mindent jobban tudók fölényesen szoktak hivatkozni a skandi­náv államok példájára, ahol a mienkénél sokkal zordabb, keményebb a tél, és lám, mégse teszi tönkre az uta­kat. Nem, mert a burkolat­nak nem a hideg árt, hanem a fagy és az olvadás gyakori váltakozása és a sózás. Ez utóbbiról viszont nem mond­hatunk le, mennél kevésbé rutinosak egy ország gépko­csivezetői, annál inkább igénylik télen is a fekete út­. burkolatot. — Mit tesznek azért, hogy javuljon úthálózatunk minő­sége? — A KPM ilyen célra na­gyon sokat áldoz. Néhány év alatt valamennyi közúti igaz­gatóságunkat elláttuk úgyne­vezett mozgó tengelyterhelés­ellenőrző mérlegekkel, és te­lepítettünk ilyeneket a leg­forgalmasabb határátkelő­- helyekre is. Ezzel az a cé­lunk, hogy kiszűrjük a meg­engedettnél nagyobb ten­gelynyomású szállító jármű­veket útjainkról. Rakodási bemutatókat szervezünk köz­útjaink, használói számára. Új módszereket, technológiá­kat alkalmazunk a felújítás­ban. Az utak gvógyítása hosszú folyamat. Úthálóza­tunk prtéke megközelíti a 300 milliárd forintot, nagy kincs tehát, védeni, óvni kell. Ebben a tervidőszakban az építési, felújítási munkák jórészt az útburkolatok megerősítését fogják szol­gálni. Mindent el kell követnünk azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi ke­retekből a lehető legtöbbet produkáljuk. Felhasználunk minden olyan újítást, amely javítja a gazdaságosságot; törekszünk az olcsóbb helyi anyagok és ipari mellékter­mékek felhasználására min­denütt, ahol erre lehetőség kínálkozik. A múlt tervidő­szakban az érvényben levő rendeletek, szakmai szabvá­nyok figyelembevételével összegyűjtöttük az úthálóza­tunkat jellemző valamennyi adatot. Annak a négymillió adatnak a birtokában, ame­lyeket számítógépbe táplál­tunk, már könnyebb a mun­kánkat fontosságuk sorrend­jében rangsorolni. Kétezer kilométernyi utat szélesítet­tünk ki hatméteresre. Ez egyetlen példa csupán a sok közül. Sokat tesznek a tanácsok is azért, hogy jobb legyen az utak burkolata. A múlt tervidőszakban a városaink­ban együttvéve 600 kilomé­ternyi lakótelepi út épült. Ja­vult a tanácsok és a közle­kedésépítő vállalatok együtt­működése, s ez még a kisebb falvainkban is érezteti ked­vező hatását. — Milyen feladatokat vál­lalt a mostani tervidőszakban a tárca alágazata? — A statisztika szerint a múlt ötéves tervidőszakban a közútépítők 55 milliárd fo­rint értékű munkát végeztek. A mostaniban több mint 57 milliárdra van megrendelés. Ez természetesen magába foglalja a felújítás, a kar­bantartás, a korszerűsítés, híd-, metró-, útköltségeket is. Közutakra negyvenmilliárd forint jut. Ennek a tetemes pénznek az egyharmadából autópálya, út és híd épül. — Halad-e a sok éve meg­kezdett autópálya-építési program? — Tovább folytatjuk — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is — az autópályák építését. Már az idén elké­szül az M 1-es Tatabányát elkerülő, mintegy húsz kilo­méteres szakasza, az évtized közepére pedig Tatabánya és Budapest között meglesz a négy nyomsáv. Ugyanakkorra az M 3-as elér Gyöngyös térségébe, kikerülve a várost. Az M 3-ason előbb is át­adunk újabb szakaszt, még­hozzá jövőre, Hatvantól a Gyöngyös nyugati csomó­pontig. Épül félautópálya­ként az M 5-ös is, az anyagi lehetőségek függvényében valószínű, hogy Újhartyánig készen lesz 1985-re. Mindent egybevetve, a tervidőszak vé­gére lesz 200 kilométer tel­jes és 130 kilométer félautó­pályánk. — Melyek a további fontos lel ad átok? — fii országos főutaknak a nagyobb városokon átve­zető szakaszait a legutóbbi években már több helyen - együttműködve a tanácsok­kal - korszerűsítettük. E program tovább folytatódik. A hatodik ötéves terv idő­szakában 140 kilométernyi olyan út épül, amely elkerüli a nagyobb településeket, a városközpontokat. Tavaly ké­szült el a miskolci átvezető új út, az idén pedig Sátor­aljaújhelyen, Pécsen és Szé­kesfehérváron nyitunk illetve nyitottunk meg hasonló utat a forgalom előtt. És nehogy kifelejtsük: éppen a napok­ban fejeződött be teljesen a 25-ös út egri átkelő szaka­szának hat évig tartó átépí­tése. Az út több helyütt tel­jesen új nyomvonalon halad, hatalmas völgyhíd és felül­járó építésével tettük lehető­vé, hogy a történelmi belvá­rost elkerülje a nagy autó- forgalom. — Van-e az útfenntartás­ban és -építésben soeciális feladatokat adó területe az az országnak? — Egyféle szempontból mindenképpen van. Pest me­gyén ugyanis a nyolcas út kivételével áthalad minden "* egyszámjegyű főút, és az autópályák is. Ezeken a for­galom 70, az alsóbbrendű utakon 50 százalékkal na­gyobb mint az országos át­lag. Nagy a teher- és az ide­genforgalom. Itt tehát még inkább szükség van az erők koncentrálására mint másutt. fiz idén megkezdik a szak­emberek Dunakeszin az új átkelési szakasz kialakítását. A munka a terelőutak meg­építésével kezdődik. “ És ugyanitt még egy nagyon fontos építkezés előkészítése folyik: a Budapest-Szent­endre közötti út négynyomúsí- tásáé. Fejér Gyula Iparosodó tat»

Next

/
Thumbnails
Contents