Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-06 / 153. szám
1982. június 6., vasárnap Dunanttm napló 5 UaSARIHAPI luinGnzini Egy szép tradíció és egy pécsi Mssiker Nemzedékek tanítómestere Figyelemre méltó és szép akció részesei több éve immár a pécsi fotóművészek. Három ország, Ausztria, Jugoszlávia és Magyarország hat tájegységének fotóklubjait mozgatja meg időről időre a Nemzetközi Fotófórum, melyre a házi pályázatok eredményeként fekete-fehér, színes papír- és színes diaképekkel pályázhatnak a különböző nemzetiségű fotóművészek. Feltétel, hogy a beküldhető 8 alkotás valamiféle közös szempont, vezérlő elv, téma szerint rendeződjék. A szervezők és a résztvevők törekvésében rokonszenves, hogy olyan közép-európai vidékek művészei számára szerveznek találkozókat, melyeken vegyesen él a magyar, a német, a horvát es a szlovén nép. Az osztrák Stájer és Karintia, a jugoszláv Horvátország és Szlovénia, továbbá a magyar Vas és Baranya megye élete, kultúrája, tradíciói a múltban is sok ponton érintkeztek és sok ismerős vonást hordoznak. Akár Grácról, a stájer fővárosról legyen is szó, az isztriai Koperről a szlovén Tengermelléken, vagy Klagenfurt környékén az alpesi Völkelmarkttól Ausztriában, ahol az idei Nemzetközi Fotófórumot rendezték. Völkelmarktról szép sikerrel tértek haza a pécsi fotósok, akik a Mecseki Fotóklub pályázata alapján vettek részt az idei szemlén, ahol Vas megye kivételével az imént felsorolt tájegységek képviseltették maKálmándy Ferenc: Magángyűjtemény Csonka Károly: Kéz gukat. Cseri László, Harnóczy Örs és Kálmándy Ferenc fekete-fehér, Ornódi László és Csonka Károly színes papírképekkel, Kálmándy, Harnóczy, továbbá Tóth Károly színes diákkal szerepelt. A völkel- markti kiállítás után a szokásos vitaest következett, melyen az osztrák, jugoszláv és magyar fotósok megbeszélték a beérkezett kiállítási anyagot. Idén igen nagy elismeréssel szóltak a Pécsről érkezett alkotásokról, kiemelvén azok emberközpontúságát. E szereplés eredményeként Cseri László, Harnóczy Örs valamint Kálmándy Ferenc meghívást kapott Isztriába, a szlovéniai Koper és Piran fotó- klubjaitól. G. O. Cseri László: Sírkő Ornádi László: Erdei történet Harnóczy Örs: Fény Illés Endre nyolcvan éves A Felvidéken született egy kis faluban, ott, ahol a Szapo- lyaíaknak volt és van kápolnájuk, Csütörtökhelyen. Azt mondja magáról, hogy magányos, vézna kisfiú volt, aki a varázslatos tátrai erdőben már gyerekkorában kereste a csodát, és akit már akkor megfogott annak a magányos kápolnának a szépsége. Innen került az „eretnek városba", a Felvidék Sienájá- ba, Lőcsére. Itt töltötte diákéveit ebben a gyönyörű városban. Innen került a fiatal Illés Endre Pestre orvostanhallgatónak. De már akkor író akart lenni. „És hogy megismerjem az embert, a testét és a megtámadott lélek árulkodó vallomásait: orvosnak kellett lennem. Néhány hónap múlva egy kirakatban felfedeztem Einstein könyvét, nyolcvan oldalon mondta el a relativitás elméletét, és én elszédültem a helyéről kimozdított, kitágult világtól. Korányi Sándor volt a legkedvesebb tanárom." Leghíresebb kötete, a Krétarajzok, csak 1957-ben jelent meg, de mégis, már korábban is, minden élő kortárs tanult tőle. Mert vannak már fiatal korukban olyan emberek, akik nemzedékük tolláraként biztos értékrend-meghatározók, tájékozódási pontok. Először novellái jelentek mek a Pesti Naplóban, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Illyés Gyula, Tóth Aladár voltak a barátai, Babits és Mikes a segítői, de ez még csak a készülődés ideje. Sokáig tartott az erőgyűjtésnek ez a korszaka. Ezalatt írt irodalom- és színházi kritikát, esszéket. ao’Frékat, és kialakította azt a követendő kritikusi alapmagatartást, amelynek kulcsszavai: a megértés és a megértetés. A napilapokban, folyóiratokban jelentkező széles ívű kritikusi munkássága a két világháború között az egész magyar irodalmi életet átfogja, és ez nemcsak tárgyi értelemben van így, de szellemében is. Emiatt hosszú évtizedek óta ő a magyar irodalom egyik legfontosabb szerkesztője. Sokszor mondták róla és jogosan, ő az nekünk egyszemélyben, ami volt az ő fiatalkorában Babits, Mikes, Osváth. S ez nem túlzás. Illés Endre élő irodal- ,munk lektora, ideális szervezője, akinek hozzáértése, támogató hite sok generáció tehetséges alkotóját segítette felnőni, és akinél — különösen ebben az elmúlt 25 évben — csak nagyon kevés ember tehetett többet az alkotó magyar szellemért. Esszéi, tudós kritikái mellett két olyan területe van az irodalomnak, ahol maradandót alkotott. Az egyik a novella, a másik a dráma. Drámái a hazugok, a törtetők, az értelmetlenül fél életet élők, az élet elől elfutok, az önmagukat becsapok színpadi vizsgálatai, de nem egyszerűen novelláinak drámai vetületei, sokkal inkább emberismeretének, az ebből fakadó élményvilágnak nagyítóüveg alá helyezett képei. Az emberi jellem, a pszichikum anatómiai vizsgálatai ezek a színpadi művek. A drámai cselekmény szinte érdektelen bennük, és ha nem az, csak azért nem, mert segít felkutatni a jellgm velejét, felvillantja annak éles pillanatképét. Első igazi nagy sikerét 1941-ben a Komédia és erkölcsrajz alcímű Törfefőkkel aratta, ezt azóta még tizenöt mű követte, köztük mesejáték (persze nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek szóló), történelmi dráma, Vas Istvánnal közösen két másik mű, és megkísérelte Stendhal Vörös és fe- keté-jét, Julien Soréi tragédiáját magyar színpadra állítani. Azt, hogy Illés Endre a legrangosabb magyar műfordítók között foglal helyet, nemcsak a már idézett Stendhal, de a Maupassant összes és a drámák világában Albert Camus Caligulája is jelzi. Illés Endre 80 éves. Életműve ma is friss, alkotó szellemisége átívelő híd a Nyugat nagy nemzedéke és élő irodalmunk között. Mindnyájunk tanítója. Szigorú, szerető segítője mindannak, amit mar irodalomnak nevezünk. Szalontay Mihály Az Ómagyar Mária-siralom eredete Az elmúlt napokban az Országos Széchényi Könyvtár állományába került a Leuveni Kódex; ebben fedezték fel 1922-ben az első magyar nyelvű verset, az Ómagyar Mária-siralmat. Beszámoltak a lapok a számunkra rendkívül becses dokumentum kalandos sorsáról is. Az első világháborúban a németek lerombolták a belgiumi Leuven város egyetemi könyvtárát; s a kódexet egy müncheni antikvárius, Jacques Rosenthal boltjából vásárolta meg a német jóvátételi bizottság. Az első vizsgálat során megállapították, hogy a kódex olaszországi eredetű, és a magyar szöveget — talán — Bolognában élő magyar dominikánus szerzetes írta le. A két világháború között számos tudományos közlemény jelent meg az Ómagyar Mária-siralomról. Ezek zöme nyelvészeti szempontból vizsgálta a szöveget; irodalmi, sőt zenei értékével csak néhány tudósunk foglalkozott (például Horváth János, Kardos Tibor, Szabolcsi Bence). A második világháborúban a német csapatok ismét elpusztították az értékes állománnyal — sok középkori kézirattal - rendelkező leuveni egyetemi könyvtárat. Különös véletlen — és szerencse - folytán egy romok alá került páncélszekrényben kódexünk megmaradt. 1947 után többször felmerült a csere gondolata, de mindeddig, különböző okokból nem juthatott tető alá. Most nemzeti könyvtárunk és a belga könyvtár csereegyezsége folytán a kódex Budapestre került. Majdnem másfél évtizeddel ezelőtt - 1968 nyarán — azonban járt Leuvenben egy magyar kutató, aki nemcsak a paleográfia, az írástörténet nemzetközileg is elismert szakembere, hanem a középkori irodalom és művelődés- történet kitűnő tudósa is. Meze y László professzor a könyvtárban töltött három napot arra használta fel, hogy az egész kódexet szemügyre vegye írástörténeti szemponttalmilag is tanulmányozta azt. És természetesen az Ómagyar Mária-siralom írását és szövegét - bbben a miliőben - különös gonddal vizsgálta meg. Először is, a latin nyelvű írást eredetiben vizsgálva megállapította, hogy: „az irás a maga valóságában — inkább mint homályos mikro- tilmen, ahol eddig mód nyilt a vizsgálatra — határozottan ellene mondott minden eddig bizonyosra vett olasz eredetnek." Több irányú írástörténeti elemzés után megállapítja, hogy szerinte kétséget kizáróan tranda eredetű a kódex zömének betűvetése. (Egyébként megerősíti azt a már eddig is sejtett felfogást is, hogy a kódex több részből van összefűzve, kollacionál- va.) Ami számunkra talán a legérdekesebb: Mezey professzor a magyar bejegyzésekkel, és elsősorban az Ómagyar Mária-siralom szövegével kapcsolatban nagyon valószínűnek tartja, hogy azokat 1270 körül (vagy még előbb) írták. (Ellentétben a korábbi, Gragger Róbert és Jakubovich Emil 1922-ben tett megállapításával, miszerint a szöveget 1280-1310 között írhatták.) Hogy ki írhatta le a magyar vers szövegét — és vajon ugyanaz fordította-e magyarra a kódexben ugyancsak megtalálható latin szövegből, amit egyébként szintén magyar kéz írt le —, talán sohasem lehet kideríteni. Mezey professzor a latin szöveg leírójáról megállapította, hogy: „Ez a ,notátor' a hiteleshelyek, az ország nagybirái és az ispánok mellett klerikusi szolgálatot teljesítők közé tartozhatott." De hát mégis, ki írhatta le a vers magyar szövegét? Mezey professzor: „... a magyar Siralom bejegyzője, aránytalanul bizonytalanabb kézzel, a kor textuálisát, könyvírását reprodukálja, korántsem klerikusi, gyors és könnyed technikával. E bejegyző — talán nő - távol áll a kódex francia és magyar A Leuveni Kódex, bal oldalon scriptorainak nem éppen alacsony szinvonalától." Tehát az is lehetséges, hogy első magyar versünket, az Ómagyar Mária-siralmat női kéz vetette papírra. És itt van Mezey László legérdekesebb gondolata. Több tényező alapján feltételezi ugyanis, hogy az Ómagyar Mária-siralom latin szövege, Geoffroi de Breteuil éneke „talán már a szerző életében eljutott Magyarországra a király, III. Béla udvarába." És a királyi udvartól minden bizonnyal rövid út vezethetett a nyulak-szigeti (Margitsziget) Mária koloslíSf II «HIW'»JIUIJ».K.KMI az Ómagyar Mária-siralom torba, amit IV. Béla építtetett lányának, Margitnak, Ez a kolostor volt akkor a laikus vallásos mozgalom, a „be- ginizmus” központja: itt apácák mellett a rendbe be nem lépett, de szerzetesi életet élő vezeklő nők, beginák is voltak. Ezek vagy keveset, vagy egyáltalában nem tudtak latinul. Lehetséges, hogy az akkor tehát már ismert és divatos Planctust (ez volt Geoffroi énekének címe) valaki ezek közül fordította le magyarra — pontosabban költötte át. B. P. bál, de szerkezetileg és tar
