Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-22 / 169. szám

1982. június 22., kedd Dunántúlt napló 3 A NEB etmt Mindennapi elektromos áramunk A DÉDÁSZ célja: kielégíteni a jogos igényeket Hány hőtárolós kályha köthető be? Ellátni az aprófalvakat Siklósi kisiparosok együttműködése Családi házakat építő kollektíva Társadalmi munkaakciék Hazánkban, így Baranyában is aránytalanul magas az egy forintra vetített termék előállí­tásának energiaköltsége. Eb­ben közrejátszik az elavult tech­nológia és géppark, másrészt a „nem oszt, nem szoroz” szem­lélet, és sok más technikai, emberi tényező. Az energiaárak jelentősen megdrágítják a ter­melést. Egyre inkább szükséges a „megfogni minden forintot" szemlélet ösztönzése. Zsebre megy Az utóbbi évek energiataka­rékossági intézkedései mennyi­ben valósíthatók meg, és azok milyen rövid és hosszú távú eredményeket hoznak? E téma­körben a közelmúltban számol­tatta be a DÉDÁSZ-t a Bara­nya megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Wieder Béla, a négy megyét kiszolgáló vállalat ve­zérigazgatója átfogóan ele­mezte a helyzetet, kiemelve a vállalat és a fogyasztók tenni­valóit. Baranyában 68 987 fogyasztót tartanak nyilván, ebből 62 508 a magánfogyasztó. Megyénkre a dinamikus fejlődés, a villa- mosenergia-igények erőteljes növekedése jellemző. 1975 és 1980 között a csúcsterhelés 6, az éves villamosenergia-fel- használás 4,3 százalékkal növe­kedett. Megyénk összfogyasztá- sa 1981-ben 3,8, míg a háztar­tási vételezés 6,8 százalékkal növekedett. Tavaly egy háztar­tásra 1405 kilowattóra elfo­gyasztott villamos energia ju­tott. A háztartásokban is lehet takarékoskodni: a világítással, az elektromos háztartási gépek használatával. Érdekünk, mert a megemelt tarifaárak is erre ösztönöznek. De vajon az ipari, a mező- gazdasági nagyüzemekben, a közép- és kisfogyasztóknál is ennyire zsebre megy a takaré­kosság? Legtöbb helyen már hozzáértő szakember, energeti­kus ellenőrzi az energiafogyasz­tást. A DÉDÁSZ-szal kötött szerződések és megállapodások többségében rögzítik, hogy mennyi villamos energiát véte­lezhetnek napközben és csúcs­időben és ha ezt a keretszámot túllépik, hát fizetniük kell fele- dékenységükért. Jobb fény Miért ez a büntetés? Egysze­rű: a DÉDÁSZ a fogyasztók jo­gos igényeinek kielégítésére törekszik, mégpedig üzembizto­sán. Ehhez többek között tudnia kell, milyen a hálózat, mennyit bír el, mennyi a biztonsági tar­talék, hogy a fogyasztás hirte­len megugrása elviselhető-e, nehogy beüssön a baj. A tari- fális változtatások eleve kény­szerítenek az ésszerű takaré­kosságra. A vállalatokat és az ipari fogyasztókat rendeletek is kötik. Ezeket tartva szem előtt a MÁV Pécsi Igazgatósága a ta­karékos térvilágítással, az ol- konykapcsolók felszerelésével 5,1 százalékos megtakarítást ért el. A Mecsekvidéki Vendég­látó Vállalat 24 vételezési he­lyén a megszüntetett, illetve korszerűsített villamos fűtéssel energiát takarított meg. A me­zőgazdaságban a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát, a szalán- tai Hunyadi Tsz, a Szentlőrinci Állami Gazdaság gazdálkodott okosan, jelentős villamos ener­giát takarítva meg. Megfelelő teljesítményű villanymotorokat állítottak be, takarékosra vet­ték a világítást — az áramszám­láik végösszege máris csökkent. Ésszerű takarékosság, a tar­talékok feltárása — körülmé­nyeink mindinkább megkövetelik gyakorlati megvalósítását. So­kat tehetnek az energetikusok, bár egymagukban nem válthat­ják meg a világot. Sok áramot „megfoghatunk" a közvilágítás­nál, bár nem a vaksötét utcák elérése a cél. A korszerű égők jobb fényhasznosításúak, ugyan­annyi elektromos energiával lé­nyegesen jobb fényt adnak. Ez is takarékosság, méghozzá a legésszerűbb. Fájó pont A legfájóbb pont a hőtárolós kályhák ügye, amiben jelentős előrelépés aligha várható. Ba­ranya 873 transzformátorkörze­téből 449 zárolt, tehát az ilyen körzetekben élők eleve nem kaphatnak bekötési engedélyt. 1985-ig várhatóan 8130 hőtáro­lós kályha bekötésére kérnek engedélyt a DÉDÁSZ-tól és 1740 bekötésének nem lesz aka­dálya. A hálózat minden igényt kielégítő fejlesztésére _ nincs pénz. Ezért is hangsúlyozza a DÉDÁSZ, hogy célja nem a minden, hanem a jogos igé­nyek kielégítése. Egyre terjed a vi'llamosener- gia-takarékosság félreértelme­zett változata: a szabálytalan áramvételezés, magyarán az áramlopás. Az áramtolvajok nemcsak az áramszolgáltatót csapják be, hanem környezetü­ket is, veszélyeztetve az áram­szolgáltatás biztonságát. Nem­egyszer a lopásuk miatt létre­jövő túlterhelés bénította meg a körzetet ellátó transzformátor­állomást ... A vállalat célja, hogy példát mutatva saját fogyasztását is csökkentse, igyekszik betar­tani az energianormákat, az or­szágos előírásokat gyorsan és maradéktalanul végrehajtani. Az már nemcsak DÉDÁSZ cél­kitűzés, hogy a fogyasztást min­den értelemben csökkenteni, a terhelési csúcsokat mérsékelni, a kihasználási óraszámokat nö­velni kell... A dolgozók munkakörülmé­nye, munkahelyi közérzete csak közvetve mérhető a termelés forintjaival. Az biztos, hogy mindkettő javítása létérdeke az adott gyárnak, üzemnek, intéz­ménynek, az is tény, hogy a körülmények, a feltételek ja­vítása elhatározás és pénz kér­dése. Az emberi tényezők so­kat nyomnak a latba a munka- körülmények és a munkahelyi közérzet javításánál, de az is igaz, hogy a termelés nem nél­külözheti e két alapfeltétel ál­landó javítását. A Pécsi Bőrgyár újabb saját erős és kivitelezésű beruházás­sal emberileg még jobban köti a dolgozóit régi vágyuk: a kor­szerű üzemorvosi rendelő meg­valósításával. Régi, mondhatni évtizedes gondja volt a bőrgyáriaknak az elavult, korszerűtlen, szűk üzemorvosi rendelő. A vezető­ül ezőg ép számítóközpont Szolnokon A hazai mezőgépipar első szá­mítógépközpontja létesül Szol­nokon, az iparág legnagyobb vállalatánál. A szolnoki vállalat évi 2,1 milliárd forint termelési értékének a felét külföldi cé­gekkel, NDK és NSZK partne­rekkel kooperálva állítja elő, szálastakarmány betakaritó gé­peinek, munkaeszközeinek felét exportra készíti. Külföldi part­nerei valamennyien számító­gépekkel dolgoznak, így szá­mítógépközpontjuk beállítása a velük folytatott együttműködést is megkönnyíti. Az R—35-ös szovjet gyártmányú kompúterrel felszerelt szolnoki számítógép­központ 1983 első negyedévé­ben kezd dolgozni. ség régi tartozását törleszten­dő, az ipari tanulók hajdani szálláshelyén a gyári karban­tartókkal 800 000 forintos költ­séggel létrehozta az új, a min­den igényt kielégítő, a tovább­lépés lehetőségeit is biztosító üzemorvosi rendelőt. Korábban 2 orvos dolgozott egy munka­helyen, most két orvosi munka­hely, kulturált váró, egészség- ügyi felvilágosításra és vér­adásra is alkalmas kis tanács­terem, szociális helyiségek biz­tosítanak jó munkakörülménye­ket az orvosoknak és az egész­ségügyieknek. A szombat kivételével dél­előtt és délután is szakrende­lést végző üzemorvosok munká­ját EKG és kislabor is segíti. A gyár vezetősége tervezi, hogy az üzemorvosi rendelőben megkezdik majd a reumatoló­giai és az onkológiai szakren­delést is. Sokszor hallani, hogy egy kisiparos túlzottan büszke a gazdasági önállóságára, amit üzleti együttműködés keretei között sem hajlandó feladni. A KIOSZ siklósi alapszervének a 620 tagja ezt a tényt igyek­szik megcáfolni. A tagok 65 szakmában, 12 tanács csaknem félszáz falujában dolgoznak. Nem véletlen, hogy a fenti tö­rekvésüket ismerték el a fel­sőbb hatóságok a másodszor odaítélt Kiváló alapszerv kitün­tetéssel. A majdnem egész járásra ki­terjedő összetartozás a kulturá­lis, sportrendezvények, kirán­dulások, társadalmi munkaak­ciók, az idősek megsegítése alkalmával kezd kialakulni, amikor nemcsak barátságok szövődnek. Előfordult, hogy a kollégák, akiket csak pár utca választ el, ilyenkor pecsételték meg kézfogással az üzleti kap­csolatukat. Az emberi egymás- ratalálás, főként a bizalom szálai erősödnek ilyenkor. A leglényegesebb összehozó erő a társadalmi munka. Évi átlagértéke félmillió forint. Rendszeresen 300 kisiparos vál­lalja, akiknek a keze nyomón iskolák, óvodák, bölcsődék szé­pülnek meg elsősorban Sikló­son, Harkányban, Villányban, Drávaszabolcson, Alsószent- mártonban. A gazdasági együttműködés fontosságát aligha szükséges hangsúlyozni a járásban, ahol sok apró település küszködik szolgáltatási hiányosságokkal, ugyanis nincs például elegen­dő férfi és női szabó, cipész, fodrász. A szolgáltatás említett szakmái országos szinten is gondban vannak, de ez kevés vigasz a kisfalvakban élőknek, akiket az sem nyugtat meg, hogy a szolgáltatás más terü­letén nagyon jó az ellátás. Bár ez a siklósi járásban nem mu­tatható ki ilyen élesen, hisz elegendő autószerelője csak a múlt évtől van Siklósnak is. Bakó Pál alapszervi titkár elmondta, hogy három építő­ipari munkabrigád működik, felveszik a hasonló feladatokat ellátó szocialista brigádokkal a versenyt. Egyik legjelesebb kö­zülük a Papp Zoltán vezette, hat mesterség szakembereit tö­mörítő kollektíva. Családi há­zakat építenek a járásban. A megszokottnál 2-3 hónappal hamarább adnak át egy la­kást. Ezen kívül két, szállítás­sal foglalkozó, önálló gazda­sági munkaközösség szervező­dött, tagjai továbbra is a KlOSZ-hoz tartoznak. Kissé emlékeztet a kalákajellegre, de mindenképpen pozitív pél­da, ahogy ilyen minősítésben említhetjük a járás autószere­lőinek és gépjármű-villamos­sági szerelőinek, valamint Siklós karosszérialakatosainak, fényezőinek, kárpitosainak együttműködését. Ehhez ha­sonló segítőkészség jellemzi Dömény Sándort és Baumstark Imrét, akik emellett a műhelyük korszerűsítésére a legtöbb pénzt áldozzák. Kevésnek bizonyulnak az együttműködés formái az alig, vcgy el sem látott területek szolgáltatási gondjainak a megoldásában, ezért még több erőfeszítésre van szükség. A KIOSZ számít a tanácsok köz­reműködésére. Említhetnénk Harkányt, Magyarbólyt, Sik­lóst, Újpetrét, Villányt, ahol a tanácsok műhelyhelyiséget, ba­zársori helyet biztosítanak a ki­járó kisiparosoknak. Fazekas Károly, a KIOSZ siklósi alap- szervének az elnöke ezzel kap­csolatban azt említette, hogy nyugdíjasokat nyernek meg a műhely újbóli megnyitására, amennyiben sikerül a magas összegű baleseti járulék fize­tése alól mentesíteni őket. A kijárás, vagyis a vidéki munka- vállalás rendszeresebb lenne, ha a kijárókat nem sújtaná adózási hátrány. Viszont a kis­településekről eljáró iparosokat a helybenmaradásra ösztönzik és el akarják érni, hogy eredeti szakmájukat gyakorolják a fa­lujukban, vagyis ismét szabók, fodrászok, cipészek legyenek, örvendetes, hogy a Siklósról kijárók száma nő, elsősorban háztartási gépjavítók és hír­adástechnikusok vállalnak mun­kát az utóbbi időben nagy elő­szeretettel Újpetrén és Magyar- bolyban. A KIOSZ siklósi alapszerve az elkövetkezőkben az aprófalvak szolgáltatásbeli támogatását tekinti a legfontosabb felada­tának. Csuti János Murányi László Javuló munkahelyi közérzet Új üzemorvosi rendelő a Pécsi Bőrgyárban Kegyetlen szülők, kínlódó gyermekek Meg kell előzni a családi tragédiákat A forró vasaló első- és má_ sodfokú égési sérüléseket oko­zott a 6 éves kisfiún. A brutális apa valószínű, hogy egy életre nyomot hagyott gyermeke tes­tén. Az apát az édesanya je­lentette fel, ezzel egyidőben megindította a válást. Az anya és gyermekei élete azó­ta rendeződött. A válás vetett végett annak a mindennapos gyermekverésnek, rúgdalás- nok, feleségfenyegetésnek is, amit az alkoholista férj ren­dezett évek óta. A feleség nem tudott tovább tűrni. Az ember hiába próbálja magát vigasztalni: lényeg, hogy most már minden ren­deződött, nyugodtan élnek ezek a gyermekek — mindez nagyon késői lelkiismeret- csitítgatás. Mindent háttérbe szorítva tolakszik elő a kér­dés: hol voltak a rokonok, szomszédok, ismerősök, mun­katársak, miért nem próbál­tak segíteni, változtatni, vagy ha minden kötél szakad, a tanácshoz, rendőrséghez, bí­rósághoz fordulni? Nekik ta­lán egyszerűbb lett volna azt megtenni, mint a feleségnek, aki a végsőkig reménykedik a változásban, szégyelli, hogy ilyen ember a gyermekei ap­ja, s nem utolsósorban fél a megtorlástól. Amíg elszánja magát a visszavonhatatlan lé­pésre, kínlódnak a gyerme­kek, tönkremegy az élete... Sajnos, a gyámügyi hatósá­gok sok éves tapasztalata, hoéjy a garázda életmódot folytató felnőttek nagy része későn kerü| a felelősségre vonók elé. Olyan értelemben későn, hogy hetekig, hónapo­kig, sőt évekig gyötörhetik, nélkülözésre kényszeríthetik családjukat. Tény, hogy a gyermekeiket rettegésben tartó, velük nem törődő felnőttek között lénye­gesen több a férfi, mint a nő, de sajnos nem számít rit­kaságnak, ha az anya maga­tartására hívják fel az illeté­kesek figyelmét. Erre példa az egyik legfrissebb pécsi eset. A Pécs városi Tanács V. B. hivatala gyámügyi csoportjá­nak az apa jelezte, hogy X utcában három gyermeke hosszú idő óta egyedül él. A környezettanulmány siral­mas állapotot tükröz. Düle- dező családi házban ablakok, legszükségesebb bútorok, éle­lem, kellő ruházat nélkül ten­gődik két 17 éves — ikerpár — és egy 15 éves fiatal. A legfiatalabbnak megváltás volt az azonnali állami gon­dozásba vétel, a másik ket­tő további sorsa még bizony­talan. A vizsgálat során ki­derült, hogy az apa évek óta külön élt a családtól — azó­ta új életközösséget létesített —, az anya pedig egy napon fogta magát és felkerekedett egy másik férfivel, itt hagyva a három gyermeket. Most kis­korú veszélyeztetése címén kell felelnie a tettéért, azaz büntető eljárás indul ellene. Egy másik esetben a munka­hely — dohánygyár — keres, te meg a gyámügyi csopor­tot, jelezve, hogy egy fiatal dolgozójuk földönfutó, mert az anyja kidobta az utcára. (Az anya a három gyermeké­re való tekintettel kapott so­ron kívül lakást, amibe albér­lőket fogadott, a legnagyobb gyermeket pedig nem enged­te be.) Valószínű, hogy en­nek az ügynek is büntető el­járás tesz a végére pontot. Csakhogy mint már utal­tunk is rá, nem az az elsőd­leges, hogy befejeződjenek ezek a családi kálváriák, ha­nem az, hogy időben felde­rítsék, s így megelőzzék a sú­lyosabb következményeket. Dr. Lakatos Éva, a városi tanács gyámügyi csoportjá­nak vezetője mondja: — Ha csak aktaként, ügy­ként kezelnénk a hozzánk ke­rülő eseteket, lehet hogy mindegy lenne számunkra, hogy kéthetes vagy ötéves tortúrának vetünk véget. De bármennyire elkeserítőek és nyomasztóak ezek a problé­mák. nem lehet belefásulni és állandóan keressük az ered­ményesebb megelőzés lehető­ségeit. Iskolákkal, óvodákkal, üzemekkel teremtettünk kap­csolatot, kérve őket, hogy fi­gyeljék a gyermekeket, dolgo­zókat, s ha gondot észlelnek szóljanak nekünk. Évről évre bővítjük a társadalmi párt­fogóhálózatot is. Sok segítsé­get kapunk a társadalmi szer. vezetéktől — vöröskereszt, szakszervezet, népfront — s nemrég állapodtunk meg a városi rendőrkapitányság il­letékes osztályaival, hogy ők is azonnal jelzik azokat a családokat, akiknél alkoholi­zálás, verekedés, botrányoko­zás miatt a gyerekek veszé­lyeztetett helyzetben vannak. Jóllehet valahol mindany- nyian dolgozók vagyunk, leg­többen részt veszünk a tár­sadalmi tömegszervezetek munkájában, s így tulajdon­képpen ezeket a megállapo­dásokat velünk is megkötötte a gyámügy, ám az ideális az lenne, ha a lekiismeretünkkel is egyezséget kötnénk. Ha kell, ne csak a saját, mások gyermekeiért is szólaljunk meg!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents