Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-20 / 167. szám

1982. június 20., vasárnap Dunántúlt napló 3 Országos fúvószenekari találkozó a várudvaron B orongás hajnal. A szemerkélő eső egy­kedvűen csorog a műanyag sátor alá. A feke­te Volvóból kardigánok, pu­lóverek, farmernadrágok ke­rülnek a szédszedhető pult­ra. Néhány lépéssel odébb ieleszkópszerü alumínium­csöveket állítanak össze, percek alatt felállítják az ideiglenes elárusitóbódét. A tér még szinte üres, de mint­egy varázsszóra mind többen és többen érkeznek minden irányból gyalogosan karkosa­rakat cipelve, mások zöld­séggel degeszre tömött ko­csikkal a pécsi, Irányi Dá­niel téri piacra. A rendsze­resen visszatérőknek bérelt asztala van, mások, ha már asztal nincs, a két bejárat közelében igyekeznek helyet szerezni maguknak, főidre rakva árujukat. A fellépésre készülő zeneka­rok futamai, a hangszerüket hangoló együttesek adtak teg­nap délután sajátos hangulatot a siklósi várudvar kőkatlaná­nak. Tizenhat órakor kezdődött meg tegnap a Siklósi várfesz­tivál nyitóprogramja a fúvósze­nekarok, összesen hat magyar és külföldi együttes találkozó­jával, amit a Magyar Televízió a pécsi tv-stáb közreműködésé­vel, Bükkösdi László rendezésé­ben élő adásban közvetített. A június hónap végéig elnyúló Medárd záporai is megkegyel­meztek a rendezvénynek, mivel délután négy órára nemcsak hogy kiderült az idő, de a nap is kisütött a siklósi vár udvarán összegyűlt fúvószenészekre és közönségükre. Maga a város pedig bő esőkben lemosva, szinte megújulva köszöntötte rendezvényét. Szép számú közönség gyűlt össze a várudvar négyszögében Siklósról, és mint a környéken parkoló sok autó mutatta, a távolabbi környékről is. A vár bejárata előtt népművészek, iparművészek ütötték fel sátru­kat, szép textileket, szíjgyártó munkákat, kerámiákat kínálva az arra járóknak. A rendezvény nyel járó várakozást és izgal­makat fokozta a televízió jelen­léte, amely az egész országot a siklósi esemény részesévé avatta. Melis Gábor színművész kon­ferálta a sorra kerülő bemuta­tókat, a koncertszámok között pedig Szabó Zsolt riporter ké­szített televíziós interjúkat a siklósi fúvószenekari találkozók régi szervezőivel, résztvevőivel, továbbá Balázs Árpád Erkel-dí- jas zeneszerzővel, a KÓTA fú­vószenekari bizottságnak elnö­kével, aki a mostani, XIV. or­szágos fúvószenekari találkozó zsürielnökének tisztét tölti be. Balázs Árpád hangsúlyozta a találkozó jelentőségét, mivel a siklósi fesztivál nagymúltú ze­nei hagyományoknak, a fúvós­muzsikálásnak a dmai színteret, és mivel ez a műfaj számos klasszikust tudott mindig nép­szerűvé tenni. Nagyszerű dolog az is, hogy az itt fellépő együt­tesekben amatőr muzsikusok játszanak, és áldoznak az együttmuzsikálás szép örömé­nek. A tegnapi hangversenyen a berettyóújfalui úttörők nyitották a sort, majd hallhattunk két pé­Ki volt a bányászok védő­szentje? ... többek között ezt is tudni kellett azoknak a közép- iskolásoknak, akik részt vettek a Mecseki Szénbányák által meghirdetett ,,Ki tud többet a bányászatról?” című vetélkedőn. A részt vevő csapatok — szám szerint hét — előzőleg írásbeli pályamunkával jelentkeztek. Tegnap a szóbeli vetélkedőre került sor. A bányászat történetével,, a bányászatban használatos szak- kifejezésekkel, a fő bányaveszé­lyekkel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. A megyét a pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola két csapata és a komlói 501-es szakmunkásképző csapata kép­viselte. Ugyancsak két csapatot küldött az esztergomi Nehéz­csi együttest, a MÉV és a Me­cseki Szénbányák Koncert-fú- vószenekarát, az NSZK-ból ér­kezett gerolsteini együttest, a plovdivi fúvószenekart Bulgáriá­ból és a Szovjet Déli Hadse­regcsoport Fúvószenekarát. A fesztivál további résztvevői Har­kányban és Mohácson adtak szabadtéri hangversenyt. Ma, vasárnap délelőtt 9.30-kor vo­nulnak fel a zenekarok a vár­ba, majd 10 órakor nyitják meg ünnepélyesen a Siklósi várfesztivált. ipari Gépészeti Szakközépisko­la, és a vetélkedő résztvevője volt a tatabányai bányászati szakközépiskola is. A vetélkedő érdekessége volt, hogy a Békés megyei Szeghalomról gimnázi­umból jött az egyetlen leány­csapat (a Magyar Ifjúságban megjelent felhívás alapján ha­tározták el, hogy megpróbál­ják). A beküldött pályaművek és a tegnapi eredmények együttes értékelése alapján a vetélkedő első és második helyezettje a két esztergomi csapat lett, a harmadik helyre a tatabányai­ak kerültek. (A lányok csapata az ötödik helyet szerezte meg, megelőzve ezzel a Széchenyi Gimnázium mindkét csapatát.) S. Zs. A Felsőmalom utcai kapunál szemüveges, idős férfi irányítja a kocsikat. Zöldséggel megra­kott taxik és magánkocsik for­golódnak a szűk udvaron Varga Jenő piacrendező karjelzésére. Egy narancsszínű Dacia kifelé igyekezne, de torlódás támad. — Az anyósomat hoztam ki a zöldséggel — mondjai Bauer Ferenc álmos hangon. Cseresz­nyét, kelkáposztát, meg cukor­borsót raktunk a csomagtartó­ba. Mólomban van ezer négy­szögöles kertünk. Elég jól fizet, a hétvégi piacon nyolcszáz— ezer forintot is eléri a bevétel. A kékköpenyes helypénzszedő asszonyok barna táskájukkal ak­kor lépnek ki a piacrendészet irodájából, mikor Szijj István piacfelügyelő után érdeklődöm. Az imént még zsákokkal teli be­tonasztalokon paprika és para­dicsomhegyek, káposztagúlák magasodnak. Hajnali öt óra. Egyelőre csak eladók sokasága, zsákokat cipelő termelők kere­sik helyüket, hogy felkészülje­nek a rohamra. — A hétvégi piacra három— négyszáz termelő hozza ide az áruját, Nagykanizsától Siklósig, Pécsudvardtól Szalántáig, Mó­lomtól Mattyig mindenünnen ér­keznek — fordul hozzám Szijj István. Sokan évtizedek óta itt árulnak, a vidékiek már péntek éjjel megérkeznek. — Mennyi a cseresznye? — kérdem az egészséges arcú fia­talasszonyt, aki a paprikát ren­dezgeti az asztalon. — Tizenhat — mondja Ma- muzsity Ferencné. Nem gondolkodom a vásár­láson, odébb húszat, huszonket­tőt kértek kilójáért. — Honnan jöttek? — Bajáról. Pontosabban bát- monostoriak vagyunk az uram­mal. Ide járunk öt esztendeje szerdán és szombaton. Hajnali fél négykor értünk Pécsre, ki­csit később, mint szoktunk. Sze­retjük a pécsi piacot, mert itt jobban eladhatjuk az árut. Ba­ján túl nagy a kínálat. Árak: a Zöldért pavilonjában még nem került ki az árcédula. A kékköpenyes eladó fejből so­rolja a szombatra rendelteket. Üjkrumpli 16, paprika 60, pa­radicsom 42, illetve 30 vegyes­zöldség 13, saláta 3,20, tök 22, uborka 18 forint. Mondom az eladónak, drágábban adják a vegyeszöldséget, mint a magán- termelők. Jómagam hétért vet­tem egy csomót. — Nálunk ennyi! — válaszol és tovább rakodik a rekeszek­be ... Császár Lajost, a Piac- és Vásárfelügyelőség vezetőjét is itt találom. Szokásos hajnali körútját végzi. Az imént érke­zett a vásárcsarnokból, ahol szintén legalább háromszáz árus kínálja portékáját. — Hatósági feladataink ugyan nincsenek, de az érke­zett bejelentések alapján meg­szigorítottuk az ellenőrzést, hogy a kereskedők ne vigyék el a zöldséget a kistermelőktől, to­vább srófolva az árakat. A ke­reskedőknek amúgy' is megvan a lehetőségük a vásárlásra, hi­szen a vásárcsarnok előtt este hattól reggel hétig beszerezhe­tik a szükségletnek megfelelő zöldárut. A felhozatal egyéb­ként javult, az árak valamelyest csökkentek. A megállapítással egyetér­tünk, a Zöldért olyannyira óhaj­tott árszabályozó szerepét vi­szont hiányoljuk, mint ahogy er­ről tegnap hajnalban is meg­győződhettünk. Salamon Gyula Cseri László felvételei G. O. Szakmunkástanulók vetélkedője bányászatról?" Jóexportcikk-jó jövedelem | Baranyában sok a fiatal méhész B 21 szakcsoport — 55000 méhcsalád ■ Ezer tonna áruméz — 30 millió forint Délen az idén elfagyott az akác virága. Vasban, Zalában annál bőségesebben ontotta a „nektárt”, amit ezúttal is re­mek érzékkel, nagy szakértelem­mel aknáztak ki a baranyai mé­hészek, akik gazdag zsákmány­nyal érkeztek haza a vándoiol- tatásbói. A tavalyi rekord, úgy tűnik, már a múlté. Az elmúlt évben összesen 1000 tonna áru­mézet értékesítettek a megye méhészei feldolgozásra és ex­portra. Az idén már akácméz­ből csaknem teljesítették ezt a mennyiséget. A 30 forintos át­lagárral szemben az első osztá­lyú akácmézért 33 forintot fizet­nek a termelőknek. Az idei akácméz minősége kiváló, s ha a méhészek a nyári és kései méhlegelőket is hasznosítják, akkor jócskán túlteljesíthetik tavalyi 30 millió forintos árbe­vételi tervüket is. Jó exportcikk a magyar akácméz, jegyzik a tőkés pia­con, ezért sokan megpróbálták már hamisítani, eredménytele­nül. A HUNGARONEKTÁR és az exportot bonyolító MONIM- PEX Vállalat egyik legnagyobb szállítója Baranya megye. Az országban Bács és Somogy után itt állítják elő a legtöbb mézet, de csak 50 százalékát megyén belül, a többit vándo­roltatásból. A vasi és a zalai akácerdők fogyatkozásával a baranyai méhészek az idén már Komárom és Nógrád me­gyéig „felportyóztak”. A mai üzemanyagárak és szállítási ta­rifák mellett nem olcsó dolog a vándoroltatás — egy forduló Vas megyéből 10 000 forint —, ha megvan a szakértelem, ak­kor eredményes. A MÉSZÖV, illetve az áfé- szek keretében működő 21 ba­ranyai méhész szakcsoport 1100 méhészt tömörít soraiba, 55 000 méhcsaláddal. Gyakorlatilag minden baranyai méhész szak­csoport-tag, ez biztonságot ad a méhészeti eszközellátásban, az értékesítésben egyaránt. Kedv­telésből, hobbiból 500-an űzik a méhészkedést, pár család­dal. Az árutermelő méhészek 500—600-an vannak. Tekintve, hogy a ráfordítás itt már je­lentős, a méhészkedés gazdasá­gossága 40-50 család méhnél kezdődik, s akkor jövedelmező, ha egy méhcsalád legalább 40 kg mézet termel. Az idén nem ritka a 70—100 kg-t termelő család sem. Főfoglalkozású mé­hész csak öt van a megyében, de egyre több a 200—250 méh­családot tartó méhész, s köz­tük különösképp az utóbbi 2-3 évben mind több a főiskolát, egyetemet végzett fiatal. A kezdéshez töke kell. A méhé­szeti eszközök beszerzéséhez 5 éves lejáratú, kamatmentes OTP-hitelt vehetnek fel a mé­hészkedők. A vándoroltatáshoz szükséges méhészkocsik, konté­nerek vásárlására 100 000 forint hitelt kaphatnak. Mind többen élnek ezzel a lehetőséggel. Ezekben a napokban élénk a forgalom az áfész-átvevőhelye- ken. A hétvégén csak a Pécsi ÁFÉSZ Nagyárpád úti átvevőhe­lyéről 140 tonna mézet szállí­tottak Albertirsára, a HUNGA­RONEKTÁR mézfeldolgozó üze­mébe. A pécsi és siklósi kör­zetben 1,5 vagon lépesmézet is felvásároltak. De átveszik a méhpempőt és a propoliszt, a méhszurkot is. Mindkettő fon­tos kozmetikai és gyógyászati alapanyag. A propoliszt példá­ul a nehezen gyógyuló sebek orvoslásánál és a szájsebészet­ben alkalmazza eredménnyel az orvostudomány. Tavaly 15 000 tonna mézet vásárolt fel a HUNGARONEK­TÁR, mintegy 300 millió forint értékben az országban. Ennek nagy része exportra ment, dol­lárt hozott. Hasznos munkát vé­geznek a méhészek. Fáradozá­saik közvetett, dollárban ki nem fejezhető haszna a méhek által végzett megporzás, amely egyes gyümölcsféléknél, kerti és szántóföldi kultúráknál, így a napraforgónál, nélkülözhetet­len a jó termés^ eléréséhez. A Pécsi Állami Gazdaság a me­gye legnagyobb gyümölcster­melője, családonként 90 forin­tot fizetett a méhészeknek gyü­mölcsvirágzáskor, mert a gyü­mölcstermésben megtérül ez a befektetés.-Rné—

Next

/
Thumbnails
Contents