Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-19 / 166. szám
Közgazdasági élet A termékstruktúra változásának kihatásai a hatékonyságra és a külkereskedelemre Gazdaságunk egyre határozottabb lépésekkel fejlődik át a szocialista gazdálkodás intenzív szakaszába A termékszerkezet és a hatékonyság kapcsolatában élesen kirajzolódik a termékszerkezet többrétűsége. Mást jelent ugyanis a vállalati, mást a népgazdasági, és megint mást a külgazdasági hatékonyság. E különbségek még a világpiaci árrendszer kibontakozása után is szükségszerűen fennmaradnak. Vegyük sorba az egyes rétegeket. A termékszerkezet vállalati hatékonysága a bélső piaci verseny és a jövedelmezőség függvénye lett a reform utón. Mivel a vállalat csak közvetett kapcsolatban volt a külső piacokkal, a termékszerkezet hatékonyságát a nyereségen mérte le. Az 1968 utáni magyar gazdaságban ez a vállalati hatékonyság sok feszültség forrása lett. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a reform a gazdasági verseny szükségességét deklarálta, de ennek szervezeti és piaci feltételei nagyrészt hiányoztak. A magyar ipar köztudottan nagyfokú szervezeti centralizáltsága monopolpozíciók sorát tartotta fenn, ami lényegej akadály a nyílt piaci verseny kialakulásában. Az első vállalati reakciókat szükségképpen a széles körű termelői monopólium határozta meg. A monopolhelyzetben levő vállalatok —- érthetően — valóban csak a számukra nyereséges termékeket gyártották, s a termékszerkezetből sok termék hullott ki, és nőtt a hiánycikkek köre. A központi irányítás válaszreakciója — a 70-es évek elején — sajátos volt: nem a verseny lehetőségét növelte, hanem fenntartotta, sőt növelte a centralizáltságot, védte a termelői monopóliumot, s a hiánytermékek körét az ellátási felelősség intézményével igyekezett szűkíteni. A verseny hiánya Természetesen az ellátási felelősség nem előrelépést, hanem a direkt beavatkozásához való visszalépést jelentette, s csak a 70-es évek végén történtek lépések a verseny megteremtésének irányában. Az aktív gazdasági verseny hiánya a vállalatokat bonyolult helyzet elé állította. A gyenge belső piap igazán nem kényszerített a termékszerkezet állandó megújulására, ha viszont a vállalat mégis vállalkozott a megújításra, akkor a korszerűsítésre ösztönző magasabb árat nem feltétlenül tudta realizálni a piacon. Olyan körülmények között, ha a vállalati termékszerkezet nem a versenykörülmények hatása alatt formálódik, akkor a szükségesnél nagyobb lesz a központi irányítás — nem feltétlenül célszerű — befolyása. Ebben az összefüggésben fontos kérdés a vállalati profilok kötöttsége. A központi irányítás — nem feltétlenül célszerű — befolyás. Ebben az ösz- szefüggésben fontos kérdés a vállalati profilok kötöttsége. A központi irányítás lényegében mindmáig birtokolja a vállalati tevékenységi kör meghatározásának jogát. A profilok kötöttsége nem sokat változott, s ez lényeges akadály a vállalati rugalmasság fokozásában. A vállalati termékszerkezet formálásában 1968 után is megmaradt a költségvetési támogatások fontos szerepe. A belső piaci verseny hiánya, az árak mérsékelt termelésformájó szerepe, valamint a termelési támogatások súlya szorosan összefüggő problémák. Az így kialakuló ellentmondások tették világossá, hogy mindaddig hiányzik a vállalati termelési dönRovatkszerkesztő: Miklósvári Zoltán tések teljes racionalitása, amíg fennáll a széles körű monopólium, amíg a támogatásnál nem lehet eldönteni, hogy méltányosan támogat, vagy más termékek rovására tart életben bizonyos profilokat, amíg van tér a szubjektív termelési-fejlesztési döntések számára. Igazodás a világpiachoz A vállalati termékszerkezet és a hatékonyság kapcsolatában döntő jelentősége van a reális árakon alapuló tisztánlátásnak. Mindaddig, amíg az árak nem a ráfordításokat, nem a piaci értékítéletet tükrözték hűen, a termékszerkezet formálása nem alapulhatott objektív bázison. A 70-es évek végére alakult ki olyan helyzet, amelyben az árak többé-kevésbé reálisan tükrözték a hazai ráfordításokat, termelékenységet, piaci értékítéletet. A világgazdasági korszakváltás eredményeként azonban magasabb rendű követelmények fogalmazódtak meg: a hazai áraknak, a termékszerkezetnek, a termelékenységnek a világpiaci feltételekhez kell igazodniuk. Arról van szó, hogy a belső és a külső piac szerves összekapcsolása immár elkerülhetetlenné vált. A belső áraknak a világpiaci áraktól való közvetlen függése a vállalatokat egyértelműen magasabb követelmények elé állította. Amíg a reform utáni évtizedben belső áraink nem formálták a termelést, nem késztették megújulásra a termelőt, hiszen az önköltségi árelv konzerválta a termelékenység, a munkamorál, a költségszínvonal adott szintjét, s jövedelmet a ráfordítások arányában biztosított a vállalatok számára. Ilyen körülmények között nincs ösztönzés a ráfordítások csökkentésére, a megújulásra, a termelékenység növelésére. Az ár kiszolgálja a termelési szerkezetet, s nem játszik aktív struktúraformáló szerepet. A vállalati termékszerkezet népgazdasági hatékonyságát a legegyszerűbben a termékek tiszta jövedelem tartalma alapján közelíthetjük. Ezen az alapon a népgazdasági érdek a minél magasabb tiszta jövedelem tartalomhoz fűződik. A népgazdasági hatékonyság problémája azonban ennél bonyolultabb. A népgazdasági érdek teremt áttételt a vállalati és a külgazdasági aspektus között, s önmagában is bonyolult jelenség. A központi irányítás felelőssége a kiegyensúlyozott és egyre differenciálódó árukínálat, a viszonylagos árstabilitás melletti termékmegújulás, de ugyanígy a verseny- képes exportalapok növelése is. A népgazdasági hatékonysághoz fűződő érdekeltség több jelenségben egyértelműen jutott kifejezésre a 70-es évek végétől. Az egyik ilyen út a versenyárrendszer meghonosítása, majd hatókörének fokozatos ki- terjesztése, a másik a termelés szervezeti rendszerében végbement váltássorozat. Az árakon keresztül egyre fokozottabban világpiaci kontroll alá került a hazai termelés, a szervezeti változásokkal viszont minden eddiginél jobb lehetőségek jönnek létre a nyílt piaci konkurenciához, a mindeddig hiányolt gazdasági versenyhez. Közvetlen jelzések egyre inkább meghatározó jelentőségűvé válik. A világpiachoz való alkalmazkodás azonban gondokkal és ellentmondásokkal terhes. Az igazodás tulajdonképpen a tőkés világpiaci kondíciókhoz való közeledést jelent úgy, hogy külgazdasági kapcsolataink mintegy 50 százaléka bonyolódik le ezzel a piaccal. Nagy jelentőségű viszont az a tény, hogy ha a termékszerkezet megfelel a tőkés világpiaci feltételeknek, akkor a többi piacon való realizálás nem okozhat alapvető gondokat. Az egyik legtöbb probléma ebben az összefüggésben az, hogy a világpiaci árak egyszerre eszköz is az igazodásban, és maga a cél is. A hazai termelés támogatását egyik pillanatról a másikra nyilvánvalóan nem lehet megszüntetni, a világpiac csak fokozatosan tehető közvetlen versenytényezővé a belső piac számára. A mai folyamat azonban merőben különbözik a reform utáni helyzettől. Ma a versenyárrendszerben működő termelő közvetlen impulzosokat kaphat a világpiacról, s ha ezeket a hatásokat az állami költségvetés időlegesen tompítja is, az alkalmazkodás iránya a termelő számára közvetlenül adott. A világpiachoz való alkalmazkodás azért is ellentmondásos folyamat, mert rövid távon csak a termelési struktúra jqa- zodását tűrheti ki célul gazdaságunk, A fogyasztási szerkezet alkalmazkodása több okból is csak hosszabb távon mehet végbe. Gazdaságunk fogyasztási struktúrájának közepes fejlettsége nyilvánvalóan ellentmon- cserélődésre berendezkedett fej- dásba kerül -a gyors terméklett tőkés piacok fogyasztási struktúrájával. Amíg a hazai termelésnek egyre több, a világpiacon versenyképes termék előállítására kell képesnek lennie, követni kell a termékszerkezet gyors változását és korszerűsödését, addig a hazai fogyasztási szerkezet hasonlóan gyors változásra természetesen nem alkalmas. Igaz, hogy a hazai fogyasztó kedvezően fogadja a termékválaszték szélesedését, viszont a termékszerkezet viszonylagos gyors megújulásából következő árszintemelkedést elutasítja. A vázolt ellentmondás hosszabb kiegyenlítődési folyamat eredményeként oldódhat meg, s ezalatt a hazai fogyasztási szerkezet fokozatosan igazodik a fejlett gazdaságok struktúrájához. Hangsúly a gazdaságosságon A termékszerkezet külgazdasági hatékonysága a népgazdaság külső egyensúlyán is lemérhető. Ebben az összefüggésben az exportgazdaságosságnak kiemelkedő jelentősége van. A reform után hosszú ideig a deviza tömege játszott döntő szerepet az export növelésében. A 70-es évek végétől a hangsúly áttevődött a devizakitermelés gazdaságosságára, ami egyben az exportgazdaságosság kiemelkedő szerepét is hangsúlyozta. A világpiaci igazodás elősegítését szolgálta a hazai valuta kereskedelmi és nem kereskedelmi árfolyamának egységesítése 1 dollár = 35 forint színvonalon. A hazai termelőt mind a felhasznált ráfordítások, mind a világpiacon értékesített termékek tekintetében reálisan tájékoztatja az egységes árfolyam, melynek korrigálására hetenként kerül sor. Az egységes árfolyam megteremtése fontos lépés azon az úton, hogy gazdaságunk termékeinek árupiaci szereplése mellett rendszeres gyakorlattá válik egész gazdaságunk beépülése a nemzetközi pénzpiaci mechanizmusokba. A teljes értékű világpiaci beépülés elengedhetetlen feltétele a nemzeti valuta legalább korlátozott konvertibilitása. E feltétel hiányában termékeink realizálása során hosszú időn keresztül komoly árveszteségeket szenvedtünk, s a realizálás különféle feltételei (például hitel) is korlátozottak voltak. Az egységes árfolyam jelzőrendszerként is működik a ráfordításokkal való takarékoskodás, a gazdaságos export, a termék- szerkezet rendszeres megújítása érdekében. Az igazodási folyamat során nyilvánvalóan szá- mTtani kell a tőkés gazdaság -inflációs folyamatainak átszűrő- désére is, amit csupán mérsékelni célszerű, feltartóztatni nem érdemes és nem is lehetséges. Gazdaságunk egyre határozottabb lépésekkel fejlődik át a szocialista gazdálkodás intenzív szakaszába. A termelés és a fogyasztás szerkezete egyre inkább differenciálódik, s ezt a folyamatot a piaci egyensúly erősítésével, a kínálat rendszeres növelésével, a kereslet hatékony lekötésével oldhatjuk meg. A legfőbb cél az, hogy megteremtsük a fogyasztó lehető legszabadabb választási lehetőségét jövedelme elköltéséhez. Ehhez hatékony piaci versenyre, a termelőket állandó megújításra késztető konkur- renciára van szükség. A mai feltételeket még nem tekintjük teljesnek a hatékony piaci verseny és az eredményes világpiaci igazodás tekintetében. Néhány feltétel a továbblépés érdekében: ameny- nyiben a külgazdasági egyensúly helyzete engedi, fokozódhat a termelés növekedési üteme, ami a fogyasztói jövedelmek növelésével jár, s ez a termelést tovább ösztönzi: a külgazdasági egyensúly javulása hatékony versenytényezővé teheti az importot. A külső egyensúly javulásával összhangban a mainál lényegesen szélesebb körben kiterjeszthető a vállalatok, gazdálkodó egységek önálló külkereskedelmi joga. Az önálló gazdálkodó egységek számának gyarapításával (meglevő nagy szervezetek szétbontásával, új vállalkozások alapításával) fokozható a verseny lehetősége, a nyílt piaci konkurencia. Végezetül megállapítható, a termékszerkezet kérdése a magyar közgazdasági gondolkodás és a gazdálkodási gyakorlat homlokterében áll. Célirányos megújítása és korszerűsítése kulcskérdés a népqazda- sági hatékonyság fokozása és a gazdasági egyensúly megszilárdítása útján. Dr. Bélyácz Iván Jól látható az az igazodásialkalmazkodási folyamat, amely gazdaságunkat egyre szorosabban rávezeti a világpiaci követelmények pályájára. Ez az úgynevezett külgazdasági aspektus Nemzetközi pénzügyi kapcsolatainkról Kapcsolataink a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal címmel dr. Bakó Ede, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója tart előadást június 23-án, délután 2 órakor a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektori tanácstermében. A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete rendezvényére belépés csak külön meghívóval. Statisztikai /eizőtábla A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti AZ EGY LAKOSRA JUTÓ TAKARÉKBETÉT-ÁLLOMANY AZ ÉV VÉGÉN Baranya megyében Országosan Baranya megyében az egy lakosra jutó takarékbetét-állomány 13 693 forint volt 1981 év végén, 70%-kal több, mint 1976. december 31-én. A növekedés valamivel elmaradt a 71%-os országos átlagtól. 1978-ig a bővülés üteme a megyében meghaladta az országosan számítottat, 1979-től azonban már nem érte el azt. Sajtótájékoztató a KGST XXXVI. ülésszakáról Mire voltak kívácsiak a nyugati tudósítók? A közelmúltban zajlott le Budapesten a KGST XXXVI. ülésszaka, melynek befejeztével Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára a Du- na-lntercontinental Szállóban válaszolt a hazai és a külföldi újságírók kérdéseire. A sajtótájékoztatón magunk is részt vettünk, s bár — az idő rövidsége miatt, s mert a kérdezés jogát előzékenyen átengedték a külföldi tudósitóknak és a központi hírközlő szerveknek — nem jutottunk szóhoz, izgalmas eszmecsere részesei lehettünk. Az alábbiakban ismertetjük azokat a válaszokat, melyeket Faggyejev a nyugati tudósítók kérdéseire adott. BBC, London: Milyen konkrét formában nyújtanak segítséget a KGST-országok Lengyelországnak, szó volt-e erről az ülésszakon? Faggyejev megemlítette, nemcsak ezen, de már az előző ülésszakon is tárgyalták, hogy sokoldalú segítséget nyújtanak Lengyelországnak, miután az USA és más nyugati országok gazdasági blokádot hirdettek Lengyelország ellen, s a nyugati szállítások rendre elmaradnak. Egyrészt meggyorsítják az anyagok, berendezések, élelmiszerek exportját. Ezenkívül a KGST-országok tervhivatalai kölcsönösen vizsgálják, hogyan iehetne pótolni azokat a kieséseket, amit a nyugati szállítások elmaradása okoz, továbbá hogyan tudnák kooperációs alapon befejezni azokat a beruházásokat, amelyek szintén a nyugati szállítások elmaradása miatt szakadtok félbe. Az AFP bécsi tudósitója: A budapesti tanácskozáson be- széltek-e arról, hogy a KGST- országok párt- és kormányfői legfelsőbb szinten csúcstalálkozóra jönnek össze? Nem titok, hogy a KGST-országok legfelsőbb szinten találkozóra és véleménycserére kívánnak összejönni, ennek igen komoly előkészületei folynak. Hogy a csúcstalálkozóra mikor kerül sor, még az idén, vagy jövőre, erről nyilatkozni nem tartotta magát illetékesnek Faggyejev. Hogy mi lesz a tanácskozás témája, a későbbiekben egy másik kérdés kapcsán kitért a KGST titkára. A szocialista integráció olyan új szakaszába érkezett, amikor új együttműködési formákat kell kialakítani, még jobban elmélyíteni a gyártásszakosítást; meg kell teremteni azokat a feltételeket, megtisztítani azokat az utakat, a jobb együttműködéshez, az új fo'rmákhoz vezetnek, mint péidáu! a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok, közös vállalatok. Francia Rádió: Milyenek a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok? Szóba került-e a KGST-tagországok közötti esetleges tömeges munkaerőcsere? Milyenek lehetnek a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok, ha a Kbzös Piac az USA nyomása alatt diszkriminációt folytat ellenünk? — kérdezett vissza Faggyejev. A Közös Piaccal hosszas dialógust folytattunk, sajnos azonban múltbeli tárgyalásaink mindössze az információcserére, statisztikák közlésére szorítkozott. A gazdasági-kereskedelmi kérdések megvitatása elől elzárkóztak. Ami a munkaerőcsere kérdését illeti, széleskörűen nem vetődött fel. Az viszont már gyakorlat, ha valamilyen nagy objektumot, mint például a szibériai cellulózkombinátot közös erővel építünk fel, akkor annak megvalósításában részt vesznek az érdekelt tagországok munkásai és mérnökei. Reuter: Lázár György magyar miniszterelnök beszédében hangsúlyozta, milyen előnyökkel járnak a Nyugattal való kereskedelmi kapcsolatok. Ugyanakkor a KGST más országainak delegációvezetői a nyugati bojkottról és arról beszéltek, hogy erősíteni kell a KGST-n belüli kapcsolatokat. A Reuter tudósítója a megnyilatkozások között ellentmondást látott. Faggyejev: Azokkal a tőkés országokkal, amelyek becsületes kereskedelmet folytatnak a KGST-országokkal, továbbra is kereskedünk, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy tavaly 8 százalékkal nőtt a KGST-országok kereskedelme o nyugatiakkal. Ha ez hasznos mindkét fél számára, ha ezt mindkét fél akarja, mi fejleszteni szeretnénk kapcsolatainkat, mert minél szélesebb ez a kapcsolat, annál nagyobb a remény, hogy béke lesz a világban. M. Z. HÉTVÉGE 7.
