Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-17 / 164. szám

Dunántúlt naplö 1982. június 17., csütörtök Nagy fejlődés előtt a mecseki szénbányászat (Folytatás az 1. oldalról) dik. Az 1982-es esztendőben, például hatszor annyi búzával kell fizetni egy tonna olajért, mint tíz évvel ezelőtt. Ezért is meghatározó az energiagaz­dálkodásban a takarékoskodás, de a hazai energiahordozók fokozott kitermelése és haszno­sítása is. Az elmúlt ötéves tervben vi­lágossá vált, hogy a növekvő energiaszükségletünk biztosítá­sára főként az atomenergiát és a szénből nyert energiát kell igénybevennünk. Az elmúlt év­ben a széntermelés megközelí­tette, az idén pedig minden valószínűség szerint eléri a hatodik ötéves terv utolsó esz­tendejére tervezett szénterme­lést, amely a szénbányászok nagy erőfeszítése, sok szabad­napi termelés kapcsán valósul­hatott csak meg, viszont bizto­sította, hogy hazánkban nem voltak és remélhetően nem lesznek energiaellátási gondok. Méhes Lajos a továbbiak­ban elmondotta, hogy az el­múlt tervidőszakban 11 000 bá­nyászlakást építettünk, az idén ugyan kevesebbre van lehető­ség, de így is tíz év alatt 4000 bányász juthat új otthonhoz csak Baranyában. Beszédének következő részé­ben a liászprogram fontossá­gáról szólt: — A mecseki szénbányászko­dás — mondotta a miniszter — mostani fejlesztése során meg­kétszerezi v- Dunaújvárosba szállított kokszszén-koncentrátu- mát. Ez alapvető népgazdasági érdek. Másrészt a liászprog­ram és Máza-Dél szénvagyona hosszú távú jövőt biztosít a mecseki szénbányászkodás szá­mára. Fejleszthető lesz a szén­tüzelésre alapozott erőmüvi ka­pacitás is ebben a térségben. Méhes Lajos elmondotta, • hogy a jövőben egyre jobban érvényre kívánják juttatni azt a kombinatív energiapolitikát, amely a szénre és nukleáris energiára alapul. Ennek kap­csán említette meg, hogy a negyedszázados uránércbá- nyászkodás is immár szerves részévé vált a magyar energia- gazdálkodásnak, a Mecseki Ércbányászati Vállalat magas termelési kultúrája más bányá­szati ágazatokra is terméke­nyítő hatással van. Végezetül a magyar bányá­szatról szólva, Méhes Lajos el­mondotta. hogy a bányászko­dás összehangolt elképzelések, tervek alapján fejlődhet, mi­ként ezt a mecseki szénbányá­szat és a dunaújvárosi kohá­szat fejlesztése is bizonyítja. Ezt figyelembe véve is csak gazdaságosan, nemzetközi mér­cével is versenyképesen kell és szabad ásványkincseinket kiter­melni. Mérei Emil, a Mecseki Szén­bányák vezérigazgatója Méhes Lajos beszédét követően törté­nelmi áttekintést adott a me­cseki szénbányászkodás 200 esztendejének lényeges történe­ti eseményeiről, főként a tech­nikai fejlődés minőségi válto­zásairól. Az 1800-as évek ele­jéről maradtak fenn az első számadatok egy-egy ember éves teljesítményéről, amikor a széntermelés már nem a fel­színi kibúvásokat követte, ha­nem a tárókban föld alatt folyt. Ekkor évente 70-80 ton­na szenet volt képes egy-egy bányász kitermelni. A DGT a XIX. század közepén végrehaj­tott bányafejlesztései során ezt a teljesítményt megkétszerezte. Következtek a század elején az igazi, mostani szemmel is je­lentősnek számító bányakorsze­rűsítési programok, amelyekhez hasonló, azokat felülmúló mos­tani, a csaknem 23 milliárd fo­rintba kerülő liászprogram, amelynek során a Mecsekben régebben kialakult bányaüze­mekben szinte teljes technikai, sőt strukturális megújulás lesz az elkövetkezendő 126 hónap során. Ennek eredményeként az 1990-es évek elején 900 000 tonna közvetlenül" kamrába tölthető kokszszénkoncentrátu- mot szállítanak a Mecsekből Dunaújvárosba. A tudományos emlékülés teg­napi nyitó rendezvényének utol­só előadását dr. Schwarcz Jó­zsef, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkára tar­totta a mecseki bányászmun­kásság meghatározó társadalmi szerepéről. Az ünnepi ülésszak végezté­vel a 200 éves jubileum alkal­mából a Szénbányák vezetősé­gét és dolgozóit a meghívott vendégek közül többen köszön­tötték, mint például a Magyar Állami Földtani Intézet képvise­lője, aki a keleti Mecsek leg­újabban elkészített földtani tér­képét nyújtotta át a hozzá tar­tozó 10-kötetes dokumentáció­val együtt. Gratuláltak és elis­merésüket fejezték ki a külön­böző bányaberendezéseket gyártó EICKHOFF nyugatnémet cég, az angol DOWTY cég és a fengyelorszógi „Barbara” Bányászati Kgtató Intézet kép­viselői. Sarok Zsuzsa Lombosí Jenő NAGYVILÁGBAN Közeledés a szíriai állásokhoz Szerda reggel is folytatódtak a kedden kiújult tüzérségi ösz- szecsapások Bejrút térségében, egyfelől az izraeli inváziós csa­patok, másfelől az arab béke- fenntartó erők szíriai egységei és a palesztin ellenállási moz­galom között. Miután Szíria ka­tegorikusan visszautasította azt az izraeli követelést, hogy von­ja ki csapatait Bejrútból és kör­nyékéről, az izraeli páncélosok megindultak a fővárostól kelet­re levő szíriai állások felé, hogy a hétfőn elvágott damaszkuszi út minél hosszabb szakaszát vonják ellenőrzésük alá. Miután Rafael Ejtan vezér­kari főnök azzal kérkedett, hogy a bekerített libanoni főváros körül elhelyezett izraeli lövegek Nyugat-Bejrút bármely pontját képesek ágyúzni, kedd délután­tól folyamatos tűz alá vették a palesztin menekülttáborokat, a főváros déli peremén húzódó palesztin—libanoni védelmi vo­nalakat. Az izraeli hadsereg dolgát Bejrút térségében megkönnyíti, hogy felvonulási területként használhatja fel a falangista milíciák kezén levő körzeteket. Begin izraeli miniszterelnök olyan kormányt kíván látni Liba­non élén, amely befejezi a Bej­rútban bekerített palesztin erők felszámolását.^ Ellenkező eset­ben az izraeli csapatok végső csapást mérnek a palesztin el­lenállás nyugat-bejrúti főhadi- szállásárd. Szaúd-Arábia ismét sürgette az Egyesült Államokat, hogy a Libanonból való kivonulás érde­kében gyakoroljon nyomást Iz­raelre — közölte Rijadból tör­tént elutazása előtt George Bush amerikai alelnök, aki a szaúdi fővárosban megbeszélé­seket folytatott Fahd királlyal és Szaud Al-Fejszal külügyminisz­terrel. A szaúdi követelésről szólva Bush csupán annyit mon­dott, hogy azt továbbítja Rea­gan elnöknek. Bendzsedid Sadli algériai el­nök szerdán, az FLN Központi Bizottsága 7. ülésszakát meg­nyitó beszédében kijelentette: egyes arab országok arra hasz­nálták fel a palesztinok ügyét, hogy „saját belső problémái­kat rendezzék" vagy „megpró­báljanak vezető szerepre szert tenni” az arab világban. Hoz­zátette: Washington korlátlan támogatására alapozva Tel Aviv vezető körei arra törekednek, hogy ráerőltessék a térsécfe az amerikai—izraeli „békét”, a ka­tonai, politikai és gazdasági függést Izraeltől. Algéria —- hangsúlyozta az államfő — „megtesz minden szükséges erő­feszítést és minden rendelkezé­sére álló eszközt bevet a közös ügyért vívott harcban”. Dr. Iglöí Zoltán Barangolások Brazíliában Kirablásom története- Nem szabad úgy hazajön­ni — mondom magamnak —, hogy meg ne hempergőznék a híres riói strand, a Copacabana selyemhomokjában, meg nem mártóznék a földkerekség leg­szebb tengeröblének vizében. Nosza, fogom a fürdőnadrá­got és a törülközőt, s leballa­gok a vízhez. Egyedül. Útitár­saim ugyanis veszett dühvei vá­sárolnak. Mindegy, hogy mit, csak sokba kerüljön, mivel el kell költeniük az összes pénzü­ket. Este indulunk haza és a Cruiserót nem váltják vissza. Az én pénztárcám vigasztalanul lapos, majdnem minden pén­zemet elvitte az amazonasi ki­rándulás. Kiválasztok egy negy­ven emeletes, fekete márvány­nyal burkolt felhőkarcolót, hogy visszataláljak a szállodánkhoz. A Copacabana. A tengerparttal párhuzamo­san futó széles út túlsó olda­lán pálmafákkal övezett sé­tány és azon túl a strand, amely húsz kilométer hosszan öleli körül a várost. A pálma­sor és a tenger között körül­belül ötven méter széles ho­moksáv, néhol keskenyebb, né­hol szélesebb. Brazília legvaló­ságosabb demokráciája zajlik a tengerparton. Mindenki für­dőruhában érkezik a strandra, amely ingyenes, mindenkire egyformán süt a nap, és min­denkit egyformán simogat a fi­nom föveny, akár gazdag, akár koldus, akár tolvaj... s fehér vagy fekete. Közel a tengerhez letelep­szem, magam .mellé rakom a ruhámat és élvezem az édes életet. Előttem a Cukorsüveg- hegy (kötélpálya visz fel rá), mögöttem a Corcovadó a Krisz­tus-szoborral. Be-bemegyek a vízbe, nem messze, mert elég erős a hullámverés meg aztán féltem a cuccomat. Utoljára még egyszer megmártózom. Kifelé jövet a vízből, döbben­ten figyelem: Egy fekete fickó szalad végig a parton, futtában felkapja a ruhámat és már iszkol is velük a pálmafák irányában. Én utá­na és ordítok. Nem tudom: mit jelent portugálul, hogy tolvaj, azt kiáltozom tehát: gengszter! gengszter! Mindenki felkapja a fejét, de senki sem mozdul. Ér­zem, életem legjobb formáját futom és már ott lihegek a né­ger nyakán, amikor az ingem balra repül, az alsónadrágom jobbra, végül elhajítja a nadrá­gomat is a rabló, s belevész a fák, bokrok zöldjébe. Megpil­lantom az útlevelem kékjét a sárga homokon és ettől elmúlik a pánikérzetem. Benne volt a farzsebemben a pénztárcámmal együtt. Futás közben ötlött fel bennem: mi lesz, ha útlevél nélkül maradok? A társaim es­te elutaznak Budapestre, és amíg értem jön valaki a brazí­liai magyar nagykövetségről . . . Arról nem is beszélve, ha a ru­háimat is magával viszi a feke­te zsivány! Ugyancsak jól fes­tenék égy szál fürdőnadrágban az elegáns riói belvárosban és igencsak bámulna a Grand Ho­tel President portása, amikor beállítanék indián öltözetben tolldísz nélkül. A pénztárcám — persze — eltűnt, nyilván ez volt a cél. Nem sok öröme tellett benne a fickónak. Párszáz Ouisero, g lakáskulcsom, a körömreszelőm, valami számla ... Leülök a ho­mokba, kifújom magamat és várom, hogy elmúljék a belső reszketés. Oddjön egy brazil srác, sajnálkozik. Köszönöm. Ke­serű a nyál a számban, nem is annyira az elrablott érték, ha­nem az eset miatt. Otthon sem öröm, ha az ember pórul jár, de idegenben ... a világ legszebb városában. Lógó orral bandukolok haza­felé. A maradék pénzemen en­nivalót akartam venni, meg el­dobható borotvát, hogy a repü­lőgépen megborotválkozhassak, meg lovasszobrot ábrázoló ké­peslapot Szabolcs Lajos bará­tomnak, mivelhogy kizárólag azokat gyűjti ... A szállodában — más híján — hazai stifoldert eszek bőröndből. Már ki akar­tam dobni a maradékot, any- nyira untam. Ha otthon kiejti valaki előttem ezt a szót: stifol- der, bele fogok rúgni — fogad- koztam még reggel. S milyen jó, hogy nem dobtam ki, most ebéd és vacsora nélkül marad­nék. Új jelszót fogalmazok: A stifolder életet ment! Egy huncut vasam sincs. Olyan szórakozás után kell te­hát néznem, ami nem kerül pénzbe. Csámborgok az utcán, nézegetem az embereket, a ki­rakatokat, a házakat... A gimnázium udvarán dobiskola. Bemegyek, leülök' a kerítésre, mint a többiek és nézem. Egy fiatal néger vezetésével ötven fiú és lány veri a nagydobot, a kisdobot és a cintányért, állnak és menetelnek, s állandóan váltogatják az alakzatokat. A nevezetes riói karneválra készül­nek .. . Legalább egy órát ücsörgők ott, de ezek egy per­cig sem pihennek. Elunom, to- vábbállok. Már messze járok, mór régen nem hallom őket, de a fülemben még mindig dum- dum-dum. (Vége) A brit kormány feltétele a foglyok hazatelepítéséről A libanoni főváros körzetében változatlanul súlyos a helyzet. Képünkön: izraeli harckocsi-oszlop Bejrut mellett. Előrenyomulnak az izraeli csapatok Bejrút térségében Argentína előbb vagy utóbb visszaszerzi a Falkland (Malvin) -szigetek feletti fennhatóságát — vélte Leopoldo Galtieri ar­gentin államfő a kedden el­hangzott rádió- és tévényilat­kozatában. Az elnök beszédé­ben egy szóval sem említette, hogy országa vereséget szenve­dett volna, vagy csapatai meg­adták volna magukat Nagy- Britanniának. Galtieri beismerte: a Puerto Argentino-i (Port Stanley-i) harc befejeződött. A tábornok ugyanakkor hozzátette: az ar­gentinok sokkal inkább bátor­ságuk, semmint fegyvereik ere­jével vettek részt a harcokban egy olyan katonai hatalom el­len, amely az Egyesült Álla­moktól. kapott haditechnikai tá­mogatást. Az Egyesült Államok „meglepő módon Argentína és az argentin nép ellensége lett" — közölte Galtieri. John Woodward tengernagy, a falklandi brit flottacsoporto­sítás parancsnoka közölte, hogy a tizenötezer argentin hadifo­goly közül „százak" halhatnak meg a hidegtől, a rosszultáp- lóltságtól és a betegségektől, „hacsak Argentína nem nyilvá­nítja ki, hogy befejezettnek te­kinti az ellenségeskedést Nagy- Britanniával". Theatcher asszony már kedden jelezte a parlamentben, hogy ez a feltétele a tömeges haza­telepítésnek. Francis Pym kül­ügyminiszter egy szerda déli ró- dióinterjúban megerősítette a két dolog összekapcsolását, mégpedig azzal a hivatkozás­sal, hogy a genfi konvenció ér­telmében a hadifoglyok csak az ellenségeskedések megszünte­tése után bocsátandók szaba­don. Argentína egyelőre nem vá­laszolt a brit kormány felszólí­,.Előbb vagy utóbb a Malvin- szigetek a mieink lesznek” — mondotta többek közt rádió- és tv-beszédében Galtieri elnök, érzékeltetve, hogy az argentin csapatok fegyverletétele nem tett véglegesen pontot a falk­landi ügy végére. fására, hogy haladéktalanul nyilvánítsa ki az ellenségeske­dések befejezését. Brit értelme­zés szerint a hadiállapot meg­szűnésének nemcsak a Falklan- dokra kell vonatkoznia, ha­nem az egész dél-atlanti tér­ségre. Londoni megfigyelők szerint a kormány gyakorlatilag arra kér biztosítékot Argentínától, hogy szabad keze legyen a Falklandokon. Ez az újabb nyo­más különösen nehéz helyzet­be sodorhatja a lázongó köz­vélemény miatt amúgy is nyug­talan argentin katonai kor­mányzatot. Hazánkba érkezett Johannes Rau Marjai Józsefnek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének meghívására szerdán Magyaror­szágra érkezett Johannes Rau, a Német Szövetségi Köztársa­ság Észak-Rajna-Vesztfália tar­tományi miniszterelnöke. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren* Veress Péter külke­reskedelmi miniszter fogadta. Jelen volt Georg Sped, az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ♦ BUDAPEST: Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban köszöntötte Nicolas Chaouit, a Libanoni Kommunista Párt elnökét 70. születésnapja alkal­mából. LAPZÁRTA Losonczi Pál, az Elnöki, Ta­nács elnöke, úton Burma és a Fülöp-szigetek felé, szerdán Taskentbe érkezett. Az üzbég SZSZK fővárosában a magyar államfőt Inamzson Uszman- hodzsajev, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke kö­szöntötte. Az Elnöki Tanács el­nöke és kísérete közép-európai idő szerint a csütörtökre virra­dóra tovább utazik Burmába. * Pénteken szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóra ke­rül sor New Yorkban — jelen­tette be Dean Fischer, az ame­rikai külügyminisztérium szóvi­vője. Hölgyek, figyelem! Egyes női szandálok nagy árengedménnyel VÁSÁROLHATÓK A MECSEK ÁRUHÁZ, SZLIVEN ÁRUHÁZ cipőosztályán! AMÍG A KÉSZLET TART! A BÓLYI ÁFÉSZ ruházati vására a bólyi Művelődési Házban június 24—30-ig. Az argentin államfő nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents