Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-16 / 163. szám
1982. június 16., szerda % Dunantmt napló 5 Üzemanyagmegtakarítás Szakemberek találkozója az ÉPFU-nál Az ÉPFU 5. üzemegysége legalább öt esztendeje igen intenzív műszaki fejlesztést folytat, a gépjárművek energiafogyasztásának csökkentése érdekében. Eredményeikre országosan is felfigyeltek. Érthető hát, hogy a Baranya megyei Épitőipari Szervezetek Gazdasági Társasága mellett működő szállítási munkabizottság szakmai tapasztalatcserére invitálta a baranyai vállalatok képviselőit, akik tegnap délelőtt az ÉPFU pécsi központjában a gyakorlatban is megismerkedtek azokkal az eredményekkel, amit a baranyai nagyfuvaroztató végez. A találkozón többek között Koncz István, az ÉPFU 5. üzemegységének igazgatója tartott tájékoztatót a műszaki feljesztés eredményeiről. A vállalat fejlesztési tevékenysége az üzemanyag-felhasználás tényleges csökkentésén túlmenően arra is irányul, hogy pontosabbá tegyék az elszámolást az ezzel járó adminisztrációt. Mivel az anyagköltség legalább hatvan százalékát az üzemanyag képezi, melynek takarékos felhasználása nagyvállalati szinten négyezer gépkocsivezetőn múlik, nem zárható ki az emberi tényező, a vezetéstechnika. A fajlagos fel- használás csökkentésében teegyben az azonosító kulcs is. A két shipnek, a kúton elhelyezett készülékbe való behelyezésével elvégezheti a tankolást, az egység leolvassa és tárolja a legfontosabb azonosító adatokat, ami már alkalmas a számítógépes feldolgozásra, a lejátszó egység segítségével. A rendszer kialakítására az ÉPFU megfelelő műszergyártó részleget alakított ki Pécsett, ahol a gépkocsira szerelhető, valamint a kutakra rögzített berendezéseket készítik. A diszpécserközpontban végzett ad_at- feldolgozás segítségével a vállalat tevékenysége naprakész: ennek köszönhetően csökken az egy tonnára eső energiafelhasználás, növekszik a rakott kilométer, kialakítható a lineáris programozás és nem utolsósorban javul a teherkocsik kihasználtsága. A tegnapi rendezvényen az ÉPFU Megyeri úti telepén a szakembereknek bemutatták azokat a műszereket, amelyek az automatikus rendszer tartozékai. S. Gy. A nemzetközi távhívás premierje Mától közvetlenül hívhatók az európai előfizetők A pécsi góckörzetbe kapcsolt előfizetők mától már közvetlen hívással beszélhetnek Európa 27 államában élő előfizető ismerőseikkel, barátaikkal, rokonaikkal. Az ígéretek szerint 1983-ban már a tengeren túli előfizetőket is hívhatjuk közvetlen tárcsázással. , Tehát mától már lehet. A tudakozó (a 09) felkészült a türelmes felvilágosításra, tájékoztatásra, szekrényekben sorakoznak a 27 európai állam telefonkönyvei. Néhány nap óta megugrott a forgalmuk: legtöbben az országok hívószáma, az előfizetők körzetszáma után érdeklődnek náluk, és még jócskán vannak, akik a nemzetközi távhívás módját kérdezik udvariasan. (Először felemeljük a hallgatót, a tárcsahangra hívjuk a 00-t, ha annak a megszokottól kétszer magasabb hangja bejön, akkor folyamatosan hívjuk az ország számát, a körzetszámot és az előfizető telefonszámát.) Ne feledjük: Magyarország hívószáma 36, és a pécsi körzetszám is lényeges: 72, ha külföldi ismerőseinkkel magunkat hívatjuk. A díjakról, az országok hívószámairól minden előfizető megkapta a postai tájékoztatást. A belföldi távhívás után - a postának köszönhetően — most megtanulhatjuk a nemzetközi távhívást. Érdemes megtanulni, ha ki akarjuk használni. Gyors, bár ára van. (A tarifa éjjel-nappal egységes.) Aki a készülékéről nem kezdeményezhet nemzetközi távhívást, az a korábbiaknál gyorsabban kapja meg a Öltől a kért számot. Aki a készülékéről kezdeményezhet, de nem tudja, hogyan kell, vagy nem meri, az is a 01-et kérheti meg 20 forintos pótdíj ellenében. (A posta be tudja ezt és mától egy hónapig nem számlázza ilyen esetben a húszast. Ez a tanulópénz.) Baranya és Tolna megye közvetlen nemzetközi távhívásból kieső készülékeit is a pécsi központ köti gyorsan össze a kért külföldi előfizetővel. w!v!väv!;XwXvX;XvX;!vävX;XvIv^ Elkészült a Baromfifeldolgozó járműjavító műhelye A Baranya megyei Baromfi- feldolgozó és Forgalmazó Vállalat programjában még szerepelt, de anyagi okok miatt elmaradt az új gépjárműjavító műhely építése. Továbbra is a Xavér utcai kisműhelyben javították a vállalat meghibásodott gépkocsijait. A 117 négyzetméter alapterületű, kétaknás műhelyben kétműszakban dolgozott 14 szerelő. A javításra, mű-' szaki vizsgára váró kocsikat nem tudták lemosni, így a hibák keresése tovább tartott. A szűkös hely miatt az IFA-kocsik műszaki felkészítését a kaposvári AFIT-tal végeztették. A telephely és a javítóműhely között 17 kilométert tettek meg oda-vissza a járművek Pécsett. Mindezeket figyelembe véve sürgőssé vált egy új közeli gépjavítóműhely felépítése. A vállalatnak jól jött, hogy a Sörgyár 13 millió forintot kínált a Xavér utcai területért, a javítóműhelyért és az irodáért. Így a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat hozzáfogott egy 9-10 millió forint értékű korszerű műhely építéséhez. Az átadási határidő 5 hónapot csúszott — múlt év vége helyett most május végén költözhettek. A tojásraktár mellett épült fel az új gépjavító": alapterülete a réginek háromszorosa. Lehetőség nyílt a munkaterületek elkülönítésére is. A szervizműhely mellett kapott helyet a kompresszorház és az elkülönített lakatosműhely. Innen nyílik a szerelőcsarnok, az autó-villa-^ mossági-. és az adagolás műhely. Az épületben iroda, szociális létesítmény és kéziraktár is helyet kapott. Az udvaron szennyviz-visszaforgatót helyeztek üzembe. A szervizműhely olajjal szennyezett vizét aktív szenes szűréssel újra fel tudják használni alvázmosásra. Az átadással szinte egyidő- ben kibővített létszámmal —20 fővel — megkezdték a munkát. Hátráltatja a szerelőket, hogy a berendezések egy részét nem szállította le időben Budapestről az Autóker. így. hiányzik a villamos próbapad és az akna- perememelő. Az épület környékének a tereprendezése is hátravan. A. E. Könyvet ír Magyarországról Smetkine professzor Nemcsak a gazdaságföldrajz érdekli hát igen fontos szerepet játszik a forgalomszervezés, az üzemanyag-kiadás és -elszámoltatás rendszerének automatizálása, a diszpécserközpont felállítása, a számítógépes adatfeldolgozás. Az ÉPFU-nál kikísérletezett és kifejlesztett torokszűkitő legalább 5—8 százalékos üzemanyag-megtakarítást tesz lehetővé a benzinüzemű ZIL tehergépkocsiknál, amellyel már több mint kétezer ZIL működik, továbbá legalább négyezer személygépkocsiba szerelték azt be. A kifejlesztett és a gyakorlatban már általánosan alkalmazott — főként az ÉPFU-nál — üzemanyagkutak adatrögzítő rendszere lehetővé teszi a vállalati üzemanyag-kiadás és -elszámoltatás komplex automatizálását. Az üzemanyagkutakat vezérlő és adatrögzítő egységekkel látták el, a gépkocsivezető úgynevezett memória ship- el végezheti a tankolást, ami Könyvet ír Magyarországról egy francia professzor. Ebben nincs semmi - különös, addig, amíg el nem árulja: tudomása szerint nagyobb lélekzetű gazdaság-földrajzi-politikai tanulmány még nem készült hazánkról Franciaországban. Henri Smotkine negyedszer jár nálunk. Most Pécsett találkoztunk vele a Dunántúli Tudományos Intézet székházában. Idős korát meghazudtoló lendülettel beszél tapasztalatairól, terveiről. — A párizsi egyetem nyugdíjasa vagyok, hosszú ideig tanítottam gazdaságföldrajzot, s ezen belül a népi demokratikus országok természeti, gazdasági viszonyait — kezdi a bemutatkozást. — Hat évvel ezelőtt Lengyelországról írtam egy könyvet korábban pedig a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságföldrajzával és társadalmi kérdéseivel foglalkoztam. Smotkine professzor elém teszi az egyik fejezet utolsó bekezdését: „itt összefoglaltam a véleményemet az önök országáról:" Az általa festett kép pozitív, majd hogy nem hízelgő. A dicséreteket természetesen nyugati terminológiával fogalmazta meg — „liberális rendszer”, törekvések a szabadpiac felé, támogatott nyugati turizmus stb. — s a fejezet végén a következő mondat: „a fővárosnak kifejezetten nyugatias légköre van ...” Mindebből látszik, hogy Henri Smotkine-t nem csak a geográfia érdekli, igaz ezt ő nem is titkolja. — A franciák nagyon keveset tudnak Magyarországról, ezért — bár elsősorban földrbjzi munkán dolgozom — szeretném, ha a művelt olvasóréteg a maga teljességében ismerné meg a magyar életet. Tehát a könyvem egyszersmind ismeretterjesztő jellegű. Leginkább a magyar sajátosságok érdekelnek; mi az, ami közös, mi az, ami eltérő a népi demokratikus országokban. Kár hogy az „utca emberével” keveset tudok találkozni, mert franciául kevesen beszélnek. Inkább a némettel boldogulok. — Olvashatjuk majd a könyvét magyarul Is? — Ez csak önökön múlik. Én nagyon szeretném ... H. J. Rádió mellett... Még hogy „mosolyogjak”! Azt mondja a rádióban egy pszichiáter, hogy a zeneterápiának meglepően jó hatása van az ember kedélyállapotára. Kinek-kinek zenei kultúrájának megfelelő háttérmuzsika oldja a feszültséget, enyhíti a depressziós nyomást. Helyes. Ránk is fér. De azért az sem baj, ha a zeneterápiát már eleve megelőzzük tisztes emberi kapcsolatokkal, olyan magatartásformával, amelyben megfér egymás mellett az udvariasság, a munka gondos elvégzésével, a munka precíz szervezésével. Hogy az embert ne érje bosz- szúság már akkor, amikor reggel kilép a kapun, amikor a boltok valamelyikében kezébe vesz egy árucikket — amiért majd pénzt ad, vagy „dob ki” — amikor szombati bevásárló- kőrútra indul, vagy vasárnap délelőttönként bekapcsolja a televíziót, amikor leül az üzemi konyha asztalához, vagy farkasszemet néz némely örökké mosólytalan eladóval a pultok fölött... v Az amerikai üzleti életben elismert szaktekintély, Carnegie írta egyik tanulmányában: „Keep smiling!", vagyis: Mindig mosolyogj! (mármint a kereskedő), még akkor is, ha éppen nehezedre esik, hangold jókedvre a vásárlódat, amint belép az ajtón, hogy érezhesse: e pillanattól kezdve minden őérte van és történik a négy fal között. Üdvös tanács. Néhány hete a reggeli 30-as busz fiatal sofőrje — az utasok nem kis meglepetésére — így szólt a mikrofonba: „Jó reggelt kívánok! A Xavér megálló következik...!" Nem követett el nagy dolgot, csupán köszönt. A baj az, hogy mi már ennek is tudunk örülni. S ez az öröm sem tartott sokáig. Ne haragudjanak, ha most „háztáji” példával hozakodok elő, de a sérelem — szerintem —sok más embertársamat is érte, amikor cipővásárlás végett egyik nagy forgalmú belvárosi üzletbe tévedt. Az egyik cipőtípusból kétféle állt rendelkezésemre: egyiknek ára — ez nyersgumitalpú, de kitűnő bőrfelsőrész- szel — 530 forint, a bőrtalpú 1080 forint. Nem sok volt belőle, de mindenesetre fölpróbáltam az egész készletet. Középméretű — tehát normális — lábfejemre még a negyvenhármas sem ment fel, olyan szűk volt a „rüsztje". Ésszel fel nem foghatom, hogy tudtak ilyen lábbelit előállítani?! A cipő belsejében feltüntetett számokból, betűkből minden kiderült, csak egy nem: ki a gyártó üzem? Gondosan eltitkolták, nehogy szidalom érje őket. Van eszük. Olvasom a lapunkban — de másoktól is hallom —, hogy mi megy reggelente a piacokon, illetve a vásárcsarnokban. Az őstermelőktől az áru - nagy tételben — átkerül a közvetítőhöz, s csak onnét az eladókhoz, maszek vagy szövetkezeti, esetleg állami árusokhoz. A közvetítő — aki a portéka előteremtéséhez aligha tesz hosz- szába egy szalmaszálat is - természetesen leveszi a sápot. Ennyivel drágábban kerül a termék a vásárlóhoz. Hogy a zöldség- és gyümölcsfronton maradjak: szintén panaszok áradata jut el hozzánk, hogy szombatonként — már a délelőtti órákban! — alapvető zöldségfélék hiányoznak a boltokból. Akadozik a szállítás, vagy egyáltalán a szállítmány meg sem érkezik: „Szabad szombat van!" — hangzik el a védekezés. Nem nagy dolog a következő: üzemi étteremben olyan ételt tálalnak fel, amit a konyhán csak félig főztek meg. Hogy a képletet leegyszerűsítsem: nem főtt meg a karfiol. Az ember legszívesebben nevetne ezen. De hát az isten szerelmére, ahogv a vonatokat pontosan kell indítani, ahogy a városrészeket gondosan kell megtervezni, úgy kell a szakácsnak is gondosan megfőznie az ételt. „Keep smiling?!” Rab Ferenc Űj műszaki megoldások
