Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-16 / 163. szám

1982. június 16., szerda Dunántúli napló 3 Új 'módszer a gyámügyi segélyezésre Pénz helyett ajándékutalvány Lakossági, iskolai jelzések tucatjai erősítették meg az illetékesek gyanúját: a gyám. ügyi segélyeket sokan min­den egyébre, legkevésbé gyermekeik jobb ellátására fordítják. — Sőt már arra is felfi­gyeltünk, hogy ha az állan­dó ügyfeleink közül valaki ellen szabálysértési eljárás indult, szinte azonnal jelent­kezett gyámügyi segélyért - mondja dr. Tdjos Lászióné, a Pécs városi Tanács V. B. Hi­vatalának igazgatási osztály- vezetője. — Egyértelmű, hogy a szabálysértési bírságot a segélyből akarta kifizetni. Az évente háromszor ad­ható, de legfeljebb 3000 fo­rintig terjedő gyámügyi se­gélyek az alacsony jövedel­mű, elsősorban több gye'- mekes családok átmeneti tá­mogatását szolgálják. A ki­utalt összeget a gyermekek ruházkodására, illetve egyéb, az ellátásukat javító célra lenne szabad felhasználni. Sajnálatos, hogy sok esetben épp az erre rászoruló gyer­mekek szülei azok, akik meg­fosztják őket ettől a juttatás­tól, legtöbbször italra költve a segélyt. Nem akadályozta meg őket ebben az elszámo­lási kötelezettség sem, hiszen az utcáról, papírgyűjtő kosa­rakból könnyűszerrel össze­szedték a kapott összegről szóló áruvásárlási blokkokat. A hivatal nem tudott be­letörődni az adott helyzetbe.- Úgy gondoltuk, hogy a készpénzt vásárlási utalvány­nyal kellene felváltani —ma­gyarázza dr. Lakatos Éva gyámügyi csoportvezető — és garanciát kell keresnünk ar­ra, hogy ezt a vásárlási utal­ványt valóban a gyermekek ellátását szolgáló árukra le­hessen beváltani. A vásárlási utalvánnyal egyben lényege­sen lerövidíthetnénk a se­gély kiutalásáig eltelő időt, illetve csökkenthetnénk a se­gély utalványozásával kap­csolatos elő- és utóadminiszt­rációt. Mint segítő kereske­delmi partnerre, a szomszéd­ban levő Konzum Áruházra gondoltunk. A régi gyakorlatot megvál­toztatták, április 1-től vásár­lási, vagyis ajándékutalványt kapnak gyámügyi segélyként az erre rászorult családok. — Ha valaki reggel bejön hozzánk, és hozza a szüksé­ges iratokat — kérelem, ke­reseti igazolás, környezetta­nulmány, illetve iskolai ja­vaslat —, akkor megvárhatja az utalványt és átmehet a Konzumba vásárolni — mond­ja dr. Lakatos Éva. A személyi igazolvány szá­mának feltüntetése, az áru­házi dolgozók ellenőrzése, il­letve a speciálisan megjelölt utalvány a biztosíték arra, hogy az ajándékutalványt csak az illetékesek, és kizá­rólag hasznos holmikra vált­hatják be. A kezdeményezésük értéke könnyen mérhető, ha tudjuk, hogy Pécsett évente több mint 800 családnak csaknem egymillió forintnyi támogatást adnak. T. É. Felszínre hozni az ötleteket Az innováció fontossága köz­ismert, az alkalmazásban meg­valósuló ötletek száma ma még kevés. Vagy nem sikerül kellő tömegben felszínre hozni az öt­leteket, vagy azok közü| csak kevés valósul meg. Mit tehet ez ügyiben az MTESZ Baranya megyei szervezete? A tegnap délutáni megyei titkári értekez­leten az „ötlettől a megvaló­sulásig” témakör kötetlen vitá­jából is kitűnt, hogy sokat. A megyei szervezet eddig a fel­adatmegismerésen keresztül adott alkalmat az ötletadásra és kismértékben lehetőség nyílt a megbízásos munkavállalásra. Tágabb teret adnak a megbí­zásos munkavégzésre az MTESZ helyi csoportjainak, tagjainak éspedig nagyobb lehetőséget, illetve ösztönzést. Vállalhatnak szabványtervezetet, készíthetnek tipizálási egységesítési javas­latot, fejlesztési irányt dolgoz­hatnak ki. Két eive húzódó ügy Csatornakálvária Hiányzik egy húszméteres szakasz A legkülönbözőbb aranyékszerek javítását végzik az Ybl Miklós úti ékszerbolt kis műhelyében. Fotó: Köp jár Géza „Aranyosi-ügyek Volt egyszer tizenkét család, akik elhatározták, közösen épí­tenek üdülőt Orfűn. (Máig ez az egyetlen társas üdülő itt.) Az épület még félig kész álla­potban volt, mikor megalakult az Orfűi Csatornamű Társulat, amelynek természetesen a 12 család is tagja lett, a lakré­szenként kirótt 15 000 forintos csatornaépítési hozzájárulási díjjal. A munkák megkezdése előtt kint jártak a szakemberek a terepen, fölmértek, följegyez­tek mindent, figyelembe véve a 12 család kérését is, hogy a sa­ját csatornarendszerük, és ak­nájukhoz hol van a legkedve­zőbb pont a gerinccsatornára való bekötéshez. Nem lehet csatlakoztatni A munkák el is kezdődtek, felvonult a kivitelező, a DÉL- VIÉP, és meg is építette a csa­tornaszakaszt, csakhogy 20 mé­terrel rövidebbre! így a társas­üdülő számára lehetetlenné vált az aknára való becsatla­kozás. A lakók levélben megkeresték a csatornamű társulás vezetőit, a levélre nem jött válasz. 1979. április 12-én ismét megírták pa­naszukat, sőt az ezt követően tartott társulati értekezleten is bejelentették. A vízmű társulás elnöke azt válaszolta, hogy a kivitelezővel közösen helyszíni szemlét tűznek ki. 1980. január 18-án a lakóközösség jelezte: a helyszíni szemle nem történt meg. Ezt követően január 30-án levelet kaptak a társulás elnö­kétől, melyben közli: „Értesítem a szennyvízcsatorna elkészült, és üdülőjének szennyvízbekötési terveit, valamint az engedélyez­tetést a Komlói Víz- és Csator­namű mérnöke (itt név és lak­cím szerepel) elvállalná.” „To­vábbiakban közlöm, hogy a be­kötést 1980. III. 31. és június 30-a között minden telektulaj­donosnak el kell végezni, illetve végeztetni." így hangzott a felszólítás, csakhogy a társasüdülő tulaj­donosainak nem volt hová be­kötni, hacsak saját erőből meg nem építéttek volna előbb egy 20 méter hosszú csatorna fő­vezetéket, és a hozzá tartozó aknát — a kivitelező helyett. En­nek ellenére a levélben megje­lölt mérnökkel elkészíttették a saját vezeték csatlakoztatásá­nak tervét, azt remélték, a ta­vasz, nyár, ősz folyamán törté­nik valami. Nem történt! 1980. december 31-én ezért újból levélben keresték fel az illetékes vezetőt és ismét jelez­ték, nem történt előrelépés az ügyben, és egyúttal elhatároz­ták, hogy a csatornaépítési hoz­zájárulási összeg törlesztését felfüggesztik, hiszen még min­dig - az eredetileg csak ideig­lenesen megépített — saját de­rítőgödröt használják. Erre a levélre 1981. március 14-én kaptak választ: „A Tár­sulat Intéző Bizottsága pana­szukat ismételten megtárgyalta és határozatot hozott a 20 fm. újabb csatornaszakasz és akna megépíttetésére.” „Az újabb munkakezdés április hónapban fog megtörténni”. Elmúlt az április, sőt a nyár is. Október 2-án újabb levelet írtak az elnöknek. A választ ok­tóber 8-án megkapták: „Köz­löm, hogy kérésüknek megfele­lően az aknaépítés megrende­lése megtörtént." Most 1982. június és még mindig nem történt semmi. A lakók ekkor fordultak szerkesz­tőségünkhöz, mondván, nem tudják, milyen fórumon orvosol­nák panaszukat. Határidőre pótolni Érdeklődésünkre az Orfűi Csatornamű Társulat elnöke el­mondta :- A DÉLVIÉP a kivitelező, ő mulasztotta el a munka elvég­zését. A közelmúltban történt tárgyalás során a pótolni való munkák között jeleztük ezt is. A DÉLVIÉP illetékese:- Mi úgy készítettük el a munkát, ahogy tőlünk megren­delték, ahogy a terveken szere­pelt. Mi mulasztást nem követ­tünk el. Erről a problémáról nincs is tudomásunk, nálunk nem rendelték meg. Az Orfűi Csatornamű Társu­lás műszaki ellenőre:- Még az elmúlt évben az építési naplóba saját kezűleg írtam be, hogy ez a szakasz hiányzik. Az elmúlt héten le­zajlott tárgyaláson az egyéb pótlandó munkák között ezt is megrendeltük. A határidő 1982. július 31. Hát most kinek higgyen az ember? Megrendelték a mun­kát, vagy sem? A beruházó ál­lít valótlanságot, vagy a kivi­telező? Egyben egyetértenek: a 12 család igénye és kérése jogos! Most már jó lenne, ha e tény megállapításán túl történ­ne is valami, hiszen az egymás­nak ellentmondó levelek, ígé­retek láttán a panaszosok tü­relme így is csodálni való. S. Zs. H a eltörik a megszokott fülbevaló, vagy elszakad a naponta viselt nyak­lánc, tulajdonosa tájékozódni kezd, hol csináltathatná meg. Ilyenkor derül ki, hogy bizo­nyos aranyügyekben egész Dél- Dunántúlon „egyeduralkodó" a Fővárosi Óra-Ékszeripari Válla­lat pécsi üzlete az Ybl Miklós utcában. Itt nemcsak árusítják a nemesfém tárgyakat, hanem — a bolt mögötti műhelyben — javítják is. Aki pedig napi arany tárgyakból szeretne vala­mi szép ékszert, annak szintén ide vezet az útja. A beolvasztás már — termé­szetesen - nem helyben törté­nik, innen csak továbbítják a tört aranyat a vállalat buda­pesti öntödéjébe. Néhány hó­nap múlva kerül vissza ismét a mintakönyv színes fotói alap­ján kiválasztott és megrendelt darab. Sok az ügyfél, de senki sem siet, az arany megkívánja, hogy áhítattal foglalkozzanak vele, az érzékeny karátmérle- gen minden grammnak „súlya" van. Egy házaspár harciason ér­kezik, szemrehányóan mutatják az üzletvezetőnőnek az asszony közelmúltban csináltatott, szé­les, vastag karikagyűrűjét. A kidolgozott kézen még idege­nül hat a feltűnő ékszer, amely­nek fényes felületét pókhálófi- nomságú karcok csúfítják. Mi­nőségi hibára gyanakszanak. Bosnyák Jánosné tapintatosan mosolyog, és — míg odabent a műhelyben a csiszológép szőr­korongja percek alatt eltünteti a sérüléseket - leckét kapunk abból, hogyan viseljük az ilyen széles gyűrűket. Nem ajánlatos benne mosogatni vagy mosni, árt neki a hypó, meg a síkáló- por, sőt a szappan is. A „kísé­rő" gyűrű szintén rossz szom­szédság, kölcsönösen koptatják egymást. A házaspár elégedet­ten távozik. Cseng a telefon. Egy női hang érdeklődik Kaposvárról, elkészült-e egy bizonyos, mára ígért pecsétgyűrű. Gyors keres­gélés a papírzacskók között.. Sajnos nincs, de a mai postá­val még megérkezhet Buda­pestről, tessék talán délután.. . A női hang felcsattan, a Kék Fényt emlegeti . . . — Mindennapos dolgok ezek — legyint lemondóan az üzlet­vezető. — Nem tudom, honnan veszik az emberek, hogy aki arannyal dolgozik, az okvetle­nül csal? Nálunk nagyon szi­gorúak a szabályok, ha akar­nánk, se lehetne kijátszani. De miért akarnánk? Nekünk az arany ugyanolyan megszokott anyag, mint a cipésznek a bőr, vagy egy fodrásznak a haj. — Ha már a rosszhiszeműség­nél tartunk, bizalmatlan em­bertársaim nevében megkérde­zem, igaz-e az a feltételezés, hogy beolvasztás esetén az il­lető nem ugyanazt az aranyat kapja vissza. — Ha történetesen tizennyolc karátos aranyat hozott, akkor igaz. Átvételkor természetesen beszámítjuk, kevesebb elég be­lőle, de az új ékszer tizennégy karátos lesz. Ez a törvényben meghatározott szabvány. Ennek betartását viszont garantálja a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet, egy független állami intézmény, ahol minden új da­rabot ellenőriznek. Ha az arany és az ötvöző fém aránya — te­hát a karátérték — hibátlan, beleütik a fémjelet. Ha a fi­nomság nem felel meg az elő­írásnak, visszaküldik a gyártó cégnek — világosít fel Hetényi Jánosné, aki a Pénzverdében tanulta az aranyművességet. Férjhezmenetele idején került ide, Pécsre, az Ybl Miklós ut­cai üzlet kis műhelyébe, ahol a falak mentén egybefüggő munkapadokon félköríves bevá­gások jelzik hat aranyműves ülőhelyét. Most csak négyen hajolnak a kezükre világító lámpák fénykörébe, ölükben földig érő bőrkötény fogja fel, ha elpat­tanna egy darabka arany vagy drágakő. A titokzatos arany korántsem olyan elbűvölő így, nyersen, eredeti formájában. mint a munkálatok végén, ha a csiszológépen megkapja tün­döklő csillogását. Bayer Me­linda még tisztelettel veszi kézbe az aranyat, A szakma alapjait Pécsett a Művészeti Gimnázium ötvös tagozatán sa­játította el, de ott csak rézzel és alpakkával dolgoztak, ami azért egészen más. Melinda fülében érdekes függő himbálódzik. A borsó nagyságú sárga követ négy — ötletesen csavarintott — arany­huzal öleli. Ő tervezte, és sa- játkezűleg csinálta meg, ami­kor a vállalat budapesti tan­műhelyében gyakorolta, ho­gyan kell bánni az arannyal. Befut a küldönc, megérkezett Budapestről a napi szállít­mány. A csomagból előkerül a Kaposvárról számonkért gyűrű, és egy régen várt szerszám, a gyűrűievágó. Pillanatok alatt eltávolítható vele a szűkké vált aranyabroncs, amit eddig re­szelővei, a sérülés nem minden veszélye nélkül mesterkedtek le a páciens útjáról. Rövid ideig tart az örvende­zés, sietni kell, sok a munka, tele a páncélszekrény. Nyolc aranyművesből három gyesre ment, egy katona, tavaly — ha­sonló okokból - csupán ketten dolgoztak, nehéz behozni a le­maradást, mert a nagykönyv találomra felnyitott oldalai sze­rint februárban például 936, márciusban 792 javításra szo­ruló darabot vettek át. Június elsejétől az aranyfel­vásárlással is bővült a tenniva­lók köre. Ezután nemcsak a Bizományi Áruházban, hanem a Fővárosi Óra-Ékszeripari Válla­lat üzleteiben, köztük a pécsi boltban is, átveszik, megveszik a tört aranyat éppen úgy, mint a fazonaranyat, akkor is, ha külföldről származik, tehát nincsen benne az érvényes ma­gyar fémjel. Ezeket persze na­gyon megnézik, karcpróbával, vagy vegyvizsgálattal ellenőrzik. Rezes Zsuzsa Várjuk, az érettségizetteket (4.) Munka­lehetőség fiataloknak A Kaposvári Ruhagyár pécsi gyáregysége felvesz általános iskolát és gimná­ziumot végzett lányokat, betanított gépvarrónak, két műszakban. Kereset: kb. 2000—3000 fari nt. A Budapesti Finomkötött­árugyár pécsi részlege (Pécs, Edison u. 11.) felvesz általános iskolát végzett lá­nyokat, kötöttáru kézi- és gépivarrónak. Kereset: 2000—3000 Ft-ig (darab­bér). Továbbtanulási lehető­ség : gyakorlat után a szak­munkás bizonyítvány meg­szerzése. A Pécsi Minőségi Ruhá­zati Szövetkezet felvesz gimnáziumot és szakközép- iskolát végzett lányokat, értékkönyvelőnek, utókalku­látornak, általános admi­nisztrátornak. Kereseti lehe­tőség: 2500—3200 forintig. Továbbtanulási lehető­ség: szaktanfolyamok. A Baranya megyei Házi­ipari Szövetkezet felvesz szakközép- vagy szakmun­kásképző iskolát végzett fiúkat betanított gépi mun­kára, (fröccsöntő, excenter- gépkezelés, rugóhajlítás (3 műszakos munkakörben. Kereset: 3800—4500 forint. A Pécsi Kesztyű- és Bőr- diszműipari Szövetkezet: felvesz, általános iskolát végzett hét fiút, 20 lányt, valamiint gimnáziumot, vagy szakközépiskolát végzett öt lányt, kesztyűvarrói, bélelő, díszítő munka, női divat­táska varrásra és asztali munkára. Kereset: 1500— 2500 forint. Továbbtanulási lehetőség: szakmunkáskép­zés. A Pécsi Szikra Nyomda felvesz 4, általános iskolát végzett fiút magasnyomó gépmesteri munkakörben, ' kereseti lehetőség 3500— 7000 forintig, (tanulóidő alatt 300 forint ösztöndíj). Továbbá három, gimnáziu­mot végzett, 4, szakközép- iskolát végzett fiút felvesz síknyomó gépmester és me­chanikai műszerész munka­körbe. Kereset: 3500— 4900, valamint 3000—5000 forintig. Továbbtanulási le­hetőség: Könnyűipari Mű­szaki Főiskola, nyomdaipari szak. A Pécsi Bútorgyár: fel­vesz 10. szakközépiskolát végzett fiút faipari szak­középiskolai bútorasztalos munkakörben, valamint gépipari szakközépiskolai gépmesteri munkakörben. Kereset: 3500—4000 forin­tig, felvesz továbbá 5, ál­talános iskolát végzett fiút és 5 lányt részmunkaidős fiatalkorúként bútoripari be­tanított munkára. Órabér: 9—10 forintig. A Pécsi Faipari Szövet­kezet felvesz gimnáziumot vagy szakközépiskolát vég­zett 2 lányt gyors és gép­író valamint értékkönyvelői munkakörben. Kereset: 1800—2000 forint. A CENTEX (Pécs, Edison u. 17.) felvesz gimnáziu­mot végzett lányokat, ruhá­zati szakmába, betanított munka elvégzésére. Kezdő- fizetés: 1600-1800 forint. Továbbtanulási lehetőség: szakmunkásképesítés vagy technikumi képesítés meg­szerzése. tért* és fazsnaranyvétel Pécsett is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents