Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-15 / 162. szám
1982. június 15., kedd Dimantmi naplö s Lágyzöld és tengerkék, narancs és barna Szolidaritási nagygyűlés Budapesten Magányérzésfeloldás kapcsolatteremtés Életet az éveknek kiállítás Pécsett A kivetített fotó fiatal vonásokba merevedik: hímzett fejkötőt viselő asszonylány tekint ránk, aztán vált a kép és a narrátor is ... Gondok szántotta ráncos arcú portré a vásznon, majd egy parasztház hófehérre meszelt üres tisztaszobája. Majd egy hang, a színpadról:- helyettük szólal meg a néma szoba. Elkéstünk! Gondolatok kavarognak bennem: ők az a korosztály, akik megéltek egy világégést, akiknek férjei megjárták a hadifogság poklát, ha visszatértek. Ök azok a szü lők, akik a gyerekekért dolgoztak, téeszt szerveztek, vagy beléptek, ők azok akik hétről hétre vonatra ültek a nagyobb kereset reményében, és ők azok, akiknek egy része szociális otthonban él, vagy az öregek napközi otthonában tölti el idejét, és ők azok, akik várják, hogy rájuk nyissák az ajtót... összenőttek a léptek: cseng vissza a iménti hangfoszlány, és nézem őket miközben diszkréten zsebkendő után nyúlnak ... De a falak, a kiállítási terem mást sugall. Túl nagy a kontraszt. Égő piros és sárga, lágyzöld és tengerkék, narancs és barna síinek, matyó, sárközi, buzsáki minták sokasága, bőrből, műszálból készült pénztárcák, szatyrok, fonott kosárkák, faragott gyertyatartók, ha- muzók és babák, babák, babák ... Pécs, Leöwey Gimnázium, június 14-e, dé> 'őtt tizenegy óra. Tizenkettedik alkalommal nyílik meg a baranyai szociális otthonok és az öregek napközi otthonai lakóinak megyei szintű kiállítása, amely 20-ig látható. A cím önmagáért beszél: „Életet az éveknek". Hónapokon át legalább harmincöt intézményben ezért a bemutatóért is dolgoztak az öregek, hogy bizonyítsák ismételten, a test ugyan fáradhat, de a kéz nem. — De nem ám! — mondja Frei lánosné, aki töbfcedmagá- val Mágocsról érkezett. Horgolt gyerekcipőket, szőnyegeket, meg subát hoztunk magunkkal. Második éve csinálom a hímAz e napokban élethalál- * harcát; vívó, elemi emberi jogaiért küzdő palesztin néppel és a libanoni haladó erőkkel vállalt szolidaritás jegyében rendeztek munkásgyűlést hétfőn a budapesti Telefongyárban. A nagygyűlésen, amelyen az üzem dolgozói mellett a XIV. kerület más gyár kollektíváinak képviselői is részt vettek. Kovács Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta: a június 7-i Dél-Libanon elleni izraeli általános támadásra csak ürügy volt a londoni izraeli nagykövet elleni merénylet, hiszen e politikai provokációtól a PFSZ azonnal elhatárolta magát. Az agresszióban döntő szerepet; játszik az a támogatás, amelyet az Egyesült Államok nyújt az izraeli fegyverkezéshez, a hódító politikához, időzítésében pedig közrejátszott az arab világ sajnálatos megosztottsága is. Hazánk közvéleménye a világ békeszerető népeivel együtt határozottan kifejezésre juttatta háborúellenes állásfoglalását, legutóbb az ENSZ-közgyűlés most tanácskozó ülésszakához küldött üzenetében is. E meggyőződése alapján tiltakozik a véres agresszió miatt, amely sérti az ENSZ alapokmányát, a nemzetközi jog előírásait, a Libanoni Köztársaság szuverenitását, semmibe veszi az emberi jogokat, s veszélyezteti a világ békéjét. Hangverseny Svéd énekesek bemutatkozása Pécsett zést az öregek napközijében, harmincon járunk oda nap mint nap. Jómagam is annak ellenére, hogy a fiammal együtt élek. Az egy hét hamarább eltelik mint a szombat meg a vasárnap. Alig várom már a hétfőt, hogy ismét a többiekkel legyek. Szkripkár Péterné másodmagával jött Egyházaskozárról. Mutatja a zöld szatyrokat, a kezemunkáját. — Kivel él? — kérdem tőle. — Sajnos magam vagyok már hetedik éve. Elhalt az uram, a fiam a bikali gazdaságban traktoros, ritkán találkozunk, lefoglalja a sok munka. így aztán a szatyrokat horgolom . . . Békés Károly és Horváth Imre bátyámék már éppen indulnának, mikor hozzájuk lépek. Szinte egyszerre mondják: a mai nap évforduló is nekik, mert Sásdon egy esztendeje működik az öregek otthona. — Tudja mit fizetek a feleségemmel együtt a havi reggeliért és ebédért? Hatszáznyolcvan forintot mindössze. Hát ezt nem lehet eléggé köszönni a kormánynak! — Mivel töltik el az idejüket? — Hát? ... Gombolyítani segítünk az asszonyoknak, mert egyelőre nincs más, amit csinálhatnánk. De írja bele az újságba, hogy máris kicsi az otthonunk, mert többen jönnének! Eszembe jutnak Balogh Istvánná megyei pszichológus szavai. Ahhoz, hogy élni tudjunk, meg kell fogni a percet. De mire is gondolt valójában? Arra, hogy öregjeinknek több lelki és emberi törődésre van szüksége, hogy nélkülük ne történjen semmi, hogy vonjuk be őket a dolgokba mint ahogy igénylik, hogy a kapcsolatteremtéshez fel kell oldani a magány érzését?!! Csak derűvel közeledhetünk hozzájuk, mint ahogy az égőpiros, és sárga, lágyzöld és tengerkék, narancs és barna színek is ezt sugallják ... Salamon Gyula E gy kórushangverseny általában úgy kezdődik, hogy az énekkar elfoglalja helyét a dobogón, a karnagy intésére szétnyílnak a kottát rejtő dossziék, a mester hangot ad, a későn érkező hallgatóság a székekkel zörög, köhé- csel. Svédországban más a szokás: a kórus énekelve vonul be, valahonnan hátulról, a terem mélyéről, s a muzsika úgy terjed el a széksorok között, mint valami kellemes, friss illat. Az örgryte Kamarakórus kezdte így szereplését tegnap este a pécsi székesegyházban, Halász Béla orgonaestjének közreműködőjeként. Egy szép négyszólamú kórusmű teremtett hangulatot ehhez a kora nyári hangversenyhez. örgrytének Göteborg egyik városrészét nevezik, olyan ez náluk, mint idehaza Pest, vagy Buda. Ebben a városrészben találkozik hetente egy alkalommal a kamarakórus harminc- három tagja.1 Valamennyien amatőrként énekelnek, ám ez nem jelenti azt, hogy ne találnánk közöttük zeneművészeti főiskolásokat, kántorokat és zenetanárokat. így hát nem lehet csodálkozni a kórus muzikalitásán, szemmel is látható énekszeretetén. (A székesegyházban megtartott próba végén az egyik fiú azzal állott elő, hogy szeretne egy dallamot eljátszani a trombitáján — a helyhez illőt, természetesen —, mert ilyen akusztikájú templomban még nem volt alkalma muzsikálni.) Egy-egy korái végén az egész kórus elbűvölve hallgatta a hatalmas oszlopok között elcsendesülő hangokat. Lars Hernquist, a fiatal karnagy szerint egy éve énekelnek csak együtt, s a magyar- országi turné az első jelentős külföldi szereplésük. Hernquist ismeri a Kodály-módszert, a gyerekeket maga is ezzel a metódussal tanítja énekelni, de — mint mondja — sok felnőtt énekkar is Kodály módszere alapján gyakorol. — Hogy miért jár kevés svéd kórus Magyarországon? — tűnődik el a karnagy. — Talán a jó kapcsolatok hiányoznak. Pedig a készség, úgy vélem, mindkét részről megvolna. A svédek most egy Svédországban élő magyar, Molnár lános szervező munkájának köszönhetően jutottak el hozzánk. A „menedzser” nemcsak szervez, hanem énekel is, őrizve a Nagy Lajos Gimnáziumban szerzett tudást. ígérte, hogy jövőre legalább három svéd énekkart kalauzol el Magyar- országra ... H. J. ötvenezer forinttal bele lehet vágni Kisipari szolgáltatóház Görcsönyben Nincs egy hónapja, hogy kisipari szolgáltatóházat avattak Pécsett, és tegnap délelőtt a várostól 12 kilométerre, Görcsönyben újabb szolgáltatóházat adtak át a lakosságnak. Ez a megye negyedik kisipari szolgáltatóháza. Az utóbbi hónapokban egyértelműen megnőtt az emberek vállalkozó kedve, szinte egymásnak adják a kilincset a kisipari engedélyt kérők szerte a megyében. Az év eleji — nyugdíjba menetel, betegség, társadalmi biztosítási járulék fizetés bevezetése miatti — létszámcsökkenés megállt,' június végére már elérte, sőt meghaladta a január eleji kisiparos létszámot, a 4500 főt. Az utóbbi hetekben különösen a magánépítkezéseket szolgáló szakmákban (kőműves, festő, asztalos, villanyszerelő, tapétázó), illetve a . személy- és árufuvarozásra váltottak sokan engedélyt. Görcsönyben másfél évvel ezelőtt nyolc, ma 20 kisiparos dolgozik. Tegnap délelőtt két családi ház mellett épült műhely géplakatos, háztartásigépjavító nyitotta ki kapuit, innét jöttek az érdeklődők a szolgáltatóház átadására. A község határában levő tágas terület szélén, a hosszú lapos tetejű épületben mától egymás mellett dolgozik egy autószerelő, egy karosszérialakatos és egy villanyszerelő. Ádám István, Radnai András és Csille József egyenként 150-150 ezer forintért, házilagos kivitelezésben alakította ki műhelyét. A községi tanácstól tartós használatra kapott telken Eötvös Gusztáv terve alapján fél év alatt készült el a műhelysor. Az OTP 100—100 ezer forint kölcsönt nyújtott a vállalkozóknak, igy 50—50 ezer forint saját tőkével bele tudtak vágni az építkezésbe. Az épület ma még szinte árválkodik a község szélén, ám ahogy tegnap hallottuk, bizonyára nem sokáig. A tanács tervei szerint ugyanis itt kizárólag kisipari műhelyek létesítésére adják ki a területet. Hogy milyen szolgáltató egységek épülnek majd itt, az elsősorban az élelmes, a lakossági igényeket szolgáló kisiparosokon múlik. Egy festő és egy lakatos már jelezte, hogy itt szeretne raktárt, felvevőhelyiséget, illetve műhelyt nyitni. Bizonyára nem lesznek megrendelési gondjaik, hiszen Görcsöny lakossága az elmúlt 10 év alatt csaknem 600 fővel emelkedett, és az építkezési, letelepedési kedv azóta sem csökken ... T. É. Ezek a hetek Különös időket élünk, úgy is mint tévénézők. Háborúk dúlnak a Közel-Keleten és az óceánon, nem lehet tudni, mekkorák, mi lesz belőlük, azt sem, mennyi áldozatot követeltek eddig. A „becslések” nem egyformák, a hadviselő felek — s ez így van mióta a háborúk léteznek — kisebbítik saját veszteségeiket, felnagyítják viszont az ellenségét. A halottak száma egy-egy mondat a híradókban, röpködnek a százak és ezrek, mintha nem is emberekről lenne szó. Még „szerencse”, hogy valamit lát is a néző a háborúkból, sikoltozó nőket és ijedt gyerekeket, robbanó bombákat és süvítő lövedékeket, így legalább a hűvös mondatoktól elaltatott kedélye felriad. Nem mintha akár az is jó lenne, hogy a világon erőt vesz a nyugtalanság. Nem jó ebben az egészben semmi sem, dehát legalább tudjunk a dolgokról. Tudjuk meg például, hogy a technika és a szédítő hírközlés századábán operatőröket is lelőnek, akik túl közel merészkednek az eseményekhez. Egyszerűen teszik a dolgukat - csakhogy ez néha az életükbe kerül. Tudhatunk persze sok egyéb dologról is. A képernyőn térképek, tervrajzok, magyarázó, ábrák sokasága jelenik meg, hogy a néző eligazodjon Falkland- (Malvin), és Libanon-ügyben, felkészült és szívós riporterek faggatnak politikusokat, harcolókat az okokról, 'indítékokról. Nem a néző hibája, hogy végül mégsem igazodik el. Vannak dolgok, amiket elemezni, tanulmányozni, fölfogni lehet, de megérteni nem. Milyen megkönnyebbítő érzés viszont tudomásul venni, hogy az elvek, szempontok, irányzatok zűrzavaros ellentmondásai olykor feloldódhatnak — legalább egy tömegtüntetés erejéig. Amerikában az eplszkopális egyház hívei, a nyugdíjasok, a négerek, a kubai emigránsok és a kommunisták merőben mást gondolnak ugyan egyes kérdésekről, de ezúttal egy kérdésben egyet gondoltak, és félretették a vitákat. * Ezekben a napokban az időjárás is fejbe kólintja az embert. A kánikulát végre megtörte az eső, és bár az iskolások tömegei a sors igazságtalanságán keseregnék, és bár valóban meghökkentő hagyománnyá vált hazánkban, hogy a rossz idő mindig hét végére következik be — aki csak egy kicsit is ismeri a helyzetet, mind arra gondolt hogy nem baj, essen csak az eső, kell az a mezőgazdaságnak. A jó termés — minden túlzás nélkül — életkérdés számunkra. A kisebbik baj, hogy ha az ily módon a szobába szoruló ezrek és tízezrek esetleg szidják a tévéműsort. Szidják azt valakik mindig, de lám, azalatt a huszonöt év alatt, amióta létezik, hogy beépült az életünkbe. Talán kicsit hosszúra nyúlt az elmúlt hetekben az önünneplés — de vigaszul szolgálhatott, hogy az egyszersmind önvizsgálat is volt. Ha a televízió alaposan belenézett ebbe a tükörbe, sok tanulságot is találhatott. Az mindenesetre számunkra is tanulságos volt, hogy a világ és hazánk dolgairól mennyi fontos részletet ismertünk meg az elmúlt években éppen a tévé jóvoltából. Jót is, de persze rosszat is. Ez sem a televízió hibája. Mert hiszen amikor például a magyar futball meghódította a világot, akkor még senki nem nézhette otthon a lakásában az aranycsapat győzelmeit. Most bezzeg mindenki a Muri- diait nézi majd napokon s - talán heteken — át. Hogy mit lát ily módon a képernyőn, arról megintcsak nem a televízió tehet majd. Ha örömteli eseményeket közvetíthet, annak persze bizonyára jobban örül mindnyájunk sokat szidott, nélkülözhetetlen társa és kiszolgálója, a televízió Ts. H. E.
