Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-14 / 161. szám

Euente tizenkelezer ügy Izgalmak a repülőtéren Olyan ez, mint egy rég várt, de elmaradt randevú. Az ember megérkezik a repülőgéppel, megkönnyebbülten felsóhajt, az­tán a csomagátvétel csarnoká­ban rögvest azon kezd el izgul­ni, hogy a körbe járó szállító- szalagon mikor tűnik fel a bő­röndje. Előfordul, hogy utastársai kö­zül már mindegyik lekapta a szalagról a maga poggyászát, a peches ember pedig csak áll, vár és egyre reménykedik. A szalag egyszer csak megáll, az ő csomagja sehol Először is nem hisz a szemének, aztán a poggyászkereső szolgálathoz fordul, ahol nagyon udvariasan, megértőén végighallgatják pa­naszát, igyekeznek intézkedni. Aztán a poggyász vagy megke­rül, vagy nem. Mi is történik egy ilyen repü­lőút alkalmával? Hollaki Attila, a MALÉV utasforgalmi osztályá­nak vezetője kalauzol a pogy- gyászoknak (nyomatékosan fi­gyelmeztet, hogy nem csomag!), az utas számára rejtélyes útján. Az ember ráteszi a bőröndöt, stb-t a mérlegre, a jegykezelő ellátja egy címkével, a vámke­zelés után az utas ráteszi egy szállítószalagra, vet rá egy bú­csúpillantást, s a poggyász el­tűnik egy alagútban. Egy fotocellás gyűjtőszalag a gyűjtőrészlegbe, más néven poggyászosztályozóba szállítja, ahol a címkén feltüntetett ren­deltetési hely szerint csoporto­sítják. Innen szállítják targon­cákon a megfelelő repülőgépek­hez. Hogyan veszhet el az utas holmija? A leggyakoribb eset, hogy leszakad a címke, téved­Komputerrel, telexszel keresik II repülőtársaság kilóra fizet hetnek az osztályozónál is és egy másik járattal küldik el, nagyon ritkán, de előfordul, hogy rossz címet raknak a poggyászra. És hogyan találják meg? Ben- kő Lászlóné, a poggyászkereső csoport vezetője bemutatja a Bactac számítógéprendszer fe­rihegyi berendezését, amely 80 légitársaság ugyanilyen számí­tógépével áll kapcsolatban. Amikor az elveszett poggyászról felveszik a jegyzőkönyvet, a kó­dolt adatokat a számítógépbe táplálják, amely öt napig meg­őrzi memóriaegységében a ke­reséshez szükséges adatokat. Ahol felbukkan a kérdéses bő­rönd- vagy bármi egyéb, onnan azonnal jelzik a keresőszolgá­latnak. Munkájukat még két te­lexgép is segíti, szerencsés esetben ezekkel akár 15 perc alatt is kideríthető a meg nem érkezett poggyász tartózkodási helye. Nem könnyű munka az övék, hiszen ide már kizárólag ideges, méltán bosszankodó emberek érkeznek, bár a keresőszolgálat dolgozói tehetnek legkevésbé az elvesztésről. De hát ők vannak kéznél. (Többször előfordult, hogy aZ itt dolgozóknak neuro­tikus panaszokkal kellett orvos­hoz fordulniok.) Amennyiben mégsem kerül elő a poggyász, a MALÉV a törvényesen előírt kártérítést fi­zeti, kilóra megállapított egység­árban. (Némi akasztófahumor: az jár jól, aki 20 kiló homokot veszít el az utazás során.) Évente átlagosan 10—12 ezer ilyen üggyel kell foglalkoznia a csoportnak, a kifizetett kártérí­tés összege tavaly elérte a 9 millió forintot. Egy jótanács minden légiutas figyelmébe: ne mulasszák el poggyászukon fel­tüntetni nevüket, lakcímüket, mert olyan eset még nem for­dult elő, hogy az így jelzett cso­mag végleg eltűnt volna. Mind­ezt az köti lelkűkre, aki immár másfél hete várja egyre csök­kenő reménnyel fekete, kétcsa- tos bőröndjét: Kurucz Gyula A magánfogadásoktól az állami bevételig A loltó őse: ki lesz az 5 szenátor? n «I Dél­Dunántúlon hetente több mint egymillió szelvénnyel játszanak A szerencse- vagy sorsjáték: a szórakozásnak, a játéknak az a fajtája, amelynek eredménye, „S” modell Szekszárdon Szombaton délelőtt megnyílt Szekszárd Garay téri központjá­ban (a Nagyvilág filmszínház mellett) az „S" modell minta­bolt. Ezt az „S" modell Ruhá­zati Társaság rendezte be ízlé­sesen, egy régi bolthelyiség át­alakításával. Eladótere huszon­hét négyzetméter, s ugyanennyi alapterületű kiszolgáló háttér­rel, szociális helyiséggel látták el. A mintaboltban a különleges, egyedi igényeknek igyekeznek eleget tenni. Női, bakfis-, gyer- mekruhókat, kosztümöket, ele­gáns estélyi ruhákat, valamint a divatos viseletekhez illő pipere-, bizsu- és bőrdíszmű cikkeket kí­nálnak. A másfél millió forint ér­tékű árukészlettel megnyílt „S” mintaboltnak már a nyitás első napján óriási sikere volt: állan­dóan sorban álltak az érdeklő­dők — főleg a nő vásárlók. Az első két órában 30 000 forint ér­tékű divatos nyári holmit vásá­roltak. A borsos árak — úgy tű­nik — nem riasztanak, s talán ebben az is közrejátszik, hogy a mintaboltban divattanácsokat is adnak. B. L. A lövéstől sem ijedhetnek meg Egy kis bemutató: így kell elkapni a „csibészt”. A négyéves tenyészkutya pórázát Takács Nándor fogja. Kétszáz farkaskutya rideg tartásban A rácsok ellenére is egy pil­lanatra kínos érzés fog el: kétszáz szempár figyeli minden mozdulatomat, s nem hűséges kutyaszemmel, hanem az ide­gennek kijáró ösztönös és az idomításscl csak erősített gya­nakvássá1!. Óhatatlanul felvil^ lan bennem a veszedelmes le­hetőség: mit csinálna velem ez a kétszáz éhes fajtiszta német juhászkutya, ha a rácsok, pórá­zok nem fognák vissza őket. Takács Nándor, a Vékény közelében levő kutyatenyésztő és idomítótelep tulajdonosa tu­lajdonképpen nem is nagyon nyugtat meg erre vonatkozóan. Az általa tenyésztett és idomí­tott kutyák már a fajtájukra jellemző tulajdonságok miatt sem szelíd bárányok az idege, nekkel szemben, ráadásul nem elkényeztetett szobakutyáknak, hanem legfőképpen őrszolgá­latra alkalmas munkakutyák­nak nevelik őket. Az itt kapott alapkiképzés után túlnyomó többségük további képzésre, majd szolgálatra a rendőrség­hez és a határőrséghez kerül, kisebb részük vállalatokhoz őr­kutyának. Ehhez alkalmazkodik a bánásmód és az itteni körül­mények szinte mindegyike: a legpontosabb kifejezés erre ta­lán a rideg kutyatartás lehet.- Tűrniük kell a hideget, me­leget, az esőt, a havazást, hogy később is bírják például a leg­keményebb szolgálatot, mint határőrkutyák — mondja Ta­kács Nándor. — Naponta egy­szer kapnak élelmet, mert eh­hez is hozzá kell szokniuk. Az alapkiképzésük 8 hónapos ko­ruktól két célt szolgál: a bá­torságot és a nagyfokú önálló­Ha letelt az uralkodási idő... „Fülembe forró ólmot önt­setek, / Legyek az új, az éne­kes Vazul” — valószínűleg legtöbbünknek ez a híres Ady-idézet „ugrik be” a Va­zul név hallatára, s arra a kérdésre, hogy ki volt ő, ka­pásból általában csak azt válaszoljuk: pogány lázadó. Amikor ma a Vazulok ün­nepük névnapjukat, tiszteljük meg e régi-régi ősünket az­zal, hogy fölelevenítjük törté­netét. Ehhez Bakay Kornél­nak, a Magyar História so­rozatbari megjelent könyve, „A magyar államalapítás” nyújtott segítséget. Mindenekelőtt a kutatások által föltételezett családfa: Taksonynak két fia volt, Géza fejedelem és Szörénd. Közis­mert, hogy Géza fia pedig Ki volt Vazul? Királyáldozat az égieknek az államalapítóként számon tartott István. Vazul a másik ág leszármazottja: Szórend­nek is két fia volt, Koppány és öccse, Vászoly, azaz Va­zul. A két testvér mint po­gány lázadó vonult be tör­ténelmünkbe. Kettejük láza­dása között eltelt pár esz­tendő, de a két eset között feltétlenül párhuzamot lehet vonni: mindketten a pogány hagyományokat akarták föl­éleszteni. Ifjúkorában Vazul lett Nyitra ura. vagyis úgy tűnik, bátyjával ellentétben, behó­dolt Istvánnak. Ez azonban csak addig tartott, míg az öregedő István király fia, Imre herceg meghalt, ekkor ugyanis a király utódjául nem a rangidős Vazult, ha­nem nővérének és a velen­cei dózsénak fiát, Orseolo Pétert választotta. Ekkor lé­pett színre Vazul; négy ud­vari főemberrel elhatározták, hogy megölik a királyt. Egyi­kük meztelen kardot rejtett köpenye alá, s így ment be Istvánhoz. A merénylet azon­ban nem sikerült, s Vazult kegyetlen büntetésre ítélte a király: megfosztották szeme világától, három fiát, And­rás, Béla és Levente herce­geket száműzték. Van itt azonban még egy érdekes dolog: a királygyil­kossággal Vazul feltehetően egy másik pogány hagyo­mányt akart föléleszteni, a szakrális királygyilkosságot. A keleti népek egy része égi származásúnak tekintette az uralkodót, de ez egyben azt is jelentette, hogy időnként föláldozták, azaz megölték őket. Olykor azért áldozták föl a királyokat, hogy vala­milyen tragédia után kien­geszteljék az égieket, rend­szerint azonban akkor, ha uralkodási idejük lejárt. Erre határozottan utal egy króni­kabeli megjegyzés, az, hogy Álmos fejedelmet Erdélyben megölték, mert nem mehetett be Pannóniába. Az ő uralko­dási ideje is lejárt, ami ál­talában negyven év volt. Ist­ván király pedig 1037-ben éppen negyven éve uralko­dott már, amikor Vazul me­rényletet kísérelt meg ellene. D. Cs. ságot kell elsajátítanuk, vagyis azt, hogy a gazda nélkül is végre tudják hajtani feladatu­kat. Már az alapkiképzés is ezt célozza, hogy a lövéstől se ijedjenek meg. Karbid ágyúval szoktatjuk hozzá őket. A kutyák összesen naponta négyszáz kilogramm húst fo­gyasztanak. Takács Nándor ezt a mennyiséget a már emberi fogyasztásra fel nem használ­ható húsból a mágocsi terme­lőszövetkezettől kapja éves áta­lányban 110 000 forintért. Egy- egy alapkiképzéssel rendelkező kutya ára 6000-10 000 forint között van a képességektől függően. Érdekesség, hogy ilyen kutyafarm nemcsak Ma- gyarprszágon, de a környező országokban sincs még egy. Takács Nándor 11 éve fog­lalkozik német juhász munka­kutyák tenyésztésével és mun. kakutya-kéDzéssel. Eddig mint­egy 400 kutyát vettek át tőle. Foglalkozása szerint a MÉH Vállalat nyersbőrfelvásárlója. Ennyi kutya tartásához, idomí- tásához kell is ez a kötetlen munkaidő. S mi kell még? — Ismerni és szeretni kell a kutyákat, hiszen például mind­egyik más-más idegzetű, s ter­mészetesen tisztában kell lenni az állategészségügy minden részletével. Mindez szakköny­vekből és a gyakorlatban sajá­títható el. — Hogyan támadt az ötlet, hogy munkakutyák kiképzésé­vel foglalkozzon? — Annak idején volt egy ku­tyám, amit csak szórakozásból beidomítottam. Aztán kíváncsi­ságból elvittem bemutatni bel­ügyi szakembereknek. A kutyám nagyszerűen szerepelt a bemu­tatón. Ez a siker adta az ötle­tet, meg az, hogy az ilyen munkakutyákra nagy szükség van. Egy jól kiképzett német juhászkutya 50 000—60 000 fo­rint értékű, s egyedül négy—öt embert képes sakkban tartani, reflexei két és félszer gyorsab­bak a miénknél. D. I. kimenetele nem az abban részt vevő tudásának, ügyességének, hanem a szerencse, a véletlen függvénye. A játék a sorssal olyan régi, mint az emberi társasélet. Már c Bibliában is sorsot vetettek Krisztus köntösére. Az ókori gö­rögök és rómaiak kedvenc sors­játéka a kockázás volt, a régi Rómában azonban nem volt in­tézményes a sorsjáték. A sors­húzás ékes bizonyítékát egy XV. századi bolognai kereskedő szolgáltatta: felhalmozott rak­tárkészletén úgy adott túl sors­húzással, hogy csekély össze­gért számozott jegyeket adott el és a nyerőszám vitte a kész­letet. Példáján mások is okul­tak, a XVI. században már di­vattá vált az áruk kisorsolása, a sorsjáték. Az első lottó Olaszhonból, a génuai köztársaságból indult, elősegítendő a szenátorválasz­tást. Évente 5—5 szenátor vált ki a testületből, helyükre 90 je­lölt közül sorsolták ki az 5 újat — és nagyban mentek a ma­gánfogadások, hogy ki lesz a sors 5 kegyeltje? 1620-ban a 90 jelöltet már szóm jelölte és a fogadó játszhatott egy számra — megjelölve, hányadiknak húz­zák, vagy 2, 3, 4, 5 számra. Ki nem szeretne — némi díjért hatalmas összegeket nyerni? Ez teremtette meg a szerencseüz­letet. Az OTP pécsi, Szigeti úti körzeti fiókjában megnyitott ki­állítás kuriózumokkal is szolgál. Bemutatja a sors- és szerencse- játék őseit a ma 35 éves totóig, 25 éves lottóig és a 15 éves bo­rítékos sorsjegyig. De menjünk még vissza a múltba. A tabló­kon eredeti vagy fénymásolt dokumentumok — 1817-ből né­met nyelvű kérelem a magistrá- tushoz magánsorsjáték enge­délyezésére —, alatta a magyar nyelvű elutasítás. Az 1841-ből való birtoksorsolás prospektusa így csalogat: „A nyerések ösz- vesen felhágnak a terv szerént váltóban 600 000 forintra”. 1898-ban í koronáért főnyere­ményként már nagy briliáns ékszert vihet el a nyértes, 50 000 korona értékben. Hazánkban totót először az 1947. október 19-i foci mérkőzé­sekre adták ki. A Dél-Dunántú- lon jelenleg heti 400 000 re­ménykedő tippel. A totó-lottó pécsi körzeti iroda az 1957. március 7-i első húzást köve­tően ma hetente egymilliónál több szelvényt fogad. Az első ízben 1967. decemberében ki­bocsátott borítékos sorsjegy is hódít, a tavasziból Baranyában több mint 600 000 talált vevőre. A nyernivágyás édestestvére a feledékenység. Évente 20 mil­lió forint értékű nyereményért nem jelentkezünk, néhány éve az 50 ezer forintos borítékos főnyereményt se váltották be. Jellemző szórakozottságunkra: szelvénygyűjtő ládákból előke­rült már százas, ötszázas, sőt műfogsor is . . . Murányi László tlötfÖl Q

Next

/
Thumbnails
Contents