Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-07 / 123. szám
1982. május 7., péntek Dunántúli ncrolo .1 3 nniuel FüTSüniK? (3.) A szén- és iatüzelésű légfűtöberendezés karban tartást alig igényel. A képen látható berendezés 22—25 000 kalória teljesítményű, két-három szobás családi ház fűtésére alkalmas, készítője: Fridrich. Akadémiai bizottságok a megyékben Tudomány és decentralizáció Széntüzelésű kályhák és kiskazánok Jobb hatásfokú berendezésekre van szükség A szilárd tüzelőanyagok árának április 15-i jelentős emelése ellenére is a szén-, brikett-, iszapszén-, fatüzelés még mindig aránylag „olcsóbb", mint az olaj. Szenünk több mint száz évre van bőven. ♦ — Van, lesz elegendő szilárd tüzelőanyagunk? — kérdeztem Szederkényi Györgyöt, a Déldunántúli TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét. — A szénkereslet ismét megugrott. A bányák viszont meny- nyiségben és főleg minőségben nem .tudják kielégíteni az igényeket. Jelenleg a választékkal van gond, elsősorban a mecseki minőségi szenekből nem kapunk eleget. Baranyában a szénnel tüzelők esküsznek a feketeszénre, az iszapszénre, amiből a vállalat évi kerete 140 000 tonna. A feketeszén kikerül a kereskedelemből. 1985- ig eltűnik a TÜZÉP-telepekről a pécsi dió-, mogyoró- és darabos, valamint az iszapszén, 1990-ig az évi 40 000 tonna komlói szén. — Mivel lűthetünk? — Brikettel és barnaszénnel, A forradalmi ifjúsági napok zsúfolt programja miatt csak szűkszavúan adhattunk'Tiírt a MÉV IV-es üzemének magas kitüntetéséről, a KISZ KB Vörös Vándorzászlajának átadási ünnepségéről. Jóllehet a Mecseki Ércbányászati Vállalat már kétszer megkapta ezt az elismerést, a mostani mégis nagy szó: a vállalat életében most fordult elő első alkalommal, hogy egy üzem is elnyerte ezt. Hogy egészen pontosak legyünk: a MÉV IV-es üzemének Korvin Ottó KISZ-szervezetéről van szó. . Az öt alapszervezetből álló KISZ-szervezet korábban már négyszer nyerte el a Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést, a vörös vándorzászlót már háromszor is megpályázták, ezúttal sikerrel. Arról, hogy mivel érdemelték ki, arról Kozma István, a szervezet KISZ-titkóra és Juhász Zoltán, a szervező titkár beszélt. Kozma István: Ezért a kitüntetésért mindenki tett valamit, ezt feltétlenül hangsúlyozni szeretném, nemcsak a KISZ-tagok. Egyébként az öt alapszervezetnek 365 fő a taglétszáma, de ennél jóval több 30 év alatti fiatal dolgozik óz üzemben, mintegy ötszázan. Úgy tudnánk összefoglalni, hogy azért kaptuk a zászlót, amit az elmúlt évek során az üzem ifjúsága tett az üzemért és magáért az ifjúságért. Fő célunk természetesen az üzem gazdasági feladatainak végrehajtása, s ebben az ötszáz fiatalnak igen nagy szerepe van és lesz. Nálunk már hagyomány, hogy ifjúsági kollektív és egyéni versenymozgalmakban, a szakma ifjú mestere vetélkedőkön is mindig részt veszünk, nem csupán magáért a versenyért, hanem mert szolgálja a szakmai képzést is. — A bánya jövőjét illetően, mint ön is mondta, rendkívül sok múlik a fiatalokon, a már ezekből lesz bőven, tűzifából viszont nem jósolható nagy felfutási lehetőség. A TÜZÉP tavaly Baranya, Somogy és Tolna megyében 180 000 tonna szenet, 240 000 tonna brikettet, 12 000 tonna kokszot és 80-85 000 tonna tűzifát adott el. — Valamikor árultak cserépkályhát is. — A Zsolnay- és a romhányi gyár leállt a gyártásával. Új beruházásként felfut a zalaegerszegi gyár, és a tervek sze-' rint 1983-84-ben már kínálhatunk cserépkályhát. ♦ Baranyában megszoktuk a magas fűtőértékű mecseki minőségi szenet. Kályháink, kiskazánjaink legtöbbje feketeszénre készült. Ha barnaszénnel üzemelünk, nap közben is otthon kell lennie valakinek, vagy haza kell ugrani megpiszkálni, megrakni a kazánt. A kormányprogram kívánatosnak tartja: Salgótarjánban újra gyártsanak kályhát és a hazai kiskazánok is legyenek korszerűek, olcsók, esztétikusak, jó hatásfokúak, kétaknásak, ott dolgozókon és a majdani utánpótláson is. Kozma István: Igen, különös tekintettel a vadonatúj technológiák bevezetésére: az ezekkel való bánást a fiataloknak kell elsajátítaniuk, ők kezelik és ők is fogják kezelni az új gépeket; az elkövetkező évek terveinek teljesítése, a termelés nagy része rajtuk múlik. Nem mindegy hát, a legkevésbé sem, hány fiatal jön hozzánk, s hány az, aki meg is marad itt, s hogy mi együttesen hogyan dolgozunk: A hozzánk kerülő pályakezdőknek segítünk; legelőször egy hatnapos bányajáráson vesznek részt, megismerkednek mindennel, s csak ezután dől el, melyikük hova kerül. Meg kell mondanom azt is, sokan saját életük szempontjából átmeneti állapotnak tekintik az üzemet, de azért a nagy többség megmarad nálunk.- Az ifjúsági mozgalom prószéntüzelésnél is jól szabályozhatók, jól szigeteltek, jó tűz- vezetésűek, hőfokról vezérelt * huzatszabályozósak, hatásfokuk a jelenlegi 55—60 százalék helyett érje el, míg a széntüzelésű kiskazánoké haladja meg a 70 százalékot. A szilárd tüzelésű kályhák javító szerviz- szolgálatát is meg kell szervezni. ♦ Mit ígér a kereskedelem? Lukács Vincével, a Titán Kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesével sorra vesszük a kínálatot. — Széntüzelésre mit kínálnak? — Tavaly több mint 17 000 kályhát adtunk el, erre az évre 30 000 darabot kötöttünk le. Gondban vagyunk a választékkal. Közepes teljesítményű van bőven, de a kis- és a nagy teljesítményű szénkályha hiánycikk. A kiskazánokból tavaly 2200 darabot forgalmaztunk, ez évre 2600 darabra van szerződésünk, ezen felül 500 cseh gyártmányút is megrendeltünk és újabbak is várhatók. Az ötfajta közül a legkeresettebb a TOT, a szénre, olajra, fára, bál-e valahogyan enyhíteni az utánpótlási gondokon? Juhász Zoltán: Erre a kérdésre patronálási tevékenységünkkel tudunk válaszolni. Mint a legtöbb vállalat, üzem, mi is kapcsolatban állunk óvodákkal, iskolákkal, úttörőcsapatokkal. A szokásos dolgokon kívül - mint például a. játékok-fölújítása, parkosítás, karbantartás stb. - az iskolásokat időnként elvisszük bányalátogatásra. Ez nemcsak a jó kapcsolatot szolgálja, hanem talán segít az utánpótlásban is. Arra gondolunk, hogyha valamelyik gyereknek megtetszik a bánya, talán később ezt a pályát fogja választani. S ami már nem az utánpótlás témakörébe tartozik: részt veszünk, mint bárki más, társadalmi munkában és kommunista műszakon, részt válloltunk az üzem szociális létesítményeinek létrehozásában és karbantartásában. Nagyon régi már kapcsolatunk a bükkösdi iszapszénre is alkalmas. Sajnos hiánycikk. A kiskunlacházi gyártó mindössze 800 darabot ígért. Tavaly 16 000 tűzhelyet adtunk el, idén többet kínálunk — változatlanul kevés lesz a teatűzhely. A Lehel aluminiumradiátor- ból várhatóan idén sem lesz elég. Legrosszabb a helyzet a csövekkel, mégpedig az olcsóbb fekete csövekkel. A Csepeli Csőgyár a kért 1500 tonna helyett 610 tonnát küldött, főleg a feles, háromnegyedes és a collos csövek hiányoznak. A drágább horgonyzott cső az importált mennyiséggel együtt is kevés. Tény, a széntüzelés kényelmetlen, levegőszennyező, sok vesződséggel jár. De aki - anyagi megfontolásból — családi házát, lakását egyedi kályhákkal, vagy központi fűtéssel, kiskazánnal fűtené, az sem kap meg mindent. Aki a kényelemre esküszik és anyagilag is megteheti, az a legkényelmesebb egyedi fűtő- berendezés, a hőtározós kályha mellett dönt. gyermekotthonnal, több mint tíz éve rendszeresen mi rendezzük nekik a fenyőfa-ünnepséget, ők pedig a mi üzemünk ünnepségein adnak műsort. — Mit tartanak a legfontosabbnak? Kozma István: Ez most biztos frázisnak fog hangzani, de akkor is ez a legfontosabb: az őszinteség, s hogy a vezetők együtt éljenek a tömeggel. Ezt az alapelvet mi mindennap újból és újból megpróbáljuk erősíteni. Rendkívül fontos az, hogy ne csússzunk át nagy ígérgetésekbe, hogy ne járjunk a fellegekben, mert akkor az ember hitelét veszti. Reális programokat kell adni, azokat pedig a közös igények alapján kell megtervezni. Amit magunk elé tűzünk célt, abban mindenkinek a véleménye benne van. A megvalósításban nagyon fontos a vállalati és üzemi szervekkel való jó együttműködés. Ezzel persze még nem mondtunk el mindent, de a legfontosabbakat, ha csak vázfatosan is, megemlítettük. D. Cs. A Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságairól meglehetősen keveset tud az országos közvélemény, pedig az első ilyen bizottság már több mint húsz éve működik. A regionális akadémiai bizottságok születési sorrendje a következő volt: a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) 1961- ben, a pécsi (PAB) 1970-ben, a veszprémi (VEAB) 1973-ban, a debreceni (DAB) 1976-ban, a miskolci (MAB) 1978-ban jött létre. Az öt vidéki egyetemi városban székelő bizottságok működési körzete általában három megyét átfogó régióra terjed ki, kivétel a VEAB-régió, amihez hat közép- és északdunántúli megye tartozik. Fővárosi központúság helyett A magyarországi tudományos intézmények és kutatóhelyek regionális elhelyezkedése kedvezőtlenül alakult a múltban. Túlnyomó többségük - akkor is ha ez nem volt teljesen indokolt - a fővárosba települt. A nem fővárosi kutatóhelyek, egyetemek részvétele az országban folyó kutatásokban sem mennyiségileg, sem minőségileg nem érte el a kívánatos szintet, még ma is jelentősen rosszabb a nemzetközi arányoknál. Tudománypolitikánk és tudományszervezésünk túlzottan és egészségtelenül centralizált, egyes fővárosi kutatóintézetek monopolhelyzetbe kerülhettek. A regionális központ szerepét betöltő vidéki egyetemi városokban ugyanqkkor mind erősebbé vált az igény a helyi tudományos élet fejlesztésére, a régióközpont és környező vidéke tudományos erőinek összefogására, a terület népgazdasági, társadalom- politikai és kulturális tervei tudományos szükségleteinek kielégítésére. Az országos és a helyi szervek vezetői egyaránt szükségesnek látták olyan hálózat és kapcsolatrendszer kiépítését, amely szervezett formában teszi lehetővé o Magyar Tudományos Akadémia és a területi központok tudományos szakemberei közötti együttműködést. A lassú és indokolatlanul elhúzódó két évtizedes folyamat során az Akadémia területi hálózatának 18 megyét átfogó kiépítése teljessé vált. A kifejezetten egy városra és akadémiai kutatóközpontra orientált Szegedi Akadémiai Bizottság tízéves útkeresése után a Pécsi Akadémiai Bizottság már regionális feladatokat is vállalt, szintén egy kutatóintézettel a háttérben. A Veszprémi Akadémiai Bizottság létrejötte új lendületet és minőséget hozott a vidéki bizottságok munkájába (termékeny kapcsolat a helyi politikai és gazdasági vezetőkkel, intézményekkel, regionális pályázati rendszer meghonosítása, kiadványok stb.). A Debreceni Akadémiai Bizottság már három működő bizottság tapasztalatait felhasználó indulása — ahogyan ezt Szentágothai János, az Akadémia elnöke megfogalmazta - „lényegesen kihatott az Akadémia területi hálózatának egészére". Debrecenben ugyanis már a munka elkezdésekor — nemegyszer éles vitákban — igyekeztek tisztázni, hogy milyen koncepció alapján dolgozzon a bizottság az ország egyik legrégibb hagyományokkal rendelkező egyetemi városában, ahol helyi, országos és nemzetközi jelentőségű és jellegű kutatások egyaránt folynak. A legfiatalabb, a Miskolci Akadémiai Bizottság megalakulása után az Akadémia elnöksége felülvizsgálta a területi bizottságok egész addigi munkáját és megállapította, hogy az 1961-ben megjelölt célok túlhaladottá váltak, a bizottságoktól mind a párt- és állami vezetés, mind a tudományos, mind a gazdasági élet sokkal többet vár, mint korábban. Az elnökség újrafogalmazott koncepciója és irányelvei szerint a területi bizottságok fő feladata: a területi jelleg erősítése, a tudományos munkának és tudományos szellemi potenciálnak a régióban való összehangolása, a helyi erőforrások és igények tudományos vonatkozásainak feltárása és a központi elgondolásokkal egyeztetett hatékony felhasználásának előmozdítása. A területi bizottságok kezdettől fogva testületi fórumként működnek. A bizottságok keretében a helyi tudományos erőknek és sajátosságoknak megfelelően társadalom-, természet-, agrár-, orvos- és műszaki tudományi szakbizottságok, ezeken belül pedig különféle munkabizottságok dolgoznak. Mind a területi bizottság, mind a szak- és munkabizottságok társadalmi alapon végzik tevékenységüket. A területi bizottságok vállalkoznak nagyobb szabású tudományos ülések és konferenciák megszervezésére is. Az elmúlt években egyik-másik bizottság tudományos rendezvénye országos, sőt nemzetközi figyelmet keltett (például a VEAB településfejlesztési konferenciája, a DAB vitaülése a Magyarország Története sorozat eddig megjelent köteteiről, vagy ugyancsak a DAB által szervezett tudományos dialógus marxista filozófusok és protestáns teológusok részvételével). A vidéki bizottságok közös tudományos rendezvényeire is vannak már szép példák. A PAB és a DAB a pedagógia, a VEAB és a DAB a környezettudomány területén szerveztek ilyeneket. A regionális tudományos pályázatok rendszere is bevált. A magas színvonalú tudományos rendezvények anyagait rendszeresen megjelentetik a bizottságok, és az arra érdemes pályamunkák kiadásáról is igyekeznek gondoskodni. A területi bizottságok ezenkívül részt vesznek regionális és országos vonatkozású tudományos koncepciók, kutatási irányok, programok és különböző tanulmányok kidolgozásában, véleményezésében. Kezdeményezik a nagy gyakorlati jelentőségű kérdések felvetését, döntést hozó szervek felkérésére véleményeznek különböző jelentéseket, tervezeteket stb. A kezdeteknél tartunk Tudományos életünk, tudományszervezésünk decentralizálásában még a kezdeteknél tartunk. A regionális bizottságok létrehozása és eddigi működése fontos része volt és lesz ennek a - későbbiekben bizonyára gyorsabbá váló — folyamatnak. Nyilvánvalóan a jövőben is szükség lesz a bizottságok működési elveinek, módszereinek folyamatos finomítására, gazdagítására. Feltétlenül szükség volna a területi bizottságok egymás közötti együttműködésének szorosabbá tételére is, hiszen az Akadémia elnökének iránymutató szavaivdl szólva: „A területi bizottságok ereje nem az elkülönülésben, hanem az együttműködésben van; az összehangolt munkában, a friss szellemi erők felszínre törésében, a közös tervekből fakadó közös eredményekben”. E cél szolgálatában kezdeményezte a Debreceni Akadémiai Bizottság a területi akadémiai bizottságok első országos találkozójának és tapasztalatcseréjének a megtartását, amelyre ez év őszén kerül sor. Soós Pál, a Debreceni Akadémiai Bizottság mb. titkára Murányi László (Folytatjuk) Vörös vándorzászlót kapott a MÉV IV-es üzeme Rakodógép szállítja a kitermelt közetet Nem a nagy ígérgetések hoznak eredményt
