Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-28 / 144. szám

1982. május 28., péntek Dunántúli napló / 3 Környezetűnk vedelme e r t (|*) Hol tartunk ma? A Baranya megyei Ta­nács a legutóbbi ülésén vitatta meg és fogadta el a megye hosszú távú - 2000-ig szóló - környezet- védelmi koncepcióját. En­nek a megértéséhez azon­ban szükség van arra is, hogy ismerjük a környezet­és természetvédelem jelen­legi helyzetét, valamint azt, a dr. Földvári János ál­talános tanácselnök-helyet­tes által jegyzett, 25 olda­las koncepció is teszi. Mos­tani írásunkban tehát a koncepció határozattá emeléséig kialakult hely­zetről lesz szó. Kezdjük egy idézettel: „Az ember ökológiai egyensúlyt megbontó, környezetet károsító cselekedetei napjainkban fel­gyorsultak. Az ipar, a mező­gazdaság, a közlekedés és az idegenforgalom gyors fejlődé­se, a népesség egyes térségek­ben történő koncentrálódása, valamint az életszínvonal emel­kedésével együttjáró rekreációs igény egyfelől az emberi kör­nyezet növekvő terhelésével, másfelől a környezettel szem­ben támasztott elvárások foko­zódásával járt együtt." Ennek a felismerését követte a kör­nyezetvédelmi törvény megal­kotása 1976-ban, majd az or­szág környezetvédelmi koncep­ciójára és követelményrendsze­rére vonatkozó minisztertanácsi határozat 1980-ban és egy se­reg más intézkedés (egyebek közt a környezetvédelem orszá­gos és helyi zerveinek a lét­rehozása), amelynek a betető­zése megyénkben a most elfo­gadott koncepció. Ami pedig a jelen helyzetet illeti, vegyük sorra környezetünk védett ele­meit. Föld A megye földterülete — egy év előtti adat szerint — 440 ezer hektár, aminek a 67,4 szá­zaléka volt mezőgazdaságilag művelt. A más célú igénybevé­tel (településfejlesztés, iparosí­tás stb.) miatt állandóan csök­ken a mezőgazdasági terület (ez az ötödik ötéves tervidő­szakban 1853 hektárral, maga a termőterület 908 hektárral lett kevesebb), s ha ez folyta­tódik, az ezredfordulóig to­vábbi 30—35 ezer hektár föld­terület kiesésével kell számolni, ami népgazdaságilag is meg­engedhetetlen, hiszen azt ho­vatovább a mezőgazdasági ter­melés erőteljes fokozásával sem lehet pótolni. A földterület felét kedvezőtlen természeti hatások érik; a hegyvidékeken az eró­zió, a vízmenti területeken az elvizesedés okoz károkat, a mezőgazdasági területek közel háromnegyede kedvezőtlen ké­miai és fizikai tulajdonságok­kal is rendelkezik. A helyzetet sok helyütt rontja a helytelen talajhasználat, az okszerűtlen kemizálós, a monokultúrás nö­vénytermesztés. Ahol megkezd­ték a komplex meliorációt, ott már érezhető a javulás. Meg­lehetősen vontatottan halad — de halad! — a megszüntetett utak, vasutak, tanyák területé­nek újrahasznosítása; az utób­bi 4 évben 300 hektár tértvisz- sza a termelésbe, de jelenleg mégis a termelésből elvont te­rületek nagyobbak a rekulti- váltaknál. Vontatottan halad a felhagyott külszíni bányák re­kultivációja is. Sokat tettek vi­szont a mezőgazdasági üze­mek a műveletlen területek hasznosításáért. A kemikáliák szakszerű raktározása, kezelé­se é$ felhasználása az üzemek 80 százalékánál megoldott. Hasznosnak bizonyult az irá­nyított növénytáplálási mód­szer. Több termelőszövetkezet­nél viszont nem kielégítő a nö­vényvédő szerek tárolása, visz- szaesés van a szervestrágyázás­ban, a sertéstelepeken kelet­kező hígtrágya hasznosítása pedig sok helyen megoldatlan. Víz A fent leírt negatív jelensé­gek többsége az élővizeket, a talajvizeket közvetlenül, vagy közvetve károsítja - kommuná­lis és ipari szennyvizekkel együtt. Baranya a Dunántúlnak vízben egyik leggazdagabb, bár nagyrészt még kihasználat­lan területe, s a lakosság te­kintélyes része mégis egész­ségtelen vizet fogyaszt. Az ásott'kutak 60 százalékának a vize bakteriorológiailag szennye­zett, 82 százaléka pedig a ha­tárérték feletti nitrattartalmú. A helyzet lassan javul, ebben a megye aprófalvas település- szerkezete a legfőbb hátrálta­tó tényező. Alacsony az egész­séges ivóvízzel ellátott telepü­lések aránya (29 százalék), és alacsony a közcsatornával ren­delkezőké is (4, 7 százalék). A háztartási szennyvizek elvezeté­se és kezelése különben is a környezetvédelem nagy gond­ja: a földbe szivárgó szennye­ző anyagok fertőzik a kutakat, a felszín alatti vizeket. Az ipari üzemek szennyvíztisztító és -el­vezető rendszerei korszerűtle­nebbek, mint a vízellátó be­rendezések. Azonban több üzem — elsősorban a „na­gyok” — tekintélyes összegeket áldozott eddig is a helyzet ja­vítására. Levegő A légszennyezésmérések ta-. núsága szerint Baranya az or­szág legszennyezettebb leve­gőjű megyéi közé tartozik. Erő­sen szennyezett levegő borítja a megye területének a 28 szá­zalékát, az érintett lakosság száma 286 ezer fő, azaz a me­gye lakosságának a 66 száza­léka. Pécs, Komló, Beremend, Nagyharsány és Mohács térsé­gében regionális szennyezett­ségről beszélhetünk, s ez külö­nösen a téli hónapokban ér­ződik erőteljesen. A kéndioxid­szennyezés főleg Pécsett ölt re­gionális méreteket. A szálló por miatt Pécsett, Komlón és Beremend—Nagyharsány térsé­gében a legsúlyosabb a hely­zet. A kibocsátás ellenőrzését 1972 óta végzik, az ismert szennyező források száma je­lenleg 573, s a legtöbb helyen az üzemi kazánházak kéménye az egyetlen nagyobb szennyező forrás (továbbá a magas kén­tartalmú tüzelőanyagok). Az 1974-ben bevezetett bírságolási rendszerben a légszennyező vállalatok összesen 44 millió forint bírságot fizettek (ki hihe­ti, hogy ez arányban van az okozott kárral, s hogy az ese­tenkénti összeg nagysága va­lakit is a szennyezés megszün­tetésére ösztönöz?). A nagy szennyezőket külön intézkedés­sel kötelezték légszennyező be­rendezéseik felülvizsgálatára és korszerűsítésére, s ezek (Zsol- nay-gyár, Carbon, BCM, mohá­csi öntöde) jelentős rekonstruk­ciókkal el is érték a kibocsátás csökkentését. Nagy jelentőségű a MÁV dízelesítési programja és a pécsi szennyiszaptó lefe­dése. Élővilág Kilenc országos és 53 megyei jelentőségű természeti érték — táj, élővilág - élvez védettsé­get 12 ezer hektáron. A védett parkok leromlott állapota és az anyagiak hiánya miatt von­tatottan halad a rekonstrukció­juk. Nagy gond a pécsváradi szelídgesztenyés vészes pusztu­lása. Szép eredményeket mu­tatott fel a megye az erdősítés­ben: 98,5 hektár erdővel a me­gye erdősültségi foka 23,8 szá­zalék. Az összes erdőből 11 ezer hektár kifejezetten környe­zetvédelmi célokat szolgál, 3 ezer hektár pedig szociális, üdülési funkciót tölt be. S ami gond: az erdők szennyezése, ú hulladékok illegális lerakása. Az élővilág — főleg a növény- kultúrák — védelmét szolgálja a rakétás jégelhárító-rend- szer, amely 150 ezer hektárnyi területet véd a rakétaernyővel. Az eddigi eredmények népgaz­dasági szinten is figyelemre méltók. Táj A föld- és víztani, a tájképi, kultúrtörténeti értékek legfon- tosabbjai napjainkig védelem alá kerültek. A Keleti-Mecsek minden tekintetben a leggaz­dagabb; állatvilága - a ge­rincesektől eltekintve - még nem felkutatott. A zselici táj­védelmi terület komplex termé­szeti érték, a melegmányi or­szágos jelentőségű természetvé­delmi terület a kozári kőbánya két év előtti leállításává^ nagy környezetszennyező forrástól szabadult meg. Befejeződött a siklós—villányi borvidék védetté nyilvánításának az előkészítése, a bédai tájvédelmi körzet kije­lölését 1990-ig akarják megva­lósítani. Természetvédelmi ol­talmat érdemelne Pécsett a Kálvária-domb, a Havihegy, a megye néhány települése — pl. Kán, Okorvölgy, Ófalu stb. — tájképi értékeinek, tiszta kör­nyezetének a védelme pedig idegenforgalmi érdekből is kí­vánatos lenne. Baranya tájai önmagukban is szépek, de a kellően át nem gondolt be­avatkozások erdősávokat, erdő­foltokat, utakat és patakokat kísérő fasorokat tüntetnek el. Törvényszerű ez? Települési környezet Településeink többségénél a legsúlyosabb környezetvédelmi problémát a lakóterületekbe ékelődött ipari-mezőgazda­sági üzemek okozzák, néha azért is, mert a terjeszkedő la­kóterület fogja körbe a már korábban — de akkor még a város, a település szélére — te­lepült üzemeket. Sok helyütt nincs is mód a kitelepítésre; ez esetben a rekonstrukciókat kell úgy végrehajtani, hogy a környezeti ártalmakat a mini­mumra lehessen szorítani. A te­lepülési környezet nagy gond­ja az, amit köztisztaságnak ne­vezünk. Ennek a hatósági ol­dala a közterületek tisztán tar­tása — ez a városokban többé- kevésbé megoldott — és a sze­métgyűjtés. A megyében évente 400 ezer köbméternyi szilárd kommunális hulladék keletke­zik, de jelenleg az öt városon kívül csak 23 községben, nagy­községben van rendszeres sze­métgyűjtés és -szállítás. A me­gye 296 települése közül 291 - ben jelöltek ki hulladéklerakó­helyeket, de ezeknek a 17 szá­zaléka nem elégíti ki a köve­telményeket. A köztisztaság másik oldala az, ahogyan a lakosság törődik a környezeté­vel. Ezzel bizony nem mindig lehetünk elégedettek, pedig a települési környezet védelme nagymértékben a lakossági magatartástól függ. H. I. Környezetkárosító cselekedeteink felgyorsultak Nyári úttörőtáborok, *82 Alig egy hónap múlva or­szágszerte újra benépesülnek az úttörőtáborok, Idén Bara­nya megye mintegy 46 000 út­törője közül minden harma­dik részt vesz valamilyen tá­borozásban a Balaton part­ján, Baranyában, és az or­szág legkülönbözőbb kirán­dulóhelyein, Csillebércen, Zánkán, Sikondán, vagy kül­földön. A Baranya megyei úttörő- elnökség sikondai vezetőkép­ző tábora a nyár folyamán összesen 1500 lakót fogad. A nemzetközi tábornak július 23. és augusztus 5, között szlivemi, Ivovi, schwerini és eszéki vendégei lesznek. Ugyanakkor a sikondai tábor júniusban két országos rendez­vény otthona lesz: itt rendezik meg az úttörő modellezők országos bajnokságát és a természetjáró úttörők orszá­gos találkozóját. Baranyából is indulnak kül­Balaton-part, Csillebérc, Zánka Szliveni, schwerini, eszéki, Ivovi vendégek Sikondán földi táborozásra úttörők: 15 fős csoport a jugoszláv ten­gerparton Krk-szigetén nyaral, két másik 15 fős csoport Bur- gaszban a bolgár tenger­parton, illetve egy Schwerin megyei tó partján, 20 úttö­rő a Lvov közelében lévő út­törőtáborban üdül, 10 gye­rek pedig Ausztriában tábo­rizik, Valamennyiük kiváló mozgalmi és tanulmányi mun­kájáért jutalomként kapta a külföldi táborozás lehetősé­gét. Az ország két nagy köz­ponti úttörőtáborába, Zánká- ra és Csillebércre 450, iiletve 200 baranyai pajtás utazik a nyáron és ott szaktáborok résztvevői lesznek. A pécsvá­radi úttörők egy csoportja vízi vándortáborozáson vesz részt a Dunán. Baranyában a vándortáborozásnak két útvonala lesz; az egyik az Ormánságban, a másik a Mecsekben, összesen tíz táborhellyel, Zobákpusztán és Orfűn két, egyenként 100 fős váltótábor üzemel a nyár fo­lyamán, és idén az orfűi ré­gi kemping helyén is úttö­rőtábor nyílik. Folytatódik a nagyszerű kezdeményezés: ebben- az évben is megrendezik a cu­korbeteg gyerekek táborozá­sát Orfűn. II Azóta zsinórban kiválók vagyunk" A mágocsi ipartelepítő „Vannak, persze, hogy van­nak vitáim a kollégáimmal, és nem tartom fenn magamnak a tévedhetetlen szerepét. Van vi­ta, ami elég éles — de a nyom­dafestéket mindegyik elbírja." Az igazgatói szoba ajtaja nem párnázott, s gyakran nyílik: „In­nen nem kiszivárog a titok, mindenki megtudhat mindent egyéni kíváncsisága szerint." Az út az igazgatói szobáig akár jelképes is lehetne: egye­nes és gondozott, megbotlani nehéz a sima betonon, s rózsa­lugas borul fölé. De a rózsá­nak nemcsak virága, tövise is van. Csak az nem sérül meg tőle, aki megelégszik távoli lát­ványával. A gyakorló kertész gyakorta piszkálja bőre alól ,a kis tüsketöredékeket. Nem is azért, mert akkor túl kellemet­len, hanem mert elgennyedhet. „Úgy gondolom, hogy az út­törő lépés az volt, hogy 1967- ben készítettünk 300 rókakanát. — Tudni kell hozzá, hogy akko­riban a kiskertekről, a háztáji­ról még beszélni is bűn volt, nemhogy azt kisgéppel segíteni. A rókakapákba Danuvia motort építettünk — ez is volt a gyen­géjük, nem akkora porra vbl- tak méretezve, de aki gonddal használta, használhatja ma is. Ez segített át bennünket 1970- en, amikoris megszűnt a gépi munka szolgáltatása, az erőgé­peket megkapták a termelő- szövetkezetek. Ment velük hat­van emberünk. Hetvenben a MÉM javaslatára a tröszt erdé­szeti gépekkel kezdett foglal­kozni. Mi négymilliót öltünk egy kérgezőgépbe és egy ezres rönkhasító gatterfűrészbe. Negyvenkét gépet megrendel­tek, mi háromnegyed év alatt legyártottunk, s besöpörtünk egy csomó pert. Persze, mert oz erdészetek is nyitottak a tő­kés piacra, s kellemesebb volt Stockholmba utazni, mint Má- gocsra. Azt sikerült elérni a perek­kel — amiket nem vesztettünk el —, hogy kiszálltunk az erdészet­ből, s a kompresszor-légfék kapcsán kerestünk kapcsolatot a gyártókkal: mi voltunk a ter­mékek felújítói. Beszálltunk a pótalkatrészgyártásba: két mű­szakos forgácsolórészleget hoz­tunk létre segítségükkel — het­venötre 20 milliós kapcsolat alakult ki a Kismotor- és Gép­gyárral, akkor együttműködési szerződést is kötöttünk. Évi százezer normaórát vállaltunk — anyagot, gépet, megrendelést ők biztosítottak. Kellemes part­nereket találtunk bennük, nincs semmiféle városi lekezelés ve­lünk szemben, de a gazdaság­ban könyörtelenek — ők is, mi is. Ez a korrekt kapcsolat alap­ja. Hát akkoriban lógott fölöt­tem a tröszt kardja, hajszálon, de ahogy beért a dolog, het­vennyolctól zsinórban kiváló gyáregység vagyunk. Mágocson igazi ipart honosítottunk meg, s ma a melegeljáráson kívül az ipar összes fázisát tudjuk. Az alkatrészgyártás mellett ma a másik nagy munkánk a siló­adapter teherkocsira, pótkocsi­ra egyaránt. Eddig hatezret gyártottunk. S közben azért benne voltunk az öregek nap­közi otthonának az építésében, az úttörőszoba kialakításában, az iskolai tornateremben, s most ötszázezres társadalmi munkát vállaltunk az iskolaépí­tésre. Az út az igazgatói szobába a gépipariban alapozódott meg, de már diákként volt munka­könyvé, zsákolással jó pénzt le­hetett keresni nyaranta. Vég­zéskor Bonyhádra helyezték ki, azt nem fogadta el, a siklósi fiatalember ment Harkányba a gépállomásra, segédmunkás­nak. Három hónapig a szere­lők mellett barátkozott a szak­ma gyakorlatával, az alatt be is fogadták maguk közé, aztán traktorra ült, s hamarosan a siklósi terület traktoros brigád­vezetője lett, egészen az ellen- forradalomig. Akkor, ahogy a tsz-ek szétzilálódtak, úgy meg­kezdődött a gépállomások át- szerveződése is. ötvenhét tava­szán „meghívót kapott" a bu­dapesti forradalmi ezredhez, ott lett párttag, leszerelés után pedig műhelyvezetőnek nevez­ték ki a harkányi gépállomá­son. Ekkor végzett először vég­zettségének megfelelő munkát — nemsokkal rá a gépállomás élüzem lett. Aztán, hogy egye­sült a harkányi és a villányi gépállomás, úgy gondolta, hogy nem fog ártani megint pór év fizikai munka, de „jó lett” az, egyesített gépállomás főmér­nökének is. — Igaz, hogy nem volt mér­nöki diplomám, de ismertem olyan főmérnököt, akinek tech­nikusi oklevele sem volt. Azt mondták, pártfeladat, így hát elvállaltam. Napi 350 kilomé­teres motorozással él is tudtam irányítani azt a járást. Tizen­nyolc traktorosbrigád, százhat­van erőgéppel, Villányban ko­moly javítótevékenységgel — ez tartozott hozzám. Időközben beiratkozott az agróregyetem aépészmérnöki karóra. A termelőszövetkezetek megalakulásával, megerősödé­sével viszont megszűnt a gép­állomások szolgáltató tevé­kenysége, átalakultak gépjavító állomássá, az ezzel kapcsola­tos munkáiáért 1962-ben mi­niszteri kitüntetést kapott. Az­után keresték meg: menjen Mágocsra. Kétszer kibújt a le­hetőség alól, aztán a pártbi­zottság ismét meggyőzte, 1963. január elsejétől igazgatta a mágocsi gépállomást, majd öt év múlva, a Mezőgép Tröszt létrejöttével ugyanott annak gyáregységét. Azóta tagja a járási pártbizottságnak és vég­rehajtó bizottságnak, 1967-ben a Munkaérdemrend ezüst foko­zatát kapta, mert a gépállo­mást átszervezte gépjavító ál­lomássá; a gyáregységi KISZ- szervezet 71-ben Vörös Ván­dorzászlót érdemelt ki, őt egy év múlva az Ifjúságért érdem­éremmel tüntették ki. Kiváló Dolgozó többször is volt, idén tavasszal pedig a Munkaér­demrend arany fokozatában ré­szesült Vágai József, a Cserkúti Mezőgép mágocsi gyáregységé­nek vezetője. B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents