Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-27 / 143. szám
1982. május 27., csütörtök Dunántúli napló 3 Kérdőjelek a felsőoktatásban K özéletünk, külkereskedelmünk, felsőoktatásunk sarkalatos problémájáról: a nyelvtudás hiányáról egyik külkereskedelmi vállalatunk, a BUDAVOX igazgatója mondta: - Országunk nemzeti jövedelmének mintegy a fele a külkereskedelemben realizálódik. Magyarországon szinte nincs olyan szakma, amelynek ne lenne köze ehhez, vagy amelyikkel kapcsolatban azt lehetne mondani: nincs külkereskedelmi ve- tülete. Rengeteg szerviz- szakemberünk van nekünk is a híradástechnikában. A helyi szakértőknek külföldön tanfolyamokat kell tartanunk, be kell tanítanunk őket. Ehhez nem elég csak a szakmai nyelv tudása, hiszen mihelyt egy előadónknak, mondjuk, húsz külföldi műszerész elé kell állnia, olyan emberi kapcsolatot kell teremtenie velük, hogy lelkes híveivé, javítani tudó és akaró barátaivá váljanak a magyar berendezéseknek, ezen keresztül Magyarországnak ... — ................. v A nyelvtudás természetesen nemcsak külkereskedelmi, hanem mindenekelőtt oktatási kérdés. Hogyan, mennyire tudnak megfelelni a növekvő követelményeknek az egyetemi hallgatók? Ezt kutattuk a pécsi egyetemen. Első helyszínünk a Janus Pannonius Tudomány- egyetem idegennyelvi tanszéke, utolsó éves közgazdászok német vizsgája után. — Ősszel a Borsodi Vegyi Kombináthoz megyek dolgozni, Kazincbarcikára — mondja egy végzős lány. — A beruházási igazgatóságra kerülök, de hogy a munkámhoz konkrétan kell-e a német nyelv, nem tudom. Általános iskolában tanultam németet, de középiskolában nem. Így, mivel a második idegen nyelvet az egyetemen csak harmadévtől vettem fel, hat évem esett ki. Még legalább két évig kellene tovább tanulni a nyelvet ahhoz, hogy tudjak... — Én biztosan rá leszek kényszerítve, hogy beszéljek németül — mondja egy fiatalember. — A Nyíregyházi Konzervgyárba kerülök, az alakulóban lévő külkereskedelmi osztályra. Külföldi csoport fogadása, kalauzolása, tervtárgyalás, külföldi üzletkötés — minden jöhet. Ügy érzem, sikerülni fog . .. Aki a közgazda-jelölteket vizsgáztatta, és aki az egyetemi nyelvoktatás ágas-bogas kérdéseiben kalauzolásunkra vállalkozik: Borgulya Istvánné dr.. orosz—német szakos tanszékvezető tanár. Mindenekelőtt eltanulták, és a negyedik év végén szigorlatoztak, ami az állami nyelvvizsgával volt egyenértékű. 1975 után szervezeti változások következtek. A piackutató szakosok még a korábbi rend szerint folytatták tanulmányaikat, de 1975 óta ez a szak egyetemünkön nem indult, s a „nyelvigényes" képzést egy másik, úgynevezett alternatív — blokkos nyelvoktatási rendszer váltotta fel. Ennek lényege, hogy a közgazdászhallgatók az első két évben heti négy órában kötelezően tanulnak orosz nyelvet, majd a második két évben ugyancsak négy órában vagy az oroszt folytatják tovább, vagy egy másik idegen nyelvet választanak. Van azonban egy blokk, mely harmadévtől a választott nyelvgára Budapestre. Mindezt az egyetem minden módon szorgalmazza, jutalommal is segíti, ám ez nem változtat azon, hogy nyelvoktatásunk kevésbé eredményes, mint korábban volt. — Az 1981 őszétől érvényes, tavaly napvilágot látott miniszteri rendelet az egyetemi nyelv- oktatás rendszerét a korábbi 4+4 féléves rendszerről 3+5 félévesre változtatja. Magyarán: a hallgatók a jövőben vagy 3 félévig tanulnak orosz nyelvet, utána pedig öt félévig egy másik idegen nyelvet, vagy megfordítva: öt félév orosz tanulást három félév nyugati nyelv követ. Az első esetben az orosz mellé fakultatívan a másik idegen nyelv már az első félévtől vékenységnek, ami a tanszéken folyik. Tapasztalataik szerint a végzős közgazdák egyharmada jól. egyharmada közepesen beszél legalább egy idegen nyelvet a stúdiumok után. Az évekkel korábban végzett hallgatók nyilatkozataiból is kitűnik, hogy az intézmény a nyelvtudást, lehetőségeihez mérten — olykor a rendeietek adta kereteken túl is — szorgalmazza. Az egyetemi nyolvoktatás jelene és jövője azonban ezzel együtt sem látszik megnyugtatónak. (És hogyan áll a nyelvtanárok képzése? — erre keresünk •■választ írásunk második, befejező részében.) Varga János Hány nyelven beszélünk? (1.) Közgazdáks hátra vagy előre?... Tanóra a Janus Pannonius Tudomány Egyetem Közgazdasági Karának nyelvi laborjában Fotó: Läufer László nézést kér, hogy tárgyunkkal kapcsolatban, ha nem is Ádám- Évához, de legalábbis — stílusosan szólva — a bábeli nyelvzavarhoz kell visszatérnie. A mai helyzetet ugyanis nem érthetjük meg a kari nyelvoktatás utóbbi tiz évének legalább vázlatos áttekintése nélkül. — A tanszékünkön folyó egyetemi nyelvtanítás első, mintegy 1978-ig tartó szakaszában a magas követelményű oktatást a piackutató, mint nyelvigényes szak léte biztosította — mondja a tanszékvezető. — Ez azt jelenti, hogy az említett szak hallgatói az első két és fél évben két idegen nyelvet tanultak. Ezek egyikét magas heti óraszámban tovább bői heti 6 órát ír elő. Hátrányos viszont, hogy csak záróvizsga van, de nincs szigorlat a nyelvekből. Egy rendelet ugyan időközben előírta, hogy a köz- gazdasági egyetemi nyelvi szigorlatot az állami közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgával egyenértékűnek kell tekinteni, de időközben nálunk az a szak megszűnt, amely a hallgatóknak nyelvi szigorlatot írt elő. Az említett blokkban általunk támasztott követelmény ugyan továbbra is megfelel az állami nyelvvizsga szintjének, de hallgatóink nem kapnak erről „papírt". így azoknak, akik állami nyelvvizsgát akarnak tenni, külön el kell utazniuk egy írásbeli s egy szóbeli vizsfelvehető. A rendelet célja, hogy a végzett hallgatók egy idegen nyelvet jó beszédkészséggel tudjanak, egy másikat pedig legalább annyira, amennyi a szakirodalmi tájékozódáshoz elég. A jövőben a záróvizsga alapfokú nyelvvizsgának számít, tisztázatlan és ellentmondásos azonban, hogy így a 3 és az 5 féléves képzés pontosan egyforma minősítéshez vezet. Lényeges előrelépést a szaktól függetlenül választható, emelt óraszámú, szigorlattal záruló képzési forma jelentene. Mindez persze csak a kerete, foglalata annak a sokféle teFinnországból jöttünk... Pécsiek nyitották meg a Kodály-iinnepségeket A Finnországból nemrég visszatért pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Zene- akadémia pécsi tagozatának szimfonikus zenekara koncertjeit a vendéglátók hangszalagra rögzítették, s egy apró sztereómagnóval együtt adták át a helsinki búcsúzás előtt a testvérnép képviselőinek. Az útról vagy száz kitűnő színes fotó is készült: ezt egy szép albumba téve kapták meg a magyar muzsikusok. — Apró figyelmességek ezek — mondja Antal György karnagy, az együttesek vezetője —, de sok mindent kifejeznek; északi testvéreink kulturáltságát, igényességét csakúgy, mint a rendkívül figyelmes vendéglátást, amellyel fogadták a pécsi zenészeket. Ebben nincs semmi meglepő, ha hozzátesszük: a pécsi gárda vendégszereplése — s kivált a lahti és a helsinki koncert — egyúttal a Kodály-év ünnepélyes kezdetét is jelentette abban a Finnországban, ahol nagy zeneszerzőnknek sok évtizedes kultusza van. A pécsiek — Kodályné Péczeli Sarolta, Balatinecz Mária, Bokor Jutta, Zeke Gertrúd, Fülöp Attila, Prevoz János és Bordás György énekes szólisták közreműködésével — Kodály zenekari műveiből játszottak, és előadták két nagy kórusművét, a Psalmust és a Budavári Te Deumot. Az eredetileg tervezett négy fellépés továbbiakkal bővült; háromszor különböző köz- intézményekben, további két alkalommal pedig ifjúsági koncerteken lépett fel az együttes. Telt ház előtt zajlott valameny- nyi koncert, a pécsiekre a legnagyobb hatást mégis a két utóbbi tette. Csaknem kétezerötszáz általános iskolás és szakmunkástanuló hallgatta meg őket — szinte hihetetlen, őszinte tisztelettel és fegyelemmel __ A z együttesben dolgozó leendő zenetanároknak így — a muzsi- kusi próbatételen túlmenően is — tanulságos volt az út: ízelítőt kaptak egy szép ország magas fokú zenei kultúrájából. Mindez egyébként egy tartós, már 15 éve létező kapcsolat eredménye, újabb állomása. A következő feladat itthon vár a pécsiekre: jövőre a lahti konzervatórium zenekarát, rá egy évre pedig az ottani kórust készülnek vendégül látni a Mecsek alján. V. J. A BNV-röl jelentjük Hazai és külhoni jáművek parádéja A járműipar hazai és külföldi újdonságai, valamint ismert típusai több mint 14 000 négyzetméter kiállítási területet foglalnak el a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Figyelemre méltó, hogy ennek felén a magyar iparvállalatok termékei láthatók, átfogó képet adva közúti járműiparunk legfrissebb fejlesztéseiről. Ikarusok világszínvonalon A legnagyobb tömeg az Ikarus szabadtéri standjánál tolongott a nap szinte minden percében, igaz látnivaló is akadt bőven. Természetesen a legtöbben a repülőtéri autóbuszra voltak kíváncsiak, mely méreteivel és küllemével impozáns látványt nyújt. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy nyugodt szívvel megállapítsuk: üzleti sikeréhez aligha fér kétség— A járműkiállítás sztárjai közé tartoznak az Ikarus új típusú városi és távolsági autóbuszai, melyek szépségükkel ámulatba ejtették a látogatókat. Még elképzelni is nagyszerű, hogy nem is olyan sokára ilyen járművek szelik az utakat. A városi busz 33 ülő és 67 álló utasnak biztosít kényelmes tömegközlekedést. A padló magasságát csökkentették a konstruktőrök, így a motort sikerült hátul elhelyezni. A lépcsők alacsonyabbak a mostaniaknál, az ajtók szélesebbek, s nőtt az üvegfelület is. Az új távolsági autóbuszcsalád kiállított tagja is már a jövőt vetíti elénk: a megemelt padló, a légkondicionált utastér, a füstszínű ragasztott üveg, a tágas ülések, mind-mind a kényelmet szolgálják. Csak abban bízhatunk, hogy a jelenlegi gondok mielőbb megszűnnek, s a sorozatgyártás elől minden akadály elhárul. A tavaszi BNV-nek hagyományos kiállítója az ország egyik legnagyobb gépipari vállalata, a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, amely most speciális nyergesvontatókat és tehergépkocsikat mutat be. Idén várhatóan ezer darab készül a különböző típusú kamionokból, melyek legnagyobb vásárlója Jugoszlávia. A szakemberek körében feltűnést keltett a 10,5 köbméteres billenős teknős teherautó, melyet jól lehet alkalmazni építkezéseknél, bányaművelésnél, folyamszabályozásnál. S, ha már nyergesvontatókról esett szó, nem maradhatnak ki a Budapesti Járműipari Szövetkezet pótkocsijai: kiállításukon látható áruszállító nyerges félpótkocsi, a ponyva helyett alumínium borítással zárttá tett térrel) speciális állatszállító nyerges félpótkocsi, csatorna- tisztító mosóberendezés. A Csepel Autógyár mezőgazdasági gépkocsikat és hulladékgyűjtő autókat mutat be, melyek érdekessége, hogy a felépítmények egy része jugoszláv kooperációban készül. Dac és Bedford Az AUTÓKER kiállítási területén több haszon- és szállítójárművet bemutattak. Újdonság volt a román Dac típusú nyitott fixplatós tehergépkocsi és az ugyancsak román Tudor járműből AUTÓKER-AFIT kooperációban ikialakított brigádszállító kisbusz. A Bakony Művek gyújtógyertyákat, az Autóvillamossági Felszereléseik Gyára indítómotoraikat, dinamókat és generátorokat állított ki. A legnagyobb gyárok, így a Magyar Hajó- és Darugyár és a Ganz- MÁ'VAG maketten mutatta be exportra kínált vasútjait, hajóit, portál daruit. A szocialista országok kiállítóinak sorában olyan, nálunk is jól ismert cégekkel találkozhattunk, mint a szovjet Avtoexport, amely tehergépkocsikat, közöttük az egyre népszerűbbé váló Kamazok legújabb változatait hozta el a BNV-re, vagy a csehszlovák Motokov, amely speciális jármüveit vonultatta fel. A tőkés országok kiállítói közül az angol Vauxhall Motors Co. ezúttal vontatótroktor típusát mutatja be, a Bosch cég járműmotorokat, a Volvo egy F—10 típusú új tehergépkocsit és egyik rakodógépét, a brit Bedford a budapesti utcákon jól ismert hulladékszállító kocsija mellett speciális célgépeket is kiállít. A Mercedes az Unimog család két tagját hozta el a vásárra, valamint egy mentőautót. E vásári tudósítás nem vállalkozhat arra, hogy átfogó képet adjon a járműipar felvonultatott termékeiről, csupán tallózni tudtunk, hisz szerencsére a kiállítás idén jóval gazdagabb volt a sokéves átlagnál. Roszprim Nándor
