Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-26 / 142. szám
e Dunántúli napló 1982. május 26., szerda Fel keli készülni a változásokra A járművek kiűzése helyett ésszerű együttélés Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben éhány hónapja a pécsi belváros szervezett felújításáról irt sorozatunkban a közlekedés fejlesztésének a lehetőségeivel foglalkoztunk. Megírtuk, hogy a belváros négy negyedében ún. szék- torális közlekedést alakítanak ki (az átmenő forgalom minimálisra csökkentése érdekében lehetetlenné teszik az egyik negyedből a másikba való átjárást), a Bem utca mai közlekedési viszonyait megváltoztatják (sétautcává fejlesztik, s csupán egy-két autóbuszjárat átmenő forgalmát engedélyezik), szorgalmazzák az éjszakai áruszállítást stb. A cikk nyomán a közelmúltban egy rendhagyó módon szervezett kerekasztal-beszélgetés volt szerkesztőségünkben. Boros lános általános iskolai tanár úgy vélte: a belvárost olyan mértékben fenyegetik a közlekedés kiváltotta ártalmak, hogy érdemes lenne arról beszélni, miként lehetne a minimumra csökkenteni ezt a veszélyforrást. A beszélgetést — szerkesztőségünk egyetértésével — olvasónk szervezte és meghívta arra a Városi Tanácstól D. Lugosi Ágnest és Popp Péternét, az építési és közlekedési osztály előadóit, a Hazafias Népfront városi bizottságától dr. Szabó Gábort, az Országos Műemléki Felügyelőségtől Kerner "Gábor területi referenst, a KÖJÁL-tol Nagymegyeri Andrásné laboratóriumvezetőt, továbbá dr. Szabó Lajost, az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal pécsi kirendeltségének a vezetőjét és Fortwingler László városrendező-építészt. Együttélés A központi kérdés az volt, hogy a belvárost ma terhelő hallatlan méretű gépkocsiforgalom mennyire károsítja Pécs műemlékekben gazdag történeti központját, ebből következően volna-e mód arra, hogy ezt a városrészt gépkocsiktól mentesítsék, amint ezt néhány városunkban már megtették, s mint erre igen vonzó külföldi példákat is ismerünk. Nos, a példákat nyugodtan elvethetjük. A hazaiakat azért, mert óriási a léptékbeli különbség. Tudjuk: Pécs falakkal övezett belvárosa hazánk legnagyobb védett városközpontja, márpedig ahol valamit is elértek a járművek visszaszorítása terén, ott hasonlíthatatlanul kisebb területekről van szó. A külföldi példák sem „érvényesek”: legtöbb helyen igen szűk területre korlátozódik a gyalogoscentrum, s a sétautcák közvetlen közelében már ott zajlik a nagyvárosi forgalom, az üzletutcák áruházait hátulról szolgálják ki. És ne feledjük: e gya- logosparadicsomok közvetlen szomszédságában (vagy akár a föld alatt) elérhető közelségben van a tömegközlekedés. Á fűtés a bűnös Mindezeken túl figyelembe kell venni, hogy Pécs belváro- rosában az évszázadok folyamán olyan sajátos szerkezet alakult ki — a Széchenyi tér centrikusságra gondolunk —, ami egyszerűen nem teszi lehetővé a főbb útvonalak belső tehermentesítését, emiatt nagyon hosszú ideig el kell viselni a gyalogosok és a járművek együttélését. Ezért a fejlesztés alatt nem a forgalom növelését kell érteni, hanem az együttélés zavartalanságának a fokozását úgy, hogy a járműforgalmat az ésszerű keretek közé szorítják. Ez kemény küzdelem lesz. Bizonyíték rá a Sallai utca, Pécs első sétautcája, ahol szinte észrevehetetlenül kisebb a járműforgalom, mint korábban, „normális” utca korában volt. Ha tehát együttélés, akkor lássuk először is a szennyezést. Hajlamosak vagyunk úgyszólván gondolkodás nélkül kimondani a szentenciát: ha kitiltanák a belvárosból a gépkocsikat, egyszeriben minden másképp lenne. Valóban? Jó pár esztendeje felújították a gyér forgalmú, jól átszellőző Leonardo da Vinci utcában az Egyetemi Könyvtár lábazatát. A régi homokkőlapok ugyanis teljesen elmóllottak. És az újak? Tessék csak megnézni: alig különböznek ma már a régiektől. A példa ismeretében egyáltalán nem meglepő az, ami a KÖJÁL és az OKTH részéről elhangzott: a fűtés a legfőbb szennyező forrás. Jellemző, hogy a folyamatos légszennyezés-mérési adatok szerint nyáron jóval a megengedett határérték alatt van a szennyezés, pedig akkor valamivel nagyobb a járműforgalom, mint a téli hónapokban. Úgy tűnik tehát, hogy ezt a vádat e| is ejthetjük annak a fenntartásával, hogy vannak járművek, amelyek szemlátomást levegőszennyezők (személygépkocsik éppúgy találhatók közöttük, mint tehergépkocsik és autóbuszok), tehát a gyakoribb műszaki ellenőrzés (netán a forgalomban is) és az alkalmatlanoknak a forgalomból való kivonása javíthat a helyzeten. És akkor még mindig ott a fűtés. A KÖJÁL-t az észlelt értékek arra késztették, hogy felhívja az illetékesek figyelmét: 1984 végéig más energiahordozóra kell áttérni a belvárosban, mert különösen a szén okozta kéndioxid-szennyezés beláthatatlan károkat okozhat az értékes épületállományban. Tudjuk, hogy egyre bővül a távfűtőhálózat a belvárosban, s ezáltal sorra iktatódnak ki a széntüzelésű kazánok, s azt is, hogy az előbb-utóbb Pécsre érkező földgáz is sok gondot oldhat meg. De azért ne gondoljuk a fentiekből, hogy ezután kár is beszélni a gépkocsiforgalom csökkentéséről. Mert azt lehet és kell is csökkenteni. Hogyan? Először is nem biztos, hogy minden, a belvároson áthaladó járműnek itt kell átmennie. Olyannyira nem, hogy a város meg is építi az érintő utak rendszerét (ebből a Landler Jenő út már megvan, a Rákóczi út korszerűsítése hamarosan indul, az északinak és a keletinek az építése az előkészítés szakaszában van). Ha ez a körút meglesz, gondolkodni lehet a további szigorításokról, hogy minden autós érezze: konkrét cél híján nem éri meg átrobogni a belvároson. Sőt: konkrét cél esetén is okosabb a kocsit a belvároson kívül parkolóban hagyni és gyalog jönni tovább. Ma a viszonylag kevés fizető parkoló segít a járművek „forgatásában", egyébként a mellékutcák nagyrészt egész napos parkolók. Elhangzott, hogy a belváros intézményi terület, ahol az előírások szerint elegendő számú parkolóhelyet kell biztosítani. Csakhogy az „elegendő" itt ez optimum esetén is csak a norma 60 százalékát fogja jelenteni! A város az ún. Park and ride (parkolj és gyalogolj) rendszer kiterjesztésére törekszik, ami a centrumon kívüli parkolók övezetét jelenti. A már meglévőket viszont csak vonakodva használják. Pl. a Vasút utcában épített parkoló hosszú hónapokig kongott az ürességtől, mígnem felszámolták útépítés miatt a Bajcsy-Zsilinszky úti illegális parkolót. A belváros részletes rendezési tervét kidolgozó építész elmondta egyébként, hogy a terv a parkolás megoldására is adott választ, de a megvalósítás üteme (e tekintetben is), elég lassú, a szemlélő nemigen lát eredményeket, ez pedig türelmetlenséget kelt. Á reform útján A „P+R" elválaszthatatlan a jól kapcsolódó tömegközlekedéstől. Gondoljunk csak arra, hogy a „P-|-R”-t láthatjuk pl. Budapesten a Déli pályaudvar mellett ott, ahol az autóját otthagyó autóbuszon, villamoson, vagy metrón folytathatja az útját. Pécsett a meghagyni szándékozott egy-két járat is berzenkedést szült. Elfelejtettük volna, hogy alig másfél évtizede még a Széchenyi tér autóbuszok indító és végállomása volt? S azóta mennyi minden történt! Tulajdonképpen ez adja a dolog lényegét is, ami végül egyetértést szült a kerekasztal- beszélgetésen. Az elmúlt években rengeteg kisebb-nagyobb lépés történt, amelyek összességükben — és az összefüggések mindinkább látszanak — Pécs és ezen belül a belváros közlekedésének a megreformálását szolgálják. Mostanában jutunk ahhoz a ponthoz, amikor radikális változásokra kell felkészülni. Hársfai István Élenjáró cím a gyógyító kollektívának Dr. Kenyeres Miklós vizsgálat közben Fotó: Erb János A Honvédkórház a betegekért A megye egészségígyi ellátásába is besegítenek gyűlt és elégedett emberek távoznak a kórházból. A közelmúltban egyebek mellett ezt ismerte el a Magyar Néphadsereg egészségügyi szolgálata azzal, hogy a kórház fennállása óta először élenjáró címmel jutalmazta a Honvédkórház kollektívájának munkáját. Ezt a magas elismerést a tavalyi eredményeiért kapta az intézmény, de a kitüntetés tulajdonképpen a sok éves kimagasló tevékenység gyümölcse. A parancsnokság, a párt- és a társadalmi szervek vezetőinek egybehangzó véleménye szerint a siker annak köszönhető, hogy a kórház kollektívája olyan mint egy nagy család, s ennek a jó légkörnek tudható be, hogy például nincs gondjuk a helyettesítésekkel, s hogy a betegek egyéni gondjaival is tudnak foglalkozni. A különböző osztályok — belgyógyászat, ideggyógyászat, általános sebészet, égés-traumatológia, intenzív, fertőző, szájsebészet, röntgen, labor, gégészet — valamint a szakfőorvosok — nőgyógyász és urológus, szemész — együttműködése kiváló. A kórház-rendelőintézet egység lehetővé teszi, hogy a diagnosztikai munka elkezdődik a rendelőintézetben, s valamelyik osztályon fejeződik be. Hallatlan előnye, hogy nincsenek párhuzamos vizsgálatok, a beteg ember is gyorsabban gyógyul. Az orvosok magas színvona- lúan végzik munkájukat, s tudományos eredményeik is figyelemre méltóak. Az elmúlt „ ... a fiam mindig azt hangoztatja, hogy ha ő még egyszer ide kerülhetne, meggyógyulna, mert ott neki jó volt, s ebben a kórházban bízik a gyógyulásában." A kérő és köszönő levelek sokasága fekszik dr. Koronczay József orvos ezredes, az MN 3. sz. Honvédkórház parancsnokának dossziéjában, melyekből az derül ki, hogy az itt kezelt betegek hálás szívvel gondolnak ápolóikra, orvosaikra, s ha csak lehetséges — mint az idézet is bizonyítja —, újbóli betegség esetén is a Honvédkórházban szeretnének meggyógyulni. A kórházban havonta egyszer tesztlapokat töltenek ki a betegek, pontosabban kérdésekre válaszolnak, például ilyenekre: hogy vannak megelégedve az élelmezéssel, a környezettel, mi a véleményük az orvosi, nővéri munkáról. Ez utóbbira a névtelen íveken megkérdezettek 90 százaléka írta be, hogy nagyon jónak tartja. A pécsi Honvédkórház alapvető feladata a fegyveres testületek tagjainak, az igényjogosultaknak az ellátása, de részt vesznek a polgári beteg- ellátásban is. A Mecseki Szénbányák Vállalattal például már több évre visszatekintő a kapcsolatuk. A megye egészség- ügyi hálózatába is besegítenek, minden hét hétfőjén a Honvédkórház ad ügyeleti szolgálatot. A gyógyító munka mellett az intézmény speciális katonai feladatoknak is eleget tesz. Az orvosok, nővérek, ápolók és az intézmény valamennyi dolgozójának legfőbb dicsérete természetesen az, hogy ha gyóÚj gépjármű-biztosítások június 1-tttl Az Állami Biztosító június 1- től bevezeti a motorkerékpár Cascót, a lakókocsik és utánfutók, valamint a CB-rádió- telefonok, beépített televíziók, a kocsiban szállított értékesebb szerszámok, munkaeszközök és más vagyontárgyak kiegészítő biztosítását. A szóló- és oldalkocsis motorkerékpárral, a rendszámmal ellátott segédmotoros kerékpárral, a segédmotoros rokkant- szállítóval, illetve a segédmotoros háromkerekű teherszállítóval rendelkezők teljes körű, illetve részleges Casco-szerző- dést köthetnek az Állami Biztosítóval. A teljes körű Casco alapján a biztosító megtéríti a járműben, annak alkatrészeiben és tartozékaiban keletkezett baleseti jellegű törés-, elemi és lopás-, valamint a balesettel összefüggő ruhakárokat is. A részleges Casco annyiban tér e' ettől, hogy a töréskárok nem szerepelnek a feltételek között. Törésnél, elemi és lopáskároknál a javítható sérülések helyreállítási költségét térítik meg. Ha a megrongálódott jáiynű helyreáll - tása műszakilag, gazdaságilag nem indokolt, a kártérítés ösz- szege attól függ, hogy a jármű a baleset időpontjában milyen állapotban volt, mennyit ért. A szerződés személyi sérülésekre és baleseti halálra is vonatkozik, ez . utóbbi esetben 50 ezer forintot kapnak a Fíatra- maradottak. Ha a baleset következményeként teljesen megrokkan a motoros, 100 ezer forint térítés illeti meg. A teljes körű motorkerékpár Casco-biztosítás díja a motorkerékpár értékétől függően 300—2880 forintig terjed. A kártérítésből legkevesebb 500 forintot, illetve az autó Cascohoz hasonlóan a kártérítés 10 százalékát vonják le önrészesedésként. ötszáz forinton felül magánszemélyeknél az évi díj részletekben fizethető, a részleges Casco díja viszont 100 forint egy évre és egy összegben fizetendő. A teljes körű Casco Magyarországon kívül valamennyi szocialista országban érvényes. A lakókocsikra és utánfutókra ugyancsak teljes körű, illetve részleges Casco-biztositás köthető. A teljes körű Casco- biztositás évi díja 1200-tól 9000 forintig terjed, amelyet ugyancsak havi részletekben fizethetnek a tulajdonosok. Az önrészesedés itt is 10 százalék, de legkevesebb 1000 forint. Elemi károknál, poggyászkároknál, lopáskároknál, valamint a biztosított lakókocsi ablaküvegeinek törésekor azonban nem vonják le az önrészesedést. A javítható sérülést helyreállítási költségen téríti a biztosító. Kártérítés illeti a tulajdonost akkor is, ha a megfelelően lezárt lakókocsiban, utánfutóban elhelyezett személyi tárgyait ellopják. Ugyancsak június 1-től a Cascóval rendelkező autótulajdonosok kiegészítő biztosítási szerződést köthetnek a CB-rádiótelefonok, a kocsiba beépített televíziók és egyéb értékes vagyontárgyak törés-, elemi és lopáskáraira is. Ez a biztosítás csak Magyarország területén érvényes, s határozott vagy határozatlan időtartamra köthető. A személy- és árufuvarozást rendszeresen végző, iparjogosítvánnyal rendelkező ügyfelek részére a biztosító a Casco- biztosítási szerződésnél 25 százalékos pótdíjat számol fel, hiszen ezek az autósok az átlagnál jóval több veszélynek vannak kiteve. A magántaxisoknak kedvez viszont az a feltétel. □ melynek értelmében a biztosítási védelem a napi bevételre is vonatkozik. Ha ezt ellopják, 10 ezer forint értékhatárig a biztosító kifizeti a taxis kárát. esztendőben 17 tudományos előadást tartottak meghívás alapján különböző kongresszusokon, egyetemeken, továbbképzéseken, s 10 szakpublikációt adtak közre. Figyelemre méltó tény, hogy a tudományos munkában a nővérek is aktívan részt vesznek. Dr. Koronczay József orvos ezredes a nővérek tevékenységével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nélkülük a kórháznak aligha lenne ilyen jó híre, mert a legtöbbet ők vannak a betegekkel, s alapvetően a beteg—nővér kapcsolat határozza meg, hogy a betegek hogy érzik magukat a Honvédkórházban. Az intézmény közösségi szellemét dicséri, hogy minden hú- zódozás nélkül vállalnak társadalmi munkát, melyben a kórház 15 szocialista brigádja jár élen. A vállalások mások szemében talán hétköznapiaknak tűnnek, mindenesetre alapvető gondokat oldanak meg. Ök tartják rendben a kórház parkját, s a krónikus takarító- hiány miatt a kórház tisztán tartásából is kiveszik részüket. A Honvédkórhóz életében fontos a szerepe a KlSZ-szer- vezetnek. Tavaly például a HM. en belül ók kezdeményeztek szakmai pályázatot, mely az ország valamennyi honvédkórházában mozgósította az erőket, s melyek eredményeként például az osztályokon eddig még nem használt gyógyítási eljárásokat vezettek be. Ezen a pályázaton szép sikereket könyvelhettek el a Honvédkórház orvosai, nővérei, hisz a különböző kategóriákban előkelő helyezéseket szereztek. A gyógyító munkát bizonyos mértéiig zavarja a kórház folyamatos rekonstrukciója, melynek célja, hogy a jelenlegi betegellátás körülményeit javítsák. A korszerűsítés részeként kezdte el két évvel ezelőtt a görcsönyi termelőszövetkezet az intézmény egyetlen liftjének cseréjét, de eddig ki tudja miért, még nem sikerült befejezniük. A lift hiánya hallatlan problémát okoz az intézmény dolgozóinak, s nem utolsósorban a több száz betegnek. Ígéretet mór többször kaptak a kórház vezetői, de a súlyos sérülteket, a törött lábú embereket még mindig hordágyon, kézben kell felvinni az emeletekre. S hogy a lift mikor készül el? Talán idén ... A rossz után egy jó hír: a meglevő épület szomszédságában várhatóan az év végére átadják a minden igényt kielégítő égéstraumatológiai, intenzív osztályt, valamint a rendelőintézetet, mely egyebek mellett a balesetek sérültjeinek az eddiginél is gyorsabb és magasabb színvonalú ellátását teszi lehetővé. Roszprim Nándor
